† Jánossy Béla (Endrőd 1898.10.28 - Budapest 1974.04.28)
alias
Jánosi Béla
Jánosy Béla
Jánossi Béla
Jánosik Béla
A Mágus
Béla bácsi
Jánosy Béla
Jánossi Béla
Jánosik Béla
A Mágus
Béla bácsi
nemzetiség
Magyarország
életkor
† 75 évesen elhunyt
(126 éve született)
(126 éve született)
játékos
pályafutás
VII. kerületi SC
? - 1921
Békéscsabai Előre MTE játékosedző
1921 - 1922
Húsosok
? - 1926?
? - 1921
Békéscsabai Előre MTE játékosedző
1921 - 1922
Húsosok
? - 1926?
eredmények / elismerések
?
edző
pályafutás
Békéscsabai Előre MTE játékosedző
1920 - 1923
Csabai AK
1923 - 1924
Békéscsabai Előre MTE
1924 - 1926
Húsos
1926
Székesfehérvári TC
1926 - 1927
Szolnoki MTE
1927 - 1928
Bohn SC
1928 - 1932
Csabai AK
1932 - 1933
Bocskai FC
1933 - 1934
Újpest FC
1934 - 1937
Venus Bucuresti
1937 - 1940
Gamma FC szaktanácsadó, sportigazgató
1940 - 1943
Magyarország országos ifjúsági kapitány
1947
Győri Lokomotív
1952 - 1953
Építők Metró
1953
Diósgyőri Vasas
1953 - 1954
Kecskeméti Kinizsi
1954 - 1955
Légierő SE
1955
Szállítók
? - ?
Újlaki FC
1962?
1920 - 1923
Csabai AK
1923 - 1924
Békéscsabai Előre MTE
1924 - 1926
Húsos
1926
Székesfehérvári TC
1926 - 1927
Szolnoki MTE
1927 - 1928
Bohn SC
1928 - 1932
Csabai AK
1932 - 1933
Bocskai FC
1933 - 1934
Újpest FC
1934 - 1937
Venus Bucuresti
1937 - 1940
Gamma FC szaktanácsadó, sportigazgató
1940 - 1943
Magyarország országos ifjúsági kapitány
1947
Győri Lokomotív
1952 - 1953
Építők Metró
1953
Diósgyőri Vasas
1953 - 1954
Kecskeméti Kinizsi
1954 - 1955
Légierő SE
1955
Szállítók
? - ?
Újlaki FC
1962?
eredmények / elismerések
?
segítség
hibás adatok javítása (hamarosan!)
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Jánosi Béla - a Mágus
HÁROM CSABAI egyesület labdarúgóit trenírozta, bárom klubnál szerették, tisztelték és Ismerték egyedülálló edzői képességeit. Egykori sportbarátai, játékosai még ma is — fél évszázad távlatából — meghatottan ejtik ki nevét. Jánosi Béla — képünkön — aki Budapest válogatott propaganda-csapatával” Járt először Békéscsabán, majd elvállalta az Előre MTE játékos-edzői posztját, azután diadalra vitte a BSC fekete-fehér színeit, majd a CSAK szakvezetője lett — a húszas évek eleje óta megmaradt a békéscsabai labdarúgósport „Mágusának”, minden idők legnagyobb edzőjének. Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy 1898-ban Endrődön látta meg a napvilágot, s onnan költözött családjával a fővárosba, hogy aztán, alig túl a harmincon — az amatőrbajnokság megnyerésével — élete első, átütő sikerét érje el!
Jó barátja, Román István így emlékezett meg róla: — „Mindig tanított, mindig oktatott! Itt aratta kezdeti sikereit, és hiába evezett át más vizekre, a szíve mindig visszavágyott Békéscsabára! 1928-ban vette kézbe a BSC trenírozását. Lankadatlan szorgalommal, nagy akarással és még nagyobb tudással foglalkozott tanítványaival. Sima modorával, végtelen egyszerűségével bele tudott lopódzkodni a futballista szívébe, s ezért játékosai — bálványozták őt. Egyszerűségéért szerette mindenki
Nemegyszer láttuk, hogy amikor rosszul állt csapata szénája. milyen kérdő és kérő szemekkel tekintettek játékosai mesterükre, hogy most mi lesz?! És elegendő volt egy szemvillanás, egy tekintet, hogy bátorságot öntsön fiaiba. És a győzelem nem maradt el.”
A MÁGUS edzésmódszereivel megelőzte korát. A téli hónapokban teremben alapozott, kint a téglagyárban például (már 1928—29-ben terem-focitornát rendezett egy tágas „hodályban”, kis bőrlabdával. Játékosai körmérkőzést játszottak, tornacipőben, ötös csapatokkal. Néhány fővárosi lap gúnyosan szólt minderről — de az eredmények — Jánosit igazolták!
Legendáikat meséltek sportdiplomáciai sikereiről. Az ő érdeme, többek között, hogy Kairó válogatottja Csabán vendégszerepelt, s hogy csapata eljutott a határokon túlra is. Amikor az Előre MTE külföldi túrára utazott, ő búcsúztatta a lilа-fehéreket az állomáson a társegyesületek nevében.
AMIKOR NÉHÁNY hónappal ezelőtt felkerestem budapesti lakásán a Mágust, kitűnő kondícióban levő, mosolygós arcú, egyenes tartású Jánosi Bélával találkoztam. A rövid fél órára tervezett beszélgetés több mint két óráig tartott. Kérdésekre alig-alig maradt időm, mert arra kellett ügyelnem, hogy a ragyogó memóriájú, nagyszerűen csevegő házigazda szavait lejegyezhessem.
BÉLA BÁCSI — és ez titulus játékos-edző korában, 22 évesen ragadt rá — úgy emlékezett a 40—50 évvel ezelőtt történtekre, úgy idézett eredményeket, csapatösszeállításokat városneveket —, mintha mindaz, amiről szó esett, alig egy-két napja történt volna.
Elmesélte azt, hogy 1926-ban, az Előre MTE-től került Szolnokra, edzőnek. Azután hosszas megfontolás után szerződött le a Bohn SC-hez. Megindultan emlékezett vissza a másodosztályú, majd az első osztályú bajnokságban elért sikerekre, az alosztály-döntőkre, majd a Győri ETO elleni, hosszabbításban kivívott 3—2-es viadalra, egykori, nagyszerű játékosaira.
— Mi volt a Jánosi-sikerek titka? — kérdeztem,
— A bizonyos fokú pszichikai felkészítés — mondotta elgondolkozva. — Valahol, minden embernél van egy pont, ha azt az edző megtalálja, a játékos őszintén kitárul előtte. Talán én
— ezt a pontot meg tudtam találni... Mindig éreztem, mikor kell nagyon keménynek és mikor kell — bizonyos esetekben — elnézőbbnek lennem! Természetesen játékosaim érdekeit mindig szem előtt tartottam. Ott éltem a fiúk között. Így megragadhattam minden alkalmat, hogy külön-külön beszélgethessek- velük. Hétfőn például a meccs tapasztalatairól diskurálgattunk, teljesen fesztelenül.
Hetente háromszor, alkalmanként három órát edzettünk. Egyformán fontosnak tartottam a technikai, taktikai, az erőnléti munkát és az elméleti felkészülést.
A KEDÉLYES KÉRDEZZ-FELELEK JÁTÉKNAK egyszeriben vége szakadt, amikor a Bohn SC feloszlására tereltem a beszélgetést.
— Közölték velem hogy a gazdasági krízisre való tekintettel leépítik a csapatot és fuzionálunk a CSAK-kal, Kénytelen voltam ezt tudomásul venni. De azt kikötöttem, hogy a fiúk egy fél évig munkahelyükön maradjanak, s azután máshol helyezzék el őket. Ez — bizonyos mértékig sikerült is.
Én azonban — a történtek után — csakhamar távoztam Békéscsabáról. A debreceni Bocskaihoz szerződtem. Velük sikerült „betörni” a budapesti nagycsapatok közé. Azután az Újpest következett. Egy bajnokság. két ezüstérem volt a mérleg. 1937-ben a bukaresti VÊNUSZ-hoz szerződtem. Háromszor nyertünk bajnokságot, azután elvállaltam a GAMMA sportigazgatói funkcióját. 1952- ben a Győri MÁV DAC-nál dolgoztam, majd a Diósgyőri VTK-val bejutottunk az NB I- be. Azután Kecskemét, a Szolnoki Légierő következett, végül a Szállítók (Belsped) együttese. Ma — nyugdíjas vagyok. — Néha elfog a nosztalgia, jó lenne leutazni Csabára. 1948 óta nem jártam az Orosházi út, a Csányi utca, a Kórház utcai pálya táján. Most ülök a tv előtt, ott nézem a focit — mondotta befejezésül.
Nem ő mondta, én teszem hozzá: Jánosi Béla babérjain pihenhet. Ezt Endrőd szülötte joggal megteheti.
Machalek István
Békés Megyei Népújság
1973.08.14
Népsport
1974.05.12
Peldaul volt olyan Ujpest - Fradi meccstudositas (konkretan 1934-ben), amikor a ferencvarosi jobbszelso nevet egyetlen cikken belül olvastam Ratkay-nak es Ratkai-nak is. Hat igy legyen okos az ember...
Vagy pl. ott van a mar emlegetett edzö, Janosi Bela. Nos, az o neve is allandoan valtozott, Janosi, Janossi, Janossy es Janosy is volt. Es ami az egeszben a poen: nem az ujsagok irogattak le különbözö modon, hanem o maga. Mikor hogy volt kedve, ugy irta le...
Átigazolások:
1921. november 11.
Békéscsabai Előre MTE részére: Jánossy Béla (VII. ker. SC)
http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=7733&na_step=30&t=9065992&na_order=