comments

1. 
   admin magyarfutball.hu

   # 2

   2017.03.13, 16:36 (szerk.: 2017.03.13, 16:50)

   MTK - EMDSZ-Soproni LC 1:2 (0:2)
   Hungária krt., 1 000 néző, V: Nyilas
   gólszerzők: Zsivótzky (61.), illetve Turbék (1. p. - öngól), Chiratcu (27.)
   sárga lap: Turbék (21.), Tikosi (25.)
   jók: Jessy, illetve Udvardi, Katona, Szántó, Ördög
   
   MTK:
   Piel - Horváth Cs. - Sztanó, Turbék (Jessy, 33.) - Talapa, Vancsa, Kenesei Z., Szalai, Zsivótzky - Tikosi, Hámori (Kenesei K., 46.)
   
   EMDSZ-Soproni LC:
   Milchram - Udvardi - Katona, Árpási - Varsányi, Kovács L., Deák, Szántó (Varga K., 80.), Majoros (Makkos, 74.) - Ördög, Chiratcu
   
   
   A 17. forduló óta nyeretlen, kieső helyen álló MTK-nak most tényleg létkérdés volt a két pont begyűjtése. Ráadásul a kék-fehérek azzal a tudattal léphettek pályára, hogy háromgólos győzelem esetén megelőzhetik a kezdő sípszó előtt tizedik helyen álló soproniakat. Úgy látszik, ettől annyira izgatott lett a hazaiak kapusa, Piel, hogy már a 36. másodpercben az ,,évszázad kapushibáját,, hozta össze. Turbék adta haza a labdát az MTK térfelének közepéről, Piel jobb lábbal próbálta megszelidíteni, de elcsúszott a lába alatt, s a kapu jobb alsó sarkába csordogált (0:1).
   
   Bő tíz perc elteltével kapufával válaszolt az MTK: Zsivótzky szögletét fejelte Sztanó a felső lécre, aztán üggyel-bajjal tisztáztak a vendégek. A Sopron sem adta alább, Ördög lépett ki a bal oldalon, 8 méteres lapos lövése a túlsó kapufa éléről Piel ölébe pattant. A 27. percben növelte előnyét a Sopron. Talapa óriásit hibázott a 16-os bal oldali sarkánál, Majoros elvette tőle a labdát, keresztbe lőtte a kapu előtt, a jobbösszekötő helyén érkező Chiratcu a léc alá bombázott (0:2). Ezután ,,színesedett,, az MTK, hiszen az indiszponált Turbék helyett a kék-fehérek friss szerzeményét, a BKV Előréből kölcsönkapott kameruni, fekete bőrű Jessyt állította be Popovics Sándor vezetőedző. A 37. percben Ördög kapott középen egy jó labdát Chiratcutól, már csak Piellel állt szemben, de óriási helyzetben a kapusba lőtt. Nem sokkal később Vancsa játszotta ügyesen tisztára magát, ám 16 méterről centikkel a hosszú sarok mellé tüzelt.
   
   A második 45 perc koreográfiája hasonlított az elsőéhez: az MTK támadott, a Sopron védekezett, de kontrái életveszélyesek voltak. Előbb Kovács 22 méteres próbálkozását kellett kapu fölé tornáznia Pielnek, majd Szántó hasonló távolságról a kapufát találta el. A 61. percben góllá értek a kék-fehérek támadásai: Talapa a 16-os jobb sarkáról átívelt a túlsó oldalra, Zsivótzky három méterről kapura fejelt, Milchram már csak beljebb tudta segíteni a labdát (1:2).
   
   Kenesei Z. egy perc múlva egyenlíthetett volna, ám 14 méteres lövése a jobb kapufa éléről pattant ki. Popovics Sándor, a hazaiak vezetőedzője a mérkőzés alatt többször átszervezte csapatát, az utolsó 15 percre például a fekete bőrű Jessyt küldte előre csatárnak, de már ez sem segített a kék-fehéreken.
   
   A Sopron ügyesen, taktikusan futballozott, így megérdemelte a győzelmet. Az MTK útja ezzel a játékkal csakis a másodosztály felé vezethet. Pedig Popovics Sándor mindent megpróbált, az egész mérkőzés alatt a pálya széléről irányította, űzte-hajtotta játékosait.

   
   1994. május 7. szombat (MTI)
    
2. 
   ingersheim

   # 1

   2011.08.29, 23:00

   – Sokszor eszébe jut még az a bizonyos gól?
   – Egy-egy átsörözött este után arra riadok – kezdte visszaemlékezését a 2010. május 28-án készülő Nemzeti Sportban Popovics Sándor –, hogy álmomban középkezdés után Kenesei Krisztián Hámori Ferenchez passzol, ő hátrateszi a labdát a jobbhátvéd Turbék Istvánnak, ő pedig hazaad. Látom, ahogy gurul a labda harmincöt méterről a saját kapunk felé, kapusunk, Piel Zoltán pedig akkora luftot rúg, hogy a jobb lába majdnem átszáll a szomszédos BKV-sporttelepre. Úgy kaptunk gólt a Soprontól a meccs első percében, hogy az ellenfél még labdába sem ért. Igazi világszám volt. Persze ahogy múlnak az évek, úgy lett egyre tisztább a kép, hiszen többen is mondták: Sanyi bá', maga esélytelen volt akkor az MTK-nál...
   
   – Mire céloz ezzel?
   – Arra, hogy a dolgok nem véletlenül történtek. Amikor kilencvennégyben Gellei Imrétől átvettem az MTK-t, s megpróbáltuk kiharcolni a bennmaradást, gyakorlatilag halálra ítélt csapatot irányítottam. Nem szeretek vádaskodni, most sem teszem, de túl sok mindent hallottam arról az időszakról, és túl sok furcsaságot láttam a kispadról. Holott olyan lelkesedés dolgozott bennem, amikor munkához láttam, mint korábban még soha. És ezen az sem változtatott, hogy Hollandiából hazatérve megdöbbentő dolgokat tapasztaltam. Apróságnak tűnik, de az MTK-pályán például nem volt vécépapír, szétszabdalt újságok jelentették a tisztasági felszerelést. Igazi szegényházba kerültem, de ez nemcsak az MTK-ra volt jellemző, hanem az egész magyar futballra. Pedig akkor már tapasztalt trénernek számítottam: dolgoztam a belga Waregemnél, a holland De Graafschapnál, ahol Guus Hiddink volt a pályaedzőm és megválasztottak az év edzőjének, a NEC Nijmegennél, a Cambuur Leeuwardennél, az Excelsior Rotterdamnál és az Eindhovennél. Mégis hazamentem az MTK kérésére, csak néhány mérkőzés erejéig.

   
   www.nemzetisport.hu/sportnaptar/itt-meg-mindig-a-csodavaras-jellemzo-2079322?nocache