comments

1. 
   admin heimo

   # 2

   2017.10.28, 11:02 (szerk.: 2017.10.28, 21:26)

   A szombat esti program rangadóját Székesfehérvárott játsszák, ahol a listavezető Újpesti Dózsa lép pályára. A sorrendben 37. Videoton—Újpest összecsapás előtt elég nagy a lilák fölénye (16 újpesti győzelem, 9 döntetlen és 11 fehérvári siker), de az is tény, hogy az újpestiek immár hét esztendeje nyeretlenek a Sóstói stadionban. Utolsó győzelmüket még 1979 júniusában aratták a Vidi pályáján, akkor 3-1 volt az eredmény.

   
   
   

   Ezt várom a fordulótól
   
   Alighanem rengeteg újpesti szurkoló kapta fel a fejét a néhány nappal ezelőtt napvilágot látott hír olvastán, amely arról tudósított, hogy a munkahelyi elfoglaltsága miatt lemondott Szabó Károly helyett az Ú. Dózsa elnöksége dr. Rajna Károlyt, az egyesület egykori válogatott labdarúgóját kérte fel a labdarúgó-szakosztály elnöki teendőinek ellátására.
   
   
   dr. Rajna Károly
   
   Rajna doktort csak a tízen-, és huszonéves futballbarátoknak kell bemutatni, hiszen az idősebbek jól ismerik őt, még a gyepről. Elvégre háromszáz élvonalbeli mérkőzésen viselte odaadással a lila-fehér mezt, miközben tagja volt az 1953-ban kapott gól nélkül UEFA tornát nyert magyar ifjúsági válogatottnak, s egy alkalommal, 1960-ban, a nemzeti tizenegyben is szóhoz jutott. Tizenhárom esztendőn keresztül biztos pontja volt az Ú. Dózsa védelmének jobb-, majd középhátvédként. Egyszeres bajnok, sok nagy futballcsata hőse, akinek a fia, Rajna András néhány héttel ezelőtt Montrealban kajak kettesben világbajnoki ezüstérmet nyert.
   
   Jelenleg a Belügyminisztérium jogi képviseleti osztályának a vezetője, így szakosztályelnöki teendőit társadalmi munkában látja el. Amikor eddig végzett munkájára terelődik a szó, kiderül, hogy tulajdonképpen már a nyár vége óta tevékenykedik fontos tisztségében, csak a hivatalos beiktatása történt szeptember végén. Az ötvenkét esztendős sportvezető arról beszél, hogy legnagyobb örömére kitűnő összhangban dolgozhat az egyesület vezetésével, a klub elnöksége továbbra is a legteljesebb mértékben biztosítja a szakmai munkában az önállóságot a szakosztályvezetésnek, ugyanakkor a működéshez szükséges minden anyagi és erkölcsi
   támogatást megad.
   
   Mielőtt nekifogtunk volna a tippelésnek, óhatatlanul is az Ú. Dózsa pillanatnyi első helyezésére terelődött a szó. Rajna Károly halkan megjegyezte: „Tény, hogy sokan gratulálnak mostanában azért, hogy élen áll a csapat. De mi tudjuk, hogy ez amolyan borotvaélen táncolás, még nagyon messze van a menetelés vége, és mi nem ringatjuk magunkat irreális álmokban...”
   
   Videoton - Ú. Dózsa
   
   "Az újpesti játékosok kitűnően tudnak számolni. A bajnoki táblázat és a forduló mérkőzéseinek ismeretében Kardosék pontosan tudják, hogy milyen feladat megoldására utaznak Fehérvárra! Bevallom, a döntetlennel csak akkor lennék elégedett, ha azt kitűnő játékkal, izgalmas mérkőzésen vívná ki az újpesti legénység."

   
   Népsport, 1986. október 04.
   
   

   Nemcsak lángja, hanem tüze is van az Újpesti Dózsának
   
   Fehérváron lila fények
   
   Videoton - Újpesti Dózsa 0-1 (0-1)
   Székesfehérvár, 10 000 néző. Vezette: Győri (****) (Roxin, Eöry)
   
   Videoton: Disztl P. 7 — Borsányi 5, Végh 6, Németh 6, Horváth 6 — Sallói 4, Csongrádi 5, Vadász 6 — Májer 6, Wittman 5, Kanyok 4.
   Edző: Tajti József.
   Ú. Dózsa: Szendrei 7 — Schneider 6, Kardos 7, Kozma 6, Szabó 5 — Rostás 5, Herédi 6, Kovács E. 6 — Schróth 7, Steidl 8, Katona 5.
   Edző: Göröcs János.
   
   Csere: Sallói helyett Máriási (5) a szünetben, Szabó helyett Kecskés (6) az 53., Csongrádi helyett Kovács F. (—) a 65., Rostás helyett Sulija (—) a 70. percben.
   Gólszerző: Steidl a 43. percben.
   Sárga lap: Rostás a 11., Kecskés az 55., Kardos a 71. percben.
   Szögletarány: 9:3 (8:1) a Videoton javára.
   
   (Már a kezdés előtt meglepetéssel szolgált Tajti József, a házigazda együttes szakvezetője: az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy Novath és Kovács Ferenc helyett Csongrádi és Kanyok kerül a kezdő együttesbe. A fehérvári szurkolók kis szavalókórussal Disztl Pétert búcsúztatták, mivel a válogatott kapus a jövő hét elején „angyalbőrbe" bújik.)
   
   Nem sokkal a nyitó sípszó után Wittman 15 méterről kapásból lőtt a bal sarok irányába, ám Szendrei mutatós vetődéssel a mezőnybe bokszolta a labdát. A 11. percben Rostás a mellette elhúzó Kanyokot a mezénél fogva lerántotta a gyepre, Győri játékvezető azonnal előhúzta a sárga kártyát az újpesti középpályás számára. Két perc múlva a mozgékony Schróth remekül futott el a jobb oldalon, nagyszerűen gurított a középen őrizetlenül robogó Steidl elé, ám a lila-fehérek középcsatárát a kétségbeesetten eléje vetődő Disztl Péter megzavarta, így lövése nagy helyzetből, a tizenegyes pontról néhány centiméterrel a bal kapufa mellett gurult az alapvonalon túlra. Rögtön ezután Rostás 16 méteres, félmagas bombáját hárította a vetődő fehérvári kapus.
   
   A félidő hajráját a hazaiak nyitották meg. Csongrádi jó ütemben indította a jobbösszekötő helyén Májért, de a szélső a nagy vágta végén 13 méterről néhány centiméterrel laposan a jobb sarok mellé durrantott, a túloldalon pedig Rostás veszélyesen csavarodó labdáját hatástalanította magabiztosan a jobb sarok előtt Disztl Péter.
   
   Már-már mindenki elkönyvelte az első játékrész gólnélküliségét, amikor a 43. percben megszerezte a vezetést a Dózsa. Herédi a Videoton térfelének közepéről remekül ívelt a középen kilépő Rostás elé, aki az előtte pattogó labdát 12 méterről a kimozduló Disztl P. fölött próbálta a kapuba emelni, ám a kapus felnyúlva még bele tudott ütni a labdába. Az így a jobb oldalon rárajtoló Schróthhoz került, a szélső az alapvonal közeléből laposan középre lőtte, és a berobbanó Steidl az ötösről a bal alsó sarokba talpalta a labdát. 0-1
   
   (Külön tanulmány témája lehetne Steidl Sándor játéka ezen a találkozón. Az újpestiek kissé hátravontan játszó középcsatára túl azon, hogy az ellenfél kapuja előtt gyakran okozott galibát, a mezőnyben is nagyon hasznosan, taktikusan futballozott. Amikor csapata védekezésre kényszerült, gyakran bukkant fel saját 16-osának környékén, ütközött és szerelt, hogy néhány másodperccel később ismét a Videoton kapujának előterében veszélyeztessen. Az már a futballistasors kegyének is betudható, hogy éppen ő szerezte meg a vezetést az újpestieknek.)
   
   SZÜNET UTÁN
   először Kozma 18 méteres szabadrúgása okozott izgalmat, a bal felső sarok irányába csavarodó labdát Disztl P. jó érzékkel tolta a keresztléc fölé. Ezután Kecskés alighogy csereként beállt, az 55. percben mindjárt „kiérdemelte” a sárga lapot Kanyok felvágásával. Később Májer szögletéből Vadász bombázott 12 méterről fölé, aztán a 68. percben a frissen beállt Kovács F. alakítása után morajlott fel kétszer is a fehérvári publikum. A villámgyors szélső előbb jó cselsorozat végén a balösszekötő helyéről, futtából 14 méterről gyilkos erejű, félmagas bombát eresztett meg, és a labda a nagyszerű ütemben kivetődő Szendrei testéről vágódott vissza a mezőnybe, majd nem sokkal ezután a 71. percben újabb remek cselek után próbált kapura törni, ám Kardos sárga lapot érően buktatta.
   
   (A lelátón jó néhány Videoton-szurkoló találgatta, vajon miért nem volt ezen az összecsapáson a piros-kékek kezdőcsapatának tagja Kovács Ferenc? Nos, nem arról volt szó, hogy Tajti edző kihagyta a csatárt, hanem arról, hogy a legutóbbi fordulóban kellemetlen húzódást szenvedett, és a szakvezető csak vészhelyzetben szándékozta őt pályára küldeni. Nos, ez a második játékrész derekán be is következett...)
   
   A hajrában az utolsó izgalmat a Videoton-rohamok közepette a lendületes Schróth okozta a hazaiak kapuja előtt, amikor nagy erejű lövését Disztl P. hárította.
   
   ★ ★ ★
   
   Tekintélyt teremtő módon kezdett a hazai gárda, ám az újpestiek ezúttal cseppet sem lepődtek meg a kissé „barátságtalan” fogadtatástól. Szemlátomást alaposan felkészültek a lilák a lendületes fehérvári rohamokra, amelyeket érezhetően szándékosan hagytak a kapujuk felé gördülni, arra számítva, hogy a biztonságos védekezés közben így majd bőségesen lesz alkalmuk csillogtatni erényüket: a villámgyors ellenrohamok vezetését. Az éllovas számítása bevált! Az újpestiek első helyen álló csapathoz illő magabiztossággal, önbizalommal és szervezettséggel múlatták a perceket, nagyobbrészt ők birtokolták a labdát, így aztán nem volt meglepő, amikor nem sokkal a pihenő előtt megszerezték a vezetést.
   
   A folytatásban bő negyedórán keresztül nem sokat változott a játék képe, a Videoton rendkívül nagy erőfeszítéseket tett a felzárkózás érdekében, ám ekkor már kristálytisztán kirajzolódott eredménytelenségük diagnózisa: a csapatnak nincs igazi játékmestere a középpályán, míg elöl a jelenlegi összetétel hosszútávon aligha lehet megnyugtató megoldás. A nagy változás Kovács Ferenc pályára lépése után következett be. Ettől kezdve a fehérváriak szinte minden labdával a szélvész gyors szélsőt keresték, aki azokat többnyire jól is játszotta meg, életveszélyesen szlalomozott az újpesti védők sűrűjében. Csak éppen neki sem sikerült a gólszerzés... A befejező negyedórában a Videoton egyre elkeseredettebben űzte - hajszolta ellenfelét, de a lila - fehérek viszonylag gyorsan elhárították a Kovács Ferenc felbukkanásakor támadt pillanatnyi „üzemzavart” és végül a jó iramú, izgalmakban bővelkedő csatában lényegesen jobb egyéni teljesítményeiknek köszönhetően megérdemelten szereztek idegenben is értékes pontokat.
   
   Tajti József: — Jó mérkőzést vívott a két csapat. Vitathatatlanul kitűnő Dózsát kaptunk ellenfélül és bármennyire is fájó, de el kell ismernem: a végeredmény igazságos.
   
   Göröcs János: — Rendkívül lelkesen és fegyelmezetten játszott csapatunk. Gondolom, a látottak alapján nem állok egyedül azzal a véleményemmel, hogy megérdemeltük ezt a nagyon értékes győzelmet.

   
   Népsport, 1986. október 05.
    
2. 
   admin heimo

   # 1

   2017.10.28, 10:48 (szerk.: 2017.11.26, 11:33)

   VIDEOTON—Ú. DÓZSA, Székesfehérvár. 17.00. Jv.: Győri.
   
   Disztl Péter, a Videoton kapusa „búcsúfellépését” tartja , mert a jövő héten bevonul. Kérdés, hogy erről a találkozóról vihet-e kellemes emléket magával, mert az élen menetelő újpestiek nyilván igyekeznek megőrizni a hagyományokat idéző helyezésüket

   
   Népszabadság, 1986. október 04.
   
   

   Régi idők nagyjai az élen
   
   VIDEOTON - Ú. DÓZSA 0-1 (0-1)
   
   Videoton: Disztl — Borsányi, Végh, Németh, Horváth — Sallói (Máriási, 46. p.), Csongrádi (Kovács F., 65. p.), Vadász — Májer, Wittman, Kanyok.
   Ú. Dózsa: Szendrei — Schneider, Kardos, Kozma, Szabó (Kecskés, 53. p.) — Rostás (Sulija, 70. p), Herédi, Kovács E. — Schróth, Steidl, Katona.
   
   Székesfehérvár, 9762 fizető néző. Jv.: Győri.
   
   Küzdelmes, tempós, jó mérkőzésen igazolta helyezésének jogosságát az Újpest. Csak látszólagos ellentmondás, hogy a lilák offenzíven védekeztek, mert nem vonultak a tizenhatosukra, hanem — feltűnően sok futással — már a félpálya környékén igyekeztek meggátolni a Videoton kibontakozását. Ez olyannyira sikerült, hogy az első félidőben a fehérváriak mindössze egy támadásukat tudták végigvezetni (Májer erős lövése kis híján a jobb sarokba jutott), míg a vendégek három gólt is szerezhettek volna. Mindháromszor Steidl került kedvező pozícióba, de előbb a kifutó Disztltől kissé megriadva a kapu mellé küldte Schróth önzetlen átadását, majd Kozma hosszú előreívelése után, a 11-es pontnál rosszul vette át a labdát. Két perccel a szünet előtt ismét Schróth volt az előkészítő, és Steidl most már úgy fejezte be az akciót, ahogy kell (0-1).
   
   A második félidőben is az elszánt és tudatos újpestiek futballoztak jobban, kivéve egy tízperces szakaszt. Ekkor Kovács F. kétszer is látványos szlalommal bizonyította, hogy becserélése Tajti József edző jogos döntése volt, még akkor is, ha a szólók nem jártak eredménnyel. (Erről egyrészt Szendrei kapus, másrészt a söprögető Kardos tehet, aki a második akciónál — szó szerint értelmezve szerepkörét — „elsöpörte” a csatárt.) Aztán a Dózsa túljutott a holtponton, és a hajrában már újra ugyanúgy dirigált, mint a mérkőzés első órájában. A vendégek külön dicsérete: ezen a találkozón valóban tizenegyen (azaz tizenhárman) játszottak, ugyanis nem volt gyenge pontjuk.
   
   Gól: Steidl (43. p.).

   
   Népszabadság, 1986. október 06.
   
   

   KÉTHETES SZÜNET következik az első osztályú bajnokságban (holnap: MNK-forduló, majd készülődés a jövő szerdai, hollandok elleni EB-selejtezőre). ám a táblázatot nyilván ezalatt is sokszor böngészik majd az Ú. Dózsa, az FTC és az MTK-VM hívei. Elvégre — mondják, és joggal — újabban ismét olyan szép a tabellára nézni. A Honvéd együttese ugyan visszaesett (igaz, hátránya csak két pont a listavezető Újpesttel szemben), a főváros mégis megerősítette pozícióját a futballban, hiszen az egykori nagycsapatok helyezésükkel a hagyományokat idézik.
   
   Az Ú. Dózsa és az MTK-VM olykor már a játékával is. mert egyelőre a lila és a kék a bajnokság két színfoltja. Újpesten okosan belátták, hogy túlzás volna az együttes arculatát a korábbi idők csillogó stílusához igazítani — Göröcshöz, Benéhez. Zámbóhoz hasonló klasszisok ma nincsenek —, viszont a jelenlegi mezőnyben már az is sokat érhet, ha technikai bravúrok nélkül, de tudatosan és fegyelmezetten futballozik a csapat. Látszólag a lila-fehérek hátvádsorának köszönhető az eddigi főszerep (kilenc mérkőzésen mindössze három kapott gól), de ez így nem igaz, mert a védekezésben szinte mindenki részt vesz. Nem azzal, hogy az egész csapat kupacban áll a tizenhatoson, hanem úgy, hogy már távol a kaputól igyekeznek labdát szerezni a játékosok. Egyelőre — a táblázat bizonyítja — teljes sikerrel.

   
   Népszabadság, 1986. október 07.