comments

1. 
   admin heimo

   # 3

   2017.03.26, 17:12

   A Ferencváros taktikusabban játszott, és helyzeteit is kihasználta. A Dózsa derekasan küzdött, de ez kevés volt.

   
   Népszava, 1989. március 20.
    
2. 
   admin heimo

   # 2

   2017.03.26, 17:07 (szerk.: 2017.03.26, 17:07)

   MA DÉLUTÁN A MEGYERI ÚTON
   Nosztalgia lilában, zöldben
   
   Valaha már hétfőn elkelt minden jegy, ha a következő vasárnapon az Ú. Dózsa és az FTC csapata egymás ellen játszott, még akkor is, ha a találkozót a Népstadionban rendezték. Most kérdéses, hogy megtelik-e a Megyeri úti nézőtér, lesz-e hasonló hangulata a lilák és a zöld-fehérek mérkőzésének, mint régen. A hajdani derbiket felidéző színvonalban aligha reménykedhetünk, hiszen — hogy csak a kevésbé távoli múltra emlékezzünk — ma nem Göröcs, Albert és klasszis társaik randevúznak a gyepen. A hagyományok alapján mindenesetre ez a kilencven perc a forduló slágere, függetlenül attól, hogy a tradíciókat — legalább, ami a helyezést illeti — csupán a vendégek ápolják megfelelően.
   
   Ú. DÓZSA—FERENCVÁROS,
   Megyeri út, 17.30. Jv.: Molnár.
   
   Az FTC az első, az Ú. Dózsa a tizennegyedik helyen áll, látszólag tehát „sima ügy” a mai találkozó. De csak látszólag, hiszen az újpesti csapat eddig másként futballozott a tavaszi szezonban, mint ősszel, amikor — hogy precízek legyünk — egyáltalán nem futballozott. Ennek ellenére a vendégek készülhetnek nyugodtabban, hiszen bajnoki reményeik még vereség esetén is megmaradnának, viszont a lilákat vigasztalan pozícióba sodorhatná, ha mindhárom pontot elvesztenék. Az esélyeket sokáig lehetne még taglalni, de csak a jövendőmondók jegyezhetnek biztos tippet a régen volt rangadók mai mására.

   
   Népszabadság, 1989. március 18.
   
   

   Mi lesz veled, Ú. Dózsa,Vasas?
   
   Ú. DÓZSA—FTC
   0-2 (0-1)
   
   Ú. Dózsa: Brockhauser — Kozma, Herédi, Szélpál, Kecskés — Kósa (Huszárik, 58. p.), Kovács, Szabó — Süveges, Steidl, Katona (Kénoszt, 5. p.).
   FTC: Józsa — Vaszil, Simon, Limperger, Keller — Topor, Bánki, Dukon — Fischer, Dzurják, Fonnyadt.
   
   Megyeri út, 25 000 néző.. Jv.: Molnár.
   
   Fonnyadt újpesti remények jellemezték a találkozót, noha 42 percig csak a lelátókon volt átütő a ferencvárosi fölény. A vendégtábor hatalmas énekkarához képest csupán kamarakórusnak tetszett a lilákat lelkesítő csoport, amely az első félidő végétől kezdve fokozatosan el is hallgatott. Ennek oka: a József napot előrehozó Bánki kétszer is kiváló tempóérzékkel indított, s Fonnyadt, a legújabb zöld-fehér gólfelelős — előbb szólómegoldással, majd Vaszil és Dzurják közreműködésével — mindkét esetben méltóképpen fejezte be az akciót (0-2). A házigazdák irigykedve szemlélték az ifjú szélső feltűnően magabiztos alakításait, mert hasonló alkalmak az újpestiek előtt is nyíltak, de Kovács, Szabó, Süveges és Steidl különleges nagyvonalúságot tanúsítottak Józsa kapussal szemben. Így aztán a hajrában már könnyedén gurigázott a ferencvárosi együttes, hamar elfeledtetve hálás közönségével, hogy a mérkőzés első felében nemcsak a lila, hanem a zöld szín is szürkébe hajlott a Megyeri úton. A vezető gól azonban döntő változást hozott, attól fogva legalább egy csapatot látni lehetett a hajdanán valódi futballistáknak is otthont adó újpesti pályán.
   
   Gól: Fonnyadt (42. és 62. p.).

   
   Népszabadság, 1989. március 20.
    
3. 
   admin heimo

   # 1

   2015.03.21, 21:47 (szerk.: 2016.04.22, 13:45)

   Anakronisztikus látványt nyújtott szombat este a Megyeri úti stadion, utoljára talán akkor volt telt ház a Dózsa-pályán, amikor még Bene, Fazekas és Dunai II. ontották a gólokat a lila-fehér színekben. Pedig nem is volt igazából rangadó a Ferencváros és az Ú. Dózsa mostani összecsapása, mert bár a zöld-fehérek vezetik a tabellát, a Dózsa csak a 14. helyen szerénykedik. Az első félidőben mégsem látszott meg a 13 hely különbség, mert többnyire a hazaiak irányították a játékot. Ám már ekkor is több veszélyt jelentettek a ferencvárosi megugrások, amelyek közül Fonnyadt két kirobbanása volt a legfigyelemreméltóbb. Az elsőt a 40. percben még elrontotta a fiatal csatár, két percre rá azonban már 25 méterről a kifutó Brockhauser mellett biztosan helyezett a sarokba (0:1). Meg kell hagyni, kissé les gyanús volt az akció, ezt Varga István, a Dózsa edzője is szóvá tette, amiért Molnár játékvezető leküldte őt a kispadról.
   
   A második félidőben egymás után puskázták el az elhibázhatatlannak tűnő helyzeteket a dózsások. Szabó, Süveges és Steidl járt elöl ebben, míg aztán a közönség újpesti részének kedélyeit ismét Fonnyadt hűtötte le a 64. percben. Vasziltól kapott jó labdát Dzurják közreműködésével, s közelről a jobb sarokba vágta a második ferencvárosi gólt (0:2).
   
   Az iramra nem lehetett panasz, helyenként szinte szikrázott a küzdelem. Dicséretes, hogy durvaságok ennek ellenére sem nagyon csúsztak be, leszámítva Vaszilnak a 4. percben bemutatott belépőjét, amelynek következtében Katonát hordágyon kellett az öltözőbe szállítani. A Ferencváros győzelme megérdemelt.

   
   mti