Ferencvárosi TC - Újpesti Dózsa SC 3 : 8
NB I 1975/1976, 25. forduló
NB I 1975/1976: összes
mérkőzés
ground :
Budapest, XIV. ker., Népstadion
referee :
Petri Sándor
attendance:
- Magyar Nemzet: 45.000
- Népsport: 50.000
-
0 - 1 5' Fazekas László 11' Szabó Ferenc 1 - 1 1 - 2 14' Fazekas László 16' Szabó Ferenc 2 - 2 2 - 3 24' Fazekas László (penalty) 30' Nyilasi Tibor 3 - 3 3 - 4 34' Fekete László 3 - 5 50' Fekete László 3 - 6 64' Fazekas László 3 - 7 83' Törőcsik András 3 - 8 88' Fazekas László
 Ferencvárosi TC
|
Újpesti Dózsa SC
|
|---|---|
|
|
|
coach: Dalnoki Jenő |
coach: Várhidi Pál |
match history
- 2025.04.05 Ferencvárosi TC - Újpest FC -
- 2024.12.01 Újpest FC - Ferencvárosi TC 0-0
- 2024.08.17 Ferencvárosi TC - Újpest FC 1-0
- 2024.05.19 Ferencvárosi TC - Újpest FC 2-0
- 2024.02.25 Újpest FC - Ferencvárosi TC 0-5
Ott voltak:
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
https://www.vatera.hu/ftc-ujpesti-dozsa-golzaporos-rangado-3-8-1976-5-15-nepstadion-eredeti-vicces-szurkoloi-etlap-2999431412.html
A második rangadó gólzáport hozott: az Ú. Dózsa alaposan visszavágott az ősszel elszenvedett 4:1-es vereségért a Ferencvárosnak. Ezen a találkozón csaknem annyi gól született, mint a forduló másik hét mérkőzésén.
Rendkívül izgalmas, színvonalas, küzdelmes mérkőzést hozott a bajnokjelölt FTC és a tavalyi bajnok Ú. Dózsa örök rangadója. Mindkét együttes megmutatta a tudását, amelyről ezúttal valóban csak felsőfokban lehet írni. Már a 6. percben vezetéshez jutott a Dózsa: Sarlós ívelt a kapu elé, s a jól érkező Fazekas fordulásból közelről a kapuba lőtt (1:0). Öt percet kellett csak várni az egyenlítésre. Pusztai a kavarodásban megkerülte a védőjét, s átadását Szabó juttatta a hálóba (1:1). A 14. percben ismét a Dózsa jutott vezetéshez: Fazekas futott a félpályáról a labdával az FTC kapuja felé, Bálint szorongatta, s mivel a másik felfutó újpesti csatár lesen állt volna, Fazekas „kényszerűségből” egymaga fejezte be az akciót (2:1). Ismét csak 3 perc telt el az egyenlítésig: Ebedli—Pusztai volt a labda útja, az átadást csak érintette egy Dózsa-játékos lába, és Szabó igen éles szögből Rothermel lába között átgurítva talált a kapuba (2:2). A 23. percben ismét Bálint—Fazekas párharc bontakozott ki az FTC 16-osán belül, s a ferencvárosi védő rossz szerelésén Fazekas fölbukott. A 11-est is ő rúgta, á labda a jobb belső kapufáról pattant a hálóba (3:2). „Forgatókönyv szerint” ismét egyenlítésnek kellett következnie — és jött is. A 30. percben Magyar jól robbant a labdára, amely egy védőt érintve a jól érkező Nyilasi lábáról röpült a hálóba (3:3). A 34. percben Tóth András baloldali szögletét a 11-es pontról fejelte a kapuba Fekete (4:3).
A második félidő sorozatos ferencvárosi helyzetekkel kezdődött, az első negyedórában féltucat alkalmuk is lett volna megfordítani az eredményt. Mégis a Dózsa rohamozott sikerrel: az 51. percben Törőcsik elszaladt a jobb oldalon, Rabnak nem sikerült szerelnie, s a beadást Fekete értékesítette (5:3). Ezután mindkét oldalon több „ordító” gólhelyzet maradt ki. A Ferencváros érthetően többet kezdeményezett — sikertelenül. Jól rohamozott viszont az újpesti csapat: a 64. percben Fazekas futott el a labdával, jobbra adott át, majd visszakapta, és a hálóba rúgta negyedik — csapata hatodik — gólját (6:3). A 84. percben tovább nőtt a Dózsa-előny: nagy kapushibából Törőcsik emelt a ferencvárosi kapuba (7:3). Nem váratott sokáig magára Fazekas ötödik gólja sem: másfél perccel a befejezés előtt sakk-matt helyzetben beállította a végeredményt: 8:3.
Magyar Nemzet, 1976. május 16.
— Most bezzeg írnak a Fradiról — hallom gondolatban a megjegyzést. — Akkor persze hallgattak róla, amikor csak győzött és győzött.
Hát igen, írunk róla. De nem bezzeg... Sőt éppen a Ferencváros érdekében. A 8:3-as eredménnyel végződött Ú. Dózsa—Ferencváros rangadót nem a Népstadion sajtóhelyéről néztem végig, hanem FTC-szurkolókkal voltam együtt. A legvégletesebb véleményeket hallottam. Volt, aki elmondta mindennek a játékosokat, aki szidta őket, hogy a fejükbe szállt a dicsőség, volt, aki közölte, hogy többet nem megy ki a meccsükre. volt, aki Dalnokit szidta a végtelenségig és akadt egy — egyetlenegy —, aki azt mondta, hogy most kell igazán a csapat mellé állni. Sajnos, de kevés az ilyen szurkoló a csapatok mellett!
A 21. fordulóban a Ferencváros még négy ponttal vezetett a Videoton előtt, héttel az Ú. Dózsa előtt. Négy fordulóval később, tehát szombat óta a Videoton áll az élen egypontos előnnyel, utána következik az FTC, majd újabb egypontos különbséggel az Ú. Dózsa. Négy fordulóban két pontot szerzett a Ferencváros, hetet a Videoton, nyolcat az Ú. Dózsa.
Az egész bajnokságban nem volt ilyen rossz sorozata az FTC-nek. hiszen 21 fordulón át egyszer vesztett, az utóbbi négy fordulóban háromszor kapott ki. Betetőzésül szombaton 8:3-ra! Nézegettem a magyar bajnokságok eredményeit és utoljára 1931-ben illetve 1952-ben találtam hasonló eredményt a klub történetében. Akkor a „Kinizsi-korszakban” a csapat 8:2-re, majd a következő évben 9:l-re kapott ki a csúcson levő Bp. Honvédtől.
Előfordult már ilyen súlyos vereség a klub életében és mégsem állt meg a világ. Most különösen nem érdemes valami mélyre ható következtetéseket levonni. Aki végiglapozza csak a mi újságunk sportrovatát, a tavaly őszi és az idei számokban nemegyszer találkozik azzal a véleménnyel, hogy a Ferencváros még nem kiforrott csapat. Erőssége a magyar labdarúgásnak, nagy jövő áll előtte, csupán az a fontos, hogy akkor is töretlenül folytassa az útját, ha váratlan kudarcok érik. Mert érni fogják!
Csak klasszikusokra illik hivatkozni, mégis idéznék pár sort lapunk 1975. december 7-én megjelent írásából: „Dalnokival elég gyakran beszélgetek és öröm hallani, mennyire reálisan értékeli csapata helyzetét. Nem gondolja, hogy most már sima az út. Pontosan tudja, hogy egy ilyen fiatal gárdánál bármikor bekövetkezhet váratlan visszaesés, és azt is, hogy milyen féltő gonddal és okos szigorral kell vezetni tovább a játékosokat...”
Azért emlékeztetek ezekre a sorokra, hogy bizonyítsam: Dalnoki nem ma állítja, hogy törvényszerű a jelenlegi hullámvölgy. hanem számolt vele előre. Nem is számolhatott másként. Amikor 1973 őszén átvette a csapatot és valakinek azt mondta volna, hogy két év múltán nyolc akkori válogatott játékossal lesz szegényebb az együttes és mégis a bajnoki táblázat élén áll majd, s ez az utánpótlás korú csapat eljut egészen a KEK döntőjéig, akkor — enyhén szólva — kinevették volna. Dalnoki persze nem pontosan ezekben a sikerekben hitt, csak egyszerűen bízott abban, hogy a teljesen átalakított, új szellemű együttes évről évre erősebb lesz. De egy ennyire fiatal gárda képtelen hónapról hónapra, szezonról szezonra tartani a formáját.
Éppen legutóbbi számunkban mondta el Rákosi Gyula, hogy az ifjúsági válogatott várható eredményeire nem nagyon mer tippelni, mert az egyik nap csillognak, villognak a fiatalok, másnap alig találják el a labdát. Az FTC játékosai már nem ennyire fiatalok, náluk nem egyik napról a másikra jelentkezik a formahullámzás, de egyszerűen elképzelhetetlen, hogy az ismeretlenségből az élvonalba, a felnőtt- és utánpótlás- válogatottba került, még egyáltalán nem érett futballisták egy-egy visszaesést könnyen át tudjanak vészelni.
Aki látta a BEK döntőjét, az megfigyelhette, hogy a Bayern München igazán nem játszott csúcsformában. De a sok-sok nemzetközi tapasztalat hatására azonnal megtalálta azt a játékstílust, ami sikerre vezet. Maier, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Hoeness, Müller már kétszer volt BEK-győztes csapat tagja és világbajnoki címet is szereztek. Kipróbált, rafinált, sokoldalú futballisták ők is, társaik is.
A ferencvárosiak ma még csak annyit tanultak meg. hogy lendülettel, akarással, szívvel, folytonos rohamozással fel lehet őrölni az ellenfél erejét, de ha formahanyatlás miatt ez a stílus nem válik be, képtelenek átállni másfajta játékmodorra.
Majd megtanulják, ha hagyják őket. Lehet, hogy a 8:3 ellenére bajnok lesz az FTC, de az sem baj, ha nem kerül az élre. Akadt már jó néhány fiatal labdarúgó, akinek megártott a gyorsan jött siker. Nem baj, ha ezek a nagyon tehetséges és értékes fiatalok megtanulják: keservesen kell megküzdeni az eredményekért és akkor válik valakiből igazi sportember, amikor megerősödve
képes kikerülni a válságokból.
Szombaton egy nagyon jó Újpesttel találta magát szemben az FTC. Egy olyan csapattal, amely most akar arra az útra lépni, amelyre két éve lépett a Ferencváros. A különbség csupán annyi, hogy Újpesten könnyebb az átállás, mert ma még a régi, sok sikert aratott gárdájából is maradt jó néhány tapasztalt, ütőképes játékosa. (Lásd: Fazekas.) Fiataljai pedig szintén tehetségesek.
A Videoton pedig talán a legegységesebb csapata ma az NB I-nek. A hátralevő öt fordulóban a három élen álló csapatnak a harca végre izgalmas bajnoki hajrát ígér.
Huszonkét éve, amikor az NSZK válogatottja a VB-n 8:3-ra kikapott Magyarországtól, a Der Spiegel című lap azt írta, hogy a szurkolók csupán azon tanakodnak, hogy melyik fára kössék fel Herberger szövetségi kapitányt. Az NSZK aztán világbajnok lett. Nem érdemes meggondolatlanul mindjárt az akasztásra gondolni...
Magyar Nemzet, 1976. május 18.
Vízilabda-mérkőzésnek is beillően potyogtak a gólok a Népstadion második rangadóján, amikor már esti fényben több mint 50 000 néző figyelte a pettyes labda útját a zöld gyepen. Az ütemet az újpestiek diktálták, ők játszottak — mégpedig nagyszerűen — míg a ferencvárosiak inkább csak küszködtek. A tavalyi bajnok már az első 45 percben végig tempóelőnyben volt és ezt a szünet után még csak fokozni tudta. Mindig a lilák szerezték meg a vezetést, a zöld-fehérek, amíg telt erejükből, csak egyenlíteni tudtak. Izgalmas gólpárbaj zajlott 3:3-ig, ekkor az Ú. Dózsa újra előnyhöz jutott (4:3).
A második félidőben a Ferencváros még megpróbálta a lehetetlent, és igyekezett kiegyenlíteni. Ez nemcsak hogy nem sikerült, hanem a lilák fokozatosan magukhoz ragadták a játéktéren az uralmat, és főleg a pálya középső harmadában kerültek döntő fölénybe.
Az Ú. Dózsa a második félidőben úgy játszott, mintha az egész tavaszi szezonban erre a mérkőzésre tartogatta volna erejét. Nyugodtan, szellemesen kombinált és négy újabb gólt lőtt (8:3). S még lehetett volna több is. Mindenesetre a találkozó rangadó volt a javából. A gólok sorrendje: 5. p. Fazekas, 1:0, 10. p. Szabó 1:1, 14. p. Fazekas 2:1, 16. p. Szabó 2:2, 27. p. Fazekas (11-esből) 3:2, 30. p. Nyilasi 3:3, 34. p. Fekete 4:3, 49. p. Fekete 5:3, 64. p. Fazekas 6:3, Törőcsik 84. p. 7:3, Fazekas 88. p. 8:3.
Ú. Dózsa: Rothermel — Kellner, Dunai III., Sarlós, Tóth J. — Kolár (Zámbó, 46. p.), Nagy — Fazekas, Törőcsik, Fekete, Tóth A.
Ferencváros: Hajdú — Martos, Bálint, Rab (Vépi, 60. p.), Viczkó (Juhász, 65. p.) — Nyilasi, Ebedli, Mucha — Pusztai, Szabó, Magyar.
Népszabadság, 1976. május 16.
Hetvenhat májusában kétharmad ház előtt rendezték minden idők legemlékezetesebb budapesti derbijeinek egyikét, a 8-3-as Újpest–FTC-t. A Népsportban már akkor az látott napvilágot: „Erről mit írhat az ember?!” A lilák produkcióját valóban látni kellett, hűen visszaidézni nem lehet, mert úgy, ahogyan a Megyeri útiak futballoztak, az életben egyszer játszik ugyanaz a csapat.
A negyedik kerületi közönséget hiába szoktatták akár 11-0-ás meg 9-0-ás gólfesztiválokhoz, a ferencvárosiakat nyolccal meglepni összehasonlíthatatlanul nagyobb fegyvertény volt, mint két számjegyű eredményt elérni a Szeged ellen vagy egy híján tízet „gurítani” a Diósgyőrnek. A korabeli zöldek kitöméséhez nemhogy osztályon felüli, de egyenesen ihletett formát kellett nyújtani...
Így játszott Törőcsik András és Fekete László.
Fazekas László pedig kegyelmi állapotban futballozott. Az akkor az ötvenedik válogatott mérkőzésére készülő – a nemzeti együttesben végül 92-szer szereplő – csatár a föld felett járt, ellenfelei úgy festettek mellette, mintha rugósfoci-figurák lennének, mert dermedten nézték, miként cselez, halad ellenállhatatlanul és rúgja a gólt közöttük a már-már transzcendens erőktől mozgatott jobbszélső. A vékony virtuóz ötször zörgette meg a ferencvárosi hálót, ráadásul úgy, hogy kétszer a félpályáról indulva jutott a kapu közelébe – másodszorra Viczkó Tamás elbuktatta, és a boszorkányosan szlalomozó játékos a tizenegyessel iratkozott fel újra a táblára –, előtte pedig lőtt egyet-egyet lefordulásból, az alapvonalról visszafelé cselezve, illetve Zámbó Sándor finom átadásából.
Az Újpest keretének akkori gazdagságát jellemezte, hogy Zámbó, a technika másik ördöge csak a második félidőre szállt be...
A cserejátékos 7-est kapott a Népsporttól, ahogyan Kellner Jenő, valamint a ragyogó koponyával és precíziós bal lábbal osztogató Tóth András is. A pazar átemelős gólt szerző Törőcsik és a duplázó Fekete játékát egyaránt 8-assal honorálta a lap, Fazekasét pedig 10-essel. Ez volt az újság történetének ötödik felülmúlhatatlan érdemjegye és a második maximális osztályzata, amelyet öt gól nyomán ítélt oda. Először az a Szabó Ferenc ért el ötössel tízest (1974: FTC–Győr 6-1), aki a 8-3 első félidejében két gólt is szerzett, ám kettőzését elmosta a szűnni nem akaró újpesti gólzápor. Egy másik Szabó Ferencnek, a Népszabadság különleges fantáziájú, fiatalon elhunyt újságírójának a kommentárja viszont máig nem sikkadt el: „Égiekkel játszó lila tünemény...” Lapunk így foglalta össze az örökkévalóságnak szóló másfél órát: „Az Ú. Dózsa – különösen a második félidőben – úgy játszott, mintha az egész tavaszi szezonban erre a mérkőzésre tartogatta volna erejét.” A Népsport pedig ekképpen áradozott: „Felejthetetlen, pompás mérkőzés volt! A szurkolók valósággal tomboltak a nézőtéren.”
Fazekasról ezt írta a sportnapilap: „Parádés alakításokkal tűnt ki, nagyon ritkán látható csatárteljesítményt nyújtott. Látványos megoldásai, góljai sokszor ragadtatták tapsra a közönséget.” A Képes Sport szintén leborult az ötgólos csatár nagysága előtt: „Éveket kell várni, amíg ilyet vagy ehhez hasonlót lát az ember. Ez a különleges kvalitású labdarúgó már sokszor bebizonyította, hogy nem mindennapi a labdaérzéke, és most a szellemes húzogatások, az utánozhatatlan biciklicselek, a villámgyors megindulások után gólok is következtek.”
nol.hu
Ú. Dózsa—FTC 8:3 (4:3)
Népstadion, 50 000 néző, vezette: Petri.
Góllövők: Fazekas, Szabó, Fazekas, Szabó, Fazekas, Nyilasi, Fekete, Fekete, Fazekas, Törőcsik, Fazekas.
Ú. Dózsa: Rothermel — Kellner, Dunai III., Sarlós, Tóth J.- Kolár, Tóth A. — Fazekas, Törőcsik, Fekete, Nagy L.
FTC: Hajdú — Martos, Bálint, Rab, Viczkó — Ebedli, Nyilasi- Mucha, Pusztai, Szabó, Magyar.
A mérkőzés kedvező kimenetele mindkét csapat számára fontos volt. A Ferencváros az elsőséget kívánta, a lilák a felzárkózást. Négy perc sem telt el a mérkőzésből, amikor Fazekas forgolódott a 16-oson belül, majd félfordulattal a hosszú sarokba lőtt (1:0). Viharos zöld-fehér rohamok következtek. A 10. percben Pusztai mintaszerű elfutás után tálalt középre, Szabó még állított is egyet a labdán, majd a hálóba lőtt (1:1). Mozgalmas volt a játék, mindkét csapat bátran támadott. A 13. percben Rab óriási hibáját kihasználva Fazekas a kapuig vezette a labdát, és nem is hibázott (2:1). Egy perc múlva ismét Pusztai száguldott el, beadása nyomán Szabó csaknem az alapvonalról lőtte az FTC egyenlítő gólját (2:2). A 23. percben Fazekas tört ki, majd elesett. Petri 11-est ítélt, amit Fazekas értékesített (3:2). A 29. percben Magyar ment el, beadását Nyilasi elegánsan emelte a hálóba (3:3). Folytatódott a gólszüret. A 34. percben Tóth A. szögletét Fekete felhőfejessel küldte a hálóba (4:3). Két újpesti helyzet maradt ki — ezek a Dózsa percei voltak —, de az utolsó percben Nyilasi egyenlíthetett volna.
A rangadót végül is az Újpest nyerte 8:3 (4:3) arányban.
Régen fordult elő, hogy egy rangadóról annyit beszéljenek, mint az Ú. Dózsa—Ferencváros mérkőzésről. Mert nemcsak gólokban bővelkedett ez a találkozó, hanem eseményekben, érdekességekben is.
Hasonló becsvággyal készültek a másik rangadó játékosai is. És meglepetésre a bajnokjelölt Ferencváros szenvedett súlyos vereséget az ismét magára talált Dózsától. De vajon meglepte-e ez a nagyszerű játék Várhidi Pált, az újpestiek edzőjét, ugyanúgy, mint ahogyan a lila-fehérek közönségét?
— Számomra nem volt meglepetés csapatom jó játéka. Igaz, a gólarány számomra is váratlan, de hát mindkét csapat nyílt sisakkal játszott, s így törvényszerű volt a sok gól. Ami a csapatot illeti, nem először játszott ilyen jól. A Szeged ellen a második félidőben, a Csepel ellen is volt olyan félóra, amikor ugyanúgy játszottak, mint a rangadón. A Népstadionban persze a befejezések is jól sikerültek.
— Nem a ferencvárosi védők gyengélkedése javította az újpesti csatárteljesítményeket?
— Ezt nem mondanám. Mert a gólokon kívül is volt jó néhány nagy helyzetünk.,persze ugyanezt elmondhatják a ferencvárosiak is. Sőt, ha a második félidő elején Nyilasiék kihasználják helyzeteiket, talán szorosabb eredmény születhetett volna.
Dalnoki Jenő edző a súlyos vereség után sem hagyta magára válogatott játékosait, elkísérte őket az utánpótlás EB mérkőzés visszavágójára, Újvidékre, s minden bizonnyal a zöld-fehérek hamar kiheverik a bajnoki mérkőzés nyomasztó emlékét.
Népszava, 1976. május 16.
Tönkreverte az Újpest a Fradit! Micsoda tizenegyes, micsoda ötös
Újpesti Dózsa: Rothermel – Kellner, Dunai III, Sarlós, Tóth J. – Kolár (Zámbó, a félidőben), Nagy L., Tóth A. – Fazekas, Törőcsik, Fekete.
Edző: Várhidi Pál
FTC: Hajdú - Martos, Bálint, Rab (Vépi, 60.), Viczkó (Juhász, 65.) – Nyilasi, Ebedli, Mucha – Pusztai, Szabó, Magyar
Edző: Dalnoki Jenő
Gólszerző: Fazekas (5., 14., 24., 64., 88. – a harmadikat 11-esből), Fekete (34., 50.), Törőcsik (83.), ill. Szabó (11., 16.), Nyilasi (30.)
Messze nem volt telt ház 1976. május 15-én a Népstadionban, az ötvenezer kilátogató drukker, no és a tévék előtt ülő százezrek aztán hetekig emlegették az Újpest és a Fradi fergeteges mutatványát. Volt is miről beszélni, a lilák nyolcszor, a zöldek háromszor zörgették meg az ellen kapuját.
Kivételes nap volt és kivételes meccs. A kettős rangadók történetének legtöbb gólt hozó találkozója a futball ünnepe volt, egy olyan találkozó, amelyről a mai napig szuperlatívuszokban beszélnek azok, akik látták. Az utókornak azonban nincs esélye újraélni az 1976-os csodát, a meccsről egyetlen felvétel sem maradt meg. Hegyi Iván sportújságíró nemrégiben kiderítette : egyebek közt mezőgazdasági szakfilmműsorokkal törölték le a rangadókat, új tekercsekre állítólag nem volt pénz a közszolgálati televízióban.
Micsoda tizenegyes, micsoda ötös
Az már az első játékrészben kiderült, az érzelmek mellett a játék is főszerepet kap az 1976-os derbin. Már a meccs elején felváltva potyogtak a gólok, a Fradi háromszor egyenlített, 3-3 után azonban Fekete 13 méteres fejesére már nem volt válasza a zöldeknek. Igaz, a fordulás után Magyar a meccs helyzetét puskázta el, hat méterről lőtt az üres kapu fölé.
A Fradi továbbra is támadott, a gólokat azonban a lilák lőtték, számszerűen még négyet. A találkozó főhőse az öt gólt szerző Fazekas volt, aki a kivételes meccs után 10-es osztályzatot kapott a Népsporttól.
- Egy gólt nem tudok kiemelni pályafutásomból, ötöt igen - mondta egy interjúban Fazekas László. - A Fradi elleni öt gól unikum, ilyen nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki egy rangadón rúgjon ennyi gólt. Akkor kaptam a 10-es osztályzatot a Népsporttól, ez életem egyik legszebb emléke...
Felejthetetlen, pompás meccs
A korabeli sportnapilap nem fukarkodott a jelzőkkel.
"Felejthetetlen, pompás mérkőzés volt. Azzá tette a mérkőzés nagy részében magas színvonalú és kiegyenlített játék, a sok gól, amelyek közül nem egy korszerű támadásból született és a nagy iram, a sokáig kiélezett küzdelem. Olyan időszakok is voltak, amikor a szurkolók valósággal tomboltak a nézőtéren."(Népsport, 1976. május 16.)
Az edzők azonban visszafogottan értékeltek.
Dalnoki Jenő: Gratulálok a Dózsának, remekül játszottak.
Várhidi Pál: Rendkívül magas színvonalú mérkőzésen alaposan kitett magáért a csapat, nagyon jól kihasználtuk helyzeteinket.
Táncolt Törő
A 25. forduló válogatottjában aligha véletlenül hat újpesti labdarúgó kapott helyet. A többi között Fazekas és Törőcsik is, előbbi ötöt rúgott, utóbbi egyet, az viszont bődületesre sikerült. Tizenöt méterről a jobbösszekötő helyéről emelte át a kapujából kint álló Hajdút.
- Nekem az a bizonyos 8-3 a csúcs, hiszen abban az évben, 1976-ban a Fradi lett a bajnok, én pedig abban az idényben játszottam be magam az Újpestbe - mondta Törőcsik. - A derbin Fazék (Fazekas László) öt gólt lőtt, én egyet, azután kaptam szerepet, hogy Bene Feri – Isten nyugosztalja – megsérült.
A nagy verés ellenére az 1976-os bajnokságot a Fradi nyerte.
hmgy