comments

1. 
   admin heimo

   # 2

   2016.11.18, 17:37

   Sima kettőnull
   
   Sokan hajlamosak voltak arra, hogy a Népstadion vasárnapi mérkőzését előre elkönyveljék.
   
   Mondván:
   
   - A bajnokcsapat utóbbi mérkőzésein legjobb formájára emlékeztetően játszott, míg a Ferencváros még „nem találta meg önmagát”.
   
   Avagy:
   
   - Szegeden gólt sem tudtak Alberték lőni szerdán, s ezalatt a Megyeri úton „ötöst termelt” a Göröcs által vezérelt újpesti támadósor.
   
   Ezek az érvek már-már mindenkire meggyőzően hatottak. Csak a labdarúgásban igazán jártas szurkoló mondta:
   
   - A labda gömbölyű, s minden lehetséges…
   
   A szeptember végi nap oly kedvesen cirógatta a stadioni hatvanezret, mintha érezte volna, hogy azoknak kilencven perces sportszerű játékban lesz részük. A zöld-fehér csatárok pedig mintha az előre elkönyvelt tételeket akarták volna sorra „korrigálni” – szebbnél-szebb támadásokat szőttek Török kapuja felé. De – eredménytelenül.
   
   A hetedik perctől Göröcs, az újpesti dirigens vette kezébe a karmesteri pálcát. Villámgyorsan megindult, majd lelassított. Jobbra cselezett, balra passzolt. Remek labdával látta el társait. Ha pedig a helyzet úgy kívánta, maga is célba vette a kaput. De – eredménytelenül.
   Illetve a kilencedik percben egy nagy hadvezér precíz elgondolása alapján, egy művész finomságával addig tette-vette a labdát, addig szédítgette a zöld-fehér védőket, míg azok Halápit teljesen szabadon hagyták. Egy szempillantás alatt a szőke újpesti csatáré lett a labda. Csak Horváth állt vele szemben. S Halápi – elügyetlenkedte a helyzetet.
   Az első és – utolsó igazi nagy helyzet a ferencvárosi kapu előtt. S ezzel el is lőtte puskaporát a lilák ötösfogata.
   
   Nem így a - most sem jól, csak lelkesen játszó – zöld-fehér támadók. Szinte azt érezte az ember, hogy mindig csak az újpesti kapu felé gurul a labda. A sok támadásnak az lett a következménye, hogy alig három perc alatt kétszer is gólt ért el a Fradi-csatársor. Illetve azok legbátrabbika: Friedmanszky.
   Az elsőnél nagyban hozzásegítette őt a labdát jól beadó Fenyvesi, s egész kicsit – a kapujából rosszul kiinduló Török.
   A másodiknál bátorsága segítette kissé – vagy harminc méterről lőtte hirtelen kapura a labdát – és nagyban Török Gábor, akinek kezéből pattant a hálóba az erős, de távoli lövés.
   
   Számtalan rangadón bebizonyosodott, hogy ilyen vezetéssel még nincs biztosítva a győzelem. Igaz ugyan, hogy ilyenkor meg kell sokszorozódnia a lelkesedésnek, akaraterőnek abban a csapatban, amelyik be akarja hozni kétgólos hátrányát. Ilyen tulajdonságokat azonban ezúttal nem tudott felvonultatni az újpesti gárda, pedig ha tud, akkor talán megfordulhatott volna az eredmény. Oroszék megelégedtek a kettő-nullás vezetéssel, s lassítottak az iramon – végig kézben tartva a mérkőzés irányítását.
   Ma ők voltak a lelkesebbek, ők játszottak jobban.
   Rászolgáltak a győzelemre.
   

   
   
   Képes Sport
    
2. 
   admin heimo

   # 1

   2016.11.18, 17:32 (szerk.: 2016.11.18, 17:33)

   Ferencváros—Újpesti Dózsa 2:0 (2:0).
   Népstadion, 60 000 néző. Játékvezető: Dorogi.
   Góllövő: Friedmanszky (2).
   
   A Ferencváros—Újpesti Dózsa rangadó volt gólokban a legszegényebb. Az előző forduló tapasztalatai alapján a Dózsa volt a rangadó esélyese. Úgy is indult a játék, hogy a lila-fehérek a nagyszerű formában levő Göröcs „karmester” irányításával igazolják is ezt. De a mérkőzés két perc alatt eldőlt a Ferencváros javára. A jó lövőformában levő Friedmanszky kétszer betalált Török kapujába. Megjegyzendő, hogy az újpesti kapus a második gólnál nagyot hibázott, s a két gól után megváltozott a játék képe. A zöld-fehérek vették át az irányítást, s jól működő védelmüknek nem jelentettek különösebb gondot a szárnyaszegett újpesti próbálkozások. Hozzátehetjük, hogy a Ferencváros győzelmével a bajnokság élcsoportjában érdekesebben alakulhat a további küzdelem ...

   
   
   Népszabadság, 1960. szeptember 27.