FC Steaua Bucureşti - Újpest FC 2 : 0
UEFA Európa Liga 2. selejtezőkör 1. mérkőzés
ground :
Bukarest, Stadionul Ghencea
referee :
Koukoulakis Michael (Görögország)
attendance:
- mlsz.hu: -
- nso.hu: 15.000
- nb1.hu: 16.000
- ujpestfc.hu: 19.003
-
23' Kabát Péter 34' Korcsmár Zsolt 35' Ochiroşii Răzvan 42' Kapetanos Pantelis 
43' Vaskó Tamás 44' Pollák Zoltán 46' Surdu Romeo Constantin 1 - 0 
54' Korcsmár Zsolt 59' Goian Nicolae Dorin 62' Toja Juan Carlos 69' Marin Petre 72' Stancu Bogdan 2 - 0
 FC Steaua Bucureşti
|
 Újpest FC
|
|---|---|
|
|
|
coach: Bergodi Cristiano |
coach: McStay William |
match history
- 2009.07.23 Újpest FC - FC Steaua Bucureşti 1-2
- 2009.07.16 FC Steaua Bucureşti - Újpest FC 2-0
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
többi oldal:
https://www.magyarfutball.hu/data/upl/2014/03/1395934992_mtut54.jpg
https://www.magyarfutball.hu/data/upl/2014/03/1395935028_syvy4y.jpg
https://www.magyarfutball.hu/data/upl/2014/03/1395935068_14wvkhj.jpg
https://www.magyarfutball.hu/data/upl/2014/03/1395935113_ohjocy.jpg
https://www.magyarfutball.hu/data/upl/2014/03/1395935156_2ugf23s.jpg
https://www.magyarfutball.hu/data/upl/2014/03/1395935188_2wlycmh.jpg
https://www.magyarfutball.hu/data/upl/2014/03/1395935221_2qd0jr7.jpg
forrás:
http://www.fcsteaua.ro/index/section/galleries/mode/listAlbum/album/1327/EL_09_Steaua_Ujpest
2009. július 18., szombat
Szerda este találkozó a Keletiben. Az összes csoport. Mindenki, aki a történelmi Újpest táborból számít. Öregek, fiatalok, Újpestiek. Magyarok.
Ahogyan Magyarország, ahogyan Erdély, ahogyan arra a másfél órára minden Magyar.
Nem akárhová indulunk.
Nem akármilyen összeállításban.
Rövid bevezető a pályaudvaron, felhívás a fegyelemre, a tökéletes viselkedésre, a nyugodt erő sugárzására, a hierarchia tiszteletben tartására.
Nincsen egyénieskedés, nincsen színészet, az van, amit a vezetők mondanak.
Éneklés, és indulás.
Görögtüzek a peronon, és már ekkor is olyan meleg, amit egyetlen másodpercig sem lehet nagyon elviselni, főleg álló vonatban nem.
A helyek megkeresése a tökéletes szervezésnek köszönhetően gyorsan megy. Egyben a nyugodtabbak, egy helyen a radikálisok, együtt az öregek. Nagyon jó, hogy mindenki itt van, mert ennek csak így van értelme.
Hosszú az út, erre felkészültünk. Tudtuk hová indulunk. Tudtuk azt is, hogy a csapatnak nagyon kevés az esélye. Mindennel tisztában voltunk. Lélekben, szívben, agyban egyaránt.
A határig több helyen felszállnak, hogy teljes legyen a menet, hogy mindenki itt legyen, aki elindult oda, valahová a távolba, Tündérország közelébe.
Többen, nagyon bölcsen rengeteg vízzel indultak útnak. Borzasztó a meleg, igaz, legalább menet közben elviselhetőbb. A határon odafelé az oldalunkon viszonylag rövidebb időt állunk. Odaát hosszabb, megjelennek az első tévés társaságok, akik a tudatosan keltett magyarellenes hisztériával, és démonizálásunkkal műsort akarnak gyártani, műsort akarnak hazudni. Prekoncepció alapján kívánnak belénk rúgni. A szomorú nem az, hogy ők ezt teszik (az az ő bajuk), ami érthetetlen, hogy itthonról is akadnak hírforrások, akik tőlük vesznek át híreket. De erről bővebben péntek hajnalban…
Néhány szurkoló a peronon, néhány dal, hogy gyorsabban teljen az átvizsgálás, hogy ne legyen annyira unalmas.
Az út bizonyos szempontból egyhangú. Minden állomáson kamerások, és gyorsan visszaterelt érdeklődök, akik gyorsan megismerik, hogy mi a véleményünk, de hozzá kell tenni, hogy a helyi rendőrség olyan gyorsan tünteti el a legmagamutogatóbbakat, hogy időnk sincsen a hosszabb eszmecserére.
A vonat folyamatosan késésben van, egyre nagyobban. Állítólag szándékos, hogy ne érjünk oda időben, állítólag volt valamilyen magyarellenes tüntetés is, de óráról-órára percekkel nagyobb a lemaradás. Ahogyan érdekes az is, hogy még mindig érezhető a különbség a két ország között, ám érdemes figyelnünk, mert ott ugyan van honnan fejlődni, nem szabadna hagynunk, hogy idővel megelőzzenek minket, illene észbe kapnunk, illene időben megtalálnunk a helyes utat. Ami a kölcsönök helyett a szorgalomra, a tudásra, és a munkára épül.
Bízunk benne, hogy a csapat ugyanígy érez. Hogy megérti, ez nem csupán egy meccs a többi között. Nem szimpla bajnoki, még csak nem is szimpla Európa Liga selejtező. Hanem két nép megmérettetése a gyepen. Nem hétköznapi, hanem ünnepnap. Illetve az lehet, ha nyerünk. Ugyan erősebb az ellenfél, sokkal több pénze van (erről is illene egyszer országosan elgondolkodni, mert vicces és hihetetlen, hogy odaát szinte minden szinten segítik a futballt, itt igyekeznek odafentről megfojtani), esélyesebb, mégis hinni kell az utolsó pillanatig, hinni a visszavágó lefújásáig.
Az út egyhangú, virradatig könnyebb aludni, sőt, akadnak, akik pulóvert vesznek fel, hogy ne fázzanak. Ezt a hideget illik másnap hajnalig beosztani. Ahogyan a vizet is, mert éjjel nem lehet a büfékocsiig eljutni a lezárt hálófülkék miatt.
A tapasztalt utazóknak sikerül a gyorsalvás. A kevésbé rutinosak szenvednek a nyolc férőhelyes fülkékben, nehéz kényelmesen megoldani a lábak elhelyezését, főleg ott, ahol száz kiló feletti emberek osztoznak a helyeken. Egyszerűbb a váltásban történő pihenés, egyszerűbb, ha néhányan megállnak odakint.
Továbbra is minden állomáson tévések, a média nem alszik, és ez nekünk nem nagyon tetszik. Igaz, az is benne van, hogy valamiért odakint komolyabban veszik a futballt. Sokkal komolyabban. Ez a későbbi napokon kiderül, de nem kellemes tudomásul venni, hogy odakint mondjuk éjjel háromkor is fontos minden, ami a meccsel kapcsolatban történik, itthon pedig évtizedek óta tudatosan kriminalizáltak mindent, aminek köze lehet a labdarúgáshoz. A klubokat, a játékosokat, a szurkolókat, és sajnos a nemzeti érzést is. Az utóbbi lenne az alapja az előbbieknek. Míg odakint nemzeti ügy felül is, itt csak ott nem az.
Az átlagember, aki mer nem agymosott lenni, figyelt ránk.
Több helyen szálltak fel Székelyföldről szurkolni, a későbbiekben nagy segítséget nyújtottak nyelvismeretükkel, hogy jobban képben legyünk.
Ahogyan közeledtünk, úgy lett egyre lassabb a tempó, sokszor harminccal vánszorogtunk, az út mellet kóborkutyák, a földeken itt-ott munkások, kiégett gyártelepmaradványok, kukoricások, a magyar szemnek összevissza sorokban.
Brassó után már sokkal többen mutogatnak az eredményt illetően a mozgó vonatnak. Építkezések tetejéről, autókból, de a hermetikus biztosítás miatt igazán közelről továbbra is csak a tévéseket láthatjuk, a rendőrség alakulatai közé, vagy mögéjük bújva.
Bukarest megállónál aztán görögtűz ki az ablakon, köszöntve a megszámlálhatatlan stábot, gyors vélemény-nyilvánítás a helyszínről, ahová érkeztünk, majd várakozás a peronon. Magyarul is megtudjuk, hogy különbuszokkal visznek be minket a stadionig, csendőri meg rendőri kísérettel. Tíz busz áll rendelkezésre, a legnagyobb forgalomban megyünk, néhány kisgyerek dobál csak, szurkolót még csak képen sem nagyon látunk, több a kóborkutya a látószögünkben, mint a helyi huligán.
A kegyetlen melegben a buszról leszállva többen jelezzük, hogy ha itt kell maradnunk, akkor megdöglünk, mert van vagy negyvenöt fok, árnyék meg sehol. A rendőrök hoznak vizet, és elindul a világ leglassabb beléptetése. Cipő le motozáskor, az öngyújtókat elveszik, az aprópénzt szintén nem lehet bevinni. A be nem vitt táskákat egy bódéba zárják, a bódé biztonságát az út magyar szervezője figyeli, aki ekkor már egy kicsit fáradt, de azért ott áll a napon és felügyeli a kommandósokat meg a biztonságiakat.
Az egyik csendőrnél kék színű, hurkatöltőre emlékeztető valami van, minden bizonnyal mini gázágyú, jó, hogy nem süti el.
A háromszori motozás után érdemes megtekinteni a büfét, ahol a választék a dobozos víz, a kóla, és a szotyi. Minden 5 lej, és a büfés mindenkit be akar csapni. Van, akinek többet ad vissza, akkor magát csapja be.
Megkezdődik a verbális revizionizmus, onnan meg a kiabálás, hogy menjünk gázkamrába. Érdekes, ahogyan kiemelik a hazai lelátókról a kelleténél jobban magamutogató embereket. Bye-bye Gipsy, szól a búcsúdal, de közeledik a meccs, és lassan nagyjából telnek a széksorok, a mellettünk lévő szektorban is gyülekezik egy csoport, akik ugyan egyenpólóban vannak, és keményen mutogatnak, mégis gyerekeknek látszanak, noha állítólag ez a legkeményebb brigádjuk.
Balajcza Szabolcs melegítésénél megtudjuk, hogy kiűznék a magyarokat az országból a helyiek. Ebben benne is lennénk, ha Erdélyt is vinnénk. Ott elférne mindenki, aki nem tetszik nekik.
A meccs elején Himnusz, Székely Himnusz, a legnagyobb élmény. Mert itthon is jó érzés elénekelni, de a jelentését csak ott érti meg az ember, ahol kihívás magyarnak lenni, ahol a nyakunkban liheg a gyűlölet, ahol mindenki azt szeretné, hogy megszégyenülten menjünk haza.
A Nagy-Magyarország zászló ott van középen, körülötte megindul a szurkolás, és a meccs is. Nem játszunk alárendelt szerepet, igaz, gyorsabbak, meg többet van náluk a labda.
Aztán elkezdenek dobálni a kisgyerekek, megindulunk egy kicsit, azokat visszaterelik, aztán lassan mi is visszaállunk. A kiállításnál a „bye-bye gipsy” ismét felcsendül.
A második félidő elején amatőr hibából kapunk egy gólt, megint dobálnak, egy lánynak szétnyílik a feje, az előénekesünk az utolsó pillanatban mozogja ki a felé érkező féltégla nagyságú betondarabot. Igazi gyáva, bujkálós gyerekek ezek, akik távcsővel figyelnek minket, pedig szabad szemmel is kétszer akkorának látszunk.
Kiállítanak tőlünk is, egy hülyegyerek berohan a pályára, aztán még egy gól oda, aztán Tisza Tibi kihagy egy óriási ziccert.
A végén még egy szabadrúgás, de semmi sem megy ezen a napon igazán. Igaz, mi rontottuk el. Valamiért csak bizonyos napokon tudunk felnőni a feladatokhoz, csak bizonyos esetekben vagyunk képesek átlépni a saját árnyékunkat.
A lefújás után bent maradunk, a hazai szektorokban hajléktalannak látszó utcagyerekek szedik a szemetet, és eszik a maradék ételt, ami a székeken maradt. A helyi szemétmaffia idősebb képviselői is megjelennek, ők a zsírosabb falatokra vadásznak.
A parkolóban a buszok, az értékeinket visszakapjuk, felszállunk, hogy a pályaudvaron utána több mint hat órát várakozzunk. Útközben megint dobálnak, az egyik hanggránát egy busz tetején robban.
A pályaudvaron nyitva van nagyjából minden, KFC, Mc’Donalds, helyi éjjelnappali, süteményesek, a helyi huligánok jelzik a támadást. Mi meg várjuk. Néhányan bemennek a városba, de ők sem találkoznak senkivel. Nekünk meg ígérik a Steaua, Rapid, Dinamo, meg szinte mindenki, de senki sem jön. Pedig egyre kevesebb rendőr marad a helyszínen, és a sötétből meglephetnének, ha akarnának. Van olyan pillanat, amikor egy hírre, hogy itt vannak, gyorsan falanxba állunk 300-an, de nem jön senki, így visszamegyünk fogyasztani. Evés-ivás-alvás. Nagyjából ez a menü reggelig. Akad, aki meg akar simogatni egy háromlábú kóborkutyát, de az elszalad. Sokan a peronokon alszanak, akad, aki Bikini dalokat énekel, főleg a sorok elejét megnyomva.
Ígérik, hogy korábban beáll a vonat, de csak az utolsó pillanatban ér be. Utólag nem baj. Megvehettük ugyanis a helyi lapokat, szép nagy felbontású képeket raktak be, így egyesek gyorsan celebbé váltak, legalábbis a román lapokban. Akadt, aki megjegyezte, nem baj, legalább, ha valamelyikük magyar király lesz, már ismerik az arcát.
Felszállás után egész normális tempóban indultunk, továbbra is stábok mindenütt, igaz akadt olyan, aki egészen közelre kapta a görögtüzet, de továbbra sem láttunk egyetlen szurkolónak látszó formát sem.
A büfékocsit kinyitották, így délutánra klubhelyiséggé változhatott, ahol a focit ugyanúgy megvitattuk, mint a politikát. A vonaton utazó rádiósnak többen elmondták, hogy megdöbbentőnek tartják, hogy a hazai médiumok többsége egy az egyben vette át a román híreket, anélkül, hogy utánanéztek volna az eseményeknek. Persze a prekoncepció és a magyarellenesség a hazai médiában sokáig erénynek számított, hiszünk benne, hogy idővel a társadalom fogja kiközösíteni mindazokat, akik nem tisztelik a saját hazájukat.
A hazaúton már többeknek sikerült aludniuk, a kávé is iható volt, igaz felvizezve (én amúgy is így iszom), de jót tett, mert így az is fent volt, aki kevesebbet aludt.
Vártunk még egy támadást Aradnál, mert ígérték, de természetesen ott sem jelentek meg.
A határon is jelen volt az utolsó, enyhén nem férfiasnak látszó helyi kameramann, mögötte az ablakokból mutogató ötvenes nem igazán dekoratív hölgyekkel, és a hurkatöltős csendőr.
Amikor elindultunk, megcsörrent telefonom a „Magyar földre” hangjaival, pont a két ország közötti részen, amolyan rejtjeles üzenetként.
Ideát a magyar rendőrség képviselői kérdezték, hogy ért-e minket incidens, mert olyan híreket kaptak. Hogy kitől, rejtély…
Ahogyan közeledtünk, mindenki felébredt, a Keletiben aztán újra összeálltunk, az előénekes megköszönt mindent. Elénekeltük a Himnuszt és a Székely Himnuszt, aztán elindultunk hazafelé.
A metrón aztán rájöttem, amire mindig, amikor hazaérkezem külföldről. Tényleg itt vannak a világ legszebb női!
Köszönjük mindenkinek, aki részt vett a szervezésben!
Köszönjük mindenkinek a fegyelmezett viselkedést!
Erdély! Egyszer újra a miénk leszel!
(UVB 1992)
Ui: Csütörtökön van egy utolsó szalmaszál, hogy helyre tegyük az önbecsülésünket. A csapatnak fel kell nőnie szurkolóihoz. Annak örülnénk legjobban, ha ők lennének a vezető hír, mégpedig azért, mert képesek voltak 0-2 után továbbjutni. Ez a cél.
www.uvb92.hu/index.php?page=hirek&action=reszletes&id=574
Gondolom túl sok jegyet nyomtattak a BL szereplésükre, aztán azóta is azokat használják...
A Mediafax hírügynökség a sportm.ro hírportál értesülését tette közzé, eszerint a szervezet 50 ezer eurós pénzbírságot rótt ki a román csapatra. A hírt közölte egyebek között a Realitatea hírtelevízió is.
Gigi Becali, a bukaresti klub tulajdonosa egy nyilatkozatában maga is megerősítette az értesülést.
forrás:
MTI
www.erlebnis-stadion.de/?match=655
"Akkor most kabalából nem veszem le a cipőmet egy hétig" - mondta egy megfáradt újpesti szurkoló és röhögött, miközben a Bukarestből érkezett vonat péntek este negyed tízkor befutott a Keleti pályaudvarra. Ezúttal csak másfél órát késtünk, így lett 46 órás a kéjutazás, amit a négyszáz futballszurkoló megtett, hogy lássa a lilák Steaua elleni Európa-liga-selejtezőjét.
Nem bántod a vonatot!
bukarest1
A kaland még szerda késő éjjel kezdődött, amikor az igazán elszánt újpesti szukolók a pályaudvar csarnokában gyülekeztek: a vágányok előtt nagy tömeg, mindenki lilában, a lábaknál sok helyen tálcán a sörök, szatyrokban a hidegélelem. A tinédzserek és a korai húszas fiatalok kisebbségben, a többiek idősebbek voltak, egészen a negyvenesekig, sőt elutazott néhány korosabb drukker is. Nem sok, de tíz-tizenöt hölgy is jött a csoporttal. Kérdezni nem kellett, egyértelmű volt, hogy a többség - akárcsak a magyar ultrák nagy része - radikális jobboldali nézeteket vall: hátra tetovált Nagy-Magyarország térkép, egészalakos Szálasi, rövid frizurák és az ezekkel járó ruházat.
Kevéssel az indulás előtt a vezérszurkoló szólt a táborhoz, megpróbálta kicsit fellelkesíteni, de fegyelmezni is a társait. "Arra kérek mindenkit, nagyon fegyelmezetten viselkedjen. A vonatot nem bántod, mert ebben fogsz utazni te is 13-14 órát. Bukarestben egy nagyon fegyelmezett tábort akarok látni, nem pedig hülyegyerekek magánakcióit. Most az egész magyar ultratársadalmat képviseljük ebben a kibaszott cigány városban!" - harsogta a megafonba.
hirdetés
Nemcsak a hangos szurkolással vonuló - felhangzott a később is sokszor hallható "Utálunk, szar Románia!" rigmus - drukkerek, hanem az állig felfegyverzett rendőrök is várták a vonatot, amelyen csak kisebb kavarodás után sikerült mindenkinek megtalálnia a helyét. A szervezett csoportok, az Ultra Viola Bulldogs, a Fidelity az első három kocsiban tömörült, a többiek hátrébb kerültek, a hálókocsik után - a kavarodás ebből adódott.
Veszünk zoknit románba?
Az úton természetesen az alkoholfogyasztás volt a fő tevékenység, elsőként mégis egy rendőrnő tette ki a taccsot, éppen a folyosóra. Közben a kupékban persze zajlott a szokásos humorfesztivál is, az egyik megszólaló Románia adottságait magasztalta. "Beírtam a gugölbe, hogy Bukarest, aztán annyit adott ki, hogy no komment. Meg emlékszem, hogy földrajzból kellett tanulnunk minden országról, hogy milyen az ipara, a mezőgazdasága. Romániánál az volt, hogy a fő megélhetési forrás a falopás. 80-90 százalék ebből él. Te figyelj, tényleg, veszünk zoknit románba? Gecire olcsó."
A magyar rendőrök a határnál leszálltak, jött helyettük sokkal kevesebb román. Később kiderült, ők inkább a peronokat őrizték az állomásokon, amire túl nagy szükség nem volt, annak ellenére, hogy az állomásokon leugráltak néhányan a vonatról, hogy átmozgassák magukat. Persze, ha már ott voltak, elhangzott néhány kedves rigmus, de félelmetesnek nem tűnhettek a lilák a rendszeresen megjelenő bámészkodóknak. Arról is csak utólag értesültünk, hogy két állomáson állítólag dobozokat dobáltak a peronon álló utasokra a vonatról - ebből a hátsó kocsiknál semmi nem derült ki. Az még később derült ki, hogy mivel a román sajtó állította ezt, akár az ellenkezője is igaz lehet.
A vonat Erdélyben egyre lassabb és lassabb lett, úgy tűnt, hogy soha nem érünk oda Bukarestbe, de legalábbis a meccskezdésre biztosan nem. Végül két és fél órás késéssel, fél ötre érkeztünk meg az Északi pályaudvarra. Miközben a beérkezett vonaton is negyedórát várakoztattak minket, már mindenkinek az volt az érzése, azért volt ilyen lassú a vonat, hogy minél kevesebb időt tölthessünk a városban. A hihetetlenül sok rendőr jelenléte nem volt meglepő, azonban a számtalan fotós, kamera és a két közvetítőkocsi váratlan volt. "Buzi média" - kiabálták többen, de az nem látszott, hogy bárki is támadott volna - ahogyan később a sajtó állította.
Be a buszokba, ki a rétre
A tábor hangos volt és előbb Romániát ócsárolta, majd világossá tette, lesz még Erdély Magyaroszágé, de félelmetesnek ekkor sem tűnhetett. A peronon is várakoztatták a tömeget a rendőrök, de az nem derült ki, mi fog történni. Egy Magyarországról érkezett rendőr néhány közelében lévő szurkolónak elmondta, hogy most feltesznek minket buszokra és elvisznek a stadionba, ahol várhatunk 3-4 órát a meccsig. "Alkoholt nem kaphattok az UEFA előírásai miatt, de lesz étel, frissítő, víz, üdítő" - ígérte.
A rendőrök sokan voltak és felfegyverkezve, de pillanatig sem gondolta senki, hogy provokálnák a magyarokat, így nem is foglalkoztak velük. Másnap a bukaresti lapok ezt is úgy állították be, hogy az újpestiek végig agresszívek voltak a rendfenntartókkal. A buszúton természetesen folyamatosan ment a kiabálás, beszólogatás és mutogatás a járókelőkre, de nem volt ez több szájkaraténál. Tettlegességig csak néhány helyi fiatal ment el: a négysávos út túlsó feléről bátortalan kísérletet tettek a buszok megdobálására, majd nem tudni, miért, futottak egy kicsit a rendőri felvezetéssel haladó konvoj mellett.
bukarest2
Amikor a menet a városszéli Ghencea Stadionhoz ért, általános elképedésre egy mezőre fordultunk és hátulról közelítettünk. Egy elkerített részre terelték a négyszázfős társaságot és a még mindig nagy melegben idegtépő várakoztatás kezdődött. Senki nem tudta, mi fog történni - úgy tűnt, a rendőrök sem. A tömeg egyre szomjasabb és ingerültebb része angolul, és erdélyi magyarok segítségével, románul is próbált egyezkedni arról, hogy legalább vizet kaphassunk. Erre az volt a válasz, hogy öt ember elmehet és hozhat vizet a többieknek. (Majd módosult arra, hogy további ötös csoportok mehetnek majd el frissítőért.)
Megalázó beengedés
Végül elindult öt ember, őket azonban visszafordították - a biztonságiak főnöke megtiltotta, hogy vízért menjenek. Azt mondta, a rendőrök rosszat akarnak a magyaroknak, mert minél nagyobb botrányt szeretnének, ugyanis attól lesz több a fizetésük. A helyzetet azonban éppen ezek a rendőrök oldották, azzal, hogy ásványvizes palackokat oszottak szét, ami akkor is életmentő volt, ha a 10-20 üveg nem volt sok a több száz emberre. Természetesen ezeket a jeleneteket is folyamatosan vették az ide is megérkező tévéstábok.
bukarest3
A beengedés még inkább felhergelte az újpestieket: először kiderült, hogy nemcsak a pirotechnikát (ez érthető volt) tiltják, de mindenkitől elveszik az aprópénzt és a táskákat egy bódéban kell hagyni. Mindenki szkeptikus volt ezzel a módszerrel kapcsolatban és csak tízperces győzködés és alkudozás után mentek bele a szurkolók ebbe a megoldásba. A beengedés elképesztően lassan zaljott: akik elsőként álltak be a sorba, félóra alatt jutottak a stadionba. Háromszor vizsgáltak át mindenkit, a motozó biztonságiak a rend kedvéért mezítlábra vetkőzettek minket és nemcsak fogdosták, hanem ütögették is férfiasságunkat. Az aprópénzt tényleg elvették - de csak a forintot ítélték veszélyesnek, az euró maradhatott.
A szigorú ellenőrzésen mindössze hárman akadtak fenn: ketten pirotechnikával, valakinél pedig táplálék-kiegészítőt találtak, amire azt mondták, drog. Mindehhez csak asszisztálni tudtak az itt is jelenlévő magyar rendőrök, akik széttárták a kezüket, hogy a biztonságiak azt csinálnak, amit akarnak, felettük már a román kollégáknak sincs hatáskörük. A szurkolók bár ingerültek voltak, a felszólamlásokon nem mentek túl, azt lehet mondani, hogy a körülményekhez képest meglepően nyugodtak maradtak.
Mindenki kibaszott fáradt
A kijelölt szektorban már várt a beígért büfé: három deci vizet, illetve kólát lehetett kapni, ez elején még három, később már öt lejért, vagyis több mint 300 forintért, és volt még szotyi is. Néhány méterrel arrébb viszont ott volt a mosdó előtt egy ivókút, aminek a vize ingyen volt és ráadásul hasmenést sem okozott. Az elcsigázott szurkolók (az utolsók másfél órával az elsők után jöhettek be) a kapu mögötti helyen kornyadoztak a következő órákban. Mindenkin kiütközött a fáradtság, csak néhányan szórakoztatták magukat azzal, hogy a lassan benépesülő hazai lelátón tülkölőket heccelték kölcsönösen.
bukarest4
Az újpestieket az egyik kapu mögötti lelátórész két szektorában helyezték el, nem messze az egyik hosszú lelátótól. Nem ebből adódtak később a problémák, hanem abból, hogy ugyanígy a kapu mögött, két-három kerítéssel elválasztva a hazai tábor legkeményebb része is helyet kapott.
"Tudom, hogy mindenki kibaszott fáradt, de most szedjük össze magunkat és mutassunk olyat, amilyet még nem láttak ezek a senkiháziak!" - adta ki ismét a jelszót megafonon a tábor előtt álló vezérszurkoló. És az újpestiek meg is fogadták, és a vezetésével, a szokásuk szerint szinte végig folyamatosan énekeltek, ugráltak. A kezdésnek megvolt a koreográfiája: a Himnuszt, majd a székely himnuszt is elénekelte a tábor, aztán mindenki félmeztelenre vetkőzött. Ez verte ki igazán a biztosítékot a szomszédos kemény mag tagjainál, akik közül a szélen állók folyamatosan az újpestieket figyelték.
A magyarországi ultrák közül a legkreatívabbnak számító lilák természetesen nem kizárólag a csapatukkal foglalkoztak, a szarrománozás, a vesszentrianonozás is fel-felhangzott, a nemtetszésüket cigányozással fejezték ki többször, a helyieket azonban az dühítette, ha a Ria-ria-Hungária! rigmust hallották. Ők azzal feleltek: Ki a bozgorokkal a hazából! - a bozgor hazátlant jelent és az erdélyi magyarokat szokták így megbélyegezni. A félelmetesnek beharangozott Ghenceában azonban nem volt igazán félelmetes a hangulat, a hosszú lelátókat például a csapatindulószerűen felhangzó Scooter-szám hozta lázba a kezdés előtt. A hazai tábor nagy és lelkes volt, de a nagy többsége a túloldalon állt, így nem lehetett igazán hallani.
Váratlan támadás
Egészen az első negyedóra végéig minden rendben volt - ekkor minden előzmény nélkül kövek záporoztak az újpesti szektorba a szomszédos kemény mag felől. A lilák egy része menekülni kezdett, a vérmesebb fele megindult a szektor közepén felállított kordonok felé és határozottan el szerette volna pakolni azokat. A biztonságiak persze a helyükön voltak, őket nem is bántották, a támadás kiváltotta akció így csak szimbolikus lehetett. A kommandósok rögtön bejöttek a lelátóra, de látva, hogy a magyar oldalon nem komoly a helyzet, azonnal távoztak is. A román szektorban azonban könnygázt is bevetettek. Később derült ki, hogy lett magyar sérültje a kődobálásnak: a kevés lány egyikét találták fejbe, megrepedt a fejbőre és őt kórházban kellett ellátni.
bukarest5
A támadás kisebb zavart okozott az újpesti oldalon, a szurkolás nem lankadt, de ezentúl mindenki fél szemmel a szomszédszektor felé tekintgetett. Aztán amikor a félidő hajrájában a hazai csapatból kiállították a görög Kapetanoszt, újra felszólalt a Bye-bye gypsy, bye-bye gypsy! rigmus. A vezérszurkoló a szünetben úgy értékelt, nagyon jól teljesít a magyar tábor, és a stadion más részeiből is jól hallatszik a buzdítás. A rendőrök pedig ekkor vetették le az egyetlen nagy-magyarországos transzparenst a kerítésről.
Visszaesés itt is, ott is
A folytatás azonban kicsit úgy alakult, ahogy a pályán. A korai gól és Korcsmár kiállítása fokozatosan megfogta a magyar szurkolókat. Helyettük prdukálták magukat a románok: a 63. percben egy drukker beszaladt a pályára és csak a hazaiak játékosa, Ninu tudta elkapni. Aztán következett a szomszéd szektorból egy inkább gyerekesen otromba, mint sértő üzenet: "Mennyi ideig tartja egy magyar nő a szart magában? 9 hónapig" A transzparenst az újpestieknek is meg akarták mutatni, be is forgatták a feliratot, de a vége már lemaradt.
bukarest6
A második gól aztán teljesen megfogta a lilákat, akik ezután már csak elvétve tudták buzdítani a csapatukat. Ekkorra már belelkesedtek a Steaua-szurkolók, és ha félelmetes nem is lett a légkör, már elég hangosak voltak.
A hosszú út, a napon túráztatás és a vereség megtette a hatását, lankadtan ültek az újpestiek a lelátón a lefújás után. Az eredmény miatt sem elégedetlenkedtek sokan látványosan, inkább megtörten várták, hogy újabb félóra elteljen, amíg elhagyhatják a stadiont. Volt, aki tartott tőle, hogy bár eddig nem történt nagy baj, még ekkor is adódhatnak gondok. Alaptalan volt a félelem, mert miután mindenki hozzájutott a bódéba pakolt táskájához, húsz percig ugyan várhattunk a még mindig meleg buszokban, majd jöhetett a visszaút az állomásra. A délutáni támadásféle helyén ezúttal nem kövek, hanem petárdák szálltak a buszokra, nagyobb gondot azonban nem okoztak.
A fele sem volt igaz
A pályaudvaron a rendőrök először ragaszkodtak ahhoz, hogy a magyarok csak a csarnok egyik felében tartózkodhatnak és így egy árushoz állt be mindenki sörért. Aztán belátták, hogy ezek inkább éhes emberek, semmint futballhuligánok, így éjfél körül mindenki kedvére bemekizhetett és sörözhetett. Már csak hajnali hatig kellett kihúzni, akkor jött a Budapestre tartó vonat.
Azonban nem a szerelvény, hanem az időközben megérkező reggeli újságok akaszották ki a lilákat. A két sportlap, a Prosport és Gazeta Sportuliror gyakorlatilag mindent fordítva írt le, ahogyan azt ők tapasztalták. A korábban említett csúsztatások mellett mindkettő nagy képpel illusztrálta az újpestiek kordonrázását, de az előzményeket, illetve a magyar sérülteket elhallgatták. "Botrányt akartak" - állt a Gazetában a cím a kép felett, ugyanezt a Prosport "Román-magyar futballháború" címmel tálalta. Utóbbi több, valós állítást alig tartalmazó cikket is közölt a meccsről, az egyiket "Tigani! Tigani!" címmel. (Ez különössen tetszett a liláknak, visszafelé a vonaton többen mondogatták mosolyogva.) A lap azt is írta, hogy csak kicsi választotta el két tábort az összetűzéstől, a Gazeta pedig leközölte az ízléses transzparens fotóját is, csak a román jelentését nem írta le.
A hangulatkeltés mellett azonban konkrét hazugságot is írtak a sportlapok: egyértelműen állították, hogy magyar szaladt be a pályára. Azonkívül, hogy ez lehetetlen lett volna a biztosítás miatt, hivatalosan is kiderült, hogy helyi volt a rendbontó, akit azóta ki is tiltottak két évre minden sporteseményről.
A visszaút ismét hosszú volt, de már csak másfél órát késett a vonat. Az állomásokon ezúttal is mindenhol rendőrök fogadták a vonatot, különösebb gond nélkül. Sőt, volt aki megjegyezte: "Nem lehetne, hogy ezek a román rendőrök átjönnek hozzánk, a magyarok meg mennek Romániába?" A legszigorúbb jelenlét éppen a határon, Kürtősön volt, ahol gyerekek próbálták megdobálni a vonatot. Az újpestiek azonban elsősorban a büfékocsi teljes sörkészletének elfogyasztásával voltak elfoglalva és már mindenki nagyon haza akart érni. Amikor ez megtörtént, a Keletiben előkerültek a stadionon kívül maradt görögtüzek és petárdák és a lilák egy utolsó hangos énekléssel tudatták, hogy hazaérkeztek.
bukarest7
A magyar futballszurkoló huligán és a huligánok bűnözők - szól a sztereotípia. Ebben a két napban az egyik legkeményebb magyar táborról kiderült, bár sokat iszik, hangos és sokszor otrombán tudatja másokkal radikális politikai nézeteit, megfelelő erőkkel és türelmesen kezelve kordában tartható és vállalható viselkedésre bírható. A lilák ráadásul meglepő nyugalommal viselték a végtelennek tűnő vonatozást, a napon várakoztatást és a megalázó motozást.
forrás:
http://sportgeza.hu/futball/2009/07/18/szigoruan_ellenorzott_ujpestiek_bukarestben/
2:0 egy Bukarest ellen előzetesen aláírható eredmény papíron, de látva őket így azért fájó.
Nem szabad feladni, itthon csodát kell tenni!
Ettől még szép volt fiúk, nem csüggedni kell hanem készülni gőzerővel a visszavágóra, mutassátok meg hogy milyen sportemberek vagytok!
Újpest, a védelemből csak Lambulic úszta meg sárga nélkül. idő kérdése volt, h mikor lesz baj belőle. nagyon meglepne ha nem a Steaua menne tovább
A történet ott kezd csípni, hogy azért a félidőben még "úgy nézett ki"...tartottuk az eredményt, illetve megvolt az emberelőny, ami kecsegtető volt.
Aztán a második félidő eleje...ilyen hibát, egész egyszerűen nem lehet elkövetni. Nem lehet. Magyarázat nincs, nem is kell, itt tulajdonképpen lélektanilag eldőlt. Lehetett azért érezni, hogy lesz egy lila kiállítás is, be is jött sajnos.
A második gól ralizálta a különbséget.
A játékosokról azt mondhatom, hogy Kapetanos ügyesen felvette a román mentalitást, erre viszont a bíró megfelelően reagált - kár, hogy nem tudtuk kihasználni.
A másik játékos, akit kiemelnék, egy Székely nevezetű román volt. Nagyon jó kis játékos, szerintem a mostani újjáalakuló román válogatottban lenne helye. Rendkívül szimpatikusan reklamált, gesztikulált, színészkedett, legalább két sárgát kiugatott a bírónál, ő kifejezetten belopta magát a szívembe. Remélem, még sok futballélménye lesz, magyarok ellen is, ahol megint lesz lehetősége undorító módon viselkedni - talán már Újpesten.
A visszavágótól azt várom, hogy minél tovább éljen a remény, hogy továbbjuthatunk. Nyerni szép lenne, a továbbjutástól függetlenül, így szép lenne az esetleges búcsú. De természetesen nem szabad feladni, be kell nekik fűteni, aztán majd meglátjuk, mi lesz az eredmény.
Én továbbra is töretlenül hiszek a továbbjutásban.
Első tétmeccs volt a szezonban egy új edzővel, több új, visszatérő játékossal Bukarestben ahol utálnak bennünket mint a sz*rt. Lehetett volna 2-1? Lehetett volna. Égés volt? Nem. Vereség? Igen. Vállalható? Nekem az.
Több pénzünk van jobb játékosokra? Igen. Sokkal? 15-ször. Ez van..
1, Taktika, felállás. Túlzottan védekezőre lett fogva ez a csapat. Mintha egy magyar edzőt láttam volna. Tiszával és Foxival a padon egy verhető ellenféllel szemben.... hááát lelke rajta.
2, Egyéni hibák. Sándor Gy-nek alig volt jó labdája, Lambulic első gól előtti bénázása, Korcsmár ökörsége, Tisza helyzet kihagyása.... Tragikus.
3, Meccs közbeni reakciók. Ha már kaptunk egy emberelőnyt a szünetben mindenképp behozok egy támadót (ha már eddig nem tettem meg), de az, hogy behozza Tiszát a 80. percben csatár helyére 2:0 -nál enyhén röhejes csere. Ide sorolható Korcsmár a piros lapjánál előadott megnyilvánulása is sajnos.
4, A nézőtéri drapi. Az több, mint vérforraló, és remélem egy mocsok szőröstalpú sem meri idetolni a mocskos pofáját a visszavágóra.
5, A fentiekkel együtt is eshetett volna egy apró pici koszos kis gól, ami aranyat érhetne.
A meccsről pedig mit lehet mondani, igaza volt Dragomirnak, a román ligaelnöknek, mikor azt mondta, hogy ez a Steaua a tavalyinál is gyengébb. És így sem sikerült... Miért van az, hogy ha az egész világ arra számít, hogy az Újpest emberelőnyben is védekezni fog, nem tudunk egy váratlanat lépni. Egy gól továbbjutást is érhetett volna, főleg, ha az Újpest szerzi meg a vezetést.
De nem, magunkra húzzuk őket, megadjuk az alapot a piros lapra is ezzel a harcmodorral, minden úgy történik, mint ha valami elcseszett amatőr csapat lenne a magyar bajnokság ezüstérmese, pedig a végén is látszott, mennyire nincs egyben a Steaua védelme sem, Tisza 40 métert vihette a labdát senkitől sem zavartatva. Hogy mi történhetett az öltözőben a szünetben, arra kíváncsi lennék, aki pedig az Újpesthez szerződtette Lambulicot, annak jár egy gigantikus f@szkorbács, emberek, a tavalyi Fener gyalázatot főszerepben ezzel az nb1-es idegenlégiós prototípusával csak a szurkolók látták??? Nekem ne mondja senki, hogy ennyit tud az Újpest, lószart, itt igenis van "anyag", legalábbis annyi mindenképpen, hogy egy ilyen meccset behúzzon, ekkora helyzeti előnyben.
Ezt a meccset az unokáimnak is meséltem volna így viszont remélem reggelre elfelejtem. Ilyen esély soha többet nem lesz bukarestben nyerni.
forrás:
http://www.nb1.hu/forum2/viewtopic.php?id=43468
A továbbjutást firtató kérdésre válaszolva vezetőedzőnk elmondta:
– Úgy gondolom, hogy a Steaua még nem jutott tovább.
Cristiano Bergodi: Jó eredményt értünk el, főleg ha az első félidőt nézzük, amikor az Újpest nem adott területet támadásainknak. Az Újpest játékrendszere sokáig nem engedte érvényesülni taktikánkat, de Kapetanosz kiállítása után úgy játszottunk, ahogy kellett A második félidő nemcsak eredményben, hanem játékban is sokkal jobb volt. A továbbjutás nem dőlt el, kemény meccs vár ránk Budapesten. Láttam az Újpestet a Maribor ellen, és azóta nagyon sokat erősödött. A visszavágóig még van egy hét, úgyhogy nem lehetünk nyugodtak. És azt sem lehet elfelejteni, hogy akkor majd az Újpest mögött áll a közönsége is.
forrás:
http://www.ujpestfc.hu/index.php?pg=news_5_7588
forrás: www.pepsifoci.hu/node/37706
Kíváncsi vagyok, a visszavágón is ennyire bátrak lesznek-e, ill. hogy a félelmetes headhunters eljön-e egyáltalán.
www.nemzetisport.hu/uefakupa/steauaujpest-egy-olasz-meg-szeretne-nyerni-a-magyar-roman-haborut-246599.html
Nagy-Magyarország?
– Hogyan sikerült felkészülni a román csapat ellen?
– A Steaua Bucurestiről a lehető legtöbb információt szereztük be. A román csapat mérkőzéseinek DVD-felvételei mellett a Celtic megfigyelőjének riportját is áttanulmányoztuk. A bukaresti együttes tavalyi meccseiből is többet késő estig elemeztünk segítőmmel, Joe McBride-dal. Személyesen a CSKA Szófia elleni felkészülési találkozójukat láttam, amikor magam is meggyőződhettem, hogy milyen erős csapat a Steaua. Ellenfelünk keretében több kiváló képességgel rendelkező labdarúgó található. Két fontos feladatunk van: elsősorban meg kell akadályoznunk a támadásaikat, másodsorban meg kell lepnünk őket. A román csapat is felkészül a mi játékunkból, tudják a gyengeségeinket, amelyeket ki kell küszöbölnünk. A védekezésünket kell megerősíteni, valamint a pontrúgásinkkal, a kontratámadásainkkal kell veszélyt teremtenünk. Szerencsére több olyan játékosom is van, aki képes egy-egy villanással a mérkőzést eldönteni. Azonban az egyéniségek mellett szükség lesz, hogy végig egységesek, szervezettek tudjunk maradni.
– A mérkőzésre várhatóan telt ház előtt kerül sor, meglehetősen ellenséges hangulatban…
– A játékosoknak igyekszem önbizalmat adni, hiszen egy ilyen mérkőzésen csakis félelem nélkül szabad játszani. Mondtam is nekik, hogy két érzés a legjobb egy futballista életében: amikor hazai pályán bíztatnak a saját szurkolóid, valamint amikor idegenben mindenki ellened szurkol. Bátornak kell lennünk, ütközni, s ami a legfontosabb, hogy merjük a labdát birtokolni. Az elmúlt szezonhoz képest még egy dologban kell fejlődnie a csapatnak: egy bekapott gól után is tartása kell, hogy legyen az együttesnek, s nem szabad összezuhanni.
− Mindenkire számíthat a Steaua elleni találkozón?
− Két nagyon jó játékos távozott a keretből − nevezetesen Bozsics és Miljadinoski −, akiket nehéz pótolni. Többen is visszatértek kölcsönből, valamint hazai csapatokból érkeztek a kerethez. Sajnos nem mindenki kezdte megfelelő erőállapotban a felkészülést, de fejlődés tapasztalható náluk. Tóth Norbert és Takács Zoltán még nincs olyan állapotban, hogy egy ilyen mérkőzést végigjátsszon, de Mladen Lambulicsra már számíthatok. A héten Kabát Péter érzett kisebb fájdalmat a térdében, de a Steaua ellen bevethető lesz.
forrás:
http://www.ujpestfc.hu/index.php?pg=news_5_7566
Alapítva: 1947. VI. 7.
Szine: piros-kék
Sikerei:
1x BEK-győztes (1986, Steaua-FC Barcelona 0:0, 11-esekkel 2:0)
1x BEK-döntős (1989, Milan-Steaua 4:0)
1x Szuperkupa-győztes (1986)
23x bajnok (1951, 1952, 1953, 1956, 1960, 1961, 1968, 1976, 1978, 1985, 1986, 1987, 1988, 1989, 1993, 1994, 1995, 1996, 1997, 1998, 2001, 2005, 2006),
20 x kupagyőztes (1949, 1951, 1952, 1955, 1962, 1966, 1967, 1969, 1970, 1971, 1976, 1979, 1985, 1987, 1988, 1989, 1992, 1996, 1997, 1999)
6x Szuperkupa-győztes (1994, 1995, 1998, 1999, 2000, 2006)
Stadionja: Stadionul Steaua, avagy a "Ghencea" (27.063 férőhely, mind ülőhely), felavatva 1974 áprilisában a belgrádi OFK ellen, legutóbbi komolyabb felújítás 1996-ban, az 1991-ben telepített villanyvilágítás fényereje 1.400 lux
A klub nevének jelentése "Csillag" (Steaua), eredetileg ASA-néven alakult a román hadsereg csapataként, 1961-ben vette fel jelenlegi nevét.
Költségvetése jelenleg közel 30 millió Euro, az Újpest büdzséjének kb. 16-szorosa...
Forrás: Wikipedia, Groundhopping Informer 2007/´08, Steaua-klubhonlap Nemzeti Sport 2009. VI. 23.
A Steaua azt viszont már közölte, hogy az első meccsre 10 lejbe kerülnek majd a vendégbelépők, és a vendégszektor pénztárai a meccs napján nyitva lesznek.
forrás:
http://www.ujpestfc.hu/index.php?pg=news_17_7537
www.transfermarkt.de/de/verein/301/steaua-bukarest/kader/transferdaten.html
Újpest: 7.075.000 €
www.transfermarkt.de/de/verein/708/ujpest-fc/kader/transferdaten.html
- 23x román bajnok
- 21x román kupagyőztes
- 5x román szuperkupa győztes
- 1x BL-győztes
- 1x Európai Szuperkupa győztes
Indulás a mérkőzést megelőző napon (július 15. szerda) a Keleti Pályaudvarról, 23 óra 14 perckor. Visszaérkezés előrelátatólag július 17-én pénteken, a késő délutáni órákban.
Felhívjuk mindenki figyelmét, hogy a menetrendszerinti járat valamennyi jegyét lefoglaltuk és pótkocsikat igényeltünk, így egyénileg a MÁV állomásokon senki sem tud jegyet váltani. A vonatra jegyet kizárólag az Újpest FC Shop-ban lehet vásárolni (Szusza Ferenc Stadion), nyitvatartási időben (hétfő-szerda 13.00-19.00, szombat 10.00-16.00). Jelentkezési és jegyvásárlási határidő: 2009. július 9.! Bővebb információ: bukarestaway@freemail.hu
Képviseljük Hazánkat és Újpestet együtt Romániában is azon a színvonalon, melyet múltunk alapján elvárunk magunktól! MINDENKI BUKARESTBE!
forrás:
uvb92.hu
Jelen állás szerint 2200 magyar szurkoló kaphat jegyet a július 16-án, a bukaresti Ghencea-stadionban sorra kerülő Steaua-Újpest találkozóra a labdarúgó Európa-liga selejtezőjének 2. fordulójában. Az biztosnak tűnik, hogy a drukkerekre életük egyik legforróbb élménye vár, hiszen a magyar-román ellentétet megspékeli, hogy mindkét országból a legfélelmetesebb keménymaggal rendelkező együttesek lesznek ott a pályán.
A lila-fehér és a piros-kék nehézfiúk természetesen már meg is találták egymást az interneten: a bukarestiek leghírhedtebb brigádja, a Hunters csoportképet küldött az Ultra Viola Bulldogsnak, melyen az általuk legütőképesebbnek tartott emberek virítanak, és mellé egy üzenet is járt. Ennek lényege az volt, hogy megígérik: egyetlen újpesti szurkolót sem engednek ki élve Bukarestből... A félmeztelen, erősen pocakos figurákat is tartalmazó fotót aztán a mókás kedvű újpestiek átalakították egy picit, és egy képszerkesztő program segítségével egy melegfelvonulás résztvevőivé „maszkírozták” a derék Vadászokat...
Ami egyébként a magyar fanatikusok utazását illeti: szerveződik egy különvonat, mellyel több százan utaznának a román fővárosba, és nemcsak újpestiek, hanem más csapatok hívei is, sőt Erdélyben is csatlakoznának hozzájuk 2-300-an. Érkezett egy érdekes megkeresés is az UVB-hez: a Dinamo Bucuresti ultrái szívesen mennének be a kinti összecsapáson a vendégszektorba, mert elmondásuk szerint „jobban utálják a Steauát, mint a magyarokat”…
forrás:
http://www.bulvarsport.hu/bulvarsport/ujpest_steaua_ultrak_halalos_es_meleg_fenyegetes__video_fotok
Dumitru Dragomir(a román profiliga első embere): Nem is érdemes összehasonlítani a román és a magyar futballt, mindenképpen tovább kell lépnünk az Újpesten.
forrás:
http://www.nemzetisport.hu/uefakupa/europa-liga-a-steaua-mestere-a-lazasagtol-tart-242611.html?
forrás:
http://www.ujpestfc.hu/index.php?pg=news_4_7468