comments

1. 
   ingersheim

   # 9

   2015.11.06, 21:09

   
   www.ebay.co.uk/itm/Ticket-football-2009-Uefa-Europe-League-IF-Elfsborg-Haladas-Hungary-/262125802546?hash=item3d07ea5432:g:1ygAAOSwQoFWOIUU
    
2. 
   admin magyarfutball.hu

   # 8

   2009.07.23, 11:15

   A Szombathelyi Haladás történelmének első olyan nemzetközi mérkőzésére készültünk, amelyre már nagyobb számban is elkísérhettük a csapatot. A buszos társaság, mely a Szurkolói Kör és a GWA tagjaiból verbuválódott szerda délben vágott neki az 1600km-es útnak. Meglehetősen gyorsan "faltuk" kilómétereket, a hangulat fantasztikus volt. Sok pihenésre esélye sem volt a buszon utazóknak, hiszen egy-két hangulat felelős mindig ébren tartotta (vagy felriasztotta) a többieket. Csütörtök hajnalban elértük Rostock kikötőjét,azonban kompra szállni már nem tudtunk, mivel a hajó megtelt,így egy 130km-rel arrébb lévő dockot kerestünk ahol már sikeresen vízre szálltunk. A 40 perces komputat követően már Dánia országútjain jártunk majd egy újabb hajókázást követően már svéd födre érkeztünk...
   
   28 és fél órás utazást követően, délután 4 óra tájban érkeztünk meg Boras városába. Túlzás lenne azt állítani, hogy a város futball lázban égett, a várost járva is csupán néhány helyi fannal találkoztunk. Első utunk abba a kocsmában vezetett, amelybe néhány nappal a mérkőzés előtt egy Haladás forumon keresztül invitáltak bennünk a helyi szurkolók. Nos érkezésünkkor itt egy Elfsborg fanatikus sem tanyázott... A magyar árakhoz képest jóval drágábban mérték a sört, igaz nem csak ez volt, ami meglepetésként hatott számunkra. A helyiek nagyon segítőkészek voltak, idegenkedésnek nyoma sem volt, még akkor sem amikor a gyönyörűbbnél gyöngyörűbb svéd lányok társaságát kerestük... A rendőrség is gyorsan megjelent két autóval, viszont ők sem zavarták semmiben sem a társaságot. Érdekesség, hogy Svédországban az utcán nem lehet alkoholt fogyasztani és (bár nekünk engedték), a helyiek állítása szerint cigarettázni sem. A vendéglátó helyeken is csak a kerthelyiségekben megengedett a dohányzás. E szabályok betartatását saját szemünkkel is láthattuk!
   
   18 óra tájban indultunk a stadion felé, hol már gyülekeztek a helyi szurkolók,:családok, kisebb baráti társaságok sálakba-mezekben sétáltak a Boras Arena felé. A stadion egyébként engem a győri pályára emlékeztetett, azzal a különbséggel, hogy itt a két kapu mögötti részt is rendes kiépítették.. Az egész stadion fedett volt, a két hosszanti részt fedték székek, a kapuk mögött álló szektorok voltak. Kultúrált mellékhelyiségek, kiszolgáló egységek, remélem egyszer idehaza is szurkolhatunk majd ilyen stadionokban. A 100 koronás jegy vásárlása és egy csinos szőke biztonsági hölgy motozása után (amit páran többször is igénybe vettek elfoglaltuk a számunkra kijelölt vendégszektor ami ezúttal az 5000 szurkoló befogadására alkalmas egyik hosszanti lelátórész volt. Zászlóinkat,melyek közül egyik csoport drapériája sem hiányzott a reklámtáblák miatt csak a felső korlátokra ill. székekre tehettük. Magyarországól kb 90-en érkezhettünk ehhez csapódtak hozzá még a svédországi magyarok, akikkel együtt 120-an buzdítottuk a csapatunk.
   
   Gyorsan beigazolódott, amit már korábban is sejthettünk, vagyis a mérkőzésen nem a NagyHali fog dominálni. A svéd csapat rettentő gyors és pontos játékkal játszott, tulajdonképpen csak idő kérdése volt, hogy mikor érik meg a gól. Játékosaink becsülettel harcoltak, küzdöttek, 3 komolyabb gólszerzési lehetőségünk is adódott azonban sajnos találatot nem értünk el. Az egész mérkőzés alatt folyamatosan szóltak a nóták, köztük az utazás alatt költött rigmusok is, a szurkolók nagyon kitettek magukért. A helyi szurkolók a stadionukhoz hasonlóan szitén a győri fanatikusokra emlékeztettek, szurkolgattak, lengettek bár az előzetes videok alapján többre számítottunk.
   
   A mérkőzés végül sima 3:0-as svéd győzelemmel zárult, így sajnos nem nagyon kell tervezgetnünk, hogy mivel fogunk Portugáliába utazni a következő fordulóban. A sofőr és a járgány kötelező pihenője után éjjel 1órakor indultunk el a svéd városkából. Hazafele a hangulatért (vagy inkább a szenvedésért? a 99 forintos DVD filmek voltak a felelőlsök, bár hozzá kell tenni hogy 53 fővel bővült azok köre, akik hisznek Bloody Maryben... Egy rövidke prágai kitérő után szombat reggel 5 órakor gördültünk be a Rohonci útra.
   
   Rengetek felejthetelen élménnyel, fényképpel tértünk haza. Igaz a mondás, nagyon sajnálhatja aki nem volt ott, aki pedig ott volt az sosem feledi ez a két és fél napos maratoni Hali on tour-t!

   
   
   forrás:
   http://haladas.protect.hu/joomla/index.php?option=com_content&view=article&id=427:keep-walking-with-haladas-on-tour-boras&catid=59:szurkoloi-beszamolok&Itemid=72
    
3. 
   admin magyarfutball.hu

   # 7

   2009.07.23, 11:13

   2009. július 15-én eljött az a pillanat, amire a fiatal szombathelyi generáció évek óta várt. Persze az idősebbeket sem szabad elfelejteni, de ők két ok miatt nem érdekelhette ez a nap annyira: már láthatták a Haladást nemzetközi porondon szerepelni, illetve nem inspirálta őket egy 3200km-es svédországi kirándulás.
   Tehát, 15. szerda 12.00h. Gyülekeznek azok az elszánt szurkolók, akik a Vasi Volán luxusbuszával Borasba indulnak. Az 53 fős busz meg is telt. Ahova nem lehetett ülni, ott biztos folyékony kenyér volt fellelhető. Vagyis magyarán fogalmazva, volt belőle elég. Indulás előtt pár perccel még a Volán társaság vezetője köszöntött minket, és képletesen „meghajolt” az elszántságunkra. Tette ezt egy kis „welcome drink”-kel; a jobbfajta whiskyk közül. Nem sokkal 12.30h után el is indultunk. Az idő innentől fogva nem is számítana, olyan sok van még belőle. Csak hát többszörösen be kell tartanunk a menetidőt, lévén a „fegyencjárat” kompon, kompokon is át kell hogy kelljen.
   Klasszikusokat idézve, már az első percben –és még csak az utazás, és nem a meccs első percéről beszélünk – felharsant a „Húúúúúúúúúú!!!! Ezt megúsztuk” felkiáltás. Történt ugyanis, hogy egy nő –persze ki más- kihajtott a busz elé már az első kereszteződénél, pont a rendőrség előtt. A buszsofőr egy satufékkel tudott csak megállni, elkerülvén az ütközést. Na hát innentől fogva szép, nyugodt és kellemes utazásba kezdhettünk.
   
   Szombathely-Pozsony-Bruno
   Az út elején elkezdődött az ismerkedés. Hozzátartozik, itt mindenki látta már a másikat, ezért inkább a sörös üveggel vagy dobozzal. A busz hátsó alakzatában, ahol a Green-White Armysok gyülekeztek egy kicsivel nagyobb volt a morajlás. Elől inkább az út figyelése, és csendes beszélgetések voltak. Eljött az az idő is, mikor a Szurkoló Kör elnökét hátracsábították, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy berúgatják. Zsoltot el is vesztettük. Már belenyugodtunk, hogy a félmeztelenre vetkőzött szurkoló ott marad hátul. De egyenlőre még nem tett így, többször visszatért. Pozsonynál volt az első megálló. Itt már találkoztunk ismerős arcokkal, akik szintén Svédországba igyekeztek. A buszos csoport tagja egy kicsit nyújtózkodtak egy füves területen, majd indulás tovább. Zötykölődés Csehország felé, a nem túl jó –a régi M7-es autópályát idéző – gyorsforgalmin, 30-32C fokos hőségben. Még szerencse, hogy a klíma működött, és hát volt egy kis hűsítő ital is. Brunot elérvén sajnos egy kis kitérőt tettünk. A fránya busz nem tudta a pontos utat, ezért nem fordultunk le Prága felé. Egy gyors fordulással mindezt megpróbáltuk megoldani, csak hát abból 20 perces pihenő lett az egyik helyi -Magyarországon is ismert- C&C áruháznál. A Police feliratos ruhában megjelenő két emberkének ez nem is tetszett, alig tudtuk meggyőzni őket, hogy csak fordulunk, és már megyünk is. Igazából 5 percet alkudtunk ki, de egy kicsivel több lett belőle. A visszafordulás után már jó irányba mentünk tovább, avagy irány a cseh főváros.
   A magyar területeken még nem igazából, de szlovák földre érvén elkezdtünk egy új nótát tanulni. A GWA-nak köszönhetően egy régről ismert, ütemes dallam csendült fel. A szöveg sem volt túl nehéz, még annak sem, aki egy picivel többet ivott –ugye Zsolti. A híres stepptáncos Michael Flatley egyik dallamára elkezdtünk énekelni:
   Gyerünk csak a Haliért
   Énekelj a zöldekért!
   Óh lőj egy gólt,
   Még egy gólt
   Óh nagyhali
   Lőj egy gólt!
   Lá-lá-lálálá…
   Jól ment volna mindenkinek, csak sajnos még a tanárok is néha belekeveredtek, nem tudták mikor jön a szöveg, a dallam… Nem baj, gondoltuk, lesz még időnk betanulni.
   
   Prága-Berlin-Rostock
   A főváros felé közeledvén tényleg elvesztettük a Zsoltit. Na nem Brunoban hagytuk. Történt ugyanis, Zsolti előrejött a hátsó rejtekhelyéről, és csak annyit mondott: „vigyázzatok a buszra, sokszor ne álljunk meg. Ja, és én lefekszem aludni”. Megtette. Itt az idő egy kicsit zordá váltott, lehűlt olyan 18-19C fokra, és szakadt az eső. Jégeső. Prága előtt még egyszer tartottunk egy kis pihenőt, volt is belőle probléma. Valaki sétált vissza a busz ajtaja felé, ugyanakkor egy szlovák teherautós megpróbált elmenni. Ez nem jött össze neki, ezt zokon vette. Dudált, mutogatott, kiabált. Na ezt meg nem kellett volna tennie. Többen az autó oldalát ütötték, rúgták. Még szerencse, hogy jobbnak látta a gyors továbbhajtást, minden áron. A buszunk tükrét megnyomta – még szerencse, hogy nem lett benne kár – majd a padkára felugratva elment. Na ezt már jól tette.
   Prágában az autópályáról letértünk, bementünk egészen a belvárosig, ahol a sofőrök váltották egymást. Ezen pár percet is kihasználta a társaság egy gyors cigire. Próbáltunk mindenkit sürgetni, mert teljesen szabálytalan helyen álltunk meg. Igaz, a parkolást tiltó tábla hamar odébb is került… Kezdett ránk esteledni, egyre sötétebb lett. Ez jó is volt, legalább egy kicsit lehetett pihenni. Igaz előbb még beraktunk egy jó filmet, ami teljesen ide vágott: Futball factor. Ezt szinte mindenki mereven figyelte, és élvezte. Végéhez érvén jöttek is az ötletek, még egyszer nézzük meg. Nem tettük, inkább a Die Hard 4.0-át Bruce Willissel néztük meg. Bevallom töredelmesen, én itt már teljesen bealudtam, azt sem tudom miről szólt, mi lett a vége. De a társaság nagy része ugyan így tett. Azt azért tudom, hogy Berlinen az autópálya átment, igaz semmit sem lehetett belőle látni, akkora beton zajvédő kerítés volt építve. Rostock előtt, hajnalban megint kezdett minenki magához térni, vagy legalábbis már annyira kényelmetlen volt a fekvőhely, hogy inkább ébren voltunk. Jöttek is az „Álljunk meg!” felszólítások. Egyszer meg is tettük. Szerencsére, hogy utána többen is lebeszéltük a megállásra buzdítókat. Rostock. Szép történet. Már vagy este 9-10 óra körül tudtuk, hogy nincs hely a kompon. De mi odamentünk, hátha. És tényleg nem volt. Hajnali 3 óra, és nem tudjuk mitévők legyünk. A kislány a pultnál csak annyit mond, hogy délután 13. 00h-kor (!) lesz hely. Na ne vicceljen velünk, mi át akarunk menni. Gyors térképnézegetés. Megállapítjuk, hogy Puttgardenből tudnánk tovább menni Dánia felé, de az még vagy 2-2,5 óra buszozás. Nem volt mit tenni, elindultunk. A komphoz érvén szinte pillanatokon belül fel tudtunk hajtani rá. Igazából a „megállásra buzdítók” itt jöttek rá; de jó, hogy nem álltunk meg Rostocknál még egyszer, mert akkor ezt nem értük volna el. A vízi járművön mindenki a fedélzetre sietett. Haladás zászlós képek tömkelege készült, illetve jó néhányan a vendéglátóhelyeket is meglátogattuk reggeli céljából. Nem egészen háromnegyed óra múlva már Dánia partjainál voltunk.
   
   Dánia-Svédország
   Na hát ez az a két ország, ahonnan sokkmindent nem lehet írni. Legalábbis az utazással kapcsolatban. Mindkét ország ezen a szakaszon sivár, egyszerű. Jó idő volt, 24-25C fok és nem esett. A két ország között szintén komppal mentünk át, de ez egy gyors menet volt. Mindössze 10 perc. Innen már csak egy célpont volt: Boras. Megállás csak egyszer, siettünk minél előbb ott legyünk. Szerettünk volna egy kicsit szétnézni a városban, ha már idáig eljöttünk. Fél négy magasságában be is érkeztünk a városba, és elleptük a pálya környékét. Volt ott minden, amit szerettünk volna: plaza, meki… stb. Szinte mindenki zöld-fehérba, vagy fekete-zöldbe volt öltözködve, tehát könnyű volt minket kiszúrni messziről is. Volt olyan autós, aki megállt mellettünk, a svéd rendszámos autóból magyarul szólt ki, és kívánt sok szerencsét. De volt olyan svéd, aki velünk hörpintett a pálinkás üvegből, majd magával vitte az útra. A buszunk társasága két részre vált. A GWA-ok felkerestek egy (két) kocsmát, többek között azt, ahol a meccs előtt az Elsborg szurkolók szoktak gyülekezni. Sajnos nem tudtak találkozni velük, pedig tényleg barátkozni szerettek volna. Addig a társaság másik része a pálya környékét járta. Különböző, evésre alkalmas helyeket kerestünk fel, illetve helyi ajándéktárgyak után nyomoztunk. Nem nagy sikerrel.
   Kellemes fogadtatásban volt részünk azoktól a hideg, rideg északiaktól, akik megismertek, és nyitottak voltak egy picit felénk. De volt olyan, akinek hiába köszöntünk, inkább elfordult. Hamar megvásároltuk a belépőnket, nehogy elfogyjon a számunkra fent tartott helyre. Na jó, ez poénnak is rossz volt, hiszen már pár órával a meccs előtt tudtuk, hogy a déli lelátó 5.000 férőhelyes részét tartják fent számunkra. Ez így is volt, a pálya két hosszanti lelátója közül az egyik végig a miénk volt. Visszatérve a jegyvásárláshoz, volt ám öröm! Na ezt a látványt kívánom minden magyar embernek: 5 szőke, gyönyörű, fiatal leány adta ki a bilétákat. Csak úgy vigyorogtak, persze nem hiába. A szombathelyiektől csak úgy záporoztak a szebbnél szebb bókok, angolul, németül, MAGYARUL. Biztos értettek minden szavunkat. De legalábbis sejtették miről beszélünk. Csak vigyorogtak, és vigyorogtak. A buszról levettük a különböző drapikat, amiket magunkkal kellett cipelnünk a meccs kezdetéig. Ez nem lenne különösen meglepő, csak éppen a 90m2-es új zászlónk nem éppen volt könnyű. Mit volt tenni, megpróbáltuk meggyőzni a rendezőséget, had rakjuk le a kerítésen belülre. Már megint jött a német-angol nyelvlecke. Valahogy rájött mit szeretnénk, de azért visszakérdezett, persze svédül, majd tört angollal: van engedély rá? A válasz egyértelmű volt: Hungarian police, UEFA, MLSZ… minden, mi eszünkbe jutott. Végül engedte, és még ki sem bontotta.
   
   A meccs előtt, közben, utána
   5 óra magasságában elkezdtünk beszivárogni a pályára. Belépve a lelátóra a kinti megdöbbenésünk mégjobban kijött. Gyönyörűűűűűűűűűűűűű!!!! Mindenki csak ennyit tudott mondani elsőre. Nem csoda, hogy Svédország legmodernebb pályája. Igaz meglepetés ért minket, miért is öntözik a szép gyepet. Mármint a műgyepet. Elkezdtünk körbe-körbe nézegetni, és csodálkozni. Gyorsan ki is szúrtuk magunknak az első dalunk alanyát: Illés Béla a legnagyobb király!!! Ugye nem kell mondanom, hogy a kispadról ki is intett vissza nekünk. Zászlókat a meccs kezdetéig kiterítettük, lévén más megoldás nem nagyon volt. Lassan elérkezett a meccs időpontja is. Magáról a mérkőzésről nem szeretnék írni, azt hagyom inkább a profikra. Inkább a szurkolásról mondanék pár mondatot.
   Van egy, a Haladás táborában ismert szlogen:
   HALADÁS, IDEGENBEN SZERETEM!
   Ez ma teljesen be is igazolódott a táborról. Teljes erőből mindenki skandálta a nótákat, énekeket. Szóltak a legismertebbek, és az újak is. Persze hozzá tartozik az igazsághoz, olyan jó a stadion akusztikája, hogy még magunknak is tetszett a hangorkán. Nem nagyzolás, nem túlzás mikor azt mondom, hogy leszurkoltuk a hazaiakat. Igaz ők nem nagyon tettek ki magukért. A „3-2-1 HALADÁS!” kiáltás olyan jóra sikeredett, hogy talán még Göteborgban is hallották. Iszonyat hangerő, és hozzá jött még a stadion adottsága. A svédeken látszott, hogy csak néznek, mi történik itt. Na és elérkezett a pillanat, mikor az új, már leírt dalt kezdtük énekelni. Flatley is megirigyelte volna, olyan jól hangzott. Az elején még egy kicsit döcögött, de 10-15 perc elteltével már nagyon jól ment. Már az egész lelátó énekelte, és ütötte ritmusosan a kezét. Sajnos ekkoriban megkaptunk első gólunkat. Egy kicsit le is padlózott minket, de tudtuk, ez nem is olyan rossz még. Sajnos a második gól után mégjobban elkeseredtünk. Jött is a felszólítás előröl: most már mindegy ne hagyjuk abba! Persze üvöltöttünk tovább, és tovább. „Gye-rünk a csak a haliért, É-ne-kelj a zöldekért…” És csak énekeltünk – volna. A 3. gól után elcsendesedtünk, akkor már nem volt meg a kezdeti kedv sem. Sajnos meg kellett állapítani, ennyivel jobbak, és gyorsabbak voltak vendéglátóink.
   Természetesen kedvenceink kijöttek hozzánk megköszönni, hogy eljöttünk, és végig buzdítottuk Őket. Lassacskán kimentünk a stadionból. Kint mindenki a látottakat elemezte. Ki állva, ki ülve, ki fekve. Persze volt, aki a fáradalmas odautat próbálta kipihenni, ezért aludt.
   Én elváltam társaimtól, elköszöntünk egymástól. Jött egy ajánlat, menjek haza autóval. Megtettem több okból is, amit most nem ecsetelek. Elindultunk hát a szállásunk felé, hogy kivegyünk még egy szobát, majd együnk egy jót. Szoba megvan. Irány a pizzéria. Ezek után elindultunk sétálni ketten a belvárosban. Mások véleményével ellentétben ajánlom mindenkinek a borasi éjszakai életet csütörtökön. A vendéglátóhelyek tömve, discokban óriási hangerő és a lényeg! Annyi, de annyi GYÖNYÖRŰ, szőke, jó alakú lány volt a belvárosban, hogy nem bírtunk kapkodni a fejünket. Ezt a látványt le is kellett öblítenünk egy sörrel. A tömött pubban két sör kikérése után az utcát céloztuk meg az elfogyasztására. Hát mi történik Velünk itt? Egy gyönyörű, szőke –hideg svéd- nekiáll velünk beszélgetni. Igaz előbb saját nyelvén próbálkozik, de hamar átváltott angolra. Miután kiderült, hogy magyarok vagyunk, ezt tudatta egy barátjával. Nem véletlenül, hiszen a srác csak ennyit mondott: szilváás-gomboc. Nagyszülei magyar származásuk voltak, tőlük tanulta meg nyelvünket. 1-1,5 óra ismerkedés (sajnos én csak néztem, és vigyorogtam angol nyelvtudásom híján) után érzékeny búcsút vettünk egymástól. 1 órakor már aludtunk is.
   Reggel 7-kor kelés után gyors reggeli, és indulás haza. Na erről sokat nem írok, már nem volt annyira érdekes, vagy ami igen, az nem éppen publikus.

   
   
   forrás:
   http://www.bkozep.gportal.hu/gindex.php?pg=18082848&nid=5145079
    
4. 
   admin magyarfutball.hu

   # 6

   2009.07.23, 11:12

   Az ember csak ül, bámulja a monitort és várja a csodát. Várja, hisz' az elmúlt év a Szombathelyi Haladás életében valóban a csoda kategóriájába sorolható - szerintem. A csodálatos bajnoki év, a dobogó és a nemzetközi szereplés mind-mind egy beteljesült álom a csapat fanatikusainak számára. És hát természetesen evés közben jön meg az étvágy - mondják a sokat tanultak és tapasztaltak. A Pavlodar kiejtése után máris egy nagyobb falat került utunkba az Elfsborg személyében.
   A körülmények közötti különbségről kár is lenne sorokat írni, hiszen mindenki tisztában van a két ország lehetőségeivel, nekünk magyaroknak arra kell végre ráébrednünk, hogy hogyan is kezdhetnénk meg végre legalább a közelítést. Nyilvánvalóan erre mindenkinek különböző alternatívája van, én sem szeretném most a sajátommal traktálni a kedves Olvasót, hiszen egy meccsről alkotott rövid beszámolót vár. Mert ugye meccs is volt.
   A svédek - sajnos - betartották ígéretüket és a kezdősípszó felharsanásának pillanatától azonnal gólra törtek. Annak ellenére, hogy "hűvös svédeknek" szokás őket nevezni, meglehetősen heves rohamokkal igyekeztek bevenni Rózsa kapuját, ráadásul az attakok lassan soha szűnni nem akaró folyamot alkottak. A védelem - becsületükre legyen mondva - jól állta a sarat, ennél többre azonban sajnos nem futotta. Ha nagy ritkán nálunk volt a labda, a bekkek erőteljes mozdulattal, ám annál céltalanabbul bikázták el valamerre. A támadószekció ugyan lelkesen hajkurászta ezeket a - nevezzük így; - előreíveléseket, ám a labdák vagy elérhetetlennek bizonyultak vagy érkezett egy illetve sok esetben két hazai játékos és könnyűszerrel hatástalanították a labdaszerzésre irányuló kísérleteket. A gól azonban nem jött, sőt egy hangyányi szerencsével akár a vezetést is megszerezhettük volna a 35. percben, azonban egy Skriba-Oross-Skriba akció végén utóbbi centikkel ugyan, de lemaradt a beadásról. Tegyük a szívünkre a kezünket : nem lett volna igazságos, ha gólt lövünk, de hát ugye először is nem ilyen világban élünk, másodszor pedig az igazság odaát van ... Viszont az első játékrész lepörgött és az eredmény a reményt keltő nulla-.nulla maradt.
   A második játékrész azonban ott folytatódott, ahol az első abbamaradt. A svédek sajnos nem kaptak idegbajt saját gólképtelenségüktől (hogy' is volt az a hűvösség ? ...), viszont továbbra is nagy iramot diktálva robogtak, mint a mérgezett egerek és alakították ki a helyzeteket futószalagon kapunk előtt. A Hali erejét sajnos teljesen felőrölte a védekezés, a támadások szövésére esély sem maradt. Idő kérdése volt, mikor kapunk gólt. A 61. percig sikerült kihúzni. Nagyobb baj volt, hogy a vendéglátóknak eszük ágában sem volt abbahagyni az egyre őrültebbnek tűnő rohanást. Kedvenceink fáradtak, de az idő nekünk dolgozott. Érezhető volt, hogy nem ússzuk meg újabb kapott gól nélkül, az idő azonban ketyegett. Nem volt "szerencsénk"; a hazaiak az utolsó tíz percben berámoltak még kettőt, ezzel valószínüleg a továbbjutás kérdését is eldöntötték. Persze van még egy visszavágó ...
   Csapatunkat azonban nem érheti kritika. A fiúk kimentek a pályára és igyekeztek legjobb tudásuk szerint játszani. Sajnos ez most csupán ennyire volt elég. A formálódó csapatunk ennyire volt képes. Ettől függetlenül én úgy gondolom; büszkének kell lennünk a srácokra és a csapatunkra ! Hiszen - 'bár tudom, nem ilyen világ van (...) - nem szabad elfelejtenünk honnan indultunk öt éve és hol tart most a Szombathelyi Haladás. Úgyhogy véleményem szerint csupán egyet tehetünk : csütörtökön kimegyünk a stadionba és a végsőkig biztatjuk csapatunkat. Mert megérdemlik ...
   
   HAJRÁ HALI !!!

   
   
   forrás:
   http://www.bkozep.gportal.hu/gindex.php?pg=18082848&nid=5137837
    
5. 
   admin magyarfutball.hu

   # 5

   2009.07.17, 18:07

   Nagyjából erre az eredményre számítottam... Ennyit ér egy magyar bajnoki harmadik hely...

   
   
   

   Kár érte. sad Sajnos ez a svéd csapat sokkal jobb a miénknél, a mi erőnkből annyira tellett, hogy hősiesen küzdjünk. A végére elfáradtunk, és kivégeztek minket. Gratulálok a fiúknak, mert mindent megtettek ami tőlük telt. Sajnos ma ennyire volt elég.
   
   HAJRÁ HALI!

   
   
   

   Sajnos tényleg minimum ennyi a különbség a két csapat között. Egyszerűen szétfutottak minket. Én gondoltam a tegnapi Debrecen meccs alapján, hogy nehéz lesz nekünk egy olyan csapat ellen focizni, aki még fut is, de ez sajnos a szomorú valóság volt. Gyakorlatilag nem volt nálunk a labda, sem a középpályán, sem a csatársorban nem tudtuk még megtartani sem, nemhogy megjátszani. Ha a Dani nem véd így, csúnya kiütés lett volna belőle.
   Oldalról úgy és akkor játszották be a labdát, amikor akarták, hátul pedig nem okozott gondot nekik a rutintalan és fiatal gárda. Ugrai, Skriba, Iszlai még az NBI-ben sem voltak kezdők, a Nagy Gabi első meccse volt egy rettenetes szezon után a Haladásban, az Írhásnak meg ez volt gyakorlatilag az első nem NBII-es meccse. Egy az egyben nem tudták felvenni a harcot, a passzolás meg végképp nem ment nekik. Sajnos a védekezésük is hagyott talán kivánnivalót maga után, mert a széleken azért eléggé sokszor átjátszottak minket. A Csertői hiába próbálkozott a cserékkel is, mert csak cseberből vederbe került.
   
   Egy kis ízelítő volt ez, milyen is egy középszerű nemzetközi csapat ellen játszani. Nekünk ez még túl nagy falat.
   Az meg a magyar foci helyzetét minősíti, ha egy játékos Ázsiát, vagy a ciprusi másodosztály bajnokát választja egy nemzetközi szereplés helyett. Ez van, ez nem az edző és talán nem is a csapatvezetés hibája.
   
   Kiváncsi leszek, hogy így az NBI-re mennyire tudunk összerázódni, ha a felkészülési időszak alatt gyakorlatilag selejtezőket játszunk. Szerintem ez azért a magyar NBI-re nem lesz olyan rossz csapat és talán a fiatalok egy kis rutint szereznek és akkor már egy-egy keményebb meccs is más képet fog mutatni.

   
   
   

   Sajnos ez van. Szomorú vagyok én is. Pedig amikor a második félidő elején még 0:0 volt, akkor még reménykedtem, még 1:0-nál is, hogy megússzuk ennyivel. Sajnos nem. Ez van. Itthon azért remélem a tisztes helytállás meglesz.
   Azért szégyenkezni persze nem kell, mert az is nagy dolog, hogy egyáltalán elindulhatott a Hali az Európa-ligában.

   
   
   

   Sajnos ettől a Halitól ez volt a realitás.Nagyon kevés volt a nemzetközi rutinnal rendelkező játékos.Nem kell elkeseredni,a kötelezőt hoztátok a kazahok kiverésével.Itthon jó lenne még egy becsületgyőzelem.A továbbjutás sajnos eldőlt sad

   
   
   

   Én azért büszke vagyok a fiúkra. Egy össze toldozgatott-foldozgatott csapat olyanokkal akik még esetleg nb1-es meccse sem játszottak, mást sztem nem lehet elvárni. Azért pl. Iszlai aki a szezonbanjátszott pár meccset de inkább csak az nb3-ban. Hősiesen védekeztek a fiúk a jelenlegi kerettel erre futott, én azért kimegyek jövő csütörtökön és szurkolok nekik. Az ellenszurkolóknak annyit, hogy volt lehetőségük, hogy megelőzzenek, akik velünk voltak(örömmel láttam ,hogy jópár ZTE-s is van köztük) azoknak a csapatnevében is köszönöm. Ez a Hali még messze van tavalyi formájától ,de még érkezhetnek újak ,elmenni nagyon nem fog már senki ,a svédek meg szezon közben is voltak, de azért nem hiszem, hogy novemberben vertük volna őket. Nincs semmi baj ,ez sajnos várható volt, én akkor is büszke vagyok rájuk ,pár éve még a megszűnés volt a legnagyobb gond, most meg az ,hogy nem kerülünk a 3. körbe.

   
   
   forrás:
   http://www.nb1.hu/forum2/viewtopic.php?id=43467
    
6. 
   admin magyarfutball.hu

   # 4

   2009.07.17, 10:10 (szerk.: 2009.07.17, 10:11)

   Csertői Aurél: Az eredmény ránk nézve hízelgő, az Elfsborg minden tekintetben jobb volt nálunk. Becsülettel küzdöttünk de ez most erre volt elég. Örülök, hogy ilyen sokan, elkísérik a csapatot idegenbe is, attól viszont nem vagyok boldog, hogy közülük páran saját játékosaikat szidják.
   
   Magnus Haglund: A játék minden elemében jobbak voltunk, a játékosok valóra váltották az elképzeléseket. Gyakorlatilag eldőlt a továbbjutás, de természetesen nem vesszük félvállról a szombathelyi meccset.

   
   
   forrás:
   http://haladasfc.nyugat.hu/tartalom/cikk/41365_csertoi_gratulal_az_elfsborgnak
   http://www.nb1.hu/popupindex.php?itemid=79580
    
7. 
   admin NNS

   # 3

   2009.07.16, 19:02

   Élő közvetítés: haladasfc.nyugat.hu/tartalom/cikk/41364_elo_kozvetites
    
8. 
   admin magyarfutball.hu

   # 2

   2009.07.14, 14:46 (szerk.: 2018.01.18, 06:19)

   
    
9. 
   admin magyarfutball.hu

   # 1

   2009.07.09, 21:19

   A Szombathelyi Haladás az Európa Liga második selejtező körének első összecsapására, a svéd Elfsborg otthonába is repülővel utazik. Az út ára körülbelül nyolcvan-kilencvenezer forint lesz. A tervek szerint kb. 50-60 szimpatizáns is felfér a gépre.
   
   Jelentkezni és érdeklődni péntektől Pál T. Gábornál lehet, a 06 30/559-5962-es telefonszámon.

   
   
   forrás:
   http://haladasfc.nyugat.hu/tartalom/cikk/41257_pentektol_lehet_jelentkezni_a_svedorszagi_repulos