Soltvadkerti TE - Balmazújvárosi Lenin MGTSz SE 5 : 4
Szabad Föld Kupa
ground :
Budapest, XIV. ker., Népstadion
referee :
Jaczina Róbert
attendance:
- Petőfi Népe: 4.000
-
0 - 1 3' URBÁN 21' DOBSZAI 1 - 1 30' Sörös Lajos 2 - 1 41' Sörös Lajos 3 - 1 51' FÁBIÁN 4 - 1 4 - 2 59' MONORI 4 - 3 72' URBÁN (penalty) 74' MOGYORÓSI 5 - 3 5 - 4 75' DOBÓ - lapok: ?
 Soltvadkerti TE
|
Balmazújvárosi Lenin MGTSz SE
|
|---|---|
| MAYER MEZEI WOLF KISS Meskó István EILER (?' Szávay Zsolt) FÁBIÁN DOBSZAI (?' ERDŐS) Sörös Lajos MOGYORÓSI Bozóky Géza |
SZABÓ ÚRI LUPÓ URBÁN FERENCZI HEGEDŰS MONORI SZITYÁK OLÁH JUHÁSZ (?' DOBÓ) VÉGH (?' TÓTH) |
|
coach: Zsikla Tamás |
coach: Szabó Sándor |
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9018140
Forrás:
Feyyaz
"Petőfi Népe" c.napilap
1975.május 03.
Később aztán a megyei bajnokságból indulva az MTK-VM-ben is játszott.
Sajnos 2005-ben elhunyt.
Megsárgult újság lapokat nyálazgatva a múltba tesz időutazást az ember. Lapunk 1975. évi számában a Szabad Föld Kupa döntőjéről olvasok tudósítást. Istenem, mint ha semmit nem változott volna ennek a szép játéknak a megítélése az eltelt harminc esztendő során!
Május elseje volt, friss tavaszi széllel, mely vörös zászlókat lobogtatott és a Népstadionban az Újpesti Dózsa–Szombathelyi Haladás MNK fináléját játszották, melyre a korabeli tudósítás szerint alig több mint ezer néző volt kíváncsi. Ők is Soltvadkertről és Balmazújvárosból érkeztek, mivel szerencsés „árukapcsolással”, még együtt rendezték a Népköztársasági és a Szabad Föld Kupa döntőjét, márpedig lapunk trófeájáért a fenti két vidéki csapat szállt harcba.
Azért álljon itt a szűkszavú tudósítás is: Soltvadkerti TE–Balmazújvárosi TSZSK 5:4 (3:1), gólok: Sörös (2), Dobszai, Fábián, Mogyorósi, ill. Urbán (2), Hegedűs, Dobi. Ami pedig a közönség vélekedését illeti, a falusi csapatok izgalmasabb csatát vívtak, mint az NB I-es focisták. Mint ha ma lenne…
Nézem a győztes csapat fényképét. Joggal feszítenek a soltvadkertiek, akik között ismerős neveket találok: Szávay Zsolt, a teniszező kedvencünk, Ági édesapja mosolyog a fotón, mellette Bozóky Géza, akinek a neve fölöttébb ismerősen cseng. Hát persze, dr. Bozóky Géza, a kecskeméti tüdőkórház főorvosa lett a Bács–Kiskun megyei Prima Primissima egyik díjazottja. A gyógyító intézményben kerestem meg a főorvost és valójában csak egyetlen kérdésre szerettem volna választ kapni: mi történt a két dátum között, míg a Népstadion-béli díjátvételtől eljutott a rangos szakmai elismerésig?
– A dolog ott kezdődött, hogy nagycsaládban nőttem fel. Heten voltunk testvérek, édesapámnak Soltvadkerten volt gyógyszertára, melyet 1950-ben elvettek. Mi, fiúk, mindig sportoltunk. Amikor apa hazajött a patikából, kezdődött a gyűrű, nyújtógyakorlat, aztán jöttek a barátok, és előkerült a labda. Futball, kézilabda, kosár… Amikor iskolába kerültem, atletizáltam, tornásztam. A labdarúgás valójában csak szükségből jött szóba.
Apa nagyon vallásos ember volt és ez megjegyzésként szerepelt a felvételi lapomon. 1968-ban ez nem számított különösebben jó ajánlásnak, így amikor az egyik falubelim megsúgta, hogy jót tesz, ha egy kis focival megsegítjük a dolgot, hát a szegedi felvételi érdekében rúgni kezdtem a labdát.
– Milyen sikerrel tette?
– Bejutottam az orvosi egyetemre és két évig NB I-ben játszottam, a SZEOL csapatában. Később annyi lett a gyakorlat, a tanulni való, hogy nem tudtam összeegyeztetni az egyetemet és a sportot, így átmentem a Szegedi Vasutas NB II-es csapatába. A futballból tartottam fenn magam, hiszen hat testvérem még otthon volt.
Amikor szigorló orvos lettem Kecskeméten, a vadkertiek szóltak, hogy ha van kedvem, vasárnaponként játszhatok náluk. Így sikerült a csapatot segíteni abban, hogy Szabad Föld Kupa döntőt játsszunk. Emlékszem arra a május elsejére, 1975-ben. Eufórikus hangulatban ünnepeltünk mi is és a közönség is, hiszen szép számmal elkísértek bennünket a fővárosba. Abban az évben diplomáztam és a sportágnak valamivel nagyobb volt a becsülete, mint ma.
– Dr. Bozóky Imre, az MLSZ oly sokat támadott, korábbi elnöke, egy a hét fivérből – amint azt a vonásaiból kiolvasom…
– Neki most ügyvédi irodája van. A futballt nagyon szerette, a szövetségi munkát szívvel–lélekkel végezte. Egyébként ez jellemző az egész családunkra.
– Mit kell tudni az Ön orvosi tevékenységéről?
– Belgyógyászként kezdtem, rengeteg beteggel egy nagy forgalmú osztályon. Később a vérképző rendszerek betegségeinek gyógyításával foglalkoztam, a Pannonhalmi apátság segítségével kijutottam a Brüsszel melletti Leuwenbe, ahol hosszabb időt töltöttem az egyetemi klinikán. Végeztem csontvelő átültetést, és az intenzív terápia számos csínját-bínját sajátítottam el. Rövid ideig dolgoztam Hódmezővásárhelyen és 1992-ben hívtak meg Kecskemétre, hogy vezessem a tüdő belgyógyászati osztályt.
– Hogy lehet annyi szakmabeli közül kitűnni, hogy Ön kapta a megyében a Príma Primissima díjat?
– Talán az az egyik magyarázat, hogy rengeteg beteggel találkozom, egy esztendő alatt kb. hét-nyolcezerrel. Ezt kell harminckettővel megszorozni. Én nehezen tudom megválaszolni ezt a kérdést… Minden esetre egyetlen alapelvem van, megpróbálom követni a Legnagyobb Gyógyítót. Az ő történeteihez hasonlót egyetlen egy vallás szent könyvében sem olvashatunk, ilyen egyedül a Bibliában van. Persze, a tudományos díjhoz nem ilyen indoklás kell, viszont több betegséget én írtam le először Magyarországon, számos tudományos előadás és publikáció fűződik a nevemhez, de ez már a díj indoklásakor elhangzott.
– Hogy emlékszik vissza a díjátadásra?
– Egy remekül megszervezett ünnepségen tíz jelölt volt a fődíjra, de ott még nem tudtuk, ki lesz a három nyertes. Valamennyien kimentünk a pulpitusra, azután a végén a borítékok felbontása következett. Én voltam a legutolsó ebben a sorban, akinek a nevét felolvasták.
Miközben a sikeres főorvost hallgatom, végig a patikus édesapa jár az eszembe, aki a sport mániákus szeretetével bocsátotta útra a hét gyerekét. És akik életük végéig görcsösen őrzik ezt a családi örökséget.
forrás:
http://www.szabadfold.hu/csaladotthon/eletstilus/a_szabad_fold_kupa_tortenete_3.
Jónyer István Kalkuttában egyéniben és párosban (Gergely Gáborral az oldalán) két világbajnoki aranyat nyert asztaliteniszben. Hargitay András és Verrasztó Zoltán világbajnoki címet szerzett a kolumbiai Caliban rendezett második úszó VB–n.
A Szabad Föld Kupa döntőjére az Újpest–Szombathelyi Haladás MNK-döntő előmérkőzéseként került sor. A hangulatot a két vidéki gárda, a Soltvadkert és a Balmazújváros hívei keltették a lelátón. Hideg szél csípte pirosra az arcokat, ez azonban nem zavarta a Szabad Föld Kupa résztvevőit, akik a következő összeállításban kezdték a mérkőzést:
Soltvadkert: Mayer – Wolf, Kiss, Meskó, - Eiler, Fábián, - Dobszai, Sörös, Mogyorósi, Bozóky, Szávay. Edző: Zsikla Tamás. Cs.: Erdős, Csernák, Tóth, Galántai.
Balmazújváros: Szabó – Úri, Lupó, Ferenczi, - Hegedűs, Dobi, - Monori, Urbán, Satyak, Oláh, Juhász. Edző: Szabó Sándor. Cs.: Végh, Csibi, Jónás, Tóth.
Még jóformán be sem melegedtek a csapatok, amikor Urbán a balmazújvárosiaknak szerzett előnyt, 0:1. Ez után a soltvadkertiek vették át a játék irányítását, s ugyan némi kapussegédlettel – Szabó a lába között engedte be Dobszai lövését –, de kiegyenlítettek, 1:1. A szél támogatását élvező vadkertiek az egyenlítésen fellelkesedve, Sörös két ügyes találatával 1:3-ra elhúztak.
A második félidőre alaposan megváltozott a játék képe. Élesedett a csata, a szél immár a balmazújvárosiakat támogatta, mégis Fábián szerzett gólt az 51. percben, 1:4-re alakítva az eredményt. Ezután viszont előbb Hegedűs szépített (2:4), majd egy kezezés után Urbán büntetőből tette szorossá az eredményt (3:4). Következett egy menetrendszerinti kapushiba és Mogyorósi ötre növelte a már-már eltemetett soltvadkertiek góljainak számát. Dobi találata a szoros eredményhez volt elég, ám a Szabad Föld Kupát 5:4 arányú győzelmével a Soltvadkerti TE hódította el. A két csapatból Meskó, Dobszai, Sörös, illetve Urbán és Oláh játéka emelkedett ki.
forrás:
http://www.szabadfold.hu/csaladotthon/eletstilus/a_szabad_fold_kupa_tortenete_2.