comments

1. 
   (boz)

   # 1

   2020.08.12, 22:09

   Rákospalotán legutóbb a 2002/03-as szezonban találkoztak a csapatok. Akkor a feljutás volt a tét, mindkét együttes arra törekedett, hogy az idény végeztével egy osztállyal feljebb lépjen. A PMFC azon az összecsapáson az összes lehetséges megszerezhető pont begyűjtésével nagy lépést tett ezen céljának megvalósítása felé. A REAC-nak két évvel később sikerült ugyanez, a kék-sárgák is a legjobbak közé kerültek, így a két gárda most a fővárosban mérkőzött meg – az NB I-ben, ezen a helyszínen első alkalommal.
   
   A PMFC mai hiányzói közül akár egy komplett cseresort is összeállíthatott volna Keszei Ferenc – ám ez a megállapítás már csak amiatt sem lehet helytálló, miután a pécsi mester azokkal a játékosokkal nem számolhatott ezen a bajnokin, akiket egyébként a kezdő tizenegybe nevezne. Azt már a hét elején tudtuk, hogy Balaskó Iván hosszabb időre kidőlt a sorból, erre jött szerdán a „cséká”, Szabados József kényszerű cseréje és következményei a mohácsi edzőmeccsen, mint újabb váratlan fejlemény. A két, meghatározó játékosunk mellett a szintén stabil csapattag Berdó Balázs és Pavicsevics is kihagyni kényszerült ezt a találkozót, míg a bokasérülése miatt edzéseket mulasztó Jevdovics csak a kispadon kapott helyet. Így nyílt meg a lehetőség a felnőtt keretbe a télen felkerült, saját nevelésű támadónk, Horváth Zsolt előtt, aki életében először szerepelt kezdőként csapatunkban.
   
   A rákospalotai csendélet nem sokat változott a négy évvel ezelőtti önmagához képest. A Budai II. László stadiont körülölelő jegenyefák, a közeli füves területről a környékre átáradó (amelyet odahaza a 48-as tér mögötti parkkal lehetne egy lapon említeni), hamisítatlan békesség ugyanígy jelen volt ezen a hűvös délutánon a XV. kerületben, akár amikor csapatunk NB I-es tagságáért szorítottunk ugyanitt. Amennyiben valaki itt keresett magának nyugalmat, és csupán az égbe magasodó fák ágait figyelte meg tüzetesebben, ha a tűnődés közepette valaki megkérdezte volna tőle, melyik évszak köszöntött be éppen, a különféle televíziós vetélkedőkben amolyan ráhangoló jellegű, „ezerforintos” kérdést hirtelenjében talán nem is tudta volna helyesen megválaszolni. Az ősz és a tél közötti átmenet, netán a tavasz előtti utolsó, didergős napok? Alighanem Babits Mihály is errefelé vehette az útját, amikor idestova egy évszázada május huszonharmadikán, azon a vérvörös csütörtökön a „Palota” ezen részében érezhető idilli miliőt öntötte át rímekbe.
   
   A téli hónapok különösen a hazai csapatnál tűnhettek végtelen hosszúságúnak. Az utolsó előtti helyen telelő REAC háza táján ez a szakasz minden lehetett, csak nem nyugalommal teli, magabiztos időszak. A forradalom Pest utcái helyett ezúttal a hazai öltözőben zajlott, lévén, a változatlanul a kiesőzónában tartózkodó hazaiak kizárólag a győzelembe menekülhettek.
   
   A 2. percben Torma Gábor jobb oldali szöglete után Nyerges Krisztián fejelhetett zavartalanul az ötösről, a labda a jobb sarok mellett hagyta el a játékteret.
   
   A 10. percben Kulcsár keresztlabdája után Sipos János adott Győri elé, aki félfordulatból lőtt, Farkas Balázs bravúrral védett.
   
   A 42. percben az ellenfél térfelének közepén szereztünk labdát, az akció végén Lantos 22 m-es bombáját ütötte a mezőnybe Farkas.
   
   A 44. percben Kalina került helyzetbe, a kapu előtt keresztben ellőtt labdája Horváth Zsolt elé került, aki a kapu torkából, egy lépésről is elhibázta a ziccert.
   
   Alig fél perc elteltével Schindler a 16-os bal sarkának közeléből, futtából a kapu jobb oldalába lőtt (0-1).
   
   Az előző, elhibázott pécsi lehetőség után még a fejünket fogtuk, amikor Schindler Szabolcs révén máris a mieinknél volt az előny. Amihez néhány héttel ezelőtt az MTK ellen pár centi hiányzott („Sinya” hasonló távolságból és lövőerővel akkor a kapufát találta el), az most védhetetlen gólt, egyszersmind piros-fekete vezetést hozott! A találat közvetlenül a hármas sípszó előtt esett, középkezdésre így már nem volt ideje a hazaiaknak.
   
   A 65. percben Csopaki távoli lövése Sólyom hasa alatt elcsúszott, a laszti szerencsére kevéssel a bal sarok mellett hagyta el a játékteret.
   
   Néhány perccel később Török közeli perdítése alig kerülte el Sólyom kapujának bal oldalát.
   
   A lendületbe jött REAC-játékosokat több ízben csak szabálytalanságok árán tudtuk megállítani. A mérkőzés hajrájába érve rövid időn belül kétszer villant a sárga lap: előbb Schindler, majd (az egyik hazai szurkoló által csak „művészgyereknek” emlegetett) Lantos kapott Saskőytől ilyen figyelmeztetést. A 84. percben Nyerges adott a középen érkező Polonkaihoz, akinek közeli, félmagas lövését Sólyom nagy bravúrral védte.
   
   A 90. percben Horváth Gábor adott Tormához, aki egyből továbbpörgetett a középen kiugró Nyerges elé. A hazaiak támadója egy átvétel után a kapu jobb oldalába lőtt (1-1).
   
   A 94. percben Torma 22 m-es szabadrúgása szállt alig kapu fölé.
   
   A találkozó első említést érdemlő lehetősége a hazaiak előtt adódott, a pécsi védelem azonban hamar rendezte sorait. Dienesék a továbbiakban nem engedték kibontakozni a REAC támadóit – noha ehhez az is hozzájárult, hogy a hazaiak sokáig nem találták a játék ritmusát. Földváriék hosszú labdákkal, jobbára céltalan belöbbölésekkel próbálkoztak, a labdafelhozatalaik során pedig többször előfordult, hogy a védősor tagjai egymást hozták nehéz helyzetbe a saját térfelükön. A REAC ebben a játékrészben jól titkolta, hogy képes kombinatív futballra. A PMFC előtt az első félidőben számos lehetőség nyílt a támadásvezetésre. Ahányszor a piros-feketék megközelítették Farkas Balázs kapuját, csapatunk akcióiban benne rejlett a gólveszély. Abban nem lehettünk bizonyosak, csapatunk a maga javára tudja-e fordítani az ebben a félidőben adódó lélektani előnyt, amint ez némiképp váratlanul hatott, lévén, vendégként nem feltétlenül a kezdeti támadó szellemű játékra lettek felkészítve Kulcsárék – az ebben rejlő lehetőséget ugyanakkor a pályán lévők is érezték. Győri, majd Lantos próbálkozása is ezt igazolta, és csapatunk legnagyobb lehetősége csak ezután következett. Horváth Zsolt döntő pillanatban rossz megoldást választott. A mindössze 17 esztendős támadó eleinte megilletődötten játszott, előretolt csatárként nehezen találta meg a helyét. Ennek tudható be, hogy ordító helyzetben – nagy igyekezetében – rontott. A játékos a továbbiakban a mezőnymunkájával igyekezett megmutatni, hogy még remek labdarúgó válhat belőle – egy sárga lapot is kiharcolt.
   
   A mérkőzés utolsó 20 percére a hazaiak átvették a játék irányítását. A REAC átállt a rövidpasszos játékra, ebben a műfajban már hatékonyabbnak bizonyult az Urbán-legénység. Amíg fordulás előtt inkább Farkas Balázsnak akadt dolga, most Sólyom kapuja előtt sűrűsödtek az események. Az arra az időszakra tett megállapításunk, amely szerint a mieink előtt nyílt lehetőségekben rendre benne volt a gól, erre a játékrészre is érvényes. Ez (a kapu előtti határozottság) jelenthette volna a differenciát a két csapat között, így például Győri félfordulatból leadott, pattogós kísérletének sem volt sok híja. Ebben az időszakban ugyanakkor a hazaiak próbálkoztak rendületlenül, akik az előrejátékban nem engedtek teret a mieinknek, így Szekeresék az idő múlásával egyre inkább az előnyt őrizték. A REAC többször igen jó pozícióból végezhetett el szabadrúgást. A mérkőzésen négy-öt ilyen alkalom is nyílt a kék-sárgák előtt, ám vagy a pécsi sorfal hárított, vagy nem talált kaput a próbálkozás. A hazaiak részéről Horváth Gábor rendre fellépett a támadásokhoz, az utolsó percekben pedig Nagy Gábort is előreküldte a védelemből Urbán Flórián. Sipos Norbert révén érkezett volna a pécsi taktikai csere, ám mire a középpályás átöltözött, már 1-1-es állást mutatott az eredményjelző. A REAC egyenlítésében különösen a fiatal Horváth érdemei emelhetők ki.
   
   A mérkőzésen a két, védhetetlen találat mindkét félidő legvégén esett, amely egy-egy pontot jelentett a csapatoknak. Ezzel egyik fél sem lehet elégedett: a REAC-nak immár minden mérkőzés élet-halál harc, a döntetlen rajtuk nem sokat segít – a mieink pedig 45 percen át vezettek ezen a találkozón. Csapatunk egy percre sem hagyta meg a győzelem reményét a hazaiaknak, a hajrában elhullajtott két pont mégis hiányérzetet hagyott bennünk.