Többszörös ifi-válogatottsága után, 19 évesen, 1941 nyarán szerződtette őt a WMFC, a szegedi egyetemisták csapatából. Ősszel, az első mérkőzés után már ő állt a sokszoros válogatott Szabó Tóni utódaként a csepeliek kapujában. Zürichben már ő ült a kispadon Tóth György tartalékjaként, a Svájc elleni 2-1-es győzelemnél. Ez még kétszer megismétlődött, majd két B-válogatottság után 1944-ben katonaság és a front következett. Háború után több játékossal (Kubala, stb.) együtt egy ideig Csehszlovákiában szerepelt, később idehaza évekig a Várpalota NB Il-es csapatának volt az edzője. Közben öt évig (1972-76) Szenegálban edzősködött, míg hazatérése után ismét a Várpalota, majd a Pét csapatát irányította.

A kitűnő sportembert - akinek trombózis okozta a halálát - április 12-én, kedden 15 órakor kísérik utolsó útjára, a pétfürdői temetőben.