Buzsáky Ákos
2003.05.22 Buzsáky is magasba emelte az UEFA-trófeát
Szerda éjszakától Magyarországnak is van UEFA-kupa-győztes labdarúgója. Természetesen Buzsáky Ákosról, erről a 21 éves rákoshegyi fiatalemberről van szó, aki a török Denizlispor elleni mérkőzésen 90 percet játszott a Porto csapatában, s jóllehet a döntőben nem jutott szóhoz, ő is megérdemelten ölelhette magához a trófeát a sevillai éjszakában.
- Életem legnagyobb élménye volt ez a szerda éjszaka, legelsősorban azért, mert a Porto sztárjai, s kiváltképp a mentorom, José Mourinho mester a csapat teljes jogú tagjaként kezel, azaz bátran kijelenthetem: befogadtak maguk közé. Sajnos, mivel a döntőben nem játszottam, aranyérmet nem kaptam, de ettől függetlenül részese vagyok sikernek, hiszen a Denizlispor elleni nyolcaddöntő visszavágóján végig a pályán voltam.
- Hol ült a meccs közben?
- A lelátón, nem pedig a kispadon, hiszen nem voltam tagja a benevezett 18-as keretnek, csupán a 24-es, bővebb legénységnek. Lerágtam a körmömet az izgalomtól, mondhatom, nem kellemes kívülről, tehetetlenül nézni a társak küzdelmét.
- Mi történt a mérkőzés után?
- Átvettük a kupát, majd azonnal különgépre szálltunk, s hajnali három órakor már meg is érkeztünk a portói Francisco Sá Carneiro repülőtérre. Virágos jókedvünk volt, gondolom, ez érthető is. Aztán a Das Antas-stadionba hajtattunk, ahol 30 000 szurkoló fogadott bennünket, s olyan ünneplésben volt részünk a hajnali órákban, amit utólag visszagondolva meseszerűnek kell értékelnem.
- Mennyire érzi magát a csapat érdemi tagjának?
- Egyre inkább. Vasárnap, a Varzim elleni bajnoki meccsünkön - amit 3-2-re megnyertünk - végig játszottam, és gólpasszt adtam Jankauskasnak, aki különben az UEFA-kupa-döntő előtti edzésen balszerencsésen megsérült. A Record című laptól 4-es osztályzatot kaptam az 5-ig terjedő skálán, s az A Bola is négy csillagot adott a lehetséges ötből. Ígéretet kaptam Mourinho edzőtől, hogy a hét végén, idegenben, a Braga ellen is játszani fogok, azt viszont alig hiszem, hogy az utolsó bajnokinkon, a Sporting elleni presztízsderbin szóhoz juthatok. Amennyiben a következő szezonban is a Portónál maradok, akkor szinte biztos, hogy neveznek a Bajnokok Ligájára.
- Életem legnagyobb élménye volt ez a szerda éjszaka, legelsősorban azért, mert a Porto sztárjai, s kiváltképp a mentorom, José Mourinho mester a csapat teljes jogú tagjaként kezel, azaz bátran kijelenthetem: befogadtak maguk közé. Sajnos, mivel a döntőben nem játszottam, aranyérmet nem kaptam, de ettől függetlenül részese vagyok sikernek, hiszen a Denizlispor elleni nyolcaddöntő visszavágóján végig a pályán voltam.
- Hol ült a meccs közben?
- A lelátón, nem pedig a kispadon, hiszen nem voltam tagja a benevezett 18-as keretnek, csupán a 24-es, bővebb legénységnek. Lerágtam a körmömet az izgalomtól, mondhatom, nem kellemes kívülről, tehetetlenül nézni a társak küzdelmét.
- Mi történt a mérkőzés után?
- Átvettük a kupát, majd azonnal különgépre szálltunk, s hajnali három órakor már meg is érkeztünk a portói Francisco Sá Carneiro repülőtérre. Virágos jókedvünk volt, gondolom, ez érthető is. Aztán a Das Antas-stadionba hajtattunk, ahol 30 000 szurkoló fogadott bennünket, s olyan ünneplésben volt részünk a hajnali órákban, amit utólag visszagondolva meseszerűnek kell értékelnem.
- Mennyire érzi magát a csapat érdemi tagjának?
- Egyre inkább. Vasárnap, a Varzim elleni bajnoki meccsünkön - amit 3-2-re megnyertünk - végig játszottam, és gólpasszt adtam Jankauskasnak, aki különben az UEFA-kupa-döntő előtti edzésen balszerencsésen megsérült. A Record című laptól 4-es osztályzatot kaptam az 5-ig terjedő skálán, s az A Bola is négy csillagot adott a lehetséges ötből. Ígéretet kaptam Mourinho edzőtől, hogy a hét végén, idegenben, a Braga ellen is játszani fogok, azt viszont alig hiszem, hogy az utolsó bajnokinkon, a Sporting elleni presztízsderbin szóhoz juthatok. Amennyiben a következő szezonban is a Portónál maradok, akkor szinte biztos, hogy neveznek a Bajnokok Ligájára.