Bobor Kálmán (? ? - )
játékos
2 nemzetközi kupa
0 hazai kupadöntő
1 elsőosztályú bajnoki
Bobor Kálmán nemzetközi kupamérkőzései magyar csapat tagjaként/ellen:
| # | date | league | match | substitutions | cards | goals | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 1927.08.21 | KK | SK Slavia Praha - Újpest FC | 4 : 0 | |||
| 2 | 1927.08.28 | KK | Újpest FC - SK Slavia Praha | 2 : 2 |
Bobor Kálmán magyar bajnoki mérkőzései:
Hadi, I. oszt. 1917/1918
| # | date | round | match | substitutions | cards | goals | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 1917.10.14 | 7 | Ferenczvárosi TC - MÁV Gépgyár | 6 : 1 |
1 mérkőzés
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
...
Jókötésű, zömök termetű fiú ez a Bobor. Nagyon nyugodtan beszél, nagyon jól emlékszik mindenre, ha úgy érzi, hogy valami hiányzik az emlékezetéből, megáll a beszédben és percekig gondolkozik. Kiejtése idegenszerű, határozottan" érzik a beszédén a szláv akcentus, az egész emberben van valami a szűkszavúságból, de a világos kék szeméből kiáradó szomorúság már határozottan magyar örökség.
...
öt magyar fiú gázol át az Ipolyon, útlevél nélkül. Véd- és dacszövetség persze, elhatározzák, hogy egymás nélkül nem mennek sehova. öten bús magyarok: Morváig, Dsida, Szedlacsek, Vitok II. és Bobor. Idehaza dühöng az álamatőrizmus, álláshoz nem tudnak jutni, megpróbálkoznak egy kis világkörúti utazással, ők az első fecskéi a vándorbotra vágyó magyar futballistáknak, de egyelőre kikötnek egy kis Vág melletti határvároskában, Vágsellyén. Itt sikerült két és fél napig kikerülni az ellenőrző hatóság hiúzszemét, a harmadik napon azonban az egész társaságot könyörtelenül átzsuppolták a határon. A film tovább szalad. Felirat: Galgóc, Pozsony és aztán tovább. Az Ipoly ismételt átúszása nem sokáig késett. A vizes útlevéllel Galgócra mentek. Bobor avillanytelepen kapott kitűnő alkalmazást. Itt első ízben két hónapig tartózkodtak, minden különösebb zaklatás nélkül, végül is megállapodtak abban, hogy esetleg kifizetődik az útlevél kiváltása. Most már legitim alapon tartózkodtak további egy évig Galgócon, végül is útlevelestül együtt kiutasították őket. Ez már kellemetlen volt, hiszen mindegyik jó jövedelmező állást kapott Galgócon, dehát muszáj, muszáj.... Újra a vándorhoz, de csak Párkánynánáig. Nem jövünk haza szégyenszemre, mondták és megállapodtak abban, hogy Pozsonyba mennek. Itt már csak négyen voltak, mert Vitok II. elvált tőlük, Pozsonyban viszont találkoztak Bánással, aki örömmel felcsapott ötödiknek a vidám magyar kompániába. Rövid tárgyalások után a PMTK színeiben rúgják a labdát és Pozsonyban hamarosan nagy a becsülete a négy fiúnak.
A film tovább pereg. Felirat: megint baj van a, tartózkodási engedéllyel. Hát ezzel tényleg megint baj volt. Bobor visszakapta galgóci állását a vilánytelepen, onnan járt be Pozsonyba futballozni, valahogy ki is járta a PMTK vezetősége, hogy a tartózkodási engedélyt meghosszabbították. A továbbiakban azután tartózkodtak az engedély megadásától, így hát hőseink szépen nekiláttak a továbbutazás bosszantó és kiábrándító előkészületeinek.
Ebben az időben kezdte toborozni a Tepilizer FK kitűnő megbízottja, Mahacsek úr azt a gárdát, amelyet azután Európa sportközvéleménye egyöntetűen fémjelzett a legelső klasszissal. Mahacsek úr Budapestre készült, Pozsonyban azonban meggondolta a továbbutazást, miután értesült arról, hogy a határon útlevél nélkül csupán az Ipoly segítségével lehet magyar területre jutni, ez azonban egyáltalán nem veszélytelen vállalkozás. Mahacsek úr nem szerette a kockázatos vállalkozást, útlevele nem volt, így hát Pozsonyban maradt. Nem éppen az ő tiszteletére, de éppben ekkor rendezték meg a 4:1 arányban PMTK győzelmével végződött PMTK—Vienna mérkőzést, amelyen Szedlacsek, Morvay és Bokor szerepeltek. Mahacsek úr azonnal kinyújtotta a kezét a három magyar fiú után, miután a PTE-ben játszó Bánással már előbb perfektuálta a szerződést. Szedlacsek és Morvay el is utaztak Mahacsekkel, Bobor nem akart olyan messzire menni... Felirat: már megint a kiutasítás. Morvay visszajött, hogy elvigye Bobort is, vele egyidejűleg érkezett meg a kiutasítási parancs Tovább nem lehetett várni. Elutazott Morvayval Tepltzbe. Otthagyott mindent. Az útlevelét is.
Ment minden, mint a karikacsapás. Első mérkőzésen két gólt rúgott a DFC-nek, 8-12-re győztek. Ekkor még jobbösszekötőt játszott Bobor. 1922-t jelzett a naptár. A tengerentúlról legendás híreket hoztak a délamerikai futballról. Csodajátékosok vannak ott, csodacsapatok futballoznak, a játékosok mindegyikének szárnya van. De még csodásabb dolgokat meséltek a délamerikai aranyesőről, amely ellen nem esernyőt használnak, hanem délamerikai túrát ... 1922 májusában az osztrák szövetség letiltota a Amatőrök és a Vienna nyélbeütött délamerikai túráját és a délamerikai túrákban utazó Weisz menezser hihetetlenül rövid idő — kilenc nap — alatt lekötötte délamerikai túrára a legjobb középeurópai márkát, a TFK-t. Ekkor derült ki, hogy Bobor nagyon rosszul tette, amikor Galgócon hagyta az útlevelét. Hosszas szaladgálás és után-járás után szereztek neki egy három hónapra szóló cseh útlevelet. Június 2-án szálltak vonatra Teplitzben, Amsterdamban egy napig pihentek, azután Rotterdamban játszottak egy mérkőzést Boas bíráskodása mellett, a holland bajnokcsapat ellen. Majdnem baj történt, de 1:2-es vesztett félidő után 5 : 2-re győztek s Boas szerető vendégsége után visszautaztak Amsterdamba. Itt négy tartalékkal és egy kísérővel, a következő bombacsapat szállt hajóra: Guba—Morvay, Goltze—Döring, Bánás, Schröder—Bobor, Szedlacsek, Karéi Kőzetük, Haberstroh, Tampe. Huszonnégy napi hajókázás után érintették Montevideót, ahol még nem tudtak a csapatcseréről és az Amatőröket keresték Kannáddal és Orthtal (!)
már jobbszélső Bobor és szélsebes lefutásaival minden támadást ő készít elő. Valamelyik rajongó spanyol elnevezi ventillátornak, ezt átveszi mindenkiért a lapok az összeállításban sem hozzák a nevét, hanem csak ezt írják a jobbszélső helyén: „ventillado”. Acsapat egyre másra játssza le mérkőzéseit, jól, rosszul, többet jól, mint rosszul, mikor a csapat kísérője a saopaolói mérkőzések előtt váratlanul magára hagyja a csapatot és hazautazik.
Hazatérés — kényszerútlevéllel
Felirat: Valami, nincs rendben. Tudniillik a szellem nem volt rendben. Felütötte a fejét az aranyláz, a játékosok nem elégedtek meg a vezetőség által megállapított részesedéssel, azt követelték, hogy Rio de Janeiroban játszhassanak egy soronkívüli mérkőzést, amelynek a jövedelmét azután maguk között felosztanák. A saopaolói mérkőzések után érkezett meg a délamerikai szövetséghez a cseh szövetség túrát letiltó távirata, miután a cseh szövetség az intézőtől táviratban értesült a játékosok követelőzéseiről. A magára hagyott csapatnak még egy mérkőzést engedélyezett a délamerikai szövetség, azután felpakkoltak a Capettóniára s csakhamar Hamburgban gondoltak vissza a délamerikai, guruló aranyakra, amelyeknek nem volt meg az a bűvös erejük, hogy velük guruljanak át az Óceánon.
A film pedig pereg. A virágzó klub a hiányzó, ottmaradt arany árnyékában sorvadni kezd, a játékosok követelőznek és a felirat a következő: Hannibál Teplitz romjain. Nos, igen, Hannibál, aki Karthágó után új kesergési terület után nézett, Teplitzben kötött ki és a régi vezetőséggel együtt szomorúan nézte a félelmetes futballcsapat összeomlását. Mindez 5000 cseh koronáért. Ez akkor 10 millió magyar koronának felelt meg, ennyit követeltek a játékosok és mert hatan voltak, 80.000 cseh koronán őrlődött porba a csapat. Bobor is kilépett.
Vándormeccs~DFC — Öt év közben cseh válogatottság
Innen már biztosan halad a film meséje a „hapy ertd” felé. Bobor 1923 elején hazajött és itt beszállt a vándorok csapatában a Vasasok ellen. Ezen a mérkőzésen, amelyet a lábát vesztett Sándor Géza javára rendezett a Vasasok csapata. Bobor nagy formát játszott ki. Most ezt mondja, annyi év után: „Bizony szívesen itthon maradtam volna akkor. Jó formában voltam, három hónapig voltam idehaza, senkinek se jutott eszébe, hogy itt tartson. Valósággal kilöktek külföldre”.
Vissza külföldre. Reiner a DFC megbízottja elvitte a cseh-német csapathoz, ahol öt évig játszott, egészen addig, amíg a DFC profiszakosztálya feloszlott. Közben egy kis honvágy persze. 1926 januárjában beválogatták Csehszlovákia nagy csapatába, az olaszok ellen, de nem játszhatott, mert ragaszkodott magyar állampolgárságához. Ekkor hazajött, megnézte a Máv gépgyár—RÁC bajnoki mérkőzést, azután — ment vissza.
!
Az a bizonyos paraszthajszál...
öt év, öt szürke robotos évet pergetett le az idő végtelenje, amíg Bobor újra szabaddá vált. Középeurópában iiekor már végigszántott a professzionalizmus friss levegője. Kinyitották az ablakokat, tódult be a friss, erős levegő, a futballsport tápászkodott bódultságából és „jöjjenek a vándorok” jelszót írták ki zászlóikra egyesületeink. Bokorra is szükség volt. A DFC feloszlásakor Feldmann Gyula, a Hungária trénere elutazott Bokorhoz és megállapodott vele abban, hogy meg fog vele állapodni. 1927 .július 1-ben állapították meg azt a napot, amikor Feldmann ismét Bokorhoz utazik, az elseje elmúlt azonban és Feldmann nem jelentkezett. Egészen kilencedikéig ringatta magát Bokor abban a hitben, hogy elseje van, ekkor másfél éves szerződést kötött a Sláviával, mirel megérkezett Feldmann is. Mindössze kilenc napon múlt tehát, hogy Bobor Prágában maradt. S e kilenc napban mennyi fájdalom — a Hungáriának.
Felmondás, partnercsere, siker és most — esetleg Budapest
Mielőtt a filmszalag a végére ér, hadd beszéljen Bobor is. — A Slaviában sehogyse ment a játék. Swoboda volt az összekötőm, jó áttörő, valóságos tank, de nem éreztem magam jól mellette, mert nem tud labdát adni. Enélkül pedig nincs játék. A szerződésemben volt egy pont, amely szerint, bármelyikünk mondana fel a másfél éves szerződés végén — a Slavia, vagy én — a felmondást hat héttel december 31-ike előtt kell ajánlott levélben elküldeni. — Én november 15-én szabályosan felmondtam, ajánlott levélben, igen nagy volt tehát a csodálkozásom, amikor Loós, a Slavia főnöke közölte velem, hogy elvisz a túrára. Figyelmeztettem arra, hogy én felmondtam, ő azonban csak rejtélyesen mosolygott és kijelentette, hogy azért elmegyek velük. A rejtélyes mosoly magyarázatát Zürichben tudtam meg december 31-én. Amikor arra hivatkoztam, hogy szabályszerűen felmondtam és az útlevelemet kértem, Loos kijelentette, hogy a felmondásom érvénytelen, mert nem hivatalos blankettán küldtem el. A rejtély titka. .. A túrán Swobodát kicserélték Soltyssal, aki mellett újra úgy ment a játék, mint régen ... Loos persze azt azonnal észrevette és most már nagyon szeretné, ha ottmaradnék.
Egy kis ház a Rákoshegyen, de 24.000 cs. k., az mégis sok A film lepergett. Bobor itt volt, de kedden visszautazott Prágába. Loos 24.000 cseh koronát kért érte, ennyit nem akarnak Pesten fizetni. Azért ment vissza Bokor, hogy a 24.000-ből valamit lenyomjon. Mert nagyon szeretne itthon maradni. — Egy kis házat rugdaltam össze a Rákoshegyen, ott laknak a szüleim. Szeretnék végre közöttük maradni. Hogy ráfutott ez a kilenc év erre a rövid filmszalagra ...
Lengyel Miklós.
Sporthírlap, 1929. január 26
Bobor Kálmán, a MÁV Gépgyári SK három évvel ezelőtt Teplitzbe költözött kitűnő jobbszélső csatára, értesítette egyesületét, hogy végleg hazajön és elfoglalja helyét csapatában. Teplitzben a Teplitzer FC csapatában játszott és a kitűnő környezetben kontinentális hírű játékossá fejlődött. Erről különben alkalmunk volt meggyőződni, amikor az emlékezetes »Vándorok" csapatában a legjobb játékot produkálta. Rövid itthon tartózkodása után ismét kezébe vette a vándorbotot és ezuttal Prágába ment, ahol mai napig a DFC színeiben szerepelt, míg végre hosszas külföldi tartózkodás után visszatér első sikereinek a színhelyére, Budapestre. Most, amikor szinte problémává fejlődött a játékvándorlás megakadályozása, örömmel vesszük tudomásul, hogy a sok közül egy visszatér hozzánk és rendelkezésre bocsátja nagy tudását a magyar futballsportnak.
Sporthirlap, 1923. július 12.
Sporthirlap, 1918 szeptember 9.