† Pájer József (? 1956.10.03 - 1999.07)
játékos
0 nemzetközi kupa
0 hazai kupadöntő
1 elsőosztályú bajnoki
Pájer József magyar bajnoki mérkőzései:
NB I 1975/1976
| # | date | round | match | substitutions | cards | goals | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 1976.04.03 | 20 | Budapesti Honvéd SE - Diósgyőri Vasgyárak TK | BEcserélve | 4 : 1 |
1 mérkőzés
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Meleg volt, átkozottul meleg. A koszorúk, a fenyőágakkal díszített koszorúk súlyos teherként nehezedtek a sírra.
(„Látta védeni a bátyámat? Remek kapus volt, igaz? Harmincnégyszer védett az ifjúsági válogatottban, ezt aligha szárnyalja túl bárki is. Büszke vagyok rá. Illetve... Büszke voltam rá. Falta, habzsolta az életet. Néha irigyeltem is, úgy tudott élni. Akkor is, amikor a Honvéd kapusa volt, meg később, amikor Vácra került. Kétszer nősült, a második házasságából született Tamás fia, aki kilencéves. Ott állt a sírnál, biztos észrevette. Aztán volt még a bátyámnak egy tizenöt éves nevelt fia. Es nézze, ott megy Éva asszony, a felesége. Jól megvoltak. A testvérem különben harminchét éves korában hagyta abba a futballt. Nem bírta már a térde. Az utóbbi években Domonyban élt a családjával, időnként a helyi csapatban megpróbálkozott a védéssel is. De várjon egy pillanatra, elköszönök a rokonoktól... ”)
A pap hosszan, elnyújtott hangon énekelt. A zsoltár visszhangzott a hatalmas temetőben, a hang ott cirkált a számtalan sír fölött és között. A halál vára ez, jóllehet a pap a feltámadásról beszélt. A férfi nevét mondta, József testvérnek nevezte. A gyászoló tömegben újra felsírt valaki, de a pap egyre erősödő hangja, mély baritonja elnyomott minden más hangot. A feltámadás kifejezés újra és újra elhangzott, hogy József testvér az öröklétben újra találkozhat szeretteivel.
Pedig még maradhatott volna.
Itt a földön.
Hisz’ csupán negyvenhárom éves volt.
Negyvenhárom.
És szívátültetésre várt.
(„Na, már itt is vagyok. Két évvel ezelőtt kezdődött József tragédiája. Vagy várjon csak... Igen, eszembe jutott, a bátyámnak huszonkilenc éves korában volt egy szívizomgyulladása. Akkor még a Vác kapusa volt, de az határozottan előttem van,
hogy nem pihent, nem vigyázott magára, hanem védett tovább. Mondta, mit neki egy szívizomgyulladás. Biztos tudja, hogy a bátyám nagydarab, erős ember volt, igazi óriás. Soha nem hittem volna, hogy beteg lesz. Szóval két évvel ezelőtt egyszercsak köhögni, krákogni kezdett. Es egyre sűrűbben. Mondták neki, vetesse ki a manduláját. Nem volt hajlandó. Aztán ahogy teltek a hónapok, úgy lett egyre rosszabbul. Vizesedéit a lába. Egyre többször kellett orvoshoz és kórházba mennie. Neki, aki korábban makkegészséges volt. Érti ezt!? Eleinte nem vette komolyan az egészet, úgy volt vele, majdcsak meggyógyul. En is azt hittem. Mondtam is magamban, ez az életerős Józsi bátyám száz évig fog élni. ”)
A szertartás végén imát mondott a pap, majd együttérzéséről biztosította a gyászolókat. Megint zokogás hallatszott. Volt, aki elindult. Szép lassan, komótosan, ki a temetőből. Vissza az életbe. Ám ott a sírnál még hosszú, hosszú percekig álltak József szerettei. A fia, a felesége, az édesanyja, a nagyanyja és Géza
öccse. Nem mozdultak. Nézték a koszorúkat, és talán az urnát kutatták, keresték ott a mélyben. ______ Benne Józsefet.
A negyvenhárom éves egykori kapus földi maradványait.
(„Tévedtem. Tévedtem, amikor halhatatlannak hittem a testvéremet. Néhány héttel ezelőtt már tudtam, menthetetlen. A teste szinte felpuffadt, felfúvódott a sok víztől. A szíve nem bírta. Nagyon beteg volt a szíve. Annyira, hogy az orvosok megmondták, csak a szívcsere segíthet rajta. Képzelheti azt a pillanatot, amikor odaállt egy doktor József elé, és azt mondta neki, magát csak a szívátültetés mentheti meg. Nem fogta föl. Lehet, hogy én sem tudtam volna feldolgozni magamban. Nem látszott rajta, hogy fél. Anyánk egy vasárnap beszélt vele utoljára, akkor még magánál volt. Aztán mire én bementem hozzá néhány nappal később a kórházba, már elment. A boncolás után kérték tőlünk az orvosok, hadd tegyék el, hadd vizsgálgassák a szívét. A szívét, amelyet nem tudtak meggyógyítani. Beleegyeztünk...”)
Kis idő után már csak a koszorúk maradtak.
Pájer József egykori kapus örök nyugvóhelye fölött.
Sinkovics Gábor
Nemzeti Sport
1999.08.04
★
A szálfatermetű fiatalember Kispesten kezdte pályafutását, sokan úgy vélték, a nagy elődök, Grosics Gyula, Bicskei Bertalan, Gujdár Sándor nyomdokaiba lép majd. Hamar bekerült az ifjúsági válogatottba, ahol több mint harminc alkalommal szerepelt a legjobbak között. Már felnőttként Vácra került, és ott is bizonyította tehetségét. Az utóbbi időben sokat betegeskedett, a szíve hagyta cserben. Már úgy tűnt, fordulat áll be az életében, hiszen szívátültetésre várt... Halála fájdalmas veszteség mindazok számára, akik szerették és tisztelték.
Nemzeti Sport
1999.07.22.