comments

1. 
   admin fgymat

   # 1

   2023.09.03, 19:15 (szerk.: 2023.09.03, 19:26)

   Műlábat Simon Lajosnak!
   SOS-jel egy szerencsétlenül járt csabai labdarúgó érdekében
   Csak három perc türelmet és elnézést kérünk. Három percet, amíg e néhány sort elolvassák, kis elnézést, mert ezúttal nem az e helyen megszokott témáról: Szusza kivételes klasszis-góljáról, Mike Itáliába való távozásáról, vagy a lesszabály helyes alkalmazásáról írunk. Arról van szó, hogy a sportolók szanatóriumának egyik ágyán, fehérebb arccal, mint az ágynemű, egy futbalista fekszik. Ez még nem lenne olyan meglepő dolog, mert hiszen ezeken a kórágyakon, legtöbbnyire sportemberek fekszenek. És ezeket a sportembereket rendszerint hordágyon hozzák be és kétlábon távoznak. Simon Lajost, a Békéscsabai Előre jobbszélsőjét, illetve volt jobbszélsőjét is hordágyon hozták be néhány héttel ezelőtt az egyik vasárnap délután, És a mentőkocsi szürke takarója alól akkor még kikandikált két elnyűtt, bőrszeges futbal-cipő. Pár nap múlva az egyik cipő árván maradt: a kis Simonnak tőből levágták a lábát. — A Goldberger elleni mérkőzésen kapura húztam. . . — mesél réveteg szemmel — már az ötösön jártam ... a kapug kifutott, hátulról nyomást éreztem ... a levegőben megfordultam . . . igen, igen igy volt ... a többire már nem emlékszem ... és most itt vagyok . . . ennyi az egész . . . Ennyi az egész, így mondja el Simon Lajos jobbszélső, a Békéscsaba Előre játékosa rövid történetet annak a tragédiának, amelyet nyugodan nevezhetünk futballista tragédiának is. A fehérarcú kis Simonnak láthatóan fáj az emlékezés. Másról beszélünk. Miről is beszélhetne Simon Lajos, akinek tőből levágták, a lábát? A futballról. — Azért nagyon szeretem a focit. Ez a legszebb dolog a világon. A szomszéd szobában fekszik Fenyves bácsi, a JT vezetője. Neki is levágták a lábát. Vígasztalom szegényt. Én már túlestem a nehezén. Csak egyet szeretnék nagyon... Mülábat! Azt, igen, mülábat... — mondja Simon Lajos csillogó szemekkel, olyan vágyakozással, mint a kisgyerek, aki az első labda után vágyakozik. — Minden álmom egy műláb. Hogy ne legyek koldus. Nem akarok az utcasarokra kerülni. Megkérdeztem Fenyves bácsit: ha megkapom a műhibát, lehet belőlem játékvezető még! Megmondták, hogy nem lehetek az sem. Így hát lesz belőlem jó szurkoló. Simon Lajos tehát belenyugodott abba, hogy többé nem rúghat a labdába, és ezentúl csak a lelátóról nézheti a társait. Várja a vasárnapot, amikor hazamehet majd a szülővárosába, Csabára, és várja a műlábat, amelyet felcsatolhat magára, Simon Lajos megnyugodott. De mi nem nyugszunk bele, hogy Simon két mankóval és egy lábbal kocogjon haza a városába. A Pesten maradt lábcsonk, felkiáltójelként emlékeztessen: itt van az ideje annak is, hogy végre tető alá hozzák a sportemberek baleset-biztosítását! A béna futballista drámája arra is figyelmeztet, hogy a magyar sportnak kötelezségei vannak az ilyen tragikus sorsú Simonnokkal szemben.A hídépítésnél, vagy a vasútépíttésnél szerencsétlenül járt munkásról joggal írjuk: az újjáépítés munkájában, kötelességteljesítés közben érte a baleset. De Simon Lajosról is nyugodtan leírhatjuk, hogy a magyarsport újjáépítésének munkája közben vesztette el az egyik lába. Arról a Simon Lajosról írjuk ezt, aki most filléres gondokkal küzd. Olvasó, mielőtte néhány sorról elfordítanád a szemed arra kérünk: ne feledkezz meg Simon Lajosról. Igazgató úr, mielőtt félretenné a sportlapot, telefonáljon át s titkárjának ... Munkás, tisztviselő, aki a hajnali ködben fázósan olvasod a villamosban az újságot, Mező osztályfőnök úr és Frankó elnök úr, mindnyájan, akiknek annyi örömet és bosszúságot okoz a kerek labda: ne hagyjuk, hogy Simon Lajost műláb nélkül vigyék haza Békéscsabára, ott már nem féltjük. . Mert reméljük, hogy Marik és Imri váltságdíjából maradt még részére is egy-két morzsa. Ne felejtsük el Simon Lajost, aki a Sportszanatórium első emeletének I-es szobájában fekszik. Ismételjük: Simon... műláb... Sport,szanatórium ... I. emelet 1......

   
   Népsport
   1947.10.23