Azt túlzás lenne állítani, hogy a Tisza Tibor és Rajczi Péter sérülése miatt Kovács Zoltán személyében egyetlen vérbeli csatárral felálló lilák nekiugrottak volna harmad- és negyedvonalbeli légiósokól álló, kevéssé rémisztő ellenfelüknek: kényelmesen, de azért egyértelmű mezőnyfölényben futballozott az Újpest, bár helyzeteket nem tudott kialakítani az első negyedórában. A liechtensteiniek úgymond kulturáltan futballoztak – ezt a sportújságírói terminust akkor szokás használni, amikor nem akarunk megbántani egy láthatóan szerényebb képességű, de szervezetten játszó, bár sokat nem mutató kiscsapatot.

Az Újpest azonban addig-addig kényelmeskedett, míg az egyaránt hibázó Vermes, Vanczák és Balajcza jóvoltából meg nem szerezte a vezetést a vendégcsapat. Ettől aztán megijedtek egy kicsit a lilák, úgyhogy nagyobb sebességfokozatra is kapcsoltak, és két-három jó beívelést követően légiveszélyt is teremtettek a vaduzi kapu előtt, ám a hálóba csak Sándor György talált be, ő is kézzel.

Az Újpest FC vezetőedzője a finoman szólva is balul sikerült kupameccs után azonnal le is mondott a posztjáról.
"Borzasztóan sajnálom ezt a mérkőzést, egyszerűen nem tudom hova tenni a dolgokat. Körülbelül egy hete dolgozom a csapattal, de erre semmi nem utalt. A közönséget maximálisan megértem, tudom a kötelességem, így bejelentettem a tulajdonos úrnak, annyira nem érzem a bizalom jelét, hogy nem kívánok Újpesten tovább dolgozni. Ilyet én még nem éltem meg, hogy a szurkolók így nyilvánuljanak meg rólam, ilyen légkörben nem lehet alkotni. A szurkolók felé és a csapat felé azonban nem érzek semmiféle haragot, hiszen én is részese voltam a kialakult eseményeknek. Mégegyszer nagyon sajnálom a történteket. Ennyi volt..." – közölte. Kovács Péter klubtulajdonos tájékoztatása szerint Bicskei Bertalan helyett a jövőben a belga Valérie Billen és Víg Péter pályaedző irányítja a szakmai munkát.
Félóra elteltével aztán megtört a lila lendület, az egy pocsék lesreállítási kísérlet után egyedül kilépő Sara ugyanis megduplázta a liechtensteiniek előnyét. A Vaduz ezután értelemszerűen még inkább a biztonságos védekezésre helyezte a hangsúlyt, és újabb kontratámadásokkal igyekezett operálni, kihasználva a meglepően bizonytalanul mozgó hazai bekkek megingásait, a kedvetlenül focizó liláknak pedig szemmel láthatóan nem sok elképzelésük volt arról, mihez is kellene kezdeniük a fellelkesült ellenféllel szemben. Nem csoda tehát, hogy az újpestieket füttykoncert, a vendégeket szórványos taps kísérte az öltözőbe negyvenöt perc után.

A tétmeccsen a lilák kispadján most bemutatkozó Bicskei Bertalan nem cserélt a szünetben, de alaposan lehordhatta az övéit, mert egy sokkal motiváltabb Újpest futott ki a második félidőre. A lilák a játék eladdig ismeretlen elemeit fedezték fel: futottak, cseleket és kényszerítőket próbáltak meg, párharcokat vállaltak fel, és egyszer-egyszer még küzdöttek is a labdáért, amely így aztán az első percekben alig volt a Vaduznál.

A lila lendület azonban hamar alábbhagyott, és ismét a görcsös és ötlettelen játék váltotta fel, bár az ötös sarkán egyedül hagyott Kovács így is szépíthetett volna, miután az egyszerre kilépő liechtensteini védők elfeledkeztek arról a mérsékelten bonyolult szabályról, hogy bedobás után nem nagyon van les. Kőhalmi beállása után ismét meglódultak a hazaiak, de Sándor György két ordító helyzetet is kihagyott, és ez az örök futballközhely szerint meg is bosszulta magát.

A lila szurkolók türelme a 63. percben fogyott el végleg, amikor némi erélytelen védekezés után a liechtensteiniek szenegáli cserecsatára, Papa Fayé a második gólját is megszerezte. Egyesek erre elindultak hazafelé, mások Bicskei Bertalant szólították föl távozásra kevéssé körmönfont módon. Ami azt illeti, valóban úgy tűnt, hogy a tréner a kelleténél többet szakkomentátorkodott a világbajnokságon, és túlzottan megkedvelte az egycsatáros, 4-2-3-1-es felállást, elfeledkezve arról, hogy ahhoz legalább valamennyire magabiztos védelem, és három az újpestieknél mondjuk tízszer motiváltabb támadó középpályás sem árt.

A lilák edzője a 75. percben aztán lehozta a rengeteg felesleges beindulás után érthetően elfáradt Kovács Zoltánt, és ezzel még jobban kihúzta a gyufát a lila kemény magnál. A csapat pedig nem sokat tett az új edzőért: továbbra is ötlet és tűz nélkül játszottak, leszámítva egy-két felesleges durva belemenést. A liechtensteiniek pedig okosan, ráérősen járatták a labdát, még trükköztek is egy-kettőt, bár jobbára aztán hamar el is vesztették a bőrgolyót.

A 89. pecben aztán végre felcsillant a halvány reménysugár, miután Tóth Balázs parádés esését követően tizenegyeshez jutott az Újpest. Tóth Norbert azonban gyatrán lőtte a büntetőt, így még a becsületgól sem jött össze a hazaiaknak. Sőt, a végén Sara ritka megalázó gólt rúgott, a Szusza Ferenc-stadion eresztékei megszakadtak, és Újpesten meghalt a futball. Leglábbis nem lepődtünk volna meg.

A szigorú újpesti tulajdonos, Kovács Péter a csütörtök este látottaknál kevesebbért is alkalmazott már súlyos lépéseket, de ezúttal igencsak kreatívnak kell majd lennie, ha nagyobb büntetést akar adni az övéinek, mint amekkorát a drukkerek kaptak a csapattól.

A liechtensteiniek, mint mondtuk, kulturáltan futballoztak (azaz nem valami jól), és megszerezték első idegenbeli kupagyőzelmüket, ami végülis szép dolog tőlük. Egy bizonyos magyar csapat ugyanis harmadannyit sem nyújtott, mint ők. Persze nem dőlt még el semmi: az Újpest elvileg rúghatna ötöt Vaduzban. Éppcsak a mai hozzáállással nem fog. Talán ha visszajönnek a hiányzók...

Eddig azon aggódtunk, miért nem érik meg a magyar csapatok a tavaszt a nemzetközi kupákban. Nos, lassan már az ősszel is gondok vannak...