magyarfutball.hu

2004.12.23 Gábor a Kristálypalota új királya

Király Gábort hosszas huzavona után ingyen szerződtette a szezon elején a Crystal Palace, s noha eleinte még nem ő volt a dél-londoni klub első számú kapusa, ma már kirobbanthatatlan a csapatból. A szigetországi újságok már többször is beválasztották a forduló legjobbjai közé, legutóbb pedig az egyik ismert szurkolói oldal közölt hosszú írást a magyar kapusról.

"Új királya van a Selhurst Parknak, akinek a birodalma a két kapufa közt fekszik, szürke mackónadrágot visel, s úgy hívják, Király Gábor" - olvasható a Crystal Palace legnagyobb szurkolói oldalán, ahol Gabor is our king, azaz "Gábor a mi királyunk" címmel jelent meg egy terjedelmes írás Simon Pophale "tollából".

2000 óta csak külföldi hálóőr védi a Crystal Palace kapuját, a 90-es években viszont egy sokszoros válogatott angol, Nigel Martyn volt a legnagyobb kedvenc a szurkolók körében. A 38 esztendős portást előbb - 1996-ban - a Leeds vitte el Londonból, jelenleg pedig az Evertonban véd.

Az ezredfordulóig angol kapuvédők igyekeztek lenullázni a csatárokat a Palace-ban, úgymint Kevin Miller, Chris Day és Matt Clarke, majd Simon Jordan elnöklése idején sorra szigetországon kívüli hálóőrök jöttek az együtteshez.

Az első a Skonto Rigától érkezett lett Alex Kolinko volt, aki nem ritkán parádés védéseivel elkápráztatta a közönséget, néha azonban hibázott, s nem csak kapusként. Egyszer összekülönbözött Trevor Francis trénerrel: a hálóőr 2002-ben egy Bradfordtól kapott gól után hangosan vihogni kezdett, s ezért a vezetőedző elzavarta a szurkolók által igencsak kedvelt Kolinkót.

A lett bohócot a francia Cedric Berthelin követte, aki szerényen, de keményen dolgozott és megfelelően is teljesített, legemlékezetesebb védését pedig az Anfield Roadon a Liverpool ellen mutatta be, amikor Emile Heskeyt ziccerhelyzetben megakadályozta a gólszerzésben.

A jelenlegi edző Iain Dowie érkeztével azonban megváltozott a helyzet. A szigorú tekintetű mester megszerezte Thomas Mhyrét a Sunderlandtől, ám a norvég játékos mindössze kölcsönbe érkezett. Mhyre pazarul védett, de a CP nem tudta őt véglegesen leigazolni, a kapus ugyanis a három hónap letelte után túl magas fizetést kért.

Miután Mhyre visszatért Sunderlandbe, Dowie Nico Vaesennek szavazott bizalmat. A belga 1-es hosszú sérüléséből felépülvén állhatott be a kapuba, s 2004-ben - márciustól májusig - sokat hozzátett a Palace remek tavaszához, amikor is a dél-londoniak hat év után újra feljutottak a Premier League-be.

Noha Vaesen ott volt azon a bizonyos cardiffi találkozón is, ami a Sasokat a "mennybe repítette", a Palace mégsem marasztalta a hálóőrt, aki jelenleg a Birmingham City tartalékcsapatában véd.

Óriási meglepetésre feljutott tehát a Crystal Palace, de nem volt kapusa. Illetve volt, de bennük nem bíz(hat)ott Iain Dowie: Lance Cronin az ificsapatból jöhetett volna fel, s a keretben volt még a francia Cedric Berthelin is, ám neki hamarosan véget ért dél-londoni karrierje.A gárda mestere mindenképpen két Premier League-szintű hálóőrt akart szerződtetni. Az első jövevény az argentin Julian Speroni volt, aki a Dundee-tól érkezett, s a skót liga legjobbjai közt emlegették. A másik új igazolás, Király Gábor a Norwich elleni nyitómeccs előtt köszönt be az öltözőbe, érte - mivel Berlinben lejárt a szerződése - nem is kellett fizetnie a Sasoknak.

Ekkor még nem tudhatták a CP-drukkerek, hogy betöltheti-e valamelyik új szerzemény a régi kedvenc Nigel Martyn helyét. Mint kiderült, az egyikőjük képes lehet rá, s nem Speroni. Az argentin hamar rádöbbentette Dowie-t, hogy nem érett a Premiershipre, hiszen a Norwich ellen még jól ment neki a védés, az Everton ellen viszont az ő hibája miatt kapott ki a csapat. Ezen a találkozón Speroni a liverpooliaknak ajándékozott egy büntetőt, s ezzel az önbizalma igencsak megingott, a Portsmouth és a Middlesborough ellen - enyhén szólva is - formán kívül védett. Kiderült: nagy a különbség a skót és az angol első osztály között...

Speroni és a csapat mérlege így festett: 6 bajnokin 2 döntetlen, 4 vereség, ráadásul minden meccsen kapott gólt a Palace. Ekkor jött el Király ideje! A magyar kapust egy hétközi Ligakupa-meccsen láthatták először védeni a CP-drukkerek, s ha nehezen is, de túljutott a Hartlepoolon a tartalékos fővárosi csapat.

Ezután az Aston Villa elleni Premier League-meccs következett, amelyen Király parádézott (Lee Hendrie lövésénél tehetetlen volt), csapata pedig pontot lopott a birminghami oroszlánbarlangból. A cikk szerzője szerint nincs ezen mit csodálkozni, hiszen a kapus több mint 50 magyar válogatottsággal rendelkezik, s 200 Bundesliga-találkozó van a háta mögött.

Iain Dowie örülhet, hogy a Crystal Palace megnyerte a 28 esztendős kapusért vívott "átigazolási csatát", hiszen Királyt többek közt a Liverpool, a Manchester City és a Tottenham is kinézte magának. Ami meglepő, hogy miért kellett a kispadon ülnie az első mecseken, ám most már kirobbanthatatlan a kapuból, s valószínűleg ott is marad még jó ideig.

Magabiztos a beíveléseknél, remekül szervezi a védelmet és hatalmas bravúrokkal kápráztatja el a nagyérdeműt. Teljesítménye nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a gárda elmozduljon az utolsó helyről. A 16. fordulóban a Blackburn elleni hazai találkozón egyedül tartotta a lelket csapatában, a Rovers csatárait pedig szinte az őrületbe kergette védéseivel. A meccs 0-0 lett, az pedig már nem az ő hibája, hogy a csatárok nem találtak be elöl.

Végre megtalálta tehát Nigel Martyn méltó utódját a csapat, s szinte hihetetlen, hogy Király még csak 13 meccset játszott a CP színeiben. Sokkal többnek tűnik, Speroni legutóbbi fellépése pedig mintha a távoli múltban történt volna...

Dowie nem csak egy kapust igazolt, hanem egy ikont. Akikért játszik, azok imádják, akik ellen pályára lép, azok gyűlölik. King, Kir-eye, azaz Király még csak 28, most jöhetnek a legszebb kapusévei, s ha a Crystal Palace feljebb kerül a tabellán, akkor biztonságban lesz nála az egyes trikó, no meg a szürke mackónadrág.