– Meglepte a felkérés?
– Inkább jólesett, hogy nem felejtették el, korábban milyen munkát végeztem a klubnál – felelte a Nemzeti Sportnak Véber György, az NB III Közép-csoportjának nyolcadik helyén álló Rákosmente KSK újonnan kinevezett edzője. – Három és fél évvel ezelőtt már dolgozhattam az RKSK-nál, akkor is Medgyes Zoltán volt a technikai vezető, és most is ő hívott elsőként, közölte, jelentős változások várhatók a klubnál. Később a sportigazgató is keresett, hogy a csapat velem folytassa a bajnokságot.

– A vezetőség milyen terveket vázolt fel önnek?
– Mielőtt megkerestek, alapos tisztogatást végeztek az öltözőben, több mint tíz játékos távozott. Az okokat nem firtattam, tudomásul vettem a döntést, nekem az a feladatom, hogy az előttünk álló fél évben kialakítsam azt a gerincet, amelyre a jövőben építhetünk, és a keret nyári megerősítése után a következő idényben merészebb célokkal vághatunk neki a bajnokságnak. Senki se gondoljon feljutásra, de lépésről lépésre azért szeretnénk fejlődni. A mostani idény átmeneti időszaknak tekinthető, de nem jelentheti azt, hogy mindenki hátradől, és sorra kapjuk a pofonokat. Szeretek nyugodt körülmények között készülni, de veszíteni mindig utáltam.

– Mennyit követelhet a játékosoktól a harmadosztályban?
– Minden kerettagnak profi szerződése van, a sporttelep folyamatosan fejlődik, a gyepszőnyegre, az öltözőkre nem lehet panasz, a közelmúltban adtak át két műfüves edzőpályát, vagyis az infra­struktúrára semmit sem foghatunk. Már csak dolgozni kell. A Budapest-bajnokságban szereplő Vízműveknél megesett, hogy a játékosok gondoltak egyet, és nem jöttek edzésre. Na, ilyesmi itt nem fordulhat elő.

– A Vízműveknél kétezertizennyolc decembere óta dolgozott. Hogyan fogadták, hogy elhagyja a klubot?
– Olyan megoldást találtunk, hogy nem kellett elhagynom a klubot. A két egyesület vezetői megegyeztek, hogy tavasszal a Vízműveknél is még én felelek a szakmai munkáért, és segédedzőm, Szlezák Zoltán is a csapatnál marad, nyártól pedig meglátjuk, hogyan tovább. Az RKSK élvez elsőbbséget, de az edzések után este kimegyek a Vízművek sporttelepére, vagyis két műszakban dolgozom, és ehhez jönnek a hétvégi bajnokik. Jólesik, hogy a Budapest-bajnokságban is ragaszkodnak hozzám, és nem csak a kiabáló edzőt látják bennem.

– Zavarja, ha a mérkőzéseken elhangzó kiabálásai alapján ítélik meg?
– Korábban kevésbé bántott, de ötvenegy évesen úgy döntöttem, ideje megvédenem magam. Az utóbbi években torz kép alakult ki rólam, a videomegosztó oldalakra felkerülő felvételek alapján mondanak rólam véleményt, ahelyett, hogy megkérdeznék korábbi játékosaimat, milyen volt a viszonyom velük, esetleg lejönnének valamelyik edzésre, és megnéznék, hogyan dolgozunk a hétköznapokban. Mielőtt kineveztek az RKSK-nál, az egyik internetes portálon már arról írtak, vajon mit kiabálok majd a meccseken. A feleségem hangosan nevetett, amikor meglátta, s szólt, nézzem meg, de engem majd' szétvetett az ideg. Nem dőlök a kardomba, ha ilyeneket látok, de bosszantó, mert néhányan abból akarnak pénzt keresni, hogy rajtam gúnyolódnak. Minden edző kiabál az oldalvonal mellől...

– Hiányzott az utóbbi években, hogy profi játékosokkal dolgozhasson?
– A nyíregyházi időszakot követően jobbra-balra kallódtam, a Vízművek megkeresése után pedig a civil életben is elindultam egy vonalon, de erről egyelőre nem szeretnék többet mondani. Akkor úgy gondoltam, elég volt, nem hiányzik a profi futball, de ilyenkor minden szakvezető hazudik magának. Egyetlen kikötéshez viszont tartom magam, többet nem költözöm el otthonról, vagyis egyetlen osztályban sem vállalok munkát olyan vidéki csapatnál, amelynél a napi ingázás nem férne bele. Túlságosan is sokat voltam távol a családomtól – idővel megváltoztak a prioritások.