A Bp. Honvéd és a Vasas korábbi klasszis csatára 1955 és 1963 között 29-szer szerepelt a válogatottban, és 13-szor volt eredményes. A kispesti csapattal 1954-ben és 1955-ben bajnok lett, s gólkirály is volt. A Vasassal 1961-ben, 1962-ben és 1965-ben lett aranyérmes.

Ha valaki ifjú fejjel, tán kicsit megszeppenve kifuthatott a Népstadion gyepére, és centert játszhatott olyan csatártársak mellett, mint Budai II, Kocsis, Puskás és Czibor, az bizony különleges képességű, klasszis labdarúgó lehetett. Machos Ferenc az volt. Azt mondják róla, akik látták futballozni, hogy úgy rúgott jobb külsővel, mint kevesen. Erő és dinamizmus volt benne, védhetetlen bombái, technikás, trükkös megoldásai a korszak kiemelkedő csatárai közé emelték.

Volt egy meccs 1954. március 21-én, amikor a Honvéd csatársora úgy állt fel: Budai II, Kocsis, Machos, Puskás, Czibor és a Népstadionban azon a napon 2:0-ra nyertek a kispestiek a Kinizsi néven játszó Fradi ellen, Puskás és Machos találatával. Akkor azt mondták az ifjú centerre, hogy minimum tíz évig ő lesz majd a Honvéd középcsatára. A sors másképp döntött, már a Honvédnál is klasszis riválist kapott egy másik csodálatos ifjú, Tichy Lajos személyében. Machos Ferenc pedig a nagy rivális Vasasnál bukkant fel, és például 1962. augusztus 26-án már ő szerezte a piros-kékek egyik gólját, a Fradi ellen 2:0-ra megnyert rangadón.

Otthonra talált Angyalföldön, s mellette nőtt fel a legendás Farkas János, a gólerős Puskás Lajos, és ő is főszerepet játszott a Vasas bajnoki címeiben. Megszerette a piros-kék színt, olyannyira, hogy edzőként is dolgozott később a Vasasnál, majd szinte élete végéig, ha ideje engedte, ott ült a Fáy utcai stadion lelátóján, s nézte az utódokat. Még tavaly is. Aztán beteg lett, s egyre aggasztóbb hírek érkeztek róla. Illovszky Rudolf, a régi barát szinte mindegyik Vasas-meccsen megjegyezte: beteg a Feri. Ő pontosan tudta, hogy Machos Ferenc mit jelentett a magyar labdarúgás számára. Barátként, játékosként – és immár legendaként...