A ferencvárosi közönségkedvenc nem vágyott a felhajtásra, inkább akadémiája elindítására koncentrált, közben halad az edzőképzéssel, nem titkolt vágya, hogy egyszer felnőtteket irányítson. A háromszoros magyar, egyszeres lengyel bajnok a rá jellemző szerénységgel, őszinteséggel beszélt pályafutásáról, a mostani és a „régi” Fradiról, terveiről, illetve korábbi edzőiről az m4sport.hu-nak. Apropó, trénerek: Lovrencsics azt is elárulta, melyik korábbi főnökének felfogását tartja a legideálisabbnak.

Az imént, csak úgy mellékesen említette, hogy már nem futballozik profiként. Nem kerekített túl nagy feneket a tavalyi visszavonulásnak, pedig egy 44-szeres válogatottnak „talán” kijárna egy-két gratuláció. Szándékosan nem osztotta meg a nyilvánossággal, hogy ennyi volt?
Nem láttam értelmét. Az akadémia elindítása nem volt egyszerű, inkább arra fókuszáltam, utána nem tűnt fontosnak a bejelentés. Büszke vagyok arra, amit elértem, de ennyi. Négy évvel ezelőtt, a válogatottnál más volt a helyzet, akkor mindenki megtudta, hogy nem lépek pályára többször címeres mezben. Visszagondolva nehéz, de ésszerű döntést hoztam, sokan voltunk a jobbhátvéd poszton, inkább átadtam a lehetőséget a fiataloknak. Éreztem a testemen, hogy nem bírnám a kettős terhelést, így lehetőségem volt csak a Hajdukra koncentrálni, meg is nyertük kétszer a Horvát Kupát.