Babos Gábor
2004.01.22 Babos Gábor a Feyenoordé lett
Végre összejött, amivel a Feyenoord az elmúlt esztendőkben rendre kísérletezett: a hajdani Bajnokcsapatok Európa-kupája-győztes gárda szerződtette Babos Gábort, a NAC Breda kapusát.
Végre összejött, amivel a Feyenoord az elmúlt esztendőkben rendre kísérletezett: a hajdani Bajnokcsapatok Európa-kupája-győztes gárda szerződtette Babos Gábort, a NAC Breda kapusát. A rotterdamiak próbálkozásait eddig rendre a NAC anyagi követelései hiúsították meg, ezúttal azonban már ez sem volt akadály, hiszen Babos a nyáron ingyen mehet oda, ahova akar. A Lothar Matthäus szövetségi kapitány keretében is számításba vett kapus csütörtökön négyéves, a nyáron életbe lépő megállapodás végére kanyarította oda a nevét.
– Mi döntött a Feyenoord mellett, illetve a többi érdeklődő ellen?
– Az elmúlt időszakban sokan megkerestek, de csak két konkrét ajánlatom volt, a Feyenoordé és a Fenerbahcéé – válaszolta lapunk kérdésére Babos Gábor. – A török lehetőség a nyáron nem jött össze, két napon belül kellett döntenem, és mivel egyedül nem akartam egy teljesen más kultúrájú országba menni, nemet mondtam. Az is igaz, hogy tíz nappal a bajnokság rajtja előtt a NAC-ot sem akartam cserbenhagyni. A Feyenoord pedig minden évben meg akart szerezni, és most sikerült neki. A Feyenoord az a Feyenoord, ezen nincs mit ragozni, büszke vagyok, hogy én is a klub tagja lehetek. Mehettem volna hamarabb is, de ahogyan mondani szokták, ami késik, nem múlik. Évekkel ezelőtt sokan lekiabáltak, hogy miért a NAC-ba megyek, miért nem valami nagyobb gárdához…
– Erre azért én is kíváncsi lennék…
– Mert akkor nem volt más lehetőségem. Most viszont volt.
– Ha az eszére hallgat, gondolom, ment volna Törökországba.
– Vonzó ajánlat volt, ez kétségtelen, sok pénzt, nagyon sokat kínáltak, többet, mint amennyit a Feyenoordnál keresni fogok. De a pénz nem minden. Nekem fontos a magánéletem, szükségem van a nyugodt háttérre. Velem kapcsolatban már sokszor felvetődött a klubváltás lehetősége, ez is idegesített. Elegem lett belőle, sokat beszélgettem erről a menedzseremmel, és úgy döntöttünk, a nyáron, amikor szabadon igazolható leszek, elmegyek. Jó, hogy ezzel az aláírással lezárult a hercehurca. Szerintem jó döntést hoztam.
– Mit lehet tudni a szerződéséről?
– Négy évre írtam alá, és a beszélgetések alapján úgy tűnik, első számú kapusnak visznek oda, de ez úgyis csak a pályán dől el. Patrick Lodewijks nem adja olcsón a helyét. Jó kezekbe kerülök, Pim Doesburg lesz a kapusedzőm, annak idején ő foglalkozott a most a Liverpoolnál védő Jerzy Dudekkel is.
– Azért a vezetőedzőt nála jobban ismeri a nagyközönség…
– Ruud Gullitra gondol? Tudom, hogy ki ő és mit ért el játékosként, illetve edzőként. Trénerként a Chelsea-nél és a Newcastle-nál is megfordult, Hollandiában azonban a Feyenoord lesz az első jelentős munkája. Nagycsapatot akar faragni, olyat, amelyik 1999 után ismét bajnokságot tud nyerni. Nekem is ez a célom, azt hiszem, nem lesz nehéz megtalálnunk a közös hangot. Egyébként néhány nappal ezelőtt telefonon negyedórát beszélgettünk egymással, és megnyugtató volt, amit hallottam. Mondta, hogy én már valamit leraktam Hollandiában az asztalra, és boldog, amiért meg tudott szerezni. De ez még a jövő zenéje, nekem ettől a pillanattól kezdve június harmincadikáig a NAC a legfontosabb.
– A tavasszal lesz egy NAC–Feyenoord találkozó, ami adott esetben a nemzetközi kupaindulásról is dönthet. Nem irigylem miatta.
– Érdekes meccs lesz, az biztos. De ilyen a profik élete, a játékosok jönnek-mennek, a csapatok és a szurkolók viszont nem változnak. Én magyarként jöttem Bredába, itt megszerettek a szurkolók, és érthető, ha nem akarták, hogy az egyik riválishoz igazoljak. Ez egy dolog, nekem azonban ezt nem volt szabad figyelembe vennem. Ilyen helyzetben a saját sorsomat kellett előtérbe helyeznem. Biztos lesznek, akik kiabálnak, a kispadra követelnek, de tudtommal a szurkolók kilencven százaléka pozitívan áll a klubcserémhez. A kritikát pedig úgy tudom elviselni, ha mentálisan erős maradok.
– A klubváltás lakóhelyváltással is jár?
– Nem, maradok Breda közelében. Már megszoktam a környéket, ha nincs dugó, akkor fél óra alatt Rotterdamban vagyok, ez pedig nem lehet gond.
– Mi lesz a válogatottal? A Feyenoordban jobban szem előtt van, mint a Bredában volt.
– Itt is erről faggattak, mert nem mindegy, ki hol játszik. Picit pesszimista vagyok, mert nyolc év alatt mindöszsze tizennégy meccs jutott nekem, ráadásul volt, hogy csak egy félidő. Ez nem túl sok. Sokszor gondolkodtam azon, miért mindig én voltam a második, miért nem kaptam meg soha az igazi lehetőséget. Most mindenki azt kérdezgeti, mik Matthäus elképzelései és én mire számítok. Az biztos, hogy megvárom, a szövetségnek, illetve a kapitánynak mi az álláspontja. Én már jeleztem a NAC vezetőinek, hogy februárban van egy válogatott torna Cipruson, amelyen adott esetben számítanak rám. Ha jön a hivatalos meghívó, akkor közösen, a NAC és a magyar szövetség vezetői, valamint én eldöntjük, mi a legjobb megoldás.
– Ha Babos Gáboron múlik, akkor…
– Egyelőre nincs akkor. Nekem most az a legfontosabb, hogy szombaton jól sikerüljön a visszatérésem. Három hónapja nem védtem, a sérülésemet, illetve a műtétemet követően még csak tíz napja végzek teljes értékű munkát. Az orvosok zöld jelzést adtak, de majd meglátjuk, a karom miként reagál a sorozatterhelésre.
Végre összejött, amivel a Feyenoord az elmúlt esztendőkben rendre kísérletezett: a hajdani Bajnokcsapatok Európa-kupája-győztes gárda szerződtette Babos Gábort, a NAC Breda kapusát. A rotterdamiak próbálkozásait eddig rendre a NAC anyagi követelései hiúsították meg, ezúttal azonban már ez sem volt akadály, hiszen Babos a nyáron ingyen mehet oda, ahova akar. A Lothar Matthäus szövetségi kapitány keretében is számításba vett kapus csütörtökön négyéves, a nyáron életbe lépő megállapodás végére kanyarította oda a nevét.
– Mi döntött a Feyenoord mellett, illetve a többi érdeklődő ellen?
– Az elmúlt időszakban sokan megkerestek, de csak két konkrét ajánlatom volt, a Feyenoordé és a Fenerbahcéé – válaszolta lapunk kérdésére Babos Gábor. – A török lehetőség a nyáron nem jött össze, két napon belül kellett döntenem, és mivel egyedül nem akartam egy teljesen más kultúrájú országba menni, nemet mondtam. Az is igaz, hogy tíz nappal a bajnokság rajtja előtt a NAC-ot sem akartam cserbenhagyni. A Feyenoord pedig minden évben meg akart szerezni, és most sikerült neki. A Feyenoord az a Feyenoord, ezen nincs mit ragozni, büszke vagyok, hogy én is a klub tagja lehetek. Mehettem volna hamarabb is, de ahogyan mondani szokták, ami késik, nem múlik. Évekkel ezelőtt sokan lekiabáltak, hogy miért a NAC-ba megyek, miért nem valami nagyobb gárdához…
– Erre azért én is kíváncsi lennék…
– Mert akkor nem volt más lehetőségem. Most viszont volt.
– Ha az eszére hallgat, gondolom, ment volna Törökországba.
– Vonzó ajánlat volt, ez kétségtelen, sok pénzt, nagyon sokat kínáltak, többet, mint amennyit a Feyenoordnál keresni fogok. De a pénz nem minden. Nekem fontos a magánéletem, szükségem van a nyugodt háttérre. Velem kapcsolatban már sokszor felvetődött a klubváltás lehetősége, ez is idegesített. Elegem lett belőle, sokat beszélgettem erről a menedzseremmel, és úgy döntöttünk, a nyáron, amikor szabadon igazolható leszek, elmegyek. Jó, hogy ezzel az aláírással lezárult a hercehurca. Szerintem jó döntést hoztam.
– Mit lehet tudni a szerződéséről?
– Négy évre írtam alá, és a beszélgetések alapján úgy tűnik, első számú kapusnak visznek oda, de ez úgyis csak a pályán dől el. Patrick Lodewijks nem adja olcsón a helyét. Jó kezekbe kerülök, Pim Doesburg lesz a kapusedzőm, annak idején ő foglalkozott a most a Liverpoolnál védő Jerzy Dudekkel is.
– Azért a vezetőedzőt nála jobban ismeri a nagyközönség…
– Ruud Gullitra gondol? Tudom, hogy ki ő és mit ért el játékosként, illetve edzőként. Trénerként a Chelsea-nél és a Newcastle-nál is megfordult, Hollandiában azonban a Feyenoord lesz az első jelentős munkája. Nagycsapatot akar faragni, olyat, amelyik 1999 után ismét bajnokságot tud nyerni. Nekem is ez a célom, azt hiszem, nem lesz nehéz megtalálnunk a közös hangot. Egyébként néhány nappal ezelőtt telefonon negyedórát beszélgettünk egymással, és megnyugtató volt, amit hallottam. Mondta, hogy én már valamit leraktam Hollandiában az asztalra, és boldog, amiért meg tudott szerezni. De ez még a jövő zenéje, nekem ettől a pillanattól kezdve június harmincadikáig a NAC a legfontosabb.
– A tavasszal lesz egy NAC–Feyenoord találkozó, ami adott esetben a nemzetközi kupaindulásról is dönthet. Nem irigylem miatta.
– Érdekes meccs lesz, az biztos. De ilyen a profik élete, a játékosok jönnek-mennek, a csapatok és a szurkolók viszont nem változnak. Én magyarként jöttem Bredába, itt megszerettek a szurkolók, és érthető, ha nem akarták, hogy az egyik riválishoz igazoljak. Ez egy dolog, nekem azonban ezt nem volt szabad figyelembe vennem. Ilyen helyzetben a saját sorsomat kellett előtérbe helyeznem. Biztos lesznek, akik kiabálnak, a kispadra követelnek, de tudtommal a szurkolók kilencven százaléka pozitívan áll a klubcserémhez. A kritikát pedig úgy tudom elviselni, ha mentálisan erős maradok.
– A klubváltás lakóhelyváltással is jár?
– Nem, maradok Breda közelében. Már megszoktam a környéket, ha nincs dugó, akkor fél óra alatt Rotterdamban vagyok, ez pedig nem lehet gond.
– Mi lesz a válogatottal? A Feyenoordban jobban szem előtt van, mint a Bredában volt.
– Itt is erről faggattak, mert nem mindegy, ki hol játszik. Picit pesszimista vagyok, mert nyolc év alatt mindöszsze tizennégy meccs jutott nekem, ráadásul volt, hogy csak egy félidő. Ez nem túl sok. Sokszor gondolkodtam azon, miért mindig én voltam a második, miért nem kaptam meg soha az igazi lehetőséget. Most mindenki azt kérdezgeti, mik Matthäus elképzelései és én mire számítok. Az biztos, hogy megvárom, a szövetségnek, illetve a kapitánynak mi az álláspontja. Én már jeleztem a NAC vezetőinek, hogy februárban van egy válogatott torna Cipruson, amelyen adott esetben számítanak rám. Ha jön a hivatalos meghívó, akkor közösen, a NAC és a magyar szövetség vezetői, valamint én eldöntjük, mi a legjobb megoldás.
– Ha Babos Gáboron múlik, akkor…
– Egyelőre nincs akkor. Nekem most az a legfontosabb, hogy szombaton jól sikerüljön a visszatérésem. Három hónapja nem védtem, a sérülésemet, illetve a műtétemet követően még csak tíz napja végzek teljes értékű munkát. Az orvosok zöld jelzést adtak, de majd meglátjuk, a karom miként reagál a sorozatterhelésre.