A DVSC-DEAC, a Létavértes és a Mezőkövesd futballistájaként már sokszor szerepelt ellenünk Dávid, s látva az ezeken a meccseken bemutatott játékát, örülhetünk, hogy ezentúl nem az ellenfeleinket, hanem bennünket fog erősíteni.

Pajkos János így vélekedik róla: „Ő is egy olyan fiatal labdarúgó, akinek már komoly játékos-múltja van, ismeri a játék csínját-bínját. Támadni és védekezni egyaránt tudó középpályás.”

Dávid a DVSC-től kölcsönbe érkezett hozzánk. Vele szerda délután beszélgettünk, s nem hagyhattam ki, hogy megkérdezzem a véleményét az előző napi, sokunkat rettentően bosszantó Loki vereségről, melyet a BL selejtezőben a BATE ellen szenvedtek el a piros-fehérek.

– Nagyon elszomorított a végeredmény, s különösen az, hogy a hosszabbításban alakult ki, amiről én is tudom, borzasztó érzés. Megérdemelték volna a továbbjutást, mert mind a két meccsen jól futballozott a csapat.

– A pályafutásodra rátérve, öcsédhez hasonlóan Tégláson kezdted a futballt?

– Igen, majd kilenc évesen bekerültem Debrecenbe, az Olasz Focisuliba, ahol öt évet töltöttem.

– Nagyon hamar bemutatkozhattál már megye I-ben a felnőttek között Tégláson. Hány éves voltál akkor?

– Még nem voltam tizenöt, s ebből lett is problémája a csapatnak. Én, a koromnál fogva még nem játszhattam volna ott, ezért elvették a velem szerzett pontokat, és még büntetőpontokkal is sújtották a csapatot.

– A Lokinál szerepeltél a különböző korosztályos csapatoknál, s a felnőtteknél a Létában és az NB II-es DVSC-DEAC-ban is. A mai csapatunkból kikkel játszottál együtt?

– Nagyon sok, jelenlegi újvárosi labdarúgó fordult meg a Lokinál, de ahogyan most visszaemlékszem, valahogyan mindenkivel elkerültük egymást.

– 2012 nyarán igazoltál az akkor még NB II-es Mezőkövesdhez, ahol két évet töltöttél. Milyen volt ez a te szempontodból?

– Álomszerűen indult, Véber György bízott bennem, s alapembere lehettem annak a feljutásért harcoló gárdának. Az első hat mérkőzést zsinórban megnyertük, majd egy rossz szériába kerültünk. Ennek az első meccse éppen Balmazújvároson volt, ahol az én rúgott gólom ellenére kikaptunk. Az ősz végén elszakadt a térdszalagom, ami egy féléves kihagyással járt. Mire felépültem, már szinte vége is volt a bajnokságnak, amelyet megnyertünk, s feljutottunk az NB I-be. A télen a rutinos Farkas Balázst hozták a helyemre, aki sokat is tett a feljutásért. Éreztem a nyári felkészülésen, hogy nagyon nehéz dolgom lesz bekerülnöm az NB I-es kezdőbe, mert amúgy is sok, NB I-et is megjárt labdarúgót igazolt a klub. Elfogadtam ezt a helyzetet, de becsülettel edzettem, s amikor lehetőséghez jutottam, úgy érzem, hogy éltem is vele.

– A Mezőkövesd edzője nyilatkozta most a nyáron, hogy szerette volna, ha maradsz a csapatánál. Miért döntöttél végül a váltás mellett?

– A több játéklehetőség miatt. Nem akartam, hogy elkönyveljenek „peremembernek”, mert az hamar ráragad a futballistára.

– A felkészülési meccseinken nagyon bíztatóan mozogtál, de egy sajnálatos sérülés miatt kidőltél. Most milyen állapotban vagy?

– Én is úgy érzem, hogy jól ment a játék, de sajnos egy szerencsétlen mozdulatnál szétnyílt a balbokám, s a csont is zúzódott. A héten már futok, míg előtte bicikliztem és kondiztam. A jövő héttől már a labdás edzésekbe is bekapcsolódom. Bízom benne, hogy úgy két hét múlva utolérem magam teljesen.

– Milyen személyes céljaid vannak a következő bajnokságra, és mit szeretnél a csapattal elérni?

– Szeretnék minél hamarabb játékba lendülni, fejlődni, meghatározó emberévé válni a csapatnak, hogy ezzel is segítsem a minél jobb bajnoki szereplésünket. Úgy érzem, hogy mi mindegyik ellenfelünk dolgát meg fogjuk nehezíteni, bárki ellen nyerhetünk, s a felsőház nem egy elérhetetlen cél. Ehhez azonban minél hamarabb egy egységes, szervezett alakulatként kell funkcionálnunk, mint ahogyan az jellemző is volt a korábbi évek újvárosi csapataira.