Mednyánszky Rudolf
2016.02.17 Elhunyt Mednyánszky Rudolf!
Gyász: Mednyánszky Rudolftól búcsúzunk…
A Csepel FC első tavaszi bajnoki meccse előtt egy perces néma tiszteletadással emlékeztünk meg a kék-piros labdarúgócsalád február 11-én, életének 87. évében távozott tagjáról Mednyánszky Rudolfról, aki játékosként és edzőként is rengeteget tett csepeli labdarúgásért.
A felejthetetlen sportember 1929. augusztus 2-án született a Heves megyei Sarudon, sportpályafutásának első jelentős állomáshelye pedig a Szegedi Honvéd volt, ahol 1951 és 1953 között 54 hivatalos bajnoki mérkőzésen játszott. Onnan került Csepelre, a kék-piros klubban 1954 és 1961 között nem kevesebb, mint 127 bajnoki mérkőzésen lépett pályára. A 183 cm magas középhátvéd a Csepel csapatával megnyerte az 1958-1959-es Magyar Bajnoki címet is. (A Csepel játékoskerete: Tóth I. István (kapus), Bakó Béla (kapus), Bulla József, Kóczián I. Antal, Mednyánszky Rudolf, Takács György, Ughy Tibor, Kleibán Antal, Tóth II. József, Kisutzky Róbert, Gondos Tibor, Pál Tibor, Schwerecz Imre, Kóczián II. János, Németh Ferenc, Povázsai László, Edző: Jávor Pál)
Idézet a Csepel Sport Club 75 éve című kiadványból:
Az ősz végén még a harmadik helyen fordult az együttes, s közben olyan győzelmet is fel tudott mutatni, amilyenre az élvonalban évek óta nem volt példa: 8:0 arányban verte a Miskolci VSC-t. Már biztató jeleket lehetett felfedezni a csepeliek játékában, mint például a két összekötő, Kisuczky és a Spartacusból igazolt, apró termetű Pál Tibor tudatos váltásait, tervszerű helycseréit.
A tavaszi finálé páratlanul izgalmasan alakult. Három fordulóval a kapuzárás előtt a Népstadionban a Honvédtól kellemetlen, 4:l-es vereséget szenvedtek Kócziánék. Ekkor ismét idegenbe, Angyalföldre készültek a csepeliek, akik számára csak akkor maradhatott remény az elsőségre, ha nyernek. Nyertek! Bulla, Gondos és Németh góljaira a házigazdák nem tudtak válaszolni, s tizenegy év után ismét a Ferencváros elleni rangadón dőlt el a bajnoki cím sorsa.
Húszezer néző előtt a csepeli stadionban vezetést szereztek Vilezsál 11-esből lőtt góljával a vendégek, ám Kleibán fejessel egyenlíteni tudott, s a csepelieknél maradt egy pont azt jelentette: hiába nyert a Hungária körúton az MTK a Salgótarján ellen, Jávor Pál harmadszor is bajnokságra vezette csapatát. Még akkor is, ha ezúttal „csak" a gólarány döntött a javára. Az értékelők pedig ezúttal is azt jegyezték fel a Csepelről, hogy mint csapat emelkedett vetélytársai fölé. Nem voltak sztárok, tudatos, tervszerű, kapkodás nélküli munka jellemezte a Devecseri Sándor vezette szakosztályt. Egy-egy sérülés, formahanyatlás nem keltett pánikot, s a kiegyensúlyozott csapat elsősorban erőnlétileg volt jobb mindenkinél. A tizennyolc játékos között nem volt nagy sztár, de gyenge tudású sem. Aki bizalmat kapott, az kötelességének érezte, hogy felnőjön társaihoz.
Mednyánszky a Bajnokcsapatok Európa Kupájában (mai BL) a török Fenerbahce elleni mindkét mérkőzésen pályára lépett, később pedig edzőként segítette a Csepel SC-t, sokáig Keszthelyi Mihály vezetőedző mellett tevékenykedett a felnőtt csapatnál.
Emlékét megőrizzük, nyugodjon békében!
A Csepel FC első tavaszi bajnoki meccse előtt egy perces néma tiszteletadással emlékeztünk meg a kék-piros labdarúgócsalád február 11-én, életének 87. évében távozott tagjáról Mednyánszky Rudolfról, aki játékosként és edzőként is rengeteget tett csepeli labdarúgásért.
A felejthetetlen sportember 1929. augusztus 2-án született a Heves megyei Sarudon, sportpályafutásának első jelentős állomáshelye pedig a Szegedi Honvéd volt, ahol 1951 és 1953 között 54 hivatalos bajnoki mérkőzésen játszott. Onnan került Csepelre, a kék-piros klubban 1954 és 1961 között nem kevesebb, mint 127 bajnoki mérkőzésen lépett pályára. A 183 cm magas középhátvéd a Csepel csapatával megnyerte az 1958-1959-es Magyar Bajnoki címet is. (A Csepel játékoskerete: Tóth I. István (kapus), Bakó Béla (kapus), Bulla József, Kóczián I. Antal, Mednyánszky Rudolf, Takács György, Ughy Tibor, Kleibán Antal, Tóth II. József, Kisutzky Róbert, Gondos Tibor, Pál Tibor, Schwerecz Imre, Kóczián II. János, Németh Ferenc, Povázsai László, Edző: Jávor Pál)
Idézet a Csepel Sport Club 75 éve című kiadványból:
Az ősz végén még a harmadik helyen fordult az együttes, s közben olyan győzelmet is fel tudott mutatni, amilyenre az élvonalban évek óta nem volt példa: 8:0 arányban verte a Miskolci VSC-t. Már biztató jeleket lehetett felfedezni a csepeliek játékában, mint például a két összekötő, Kisuczky és a Spartacusból igazolt, apró termetű Pál Tibor tudatos váltásait, tervszerű helycseréit.
A tavaszi finálé páratlanul izgalmasan alakult. Három fordulóval a kapuzárás előtt a Népstadionban a Honvédtól kellemetlen, 4:l-es vereséget szenvedtek Kócziánék. Ekkor ismét idegenbe, Angyalföldre készültek a csepeliek, akik számára csak akkor maradhatott remény az elsőségre, ha nyernek. Nyertek! Bulla, Gondos és Németh góljaira a házigazdák nem tudtak válaszolni, s tizenegy év után ismét a Ferencváros elleni rangadón dőlt el a bajnoki cím sorsa.
Húszezer néző előtt a csepeli stadionban vezetést szereztek Vilezsál 11-esből lőtt góljával a vendégek, ám Kleibán fejessel egyenlíteni tudott, s a csepelieknél maradt egy pont azt jelentette: hiába nyert a Hungária körúton az MTK a Salgótarján ellen, Jávor Pál harmadszor is bajnokságra vezette csapatát. Még akkor is, ha ezúttal „csak" a gólarány döntött a javára. Az értékelők pedig ezúttal is azt jegyezték fel a Csepelről, hogy mint csapat emelkedett vetélytársai fölé. Nem voltak sztárok, tudatos, tervszerű, kapkodás nélküli munka jellemezte a Devecseri Sándor vezette szakosztályt. Egy-egy sérülés, formahanyatlás nem keltett pánikot, s a kiegyensúlyozott csapat elsősorban erőnlétileg volt jobb mindenkinél. A tizennyolc játékos között nem volt nagy sztár, de gyenge tudású sem. Aki bizalmat kapott, az kötelességének érezte, hogy felnőjön társaihoz.
Mednyánszky a Bajnokcsapatok Európa Kupájában (mai BL) a török Fenerbahce elleni mindkét mérkőzésen pályára lépett, később pedig edzőként segítette a Csepel SC-t, sokáig Keszthelyi Mihály vezetőedző mellett tevékenykedett a felnőtt csapatnál.
Emlékét megőrizzük, nyugodjon békében!