magyarfutball.hu

Aki „öreg" napjaira lett „újonc"
Fröhlichi János
A spanyol—portugál túrára indult válogatott csapat egyetlen „újonca" Fröhlich János, a BAK közszeretetnek örvendő csapatkapitánya. Ma már az „öreg" gárda tagjai közé tartozik, hiszen harmincadik évét tapossa és mégis csak most jutott először osztályrészéül a „nagy“ válogatottság. Pedig képességei alapján már régen ott lett volna a helye a legelsők sorában. Az ő pechje is az, ami sok kiváló játékosé, hogy nem játszott elsőosztályú csapatban, hanem „csak" a másodosztályú BAK-nak volt a játékosa.
Fröhlich 1914 tavaszán lett a BAK játékosa és az ifjúsági csapat nagy reménysége. Az ifjúsági csapatban, amely a legjobbak közé tartozott, rúgta a labdát a háború második esztendejéig, amikor neki is be kellett rukkolnia, és a harctéren orosz fogságba került. 1919 tavaszán jött vissza Oroszországból és ismét csak régi egyesületénél, a BAK-nál jelentkezett játékra s csakhamar előbb tagja, majd főerőssége lett az első csapatnak. Ettől az időtől kezdve jóformán alig volt mérkőzése csapatának, amelyben részt ne vett volna s ha valami siker és szép eredmény fűződik ebben az időben a BAK nevéhez, az szorosan összefügg az ő személyével. Évek óta kapitánya csapatának, mint a II. osztály egyik legjobb csatára, szinte állandó tagja a másodosztályú válogatottnak. Tizenhatszor öltötte marjára a meggypiros dresszt, mint a második osztály reprezentánsa s csak e rekord után jutott hozzá először, hogy most a nagy válogatottnak is tagja lehessen.
Szimpatikus személye, úri játékmodora minden szereplése alkalmával, még az ellenfél soraiban is csak barátokat szerzett neki. Ideális futballista, akit mintaképül állíthatnak oda az ifjabb generáció elé s aki ma harmincadik évében is ugyanolyan lelkesedéssel, szívvel és odaadással rúgja a labdát mint 15 évvel ezelőtt. Pedig azóta nagyot fordult a világ. Bevezették a professzionalizmust s ő a profivá lett BAK FC csapatában továbbra is mint amatőr játszik. Ez a jelleg azonban nem jelent felmentést bizonyos, minden játékosra vonatkozó kötelezettségek teljesítése alól, hanem éppen ellenkezőleg. Mint a csapat kapitánya, ő jár elől jó példával sportszerű életmód, fair játékmodor és úri magatartás tekintetében s így nem csoda, ha beválogatását általános szimpátia és megelégedés fogadta. Személyében igazán méltó futballistára esett az illetékesek választása. Kuriózumként említjük meg, hogy ő az első amatőr játékos, aki nálunk profi válogatott csapatban szerephez jut.

A Hungária Kővágó nevű játékosa az MTK ifjúsági csapatában nevelkedett; az FTC-ben szerepelt Kővágó bátyja a Hungária Kővágójának.

Csak tréner kell. Igen, az kell. De csak amatőr, mert másra nem telik. Akad amatőr tréner,
Boldog Ádám, régi KAC-játékos, lelkesszívű, rajongó kispesti futballista.. Érti a labdarúgás fortélyos titkait, de nem ez a legfontosabb. A fiúk most már rendre kijárnak a tréningre, ez itt a fő. Vége a kedélyes amatőrvilágnak, ahol ment mindenki a maga esze szerint.

A Bécsben visszamaradt magyar futballisták az őszi szezon ligameccsein a kivándoroltakhoz hasonlóan kitűnően szerepeltek. Fábián jobb mint valaha. Az elvérzett Hakoah pontjainak nagy részét a külön klasszisba fejlődött Fábián szenzációs és megbízható védőmunkájának köszönheti. A kiváló magyar kapus artistaízű produkcióit amellett olyan gyönyörű stílusban végzi, hogy nem csodálható, ha ezek után a bécsi publikum dédelgetett kedvencei közé tartozik.

Sabaria vezetősége eleinte elvnek tekintette, hogy csak szombathelyi, vagy legalább is szombathelyi származású játékosnak adjon helyet csapatában. A belga túra óta szakadatlan balsikerek azonban mégis játékosok vásárlására kényszerítette a vezetőséget. Szerződtették Budapestről Ságyt és Pesovnikot, a két BEAC-haifot és Buresct, a bécsi cseh csatárt, a csapatban azonban még mindig vannak gyenge posztok és ezért a Sparia újból játékosok után néz. Ezúttal Budapestről akarnak néhány játékost Szombathelyre vinni és lehetőleg már a spanyol túra előtt teljesen át akarják a csapatot szervezni, mindamellett azonban úgy, hogy a csapat karaktere változatlanul a régi SzAK maradjon.

A BTC igazolatlan játékost szerepeltetett a KAC ellen.
Resch Józsefet csak négy nappal a mérkőzés után igazolták a BTC-hez.
— Ai BTC már egy hónappal előbb benyújtotta Resch igazolási lapját a szövetséghez, de alaki okokból visszakapta. — Megsemmisítik-e a mérkőzést? —
Nem mindennapi ügy kerül rövidesen tárgyalásra az MLSz intézőbizottsága előtt. A KAC ugyanis megóvta a BTC ellen 1 :1 arányban döntetlenül záródott mérkőzését, azon az alapon, hogy Resch József igazolatlanul szerepelt a BTC csapatában.
Az óvás azért keltett feltűnést, mert már igen régen nem volt példa rá, hogy elsőosztályu bajnoki meccset óvnak igazolatlan játékos szerepeltetése miatt. Az elsőosztályu intézők legalább első csapatbeli játékosaik igazolási ügyeit annyi gonddal és körültekintéssel szokták ellátni, hogy ilyen óvásokra nem igen adódik kellő jogalap. Ezuttal azonban mégis csak ok és alap mutatkozott az óvásra, mert Resch József a mérkőzés napján nem szerepelt a BTC igazolt játékosai sorában, sőt az MLSz hivatalos közlönye szerint
csak a december 2-i intézőbizottsági ülés határozatával igazolták le a BTC-hez az MTK-ből, mégpedig november 29-i hatállyal, holott az ominózus KAC—BTC-meccs november 23-án volt. •Ezen az alapon Resch József valóban igazolatlanul szerepelt a BTC csapatában, s a mérkőzést, meg kellene semmisíteni, ha az ügy nem volna, mint az alábbiakból is .kitűnik, szokatlanul komplikált. A tényállás ugyanis a következő :
Resch Józsefet a BTC még október végén kikérte régi egyesületétől, az MTE-től, amelynek nevében azonban az intéző távollétében az egyesület egyik alelnöke adta ki október 29-ével.
A BTC az igazolási blankettát be is nyújtotta a szövetséghez, ámde 3—10 nappal későbben visszakapta azzal, hogy a kiadatást csak az egyesület bejelentett intézője írhatja alá. Erre a BTC ujra átadta a blankettát az MTE-nek, amely ujabb 8—10 nap mulva most már az intéző aláírásával ellátva visszaszolgáltatta, a BTC- nek, a BTC pedig be is nyujtotta az MLS7-nél. Az igazolások keresztülvezetése alkalmával azonban Fischer Henrik titkár megállapította, hogy az igazolási blanketta időközben lejárt, mert a szabályok által előírt 30 nap eltelt, s ezért nem is vezette az igazolást keresztül, hanem e héten a keddi intézőbizottsági ülés elé terjesztette. A bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elévülés a játékos hibáján kívül következett be, tehát nem veendő figyelembe, miért is november 29-ével leigazolta Rescht a BTC-hez.
Ilyen körülmények között és előzmények után óv a KAC, s az óvás elbírálásánál ugyancsak nehéz szerepe lesz az intézőbizottságnak. Ha a bizottság magáévá teszi azt a gyakorlatot, amely szerint a játékost, ha igazolási blankettáját csak kisebb jelentőségű formahiba miatt adják vissza, a hiány pótlása után az eredeti benyújtás terminusán igazolják, ugy nem lesz nagyobb baj az ügyből, mert a bizottság kimondhatja, hogy az eredeti benyujtás napjával igazolja Rescht a BTC-hez. Ha azonban nem tenné magáévá ezt a felfogást, ugy a BTC részére menthetetlenül elveszne a nehezen megszerzett pont.

Ot kispesti kapus véd az első osztályban. Kispest a magyar kapusok termelő hazája. Az első osztályu csapatokban jelenleg nem kevesebb, mint öt „kispesti“ kapus szerepel. A Kispesthez hű maradt válogatott Birin kívül Varga (UTE), Amsel (FTC), Bajusz (UTSE) és Fischer (VAC) Kispesten sajátították el a kapuvédés tudományát. Fischer kivételével — aki a Wekerletelepi SC-ból ment jelenlegi egyletébe — a többi a KAC nevelése.

A football mérkőzések és atlétikai versenyek betiltása. A Testnevelési Direktórium a. hadügyi népbiztosáig május másodikán kelt rendelkezésére való hivatkozással (mely mindennemü csoportosulást, összejövetelt betilt), további intézkedésig "labdarugó mérkőzések," atlétikai és egyéb sportversenyek megtartását betiltja.

Futballista-dinasztiák.
ii.
— A Hungler-család. —
Az FTC svájci stílusban épült klubházának a nagytermében víg zongoraszó mellett találom a három Hungler- fiut, A zongorából Woggenhuber Oszkár, az FTC házi zeneművésze, próbál jobb ügyhöz méltó buzgalommal egy- egy kupiét elővarázsolni, de a zongorának legfeljebb minden második billentyűje engedelmeskedik. Zsazsa bácsi, a zöld-fehérek pirosképü fiatal intézője obiigát délutáni uzsonna-kávéját fogyasztva,a falakat borító régi relikviákról tart magyarázó előadást. Régi szép napok dicsőségteljes története vonul el előttünk.
Koródy, Schlosser, Borbás, Blum, Payer, Rumbold világot bejárt nevei ragyognak a fényképek alatt. Rumbold !. Felragyog Hungler II. arca, amikor a legjobbképü magyar futballistáról esik szó. Hogyne, hiszen vágyainak netovábbja volt mindig a Rumbold örökébe jutni s az ő játékát megközelíteni. A régiekről az ujakra fordítjuk a beszéd fonalát s miután feketére mostuk a Franzstadt összes játékosát, a Hunglerek sem kerülhették el sorsukat.
Telivér FTC játékosok a Hungler- fiuk, legalább is ami a származásukat illeti, A Ferencvárosban születtek a Ferenc-utcában. Mint minden tősgyökeres franzstadtinak, nekik is német nevük van, de már a német nyelvet nem nagyon ismerik.
A mezőtúri gyerekek állítólag bicskával jönnek a világra, a franzstadtiak alighanem futball-labdával együtt látják meg először a napfényt. Hunglerék a Gyáli-uton levő városi nyolc házban laktak kisebb korukban, a hatalmas udvar, szomszéd rét, sok gyerek szinte belekényszeritette őket a futballjátékba. Rongy, rossz harisnya volt bőven, igy azután labdában sem volt hiány. Szerencséjükre ott lakott Lipovetz Géza is, az FTC korán elhunyt intézője, aki hamarosan észrevette a kis Hunglerek veleszületett játékostalentumát s egy napon valódi futballt ajándékozott nekik. A Hungler-gyerekek attól a naptól kezdve a Gyáli-ut és környékének legnevezetesebb srácai» lettek. Minden gyerkőc az ő barátságukat kereste s bőven válogathattak társakat a játékhoz. Lipovetz sokat foglalkozott velük, mintha csak érezte volna, hogy nagy értékkel fogja gyarapítani szeretett egyesületének játékosgárdáját. Nemsokáig tartott azonban a gyerekek öröme. Egy zord napon Hungler papa megelégelte a sok suszterszámlát s egyszerűen meglékelte a futball-labdát, tetejébe még Józsit, a legidősebb fiút beadta a Postás szakiskolába. A Postás iskolában négy évig volt Józsi, s minthogy a legszigorubban tiltva volt a futball játék, bizony csak nagyritkán, lopva juthatott hozzá. Az a négy év mulhatatlanul meg is látszik Józsi további játékos fejlődésén. Az iskolából kikerülve, barátainak unszolására a KAC-ba lépett. Mindjárt az első csapatba került. A szive azonban csak a zöld-fehérekhez huzta s
1917- ben már az FTC-ben találjuk. A csatársorban többször szerepeltették már akkoriban, minthogy azonban jól megtermett kemény legény volt, a védelemben kísérleteztek vele. Sohasem volt nagy kedve a hátvéd szerepének a betöltésére, nem is fejlődött azon a poszton nagy klasszissá s valószínűleg annak tudható be félbenmaradt játékoskarrierje, hogy sohasem treniroztatták állandóan egy posztra, hanem szükség szerint változtatták helyét, vagy a csatársorban, vagy pedig a védelemben szerepeltették.
János, a fiatalabb Hungler, vagy mint a sportvilágban nevezik: Csungi, ugy néz ki, mintha egy angol divatlapból vágták volna ki. Elegáns, inkább nőies arc, tipusa a régi világ bankíiu néven ismert korzóalakjának. Ő az FTC első csapatának az üdvöskéje. Van is olyan klakkja a pályán, hogy a legjobb operaházi művész is megirigyelhetné. Az FTC diákcsapatából fokozatosan került mindig feljebb s 1918- ban már kétszer is volt ifjusági válogatott. 1919 márciusban Wiener, az első csapat hátvédje, egy mérkőzésen összeküiönbözött Priboijal, a neves ujpesti centerre! s felzaklatott idegeinek lecsillapítására hat hónapi pihenőt rendelt neki a fegyelmi bizottság. Wiener helyére más szóba sem jöhetett, mint Csungi. Most már rohamosan fejiödött Csungi játéktudása. Még abban az évben bekerült a válogatott csapatba (a németek ellen Berlinben), Majd 1921 tavaszán Ausztria ellen játszott Bécsben. Érdekes, hogy őt meg csatárra akarták nevelni. Feltűnt azonban, hogy mérkőzéseken, mihelyt veszélyben forgott csapatának a kapuja, azonnal hátul termett s a leglelkesebb védeImi játékot folytatta, megfeledkezve arról, hogy neki mint csatárnak, egészen más kötelessége van. Határozott kívánságára azután végleg hátra került s ha ideáljának, Rumboldnak játékklasszisát nem is érte el, kétségtelenül legelegánsabban s egyben Iegfényesebben játszó hátvédeink egyike ő, s csak gyakori sérülése ütötte a többszöri válogatott szerepléstől. Imre a legfiatalabb Hungier, de talán mindhármuk között a legnagyobb tehetség. Egészen gyerekes kinézésű, szinte lekivánkozik a lábáról a hosszu nadrágjának a térden alóli szára. Eddig étszer volt ifjúsági válogatott. Minden halfposzton egyaránt kitűnő. Teljesen Blum stílusában játszik, természetesen Blum rutinja nélkül. Szükség esetén bekkel is, igen jól. Nagyon sokat, várnak tőle és aligha fognak csalódni benne.
A Hungler-fiuk mindannyian igen jó jéghockey játékosok is. Csungi a hockey csapat csatársorának egyik főerőssége, másik két fiu pedig bekkel.
Hiányos lenne ismertetésem, ha nem emlékeznék meg a Hungler-család két le!kes passzív sporttagjáról, Csungi IV-ről és Csungi papáról.
Csungi IV. a Hungler-család egyetlen nőtagja, az FTC legnagyobb drukkere s leglelkesebb biztatója.
Csungi papa még jobban kiveszi részét a sportból. Mig a gyerekek nem játszottak nyilvánosan, addig nem ismerte a futballjátékot, csak azt tudta róla, hogy sok nadrág és még több cipő kell hozzá. Most már ö is valóságos habitüé lett a Ferencváros futballsportjában. Nincs olyan mérkőzés, amelyen ott nem lenne, ha valamelyik fiu játszik. Vasárnap rendszerint nem is ebédel, a napi programját teljesen eltölti a két-három mérkőzés meg a templom. Nagyon szigoru kritikus. Van mit hallgatni a gyerekeknek, ha valaki nem játszik kedve szerint. Az FTC veresége valósággal beteggé teszi csak egy FTC győzelem tudja meggyógyítani.
Nem akarok megfeledkezni a Hungler-fiuknak egy olyan tulajdonságáról sem, amely bizony a legtöbb játékosból hiányzik. Minden mérkőzést, legyen az akár tréningmérkőzés is, egyformán komolyan játszanak végig s a játéktól a legrosszabb idő sem tartja vissza őket. Lelkesedésük a régi Fradiból öröklődött át s követésre méltó példa gyanánt állhat játékostársaik előtt.

Futballista dinasztiák.
i.
A Fogl-család
.A legmagyarosabb természetű, a legkeményebb legény közülük kétségtelenül Fogl II.
Róla és a Fogl-dinasztia többi tagjairól akarok most beszélni, akik ugyanolyan tehetséggel rendelkeznek és ugyanolyan emberi jótulajdonságokkal vannak főiruházva, mint a Karcsi.
Az ujpesti Kör-kávéház külön asztalánál szinte gyermekes szerénységük mellett is a Foglok állanak az érdeklődés és szeretet központjában. Ujpesten kétségtelenül ők a legnépszerűbb emberek, bár valósággal bujnak a népszerűség elől.
—Öten voltak testvérek, ma már csak négyen vannak, mindannyian a futballért élnek-halnak. Játékosi szereplésüknek legnagyobb része az UTE- hoz fűződik. Mint emberek mindanynyian zárkózottak, de rendkívül meleg szivüek s a külső, világi örömöket megvetik.
A politikát valósággal megvetik s a politizálásra fordított időt az ember életéből ellopottnak tekintik. (De igazuk van) A sport és munka, ez az ő világuk. Ma már az aktiv sportolásnak csak ketten hódolnak a testvérek közül.
A legidősebb fiú, Feri, akit a sportvilágban Madár néven ismertek. A MUE-ban kezdett játszani s ott is fejlődött nagy játékossá. Állandóan bekkeit, Bátor, belemenős játékos volt, nem ismerte a félelmet, nem törődött a saját testi épségével sem. Rá is fizetett alaposan. Egy MUE—URAK mérkőzésen lábtőréssel ő maradt a porondon. Hosszu ideig tartott a gyógyulása, nem is tért vissza a MUE-ba, hanem Stefivel együtt az UTK-ba lépett. Egy szezon után 1914-ben négy testvérével együtt az UTE-ba lépett át. Lábtörése megakadályozta a játékosi karrierjének kifejlődésében s az UTE I. csapatában nem is szerepelt. 1915-ben teljesen viszszavonult, jelenleg 33 éves. Ha az a szerencsétlen baleset nem éri, akkor valószínűleg Fogl II játssza mellette a jelenlegi Fogl III szerepét.
Rezső, a második fiú, rövid ideig tartó sportmüködését az UTSE-ben kezdte 1911-ben. Ő volt az egyetlen a Fogl családban, aki állandóan halfot, még pedig balhalfot játszott. 1914-ben formája tetőpontján volt, akkor már az UTE I. csapatában szerepelt s ő volt az öt Fogl testvér között a legnagyobb klasszis.
A világháború kitörésekor bevonult a 32-esekhez s a kárpáti harcokban eltűnt. Akik ismerték, azt mondják, hogy benne a legnagyobb klasszisu halfjátékos veszett el. Stefi is Ujpesten kezdte el a labdarúgást, 1—1 évig szerepelt az UTK-ban, majd az URAK- ban. Az UTE-ba 1912-ben lépett át s mindjárt az I. csapatba került. Centert játszott s a csatársorba bevitte a »Fogl- stilust», ami természetesen csak sikerre vezethetett. Akárhány mérkőzést szinte egymaga nyert meg a csapatának. Azóta sem volt gólképesebb csatára az UTE-nak. Tatabányán is játszott háromnegyed évig, majd ismét áz UTE-ba tért vissza. A háborús években ő volt kiemelkedően legjobb csatára az UTE-nak. 1917-ig játszott. 1917-ben feketehimlőbe esett. A betegség külsőleg is annyira megviselte, hogy képtelen volt tovább játszani. Az első három Fogl-testvért tehát szerencsétlen véletlen következtében vesztette el a magyar futballsport.
Karcsiról, mint játékosról, most nem akarok beszélni. 25-ik válogatott szereplésével kapcsolatosan elmondtam Fogl Il.-ről sok mindent, most csupán a »Karcsiról», akarok megemlékezni. Csupán emberi jellemvonásait rajzolom meg, amelyek őt mint embertársunkat is naggyá, futballisták között szinte egyedülállóvá teszik. Megjegyzem azonban, hogy az említendő emberi jellemvonások az összes Fogl testvérekben egyaránt feltalálhatok. A megélhetés keserű nehézségei mellett az idealizmus rendszerint kivesz az emberből, a Fogtokra. azonban ez a közös vonás nem vonatkozik. Akárhányszor reggel 4—5 órától délig szünet nélkül dolgoznak az ujpesti stadion közelében levő timármüheiyükben s csak annyi időre, hagyják félbe a munkát, mig édesanyjukkal együtt megebédelnek. Édesanyjukat bálványozzák és féltve dédelgetik. Legutóbb például, amikor Karcsi a karját törte, az orvos nem akarta elengedni a Szent István-kórházból, de ő addig könyörgőtt, mig az orvos »megszánta» s Karcsi felülhetett a villamosra — s bár óriási fájdalmai voltak — sietett ki Ujpestre az édesanyjához, nehogy nyugtalankodjék miatta.
Ami talán még ritkábban tapasztalható a mai világban, a testvérek is élnek-halnak egymásért. Azt hiszem azért nem is nősül meg egyikük sem, mert nem akarják a szeretetüket egymáson kívül senkivel sem megosztani. Rendkívül meleg szivük van, senkit meg nem sértenek, áldozatkészek, ha valakin segíthetnek, nem nézik a saját károsodásukat. És mily ritka jellemvonás senkiről rosszat nem beszélnek. A régi római közmondást. »De mortuis nil nisi bene» (»halottakról jót vagy semmit») ők teljes mértékben alkalmazzák az élőkre is. Azok között, aki őket igazán ismeri, nincs is ellenségük egy sem. Karcsi az életben is olyan természetű, mint a játékban. Szereti a bátor, szókimondó, egyenes embereket, de megveti a hízelgőket. Rendkívül szereti a zenét és pedig csupán a csendes barcarolaszerü dalokat. A divatos kuplék, tánczenék, általában a pesti zsargón zeneirodalom nem érdekli. Mindannyian szívesen énekelgetnek és érdekes, hogy mind a négyüknek összetévesztésig egyforma tenorhangjuk van. Karcsinak hatalmas fénykép-, jelvény- és autogramm-gyüjteménye van. Sok mindent lehetne még erről a kiváló futballistáról — aki talán a jellemvonásait tekintve, embernek még nagyobb — elmondani. Még csak egyet akarok róla fölemlíteni: szenvedélyesen szereti a magyar történelmet, kedvenc alakjai Kinizsi, Rákóczi, Wesselényi a hajós, Damjanich és Petőfi.
Végezetül essék szó Józsiról (Fogl III.), akit a pályán bátran Fogl II. kiegészítő részének tekinthetünk, ha pedig vele is mint emberrel akarnám megismertetni az olvasóközönséget, egyszerűen azt kellene ideirnom: lásd Fogl II-nél. Józsi egy gyermekcsapatból került az UTE-ba, mindjárt első szereplésekor az ifjúsági 1.-ben játszott, mint center. Az UTE kis ifjuságiai között feltűnt aránylag hatalmas termetével. A »nagy l.«-ben 1915-ben játszott először. Egy menetszázaddal akkoriban több I. csapatbeli játékos kiment a harctérre. Éppen az indulás napjára volt kitűzve a KAC-cal a bajnoki mérkőzés. Csak hét játékost tudtak összeszedni a mérkőzésig, igy hát kapóra jött az a pár ifjúsági játékos, aki a mérkőzésen mint néző megjelent. Többek között Fogl III is »beszállt» a jobbszélre. Pár perc után már észrevették, hogy ki áll a jobbszélen s mindent jobbra játszottak. A 8: 0-ás győzelem ennek a következménye volt. 1917-ben került jelenlegi posztjára egy véletlen baleset segítségével. Vranák az UTE, akkori balhátvédje egyik mérkőzésen szerencsétlenül járt s helyébe nem is jött más számításba, mint az all-round képességű Fogl III. Azóta állandóan azon a ponton játszik s bár nem ér fel bátyja klasszisáig szorgalma, önfeláldozása és igyekezete többizben hozzásegítette a válogatottban való sze-repléshez.
Ennyit hát a négy Foglról. A futball ellenségeinek egyik ütőkártyájuk az, hogy a labdarugósport művelőinek a jellemén mutatkozik meg a sok helytelenség, amire játék közben alkalom nyílik. Mindennél, ahol ellenséges szemüvegen keresztül nézik a dolgokat, a kivételek alapján általánosi- tanak. A négy Fogl-fiu magánélete bizonyítja a legjobban, hogy a futballistának nem kell feltétlenül olyan másodrendű embernek lennie, amint azt sokan hiszik.
A Foglokat mindig ugy állíthatjuk a futballsport ellenségei elé, mint akiknek az egyénisége legélénkebb cáfolata a futballistáról elterjedt tévhitnek és helytelen megítéléseknek.