Idézet:
Hajós Árpádnak, az Attila kitűnő fedezetjátékosának nézeteltérése támadt az Attila új trénerével s bár ennek semmiféle következménye nem volt, mégis ferde megvilágításba került a dolog. A többi között olyan beállításban is foglalkoztak az ügygyel, mintha Hajós és az Attila viszonya tarthatatlanná vált volna Hajós renitens magatartása miatt, sőt burkolt gyanúsítások is felmerültek, mintha Hajós szántszándékkal akarna szakadékot ásni maga és az Attila között. Mindezeknek a lappangó vádaknak és híreszteléseknek véget vet most Hajós Árpád nyilatkozata, amelynek közzétételére a Sporthírlapot felkérte. Ebben a nyilatkozatában kijelenti Hajós Árpád, hogy rosszindulatú beállítással, a valóságnak meg nem felelő hírek terjesztésével meg akarják bontani a közte és az Attila között fennálló jó viszonyt. Nem igaz, hogy megbánta volna, hogy Miskolcra szerződött, mert hiszen az Attila vezetősége és a közönség részéről a legnagyobb előzékenységre és szeretetre talált, nagy hálátlanság volna tehát, ha ezért renitenciával fizetne. — Öt évig voltam a külföldön — mondja nyilatkozatában Hajós, — de soha senkinek kifogása nem volt magatartásom ellen. Nem lehet elhínni, hogy éppen Miskolcon feledkeztem volna meg arról a sportszerűségről, amelyet belém neveltek a Törekvésben és amely sajátommá tejet az idegenben. — Nem keresek kibúvót szerződésem alól, mert én szerződésemet pontosam betartom s vállalt kötelezettségeimet teljesítem. Egyáltalában nem gondolok arra, hogy megváljak Miskolctól és az Attilától, mert szeretem a várost és a csapatot, de ha egyszer mégis erre kerülne a sor, úgy akkor is nem haraggal, de a legjobb barátságban fogunk egymástól elválni.
Sporthirlap, 1927. november 5.