Idézet:
Vadócz Krisztiánnal, a Primera División egyetlen magyar futballistájával Pamplonában találkoztunk. Itt lakik a fiatal középpályás, akit újabban klubjában előléptettek támadó középpályássá, ami szerinte minenképpen érdekesebb és nagyobb presztízsű feladat. A válogatottban továbbra is védekező középpályást játszik: "jövök-megyek, és mindenkibe belerúgok".
A randira egy magyar rendszámú Audi TT-vel érkezett, de hogy milyen autók vannak még az Osasuna játékosainál, nem igazán tudja, mert nem érdekli a téma. Az az egy nyilvánvaló, hogy az uruguayi csatár, Walter Pandiani garázsa nagyobb, mint a háza, és van benne egy-két Ferrari, meg hasonló különlegesség, de Krisztián tényleg olyan szinten szarik az autózásra, hogy elmondja, a kedvence egy kétliteres A4 dízel volt. Ezt pedig akkora átéléssel közli, hogy meg vagyok győzve: témát kell váltani.
Milyen különbségek vannak a fizikai felkészítés terén az egyes országokban?
Érdekes kérdés, én már elég sok bajnokságban megfordultam. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy Spanyolországban futjuk a legkevesebbet. Itt az a régi szabály érvényes, hogy a labda fut, és az ember nem is érzi annyira az edzés fizikális jellegét. Tehát a legkevésbé sem tűnik megerőltetőnek. Hét elején vannak a keményebb edzések, futás is van a programban, de inkább konditermi erőfejlesztés. Futballista karrierem során itt futottam a legkevesebbet.
Kevesebbet, mint Magyarországon, Hollandiában vagy Skóciában? Tényleg az van, hogy amikor a spanyol tévében vágóképeken edzést mutatnak, csak úgy lötyögnek a játékosok, ráérősen kocogva?
A bemelegítés tíz perc futás, mindenki a saját pulzusszámának megfelelően, ami olyan 130-140. Aztán az egymás közötti kisjáték során felmegy 160-170-re, de inkább a labdás feladatokba csempészik be a futást.
Nincsenek is ilyen 5-10 ezer méteres szivatások?
Ez Spanyolország. Magyarországon rengeteget edzettünk, igazából azt mondom, otthon sokat edzünk, de nincs meg a látszatja. Otthon a Honvédban heti kétszer két edzés volt. Itt napi egy edzés van – előfordult, hogy próbáltak berakni egy napra két edzést, de a csapatkapitány bement az edzőhöz, és tolmácsolta, hogy hőbörög a brigád. Otthon rengeteg a fartlek futás, kétszer tíz perc vagy kétszer tizenöt, ötször száz méter...
Itt semmi ilyen nincs? Akkor honnan jön ez a kondi, amivel meg lehet élni a világ egyik legerősebb bajnokságában?
Az alapozás egyre csökken. Itt nyáron van az alapozó időszak, amikor tíz-tizenöt napot meghúzunk, és van napi két-három edzés, de itt más az iram titka: folyik a labda. Egész más szinten kezelik a labdát, és erre te is rákényszerülsz: ha valaki megkapja a labdát, tudod, hogy azonnal tovább tudja adni. Más bajnokságokban lehet, hogy gondok vannak a labdakezeléseel, és én ott kicsit pótcselekvésnek is érzem a sok futást. Franciaországban sokkal megerőltetőbb a játék, a francia játékosok között rengeteg az afrikai, nekik alapban olyan adottságaik vannak, hogy erősek, gyorsak, magasak, ott rendesen rámennek a gyorsaság, de főleg az állóképesség fejlesztésére. Ott egy hét eleji edzés 70%-a olyan feladatokból áll, hogy sprint, kitámasztás, erősítés, guggolás, szökdelés.
És a hollandok?
Hollandia nagyon eltolódott a játék irányába. Ott inkább konditermi edzések voltak a jelentősek, az erőfejlesztés. Súlyokkal szökdelés, guggolás, aztán kimennek a pályára, és tizenöt-húsz métereket futnak. Az a baj, hogy hiába vagyok benne, azért annyira jól nem tudom ezt elmagyarázni.
Volt valahol kondigondod?
Nem. Magyarországon kondícionálisan nagyon jól készítenek fel. De a játék színvonalával gondok vannak. Magyarországon sokkal többet futottam, de hasztalanul, nem olyan okosan. Nem volt olyan a környezet, a játékstílus, nem voltam rékényszerítve a tachnikás játékra. A holland bajnokság se kényszerített rá annyira. Más passzolgatni tíz magyarral, mint tíz spanyollal, más a kultúra. Mi nem vagyunk annyira képzettek, hogy egy magasabb tempójú mérkőzésen fel tudjuk venni a fonalat. Mert esetleg Magyarországon úgy kezdődött a képzésed, hogy gyerekkorodban egy másik gyerek apukája volt az edződ, és nem szoktatott rá, hogy a labdaátvétel és a passz között ne nézegess föl, le, föl, le, hanem érezd, ahogy jön a labda és tudd, hol vannak a társaid.
Akkor lehet, hogy Sebők Vili gyorsabban futja a tízezret, mint Lionel Messi?
Persze. Kondiban nem hiszem, hogy van különbség, a különbség a játék minőségében van. Én ha most 25 évesen a magyar bajnokságban játszanék, ugyanolyan nehéz dolgom lenne a Fradi ellen, mint amilyen a Barcelona ellen. Mert az az én hétköznapom, az az én valóságom. Cselezgetek Kiss Pista vagy Nagy józsi ellen, vagy most Messi vagy Ronaldo ellen. Ha Magyarországról idejössz, csodálkozol, nem vagy hozzászokva, hogy ilyen szinten kell teljesítened, ilyen játékosok ellen.
forrás:
http://futo.blog.hu/2011/02/15/sehol_ne ... en_keveset