hozzászólások

1. 
   admin bbsz

   # 1

   2022.02.01, 22:04 (szerk.: 2022.02.11, 22:08)

   Hazai pályán először döntöttek „büntetők”
   Békéscsabai Előre Spartacus - Ferencváros 0-0, 11-esekkel 6-5
   
   ...
   
   
   Érthetően nagy várakozás előzte meg a Ferencváros vendégszereplését, a jegyek fele hétközben elővételben már elkelt.
   Vibrált a levegő már a sípszó elhangzása előtt, s 22 rendkívül feszült játékos vonult ki a pályára. A 90 perc folyamán egy pillanatra sem tudták levetkőzni idegességüket. Ez rányomta bélyegét az egész találkozóra.
   Alig kerültek veszélybe a kapuk, a játékosok inkább azzal voltak elfoglalva, hogy széttördeljék a játékot, vagy hogy egymást alaposan helyben hagyják. Volt is csontzene, szerencsére komolyabb baleset nélkül. A játékvezető kezdetben nem torolta meg a kakaskodásokat, nem véletlen, hogy egyre jobban elszabadult a pokol a játéktéren és a lelátón is. Egyre-másra durrogtak a petárdák, különösen Fischer kiállításától kezdve. Sőt, a 66. percben Bognár partjelző közvetlen közelében is robbant egy petárda, ami miatt öt perc szünetet rendelt el Varga játékvezető, így az 51. percig folyt a második félidőben a játék a pályán.
   Jó: Gulyás, Szenti, Ottlakán, Fabulya, Belvon, ill. Józsa, Simon, Limperger, Topor.
   (J. P.)
   
   Hasonló kemény jelenetek sokaságát jegyezhette fel a krónikás a szombati Békéscsaba - Ferencváros mérkőzésen (Fotó: Veress Erzsi)

   
   Békés Megyei Népújság, 1989. május 2.
   
   

   Történt még...
   
   ... hogy a múlt hét végi Békéscsabai Előre Spartacus - Ferencváros labdarúgó-mérkőzés a szkeptikusok szerint is nagy rangadóként vonul be a sporttörténetbe, még akkor is, ha éppen a futballból láttunk a legkevesebbet...
   A tudósításban már leírtuk, hogy komolyabb rendőri intézkedésre nem került sor. Ezt kiegészítendő, hogy a ferencvárosi szurkolók részére este különvonatot indítottak, melyet Szolnokig rendőrök is elkísértek - csak a rend kedvéért. Más forrásokból úgy tudtuk, hogy nyolc fiatalt a békéscsabai kórházba vittek verekedésből származó sérüléssel, a baleseti osztályon azonban nem tudnak ilyenről, s ezt hitelesnek tekintjük.
   Annál ellentmondásosabb viszont a nézőszám megítélése. A sajtó - lapunk is - 18 ezer nézőt jelölt meg, ami becsléssel történt, mint általában hazánkban mindenütt.
   Ezzel szemben Csulik Pál, az Előre Spartacus illetékese elmondta: 10 ezer 38 néző volt, melyből 1671 bérletes, a mérkőzés teljes bruttó bevétele pedig 296 ezer forint, ebből a kiadások 21 ezer forintot tettek ki.
   Ehhez csak annyit, hogy tíz-, vagy tizennyolcezer néző volt-e, az azért nem mindegy, már csak a krónikák miatt sem.
   Másfelől: az állóhelyi lelátó 10 ezer nézőt fogad be, az ülőhelyi 2800-at, az oldallelátók 1500 nézőt - félig becsült, félig hivatalos adatok alapján.
   Azt nem volt nehéz megállapítani, hogy szombaton a Kórház utcában csaknem teljes telt ház volt! Talán egyszer kiderül, hol (és mi) az igazság?
   Történt még, hogy a megvásárolt kezdőrúgások történetében a legcsinosabb hölgy indította útjára a labdát, méghozzá olyan jól sikerült csőrrúgással, hogy vagy 25 méterről adták vissza Fischemek és Dzurjáknak a pettyest (a gyulai Fásy-féle Karaván fogadóból 10 ezer forintért Sipos Eva volt az alkalmi focista).
   A nulladik percben történt még, hogy Gulyás átvette a beígért márkás kapuskesztyűt, amelyet Rolleder, a VfB Stuttgart válogatottja küldött, mivel a békéscsabai kollégája három meccsen nem kapott gólt.
   És, történt még - mert ilyen az élet -, hogy a majálishangulat a gyász hangulatába is átfordult: még a kezdés előtt Zelenyánszki György emlékének tisztelegtek, aki évtizedekig szolgálta vállalatvezetőként a helyi futball ügyét.
   Szólt a néma felállás az angliai tragédia emlékének is.
   És, történt még, hogy a 16. tizenegyesből Csernus a jobb alsó sarokba talált!
   (fábián) (Fotó: Béla Ottó)

   
   Békés Megyei Népújság, 1989. május 3.
   
   

   Békéscsaba - FTC 0-0 (11-esekkel: 6:5)
   
   Békéscsaba, 18 000 néző
   Vezette: Varga S. (****) (Bog­nár, Kurmai).
   Békéscsaba: Gulyás 6 — Szenti 7, Fabulya 6, Ottlakán 6,Bánfi 6 — Mracskó 5, Csató 5, Belvon 6, Csanálosi 5 — Oroszki 4, Szekeres 5. Edző: Csank János.
   Ferencváros: Józsa 6 — Simon 6, Pintér 6, Limperger 7, Keller 6 — Topor 6, Bánki 6, Dukon 5 — Fischer 6—2=4, Dzurják 6, Fonnyadt 5. Edző: Rákosi Gyula.
   Csere: Fonnyadt helyett Wukovics (4) a szünetben, Bán­fi helyett Kanál (—) a 70., Belvon helyett Csernus (—) a 82. percben.
   Sárga lap: Ottlakán a 60., Simon a 67. percben.
   Kiállítva: Fischer az 54. percben.
   Szögletarány: 4:3 (2:2) a Békéscsaba javára.
   
   (Óriási volt az érdeklő­dés Békéscsabán: az egész város a mérkőzés lázában égett. Nagyon sok szur­koló kísérte el a zöld-fe­héreket is, így szinte tel­jesen megteltek a lelátók.
   A jó hangulat az öltözők­ben is érződött. Mindkét csapat úgy készülődött,hogy ezen a mérkőzésen övé lesz a három pont.
   A találkozó előtt egyperces gyászszünetet tartottak a sheffield-i szurkolók em­lékére.)
   
   Az első negyedórában szinte lüktetett a játék. Mindkét csapat tagjai renge­teget futottak, ám az összjátékba mindkét oldalon elég sok hiba csúszott, és ami meglepő, elég sok volt a„tüskézés”. Ez talán annak a rovására írható, hogy ide­gesek voltak a játékosok.
   Az első izgalmas esemény a 32. percben adódott. Csanálosi a kaputól 17 méterre felvág­ták, a cseles szabadrúgás során Oroszkihoz került a labda, aki 15 méterről meg­célozta a bal felső sarkot, Józsa bravúrral, szögletre öklözte a labdát.
   A másik öldalon Szenti próbálkozott, de lövése centiméterekkel elkerülte a jobb sarkot.
   A 38. percben a kapura törő Bánkit vágta fel Ottlakán, Pintér állt a labda mögé, de 22 méteres lövése elszállt a kapu fölött.
   (Tulajdonképpen eddig ez a két szabadrúgás je­lentette a legtöbb veszélyt a kapukra. A védelmek jól zártak, nem engedték ki­bontakozni az akciókat, és ha valaki a 16-os közelé­be került, akkor szabályta­lanságok árán mindig út­ját állták, és így léptek elő főszereplővé a szabadrúgá­sok. Ezek közül a csabaia­ké volt a veszélyesebb.)
   A 42. perc hozta a mérkő­zés legszebb jelenetét, Dzur­ják labdáját Fischer fejjel maga elé tette, aztán 8 mé­terről kapásból megcélozta a bal felső sarkot, Gulyás azonban bravúrral mentett.
   Három perccel később ismét Fischer hívta fel magára a figyelmet. Egy csellel el­ment Bánfi mellett, élesen középre adott, Gulyás azon­ban kiöklözte a labdát a be­robbanó Fonnyadt elől.
   SZÜNET UTÁN
   Fischer kapott rúgást, ezért ápolni kellett. Nem sokkal utána Dzurják átadását Wu­kovics hibázta el a kapu tor­kában.
   Az 54. perc sokáig emlékezetes marad. Fischer ment el a jobb oldalon, Fa­bulya megrúgta, a labda partvonalon kívülre került, s amikor Fischer visszakapta,akkor mérgében Fakutyához vágta a labdát, ezért Var­ga játékvezető azonnal kiál­lította a ferencvárosi csatárt.
   (Fischer: — A játékve­zető lefújta a szabálytalan­ságot, utána pedig belém talpalt Fabulya. Én nem csináltam mást, csak felé dobtam a labdát, amely el sem érte... Hogy miért vonakodtam lejönni? Nem vonakodtam, jöttem le, szép lassan, és kész.
   Varga játékvezető: — A ferencvárosi kilences neki­dobta a labdái ellenfelé­nek, és ez tettlegesség. Olyan, mint a köpés,az ütés, tehát kiállítás jár érte.)
   Közben petárdák robbantak a pályán, s Fischer csak vo­nakodva ment le a játéktér­ről.
   A másik kapunál az 57. percben Belvon lövése nyo­mán a labda a felső lécet súrolva hagyta el a játékte­ret.
   Két sárga lap következett.
   A 60. percben Ottlakán kap­ta, mert felvágta Limpergert, majd hét percre rá a bíró Simonnak is felmutatta,aki Belvont küldte a föld­re.
   Ezután Szekeres próbál­kozott két lövéssel, majd Szenti hibázott kecsegtető helyzetben.
   A 87. percben Varga játékvezető sípolt, és megállt a játék, mert a bíró úgy vélte, Bognár partjelzőt a nézőtérről megdobták. Csak lassan csillapodtak a kedé­lyek, s aztán folytatódott a küzdelem.
   A 90. percben egy ferencvárosi szabálytalansá­got követően ismét elszaba­dultak az indulatok. Szeren­csére az ijedtségen kívül más nem történt, de ebben része volt annak, hogy Rákosi és mások is beszaladlak a pá­lyára, és szétválasztották a játékosokat,
   (Bognár partjelző: — Nem dobott meg senki, de mellettem két méterre rob­bant a petárda, és úgy éreztem, hogy most már cselekednem kell, ezért je­leztem a zászlóval.)
   11-esek:
   Bánki a bal kapufát talál­ta el, Csanálosi a léc alá küldte a labdát.
   Ezt követő­en Limperger a jobb alsó sa­rokba lőtt, Szenti majdnem ugyanoda küldte a labdát.
   A harmadik sorozatban Dzurják a kapu közepébe helyezett, Csató pedig a bal sarokba.
   Pintér nagy erővel a jobb sarokba lőtt, Kanál büntető­jét viszont Józsa kiütötte. 3:3 volt az állás.
   Topor és Ottla­kán egyaránt a jobb alsó sarkot célozta meg - sikerrel.
   Ezt követően már első hibáig következtek a bünte­tők.
   Keller és Fabulya biz­tosan lőtt a kapuba.
   Wuko­vics lövését Gulyás kiütötte. Oroszki messze kapu fölé lőtt.
   Az utolsó párban ugyan­ezt tette Dukon is, Csernus viszont a jobb alsó sarokba talált, így a hazaiak 6:5 arányban nyerték a 11-es párbajt.
   (Csernus, a döntő talá­lat szerzője: Eredetileg Szekeres volt hatodiknak kijelölve, de Oroszki el­vállalta helyette, és így én is sorra kerültem. Egyálta­lán nem izgultam. Soha­sem szoktam előre eldön­teni, hová rúgom, lassan futok neki, fél szemmel fi­gyelem a kapust, aki úgy­is mindig elmozdul vala­merre, és aztán a túlsó oldalt célzom meg.)
   
   ★★★
   
   Várható volt, hogy heves küzdelmet vív majd egy­mással a két csapat. A Fe­rencváros szeretett volna törleszteni valamit az őszi Üllői úti vereség miatt, s a csabaiak is nagyon igye­keztek, hogy bizonyítsák, akkori sikerük nem a vé­letlen műve volt.
   Az első játékrészben rendkívül ide­ges volt a légkör, emiatt aztán gyakran szólt a síp, folyamatos játék nehezen alakulhatott ki, sajnos, több szabálytalanság is tar­kította a küzdelmet.
   A má­sodik 45 percben, ha lehet, még tovább keményedett a küzdelem, s ebbe bekap­csolódott a lelátó közönsé­gének egy része is. Rob­bantak a petárdák a vörös salakon és a pályán, sőt, egy időre a játékvezető még a küzdelmet is félbe­szakította.
   Sokan úgy gon­dolták, hogy Fischer kiál­lítása döntő fordulatot hoz. Nem így történt, a zöld­-fehérek szívósan, kemé­nyen védekeztek, a Békés­csaba nem tudta kihasznál­ni az előnyt, csupán med­dő támadásokra futotta erejéből.
   A látottak alap­ján a döntetlen valós, hi­szen a Ferencváros csonka csapattal is jól állt a lá­bán, a Békéscsaba pedig nem tudott újítani, ritmust váltani.
   Érdekes, és ez a csabai krónikához tartozik,hogy ezen a pályán még egyetlen alkalommal sem volt büntető-párbaj. Most erre is sor került, a nem kis számú közönség nagy örömére. Az viszont elgon­dolkoztató, hogy NB I-esjátékosok közül néhányan ennyire nem tudják a bün­tetőt értékesíteni.
   
   Csank János:
   — A mellékkörülmények sem zavarták meg a két csapat játékát, és ha tizenegyesekkel is, de megérdemelten szereztünk két pontot. Sajnálom, hogy létszámfölényünket nem tud­tuk kihasználná.
   Rákosi Gyula:
   — Tipikus döntetlen mérkőzés volt. Sajnos, a tizenegyes rúgások nem oldják meg labdarúgá­sunk helyzetét, sőt, inkább rontanak rajta. Fontolóra kellene venni a törlését, hi­szen a kilencven perc alatt tíz emberrel értékes döntet­lent értünk el, s nyújtottunk annyit, mint a hazaiak.
   (Varga Béla)
   
   3. Ferencváros 23 13 1 3 6 35-25 44
   ...
   8. Békéscsaba 23 10 2 2 9 33-28 36

   
   Népsport, 1989. április 30. (Arcanum DT)