Magyarország - Csehszlovákia 2 : 0
Világbajnokság 1970, selejtező
« előző
440.
hivatalos válogatott mérkőzés következő »
helyszín :
Budapest, XIV. ker., Népstadion
játékvezető :
Bentu Aurel (Románia)
nézőszámok:
- cantab.net: 72.938
- nso.hu: 80.000
- fotbal.cz: 100.000
-
12' Dunai Antal 1 - 0 89' Albert Flórián 2 - 0
 Magyarország
|
 Csehszlovákia
|
|---|---|
|
|
|
szövetségi kapitány: Sós Károly |
szövetségi kapitány: Marko Jozef |
meccstörténelem
- 1980.04.30 Csehszlovákia - Magyarország 1-0
- 1979.09.12 Magyarország - Csehszlovákia 2-1
- 1978.04.15 Magyarország - Csehszlovákia 2-1
- 1977.11.09 Csehszlovákia - Magyarország 1-1
- 1977.04.20 Magyarország - Csehszlovákia 2-0
Ott voltak:
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
forrás:
http://www.ebay.co.uk/itm/RARE-PROGRAMME-Hungary-Czechoslovakia-25th-May-1969-Qual-World-Cup-Budapest-/170744082535?pt=UK_Sports_Memorabilia_Football_Programmes_ET&hash=item27c123f067&ssPageName=RSS:B:SHOP:GB:101
A 13 szerepelt játékos közül csak ketten nem az FTC és az Ú.Dózsa játékosai voltak.
Nagyon lelkesen és nagy becsvággyal kezdett a csapat. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen még el sem telt az első negyed óra, amikor már vezettünk. Nagyon változatos küzdelem kezdődött ezután, amelyben mi szerepeltünk jobban, hiszen többször is csak a szerencséjének köszönhette a vendégcsapat, hogy nem terhelte újabb gól a hálójukat.
A második félidőben tovább folyt az izgalmas csata. Labdarúgóink rendkívül energiákat mozgósítva küzdöttek. Minden elképzelhetőt megpróbáltak, de úgy tűnt hiába a győzelem egygólos marad. Az utolsó percekben azután siker koronázta az erőfeszítéseket és Albert fejese a csehszlovák kapuban landolt.
A mérkőzés végülis nem csak szép, de eredményes játékot is hozott. Az azonban látható volt, hogy a világbajnoki jó szerepléshez még sokat kell javulni.
forrás:
mafoci
LIII. évfolyam 15. szám, 2009. április 10.
Az állambiztonság és a magyar–csehszlovák labdarúgó-vb-selejtező, 1969
A Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnökségén a 2/b. alosztály feladatai közé tartozott a labdarúgás megfigyelése, úgy a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ), mint a különböző klubok állambiztonsági szempontú ellenőrzése. Az alosztály évről évre biztosítási tervet dolgozott ki az abban az évben rendezendő sportesemények „védelmére". A III/III. figyelmét elsősorban azok a versenyek keltették fel, amelyeken a magyar sportolók kapitalista országok sportolóival találkoztak, főleg az ún. kiemelt sportágakban. Az állambiztonság természetesen kiemelt sportágként kezelte a legnagyobb tömegeket megmozgató labdarúgást is. Az 1969. február 7-én kelt, Várkonyi Bálint őrnagy által jegyzett, Csáki Ernő osztályvezető által február 28-án láttamozott biztosítási tervben a nemzetközi válogatott mérkőzések mellett a klubcsapatok nemzetközi kupameccseinek, továbbá az FTC fontosabbnak tekintett mérkőzéseinek „biztosítását" tartotta szükségesnek. (A felelős valamennyi esetben Fazekas József alhadnagy volt.)1 A válogatott meccsei között természetesen szerepeltek az abban az évben rendezendő vb-selejtező mérkőzések, pontosabban ezek közül az Írország és a Dánia elleni budapesti, illetve dublini és koppenhágai találkozók. A harmadik csoportellenfél, a „baráti" országnak számító Csehszlovákia elleni, 1969. május 25-i hazai mérkőzés biztosítása ugyanis az előírásoknak megfelelően - feltehetően azért, mert a „tömbön belüli" találkozók az állambiztonság szerint nem hordoztak olyan jelentős kockázatot - nem a III/III. Csoportfőnökség, hanem „csupán" a Budapesti Rendőr-főkapitányság Politikai Osztályának (azon belül a III. alosztálynak) a feladata volt.
*
Hogy a központi állambiztonsági szervek mégis kiemelten foglalkoztak ezzel a mérkőzéssel, azt az ellenfél és a találkozó időpontja indokolja, ezeknek köszönhetően ugyanis az egész politikai jelentőséget kapott. Pontosabban, a mérkőzésnek az állambiztonság tulajdonított politikai fontosságot, amit már önmagában az ezzel kapcsolatban keletkezett iratok nagy száma is bizonyít. Figyelemre méltó azonban, hogy magukban a dokumentumokban szinte semmilyen, legfeljebb közvetett utalás történt arra, hogy miért ez a nagy figyelem egy „baráti", sőt „testvéri" ország csapata elleni focimeccs iránt. Egészen nyíltan csak a BM III/III-2/b. alosztály által a „Magyar Labdarúgó Szövetség és a magyar labdarúgó sport operatív helyzetéről" a meccs után hónapokkal készített, 1969. szeptember 24-én kelt jelentésben fogalmazódik meg az, hogy „ez a mérkőzés politikai jelentőséggel is bírt", és „sem a közhangulat alakulása, sem a mérkőzés kimenetele [!!!] szempontjából nem volt közömbös" a politikai rendőrség számára. Olyannyira nem, hogy kötelességüknek érezték a labdarúgókról szerzett információjukat a szakmai vezetéssel megosztani, és ezzel a csapat összeállítását is befolyásolni. A keret kijelölésének közepette, 1969. április 28-án az alosztály munkatársai - vezetői engedéllyel - nyilvános helyen megbeszélést folytattak Sós Károly szövetségi kapitánnyal, akit tájékoztattak „a BM-szervek labdarúgó sporttal kapcsolatos tapasztalatáról, ezen belül az egyes élvonalbeli játékosok különböző törvénysértő tevékenységéről, sporterkölcsöt sértő magatartásáról. A beszélgetés célja az volt, hogy segítsük a szövetségi kapitánynak válogatási gondjait megoldani [...]." Ilyen sportszakmai segítséget nehezen lehetett visszautasítani: „Sós Károly nagy megelégedéssel fogadta a tájékoztatásunkat, és közölte, hogy arra a jövőben is igényt tart. Ugyanakkor megígérte, hogy ő is megad minden segítséget részünkre" - fogalmaz a jelentés.2 Sajnos a megbeszélés részleteiről nem rendelkezünk információkkal, így nem tudjuk, hogy milyen mértékben szólt bele a III/III. a válogatott keret összeállításába, és konkrétan mely focistákat érintette ez.
A mérkőzés politikai jelentőségével a szurkolók is tisztában voltak. Szóbeszédek jártak arról, hogy a magyar vezetés el akarja adni a meccset a csehszlovákoknak. Az április 27-i Tatabánya-FTC találkozóra különvonaton utazó drukkerek arról beszéltek, hogy ha leadjuk a meccset, a csehek „azt is megbocsátják, hogy részt vettünk a rendcsinálásban". A május 10-i MTK-Fradi rangadón a szurkolók tudni vélték, hogy azért fárasztják a magyar játékosokat, mert el akarják adni a vb-selejtezőt a cseheknek. Ugyancsak fradista körökben terjedt el az a vélekedés, hogy csapatuk azért vesztette el az Újpesti Dózsa elleni május 15-i meccset, mert néhány játékos szándékosan rosszul játszott, mivel nem akarnak a csehszlovák válogatott ellen játszani. A mérkőzés után a B-közép hangadói állítólag olyan kijelentéseket is tettek, hogy tüntetni akarnak a magyar-csehszlovák találkozón.3 (Miután az állambiztonság leginkább az FTC szurkolóit tüntette ki figyelmével, értesüléseik is főleg a Fradi-drukkerek köréből származtak.)
A fenti jelentés megemlít egy fiatalokból álló társaságot is, akik - jogellenesnek tartva Csehszlovákia megszállását - azt tervezték, hogy részt vesznek a magyar-csehszlovák focimeccsen, és ott demonstrálnak a csehek mellett. Az ügy irataiban azonban ilyen jellegű információt csak a fiatalok április 30-i letartóztatását követően készült intézkedési terv tartalmaz (itt az is szerepel, hogy csehszlovák zászlókkal felszerelkezve kívántak a mérkőzésen szimpátiatüntetést szervezni). A mérkőzésről egyik letartóztatott fiatal sem beszélt, igaz, nem is kérdezték őket erről, csupán egy tanú említette, hogy valóban részt kívántak venni a meccsen, de azért, mert ez egy olyan alkalom, amikor mindenki nyugodtan megjelenhet magyar zászlóval. (A vádirat gyakorlatilag szó szerint átvette a tanúvallomás szövegét, míg az ítélet indoklása már meg sem említette ezt a mozzanatot.) Annyit mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó társaság tagjai március 15-én ismerkedtek össze, ugyanis valamennyien részt vettek a hivatalos ünnepségeken kívüli koszorúzásokban. Ezt követően is találkozgattak, és szobrok felrobbantását és (Jan Palach és Bauer Sándor példáját követendő) nyilvános önégetést terveztek, így tiltakozva a szovjet megszállás ellen. Összeesküvésre irányuló előkészület miatt több évi börtönre ítélték őket.4
Az illetékes állambiztonsági szerveket persze elsősorban mégiscsak a mérkőzésre érkező csehszlovák szurkolók nyugtalanították. Április 2-án kelt jelentésében Várkonyi Bálint beszámolt a labdarúgás területén dolgozó, Bordás nevezetű társadalmi kapcsolattal lefolytatott találkozójáról. Ezen Bordás elmondotta, hogy cseh turisták tömegesen vásárolják fel a május 25-i mérkőzésre szóló jegyeket, s ha a felvásárlás ilyen ütemben halad, akkor könnyen előfordulhat, hogy harmincezer csehszlovák drukker lesz jelen a Népstadionban. Várkonyi őrnagy ezért feletteseinek azt javasolta, hogy „a jegyelővételt differenciált módon, üzemeken keresztül, az előző évek tapasztalatainak felhasználásával a BM szervek bevonásával" osszák szét. Ezzel kapcsolatban engedélyt kért, hogy felvehesse a kapcsolatot a Magyar Testnevelési és Sportszövetség (MTS) illetékesével, illetve az erre az alkalomra felállítandó „operatív bizottság" munkájában részt vehessen. Mindez arra utal, hogy ezekben az években gyakorlatnak számított, hogy a belügy bekapcsolódott a válogatott találkozókra szóló belépőjegyek értékesítésébe. Csáki osztályvezető azonban mégsem értett egyet a javaslattal, és másnap a jelentésre kézzel írt megjegyzésében arra utasította Tóvölgyi Antal alezredest, alosztályvezetőt, hogy a jegyek elosztása maradjon az IBUSZ feladata, az állambiztonság csak azt kísérje figyelemmel, hogy a csehek melyik szektorokba vásárolnak jegyet, mert a biztosítást ennek alapján tudják megszervezni. Egyben külön biztosítási terv kidolgozását is kérte.5
Ezekben a napokban az MTS vezetői is szembesültek a problémával. Az 1969. április 14-i elnökhelyettesi értekezlet - amely a vb-selejtezők premizálásról is döntött - tárgyalta a május 25-én sorra kerülő mérkőzés belépő jegyeinek terjesztésével kapcsolatos, Elbert György osztályvezető által jegyzett és április 11-re keltezett előterjesztést. Ebből kiderült, hogy az IBUSZ a hivatalosan a csehek részére biztosított tízezer jegyen felül további harmincezer jegyet rendelt, ezt azonban a Sportpropaganda Jegyiroda nem igazolta vissza. Az IBUSZ ezt tudomásul vette, ám központi utasításra egyes vidéki irodáik nagy mennyiségű belépőt igényeltek, amelyeket információk szerint az IBUSZ a csehszlovák „társintézmény", a ČEDOK részére kíván eljuttatni. A Sportpropagandánál ezen kívül is „nagyon sok" csoportos és egyéni csehszlovák jegyigénylést regisztráltak, valamint olyan hazai üzemi előjegyzések is érkeztek hozzájuk, amelyek - többé-kevésbé nyíltan - a csehszlovákiai testvérüzemek dolgozóinak kívánnak jegyet biztosítani. Az előterjesztés aggódva állapítja meg, hogy „fennáll annak az objektív veszélye, hogy a május 25-i mérkőzésen a Népstadion nézőterén túlnyomórészt csehszlovák szurkolók lesznek, mert a hazai érdeklődés jelenleg még igen minimális". Az elnökhelyettesi értekezlet ezért elrendelte, hogy a mérkőzésre szóló belépőket (az IBUSZ-nak eljuttatott tízezer darab kivételével) kizárólag a Sportpropaganda irodái hozzák forgalomba, árusítást csak májusban lehet elkezdeni, és egyéni árusításban egy fő részére legfeljebb öt jegy adható ki. A további teendők között előírták, hogy az „agit-prop osztály a Népsport útján megfelelő írásokkal serkentse a kollektív hazai jegyvásárlást, illetve a szurkolók érdeklődését irányítsa a mérkőzésre." Emellett szükségesnek tartották összehívni „az egyes válogatott mérkőzések előtt funkcionáló bizottságot", melyben az MTS részéről Reményi Károly és Elbert György osztályvezetők vegyenek részt.6 A május 2-i elnökhelyettesi értekezleten Elbert feladatául adták, hogy a soron következő alkalommal adjon szóbeli tájékoztatást a magyar-csehszlovák labdarúgó-mérkőzés jegyelosztásáról.7 Ennek az esetleges szóbeli tájékoztatásnak azonban írásos nyoma nem maradt. (Az emberek arról persze mit sem tudhattak, hogy a vezetés mennyire aggódott a nagyszámú csehszlovák drukker érkezte miatt: a fővárosban lábra kapott szóbeszéd szerint a magyar vezetés azért adott el ötvenezer jegyet a cseheknek, hogy ezzel jóvátegye a megszállásban való részvételt.8)
A BRFK III/III. alosztályvezetője, Zsarnóczai József őrnagy április 18-án számolt be a vb-selejtező biztosításának előkészületeiről. Az MTS Agitációs és Propaganda Osztályán - „az érintett szervek bevonásával" - aznap megtartott értekezleten elhangzott, hogy addig csehszlovák részről összesen több mint ötvenezer jegyigénylés érkezett, ám az MTS csupán tízezer jegyet kíván biztosítani a vendégcsapat szurkolói számára. Az IBUSZ szerint azonban további húszezer, jeggyel nem rendelkező turista érkezésére is számítani lehet, akik a helyszínen próbálnak majd belépőhöz jutni. A jelentésben - szó szerint is - aláhúzták, hogy a magyar közönség részéről nem mutatkozik különösebb érdeklődés a vb-selejtező iránt. Ezt az állambiztonság olyannyira aggályosnak érezte, hogy különböző intézkedéseket tervezett az érdeklődés fokozására: a jelentés sajnos nem említi, milyen lépésekre gondolhattak. Egyetlen konkrét intézkedésről értesülhetünk, amely a mérkőzés biztosítását segíti: a jegyirodán keresztül megszervezik, hogy a csehszlovák szurkolók a jegyeiket a stadionban szétszórva kapják meg.9 (Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy manapság éppen ellenkezőleg, az ellenfelek szurkolóinak stadionon belüli - és kívüli - elkülönítésére a törekednek. Változnak az idők, változnak a szurkolók, változnak a biztosítási intézkedések...)
Úgy tűnik, egy-két hét elteltével a hazai szurkolók hozzáállása is örvendetesen javult. Mindenesetre a BM III/III-2/b. alosztály egy hónappal később, május 19-én már azt közölte, hogy a május 25-i mérkőzés iránt nemcsak csehszlovák, hanem magyar részről is nagy az érdeklődés. Az operatív kapcsolatok eligazítására tett, Fazekas alhadnagy által készített (és az alosztály vezetése által jóváhagyott) javaslatból az is kiderül, hogy az állambiztonság úgy készült, hogy „a nagyszámú közönség soraiban a mérkőzés eredményétől függően várható, hogy felelőtlen elemek rendbontást, provokációt kezdeményeznek". Éppen ezért az alosztály által foglalkoztatott operatív kapcsolatoknak egy részét is a mérkőzésre küldték. Az ügynököket, társadalmi és hivatalos kapcsolatokat megbízták azzal, hogy a mérkőzést megelőző napokban a munkahelyükön és a lakóhelyükön - a tanulók a tanintézetekben (!!!) - figyeljék meg, milyen a hangulat a meccsel kapcsolatban, illetve jelenteniük kellett, ha a jegyek felvásárlásával kapcsolatban bármi rendkívüli dologról értesülnek, így például ha valaki csehszlovák állampolgárok megbízásából vásárol nagyobb mennyiségű belépőt. Figyelniük kellett a mérkőzés alatt is, kik azok a nézők, akik a játékosokra, a játékvezetőre, az ellenfélre vagy az állami és pártvezetésre, a Szovjetunióra stb. sértő megjegyzéseket tesznek. A figyelésen túl („a konspirációs szabályok szigorú betartásával"
*
Az operatív kapcsolatoknak külön előírták, hogy a meccs alatt és után a csehszlovák szurkolókat is figyeljék, hogyan viselkednek, nem követnek-e el törvénybe ütköző magatartást. A mérkőzés után („hazafelé menet"
Két nappal később, május 21-én a 2/b. alosztály beszámolt a vb-selejtezővel kapcsolatos előkészületekről. A jelentést Tóvölgyi Antal alosztályvezető mellett a 2. osztályt vezető Csáki Ernő is aláírta, azaz a „címzettje" a III/III., sőt az egész állambiztonsági szolgálat vezetése volt. (A dokumentumon szerepel is Baranyai György III/III. csoportfőnök és Rácz Sándor III. főcsoportfőnök szignója.) A mérkőzés biztosításáért a BRFK Politikai Osztálya felelt, és ők készítették el a biztosítási tervet is. A biztosításban a III/III. Csoportfőnökség ötven operatív tisztje vesz részt, emellett, ezt már fentebb láttuk, az operatív kapcsolatokat is mozgósították. A selejtező azonban állambiztonsági szempontból is országos ügy lett: feladatot kaptak a Csehszlovákiával határos, valamint a beutazó csehszlovák szurkolók által érintett megyék (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád, Pest, Komárom, Győr-Sopron) rendőr-főkapitányságainak politikai osztályai is. Nekik természetesen az átutazó vendégszurkolók mozgását kellett ellenőrizniük, részben a közrendvédelmi osztályok, részben a saját operatív és hálózati erőik bevonásával.11 A jelentésből az persze nem derül ki, hogy az állambiztonság csupán a nagyszámú idegen mozgásától féltette a rendet és a nyugalmat, vagy az volt a probléma, hogy konkrétan csehekről és szlovákokról volt szó. Ez utóbbi a valószínűbb.
Ezt támasztja alá a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság III/II. alosztályának két nappal későbbi jelentése. Egy, a párkányi (a dokumentumban „Sturovó"
A BRFK III/III-4/b alosztályának május 24-re keltezett jelentését érdemes teljes terjedelemben közölni: „1969. május 21-én »Gyulai« fn. informátorral lefolytatott találkozón szóban az alábbiakat jelentette: A diákszállóban a magyar-csehszlovák labdarúgó mérkőzésről folytatott beszélgetés során Györfi nevű munkatársa elmondta, hogy találkozott a nagybátyjával, aki a városban egy áruházban arra utaló kijelentéseket hallott cseh turistáktól, miszerint azok a mérkőzést fel kívánják használni a Szovjetunió elleni tüntetésre."14 Bár az értesülés tartalma sem mellékes, a szöveg abból a szempontból is figyelmet érdemel, hogy rámutat, az állambiztonság még az ilyen „valaki elmondta, hogy valaki elmondta, hogy hallott valamit valakiktől" típusú információkat is komolyan vette, és felhasználta operatív munkájában.
Egy másik eset szintén azt mutatja, hogy az embereket élénken foglalkoztatta a mérkőzés, illetve azt is, hogy az állambiztonság érzékenyen reagált minden, a csehszlovákok elleni meccsel kapcsolatos megnyilvánulásra. Az egyik villamosremízbe május 21-én betért egy volt alkalmazottjuk, P. L. azzal, hogy a BKV (vagy a kerületi) KISZ Bizottság (más változat szerint a KISZ KB) megbízásából fiatalokat toborozzon, hogy a vasárnapi mérkőzésen a csehszlovák válogatottnak szurkoljanak, mert a cseh drukkereket nem engedik át a határon. P. L. csak annyit ismert el, hogy kisé ittas állapotban járt a remízben, és valóban szurkolókat toborzott, de nem a cseh, hanem a magyar csapat melletti drukkolásra. Később már azt vallotta, hogy a részletekre nem tud visszaemlékezni, így cáfolni sem tudja a tanúk állításait. Ez utóbbiak ugyanis egybehangzóan állították, hogy P. L. a csehszlovák csapat melletti szurkolásra hívta az embereket. Zavaros viselkedése egy idő után gyanússá vált, és miután nem igazolta magát, kihívták a rendőrséget. A BRFK Politikai Osztályának vizsgálati alosztálya rémhírterjesztés (!) gyanúja miatt indított nyomozást P. L. ellen. Habár a bűnösségét bizonyítottnak (jobban mondva bizonyíthatónak) találták, tekintettel a körülményekre, különösen az elkövetett cselekmény társdalomra való veszélyességének alacsony fokára, 1969. június 9-én az eljárás megszüntetették, P. L.-t pedig figyelmeztetésben részesítették.15
A 2/b. alosztály a mérkőzés után egy héttel, június 3-án jelentett a találkozó biztosításáról. A jelentés megállapította, hogy rendőri intézkedést igénylő esemény sem a fővárosban, sem pedig az érintett megyék területén nem történt. A biztosításba bevont operatív kapcsolatok is csupán tájékoztató jellegű adatokat szolgáltattak. S hogy az előzetes információkkal szemben miért nem történt semmi rendzavarás, „provokáció" stb.? Talán azért, mert ezeket az információkat a Csehszlovákia pár hónapja lezajlott megszállásával kapcsolatos állambiztonsági paranoia szülte? Vagy csak egyszerűen túlértékeltek az ellenőrizetlen információkat? Nem, a politikai rendőrség nem ebben látta az okot, hanem abban, hogy a „BRFK Politikai Osztálya által készített és végrehajtott biztosítási terv helyes intézkedéseket tartalmazott, és megelőzési jelleggel bírt".16
*
Az 1969. május 25-i labdarúgó-vb-selejtezőről csupán egy - lehetséges - történetét meséltem el, méghozzá azt, amely a magyar állambiztonsági szolgálatok által termelt (egykor titkos) iratokból megalkotható. Így értelemszerűen csak azok a körülmények, mozzanatok, tények szerepelnek benne, amelyek a politikai rendőrséget 1969-ben érdekelték, és amelyekről tudomást szereztek. Ebben a történetben a meccs kilencven perce meg sem jelent, így a mérkőzés jegyzőkönyve, a sajtóbeszámolók és visszaemlékezések alapján teljesen más, az itt bemutatottal alig érintkező sztori beszélhető el. Ebből kiderülne például, hogy 2-0 lett a javunkra, a gólokat pedig Dunai II. és Albert szerezte. Ennek a sztorinak a folytatása, hogy habár oda-vissza megvertük az íreket, de Koppenhágában kikaptunk a dánoktól, Prágában pedig döntetlent játszottunk a csehekkel, így hiába győztük le idehaza Dániát, semleges pályán újra meg kellett mérkőzni Csehszlovákiával. Ez volt a marseille-i „futballmohács", sokak szerint a magyar foci hanyatlásának a kezdete.
Az általam elmesélt történet azonban alapvetően és elsősorban nem a fociról szólt, hanem az állambiztonságról. Arról az állambiztonságról, amely 1968 augusztusában egy szomszédos szocialista, „baráti" ország megszállása kapcsán kellett hogy figyelje az ország hangulatát, és el kellett elfojtania minden ezzel összefüggő bíráló megjegyzést vagy tiltakozó akciót.17 A bevonulás után háromnegyed évvel ugyanez az állambiztonság, ugyanez a III/III. egy focimeccs kapcsán fokozta működésének intenzitását és igazolta létének fontosságát.
1 ÁBTL 3.1.5. O-19460/1. 225-232.
2 ÁBTL 3.1.5. O-19460/1. 296-311. A jelentést közli Takács Tibor: Operatív magyar foci '69. Amikor még a futball-válogatottat is a III/III. állította össze. Élet és Irodalom, 2008/22., máj. 30. 10-11.
3 Az értesülések a BRFK Politikai Osztály május 23-i jelentése tartalmazza: ÁBTL 3.1.5. O-19460/2. 291-292.
4 ÁBTL 3.1.9. V-157864/1. és 2.
5 ÁBTL 3.1.5. O-19460/2. 288.
6 MOL XIX-I 14-b. 23. doboz. 13. sz. emlékeztető.
7 MOL XIX-I 14-b. 23. doboz. 15. sz. emlékeztető.
8 ÁBTL 3.1.5. O-19460/2. 291-292.
9 ÁBTL 3.1.5. O-19460/1. 261-262.
10 ÁBTL 3.1.5. O-19460/1. 263-264.
11 ÁBTL 3.1.5. O-19460/1. 265-266.
12 ÁBTL 3.1.5. O-19460/2. 290.
13 ÁBTL 3.1.5. O-19460/2. 294.
14 ÁBTL 3.1.5. O-19460/2. 293.
15 Az ügy iratait lásd: ÁBTL 3.1.9. V-155741.
16 ÁBTL 3.1.5. O-19460/1. 268.
17 Ennek a tevékenységnek az összefoglalóját lásd: ÁBTL 1.11.3. II. sorozat. 3. d. Fjz. 57/1. A belső ellenséges erők tevékenységének fő tapasztalatai a csehszlovák helyzet tetőpontra jutásának idején, 1968. okt. 22. és uo. 7. d. 10-569/1969. Jelentés a BM szervek, egységek tevékenységének tapasztalatairól az 1968. augusztusi csehszlovák események kapcsán, 1969. április 9.
forrás:
http://www.es.hu/?view=doc;22608