Újpest FC - Ferencvárosi FC 1 : 1
I. osztályú profi liga 1927/1928, 14. forduló
I. oszt. profi liga 1927/1928: összes
mérkőzés
helyszín :
Budapest, IV. ker., Újpesti Stadion
játékvezető :
Bíró Sándor
nézőszámok:
- huszadikszazad.hu: 20.000
- Sporthírlap: 23.000
- Nemzeti Sport: 25.000
-
71' P. Szabó Gábor 1 - 0 1 - 1 83' Kohut Vilmos
 Újpest FC
|
Ferencvárosi FC
|
|---|---|
|
vezetőedző: Pozsonyi Imre |
vezetőedző: Tóth-Potya István |
meccstörténelem
- 2025.04.05 Ferencvárosi TC - Újpest FC -
- 2024.11.30 Újpest FC - Ferencvárosi TC -
- 2024.08.17 Ferencvárosi TC - Újpest FC 1-0
- 2024.05.19 Ferencvárosi TC - Újpest FC 2-0
- 2024.02.25 Újpest FC - Ferencvárosi TC 0-5
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Pesti Napló Képes Műmelléklete, 1928. március 11.
Képes Pesti Hírlap, 1928. március 06.
Jelenet a Ferencváros—Újpest futballderbiről. Szedlacsek és Sternberg párviadala
Az Újpest csapata, amely döntetlenné tette a Ferencváros elleni mérkőzést
A bajnokcsapat legénysége 1:1 (0:0) arányban döntetlenül végzett az erős újpesti együttes ellen
Tolnai Világlapja, 1928. március 14.
1:1 (0:0) arányban döntetlenül végződött a Ferencváros—Újpest mérkőzése. — Az utolsó húsz percben esett mind a két gól - Újpest vezetett, majd Kohut megmentette a zöld-fehéreket a vereségtől.
A túlzsúfolt állóhelyen beomlott a büffé s a tetejéről lezuhant számos néző könnyebben megsebesült.
Nemrégen még irigykedve gondoltunk Angliára és utópiának tartottuk, hogy a labdarúgásban valaha is megközelíthetjük az angol méreteket. Igaz, hogy a szigetországban egy évszázad alatt hatalmasodott el a futball népszerűsége annyira, hogy a sporttelepek ezreivel, a sportolók százezreivel és a nézők millióival büszkélkedhetik, de viszont igaz az is, hogy a magyar labdarugó sport a maga háromévtizedes múltjával még az angol arányokat is túlhaladó tempóban járta meg a fejlődés és a népszerűség útját. Mert nem vallhatjuk-e joggal, hogy immár párhuzamot vonhatunk az angol méretekkel, amikor a fővárostól távolfekvő újpesti stadionban 25.000 néző vonul föl egy bajnoki mérkőzés megtekintésére. Mögötte marad-e az egymilliós Budapest a hétmilliós Londonnak, amikor ily hatalmas nézőseregre mutathat rá diadalmasan két csapatnak a bajnoki vetélkedésén. Az irigyelt, az elérhetetlennek vélt angol méretek ezek s kívánatos, hogy végre észrevegyék, méltányolják és gáncsvetés helyett segítsék a városi és állami hatalmak is azt a sportot, amely kipusztíthatatlanul vonult be a magyar közönség szeretetébe.
A főváros területén lévő kényelmesen megközelíthető és jó közlekedéssel hozzáférhető sporttelepeinken nem ritkaság a nézőknek 25.000 főnyi tömege, az érdeklődés példátlan emelkedésének a bizonysága ellenben, hogy a pesti közönség nem sajnálva a ki- és beutazás fáradalmait s nem törődve a nézőhelyek szűkre szabottságával, nekivág az útnak, hogy tanúja lehessen a küzdelemnek, amelyre kíváncsi s amelynek nemcsak az eredménye, de minden mozzanata annyira érdekli. Az újpesti mérkőzés látogatottsága új fejezetet nyit meg a magyar labdarugó sport történetében s úgyszólván megpecsételője a professzionalizmus életképességének. A közönség sportszeretete olyan szilárd alap, amire lehet építeni s nem is hisszük, hogy a magyar labdarugó sport szervezetei ezeken az alapokon ki nem fogják építeni megdönthetetlen várává a sportnak a magyar labdarúgást.
Az építő munkában elől kell járni éppen Újpestnek, amely tegnap Budapest futballközönségének ezreit pályáján üdvözölhette. Az Újpestre váró építő munka azonban nem képletes föladat, hanem fizikai értelemben vett építkezés. Újpest büszke a maga sporttelepére és némi hivalkodással stadionnak nevezte el. Nos, az újpesti stadion vasárnap kissé megbukott. Megbukott a befogadóképességével és némileg a rendjével is. Szerencsére a rend hivatott őrei, a rendőrtisztek és a rendőrlegénység oly hősies munkát végeztek, hogy végül is sikerült nagyobb baj nélkül megúszni a délutánt, sikerült a közönséget úgy, ahogy elhelyezni, de minden rendtartó erőlködés hiábavaló lett volna a közönség tapintatos türelme és a kényelmetlenségekkel szemben tanúsított ellentálló ereje nélkül. A helyzet a zsúfolt állóhelyen valósággal életveszedelmes volt, a meredeken elhelyezkedő embersorok az izgalom hevében többször megdőltek s csodával volt határos, hogy komolyabb baleset nem történt. A gondviselés óvta meg a bajtól azokat az embereket is, akik az állóhelyen lévő büffébódé tetején helyezkedtek el. A tető ugyanis a második félidő elején a túlterhelés következtében beomlott, mintegy ötvenen lezuhantak, de olyan szerencsésen, hogy csak könnyebb sérüléseket szenvedtek. Az újpesti mentők két autóval vonultak ki huszonhat személyt részesítettek felső segítségben. Kórházba nem kellett senkit sem szállítani, mert a sebesültek nem voltak hajlandók lemondani a mérkőzés végignézéséről. A rendőrség természetesen megindította a nyomozást annak a megállapítására, hogy terhel-e valakit felelősség a szerencsésen végződött szerencsétlenségért.
Úgy értjük ezek után az Újpestre háruló építő munkát, hogy a stadiont méltóvá kell tennie klasszikus elnevezéséhez és ki kell építenie a nézőterét sürgősen, nehogy akár szövetségi, akár rendőri beavatkozás megfossza a vasárnapihoz hasonló nagy mérkőzés rendezésének a jogától. Újpest nagyszerűen vezetett egyesület, elsőrangú a csapata áldozatkészség dolgában nem marad egyetlen más egyesület mögött sem, a maga érdekét szolgálja tehát elsősorban, ha újabb anyagi befektetéssel igazi stadionná fejleszti sporttelepét. Ellenkező esetben nagy károsodás érné, mert megtörténhetik, hogy az ilyen nagy érdeklődést keltő mérkőzések rendezésére nem kap engedelmet s ilyen körülmények között eleshetik a kerékpáros világbajnokság attrakciójától is.
Az újpesti futball-derby külsőségeinek a vázlatához tartozik annak az elmondása is, hogy már egy órával a mérkőzés megkezdése előtt beszüntették a belépőjegyek árusítását, pedig még ezernyi tömegek hömpölyögtek a stadionhoz vezető úton és a pálya bejárói előtt. Akik már nem juthattak be, a stadion körül táboroztak és kívülről ügyelték a fel-felbődülő hangorkánt, vajjon kirobban-e benne égzengésszerűen a kiáltás: gól! Erre azonban sokáig kellett várakozni, mert csak az utolsó húsz perc hozott eredményt. Előbb az újpesti, majd a ferencvárosi mezőben harsant föl az üdvrivalgás, hogy a kívül várakozók fölkapják a fölcsattanó hangot és átadják magukat az örömnek ők is, akik nem látták, csak — hallották a nagy mérkőzést.
Hihetetlen izgalom tartotta fogva a lelkeket kívül, de még inkább bent a pályán. Szédítő iramban folyt a küzdelem s a meccs fontosságának a súlya ránehezedett a harcoló felek idegeire és izmaira is. Minden idegszála megfeszült a két csapat játékosainak s nem csoda ilyenmódon, hogy a játék színvonala nem emelkedett föl a művészi magaslatokra s a mérkőzés nem volt más, mint az idegek, az erő és kitartás csatája. Ebben azután valóban egyenlőnek bizonyult a két csapat s igazságosan alakult is az eredmény az 1:1 arányú döntetlenben.
A sport szigorú mérlegén a Ferencváros játéka többet nyomott a latban, több volt a zöld-fehérek játékában a kombináció, a tervszerűség és az ötletesség, hiányzott azonban a kellő biztosság a góllövésben. Tulajdonképpen ezen fordult meg a mérkőzésnek a sorsa s mert ebben a tekintetben a Ferencváros elmaradt őszi produktivitásától, be kellett érnie a megszerzett egy góllal és az egy ponttal.
A zöld-fehérek kétségen kívül még távol vannak legjobb formájuktól, a tárgyilagos bírálat azonban mégis megköveteli annak az elismerését, hogy játéka még így is felülmúlta az ellenfél játékát. Egyénileg Takács II., Turay. Kohut és Amsel játékát kell dicsérően kiemelni, de elismerés illeti az egész fedezetsornak, valamint Hungler II.-nek a teljesítményét is. Rázsó túlságosan óvatosan, mondhatni félénken, Takács I. kissé bizonytalanul dolgozott, Szedlacsek pedig kitűnő kezdés után, a maga hibájából megsérülve, lényegesen visszahanyatlott. Turay játékában ezúttal is kibontakozott a kivételes tehetség, hibáztatni kell azonban a fiatal csatárt azért a túlbuzgóságáért, amellyel használni akar, de mégis inkább ront csapatának a helyzetén. Ha megmarad a helyén, s nem fecsérli erejét az egész pályán való kalandozásaival, talán főrészese lehetett volna csapata teljes sikerének.
Újpest csapatától többet vártunk. Voltak egészen gyönge részei is, de teljességében sem volt az a nagyszerű együttes, amely az ősszel annyira meghódította a szakértőket. Kifogástalanul úgyszólván egyedül Borsányi, Sternberg és Fogl III. látta el a feladatát. Ströcköt és P. Szabót keveset foglalkoztatták, Spitznek igen rossz napja volt, Auer kétségen kívül álló jeles képességei még nem értek meg, Wilhelm és Lutz az erő és az erőszakosság terén tevékenykedett, Péter pedig egy gixer zavaró hatásaként kiesett igazi játéktudásából. Sternberg eminens sikerrel állotta ki a tűzpróbát: gyors, bátor és határozott, tehát fölötte megbízható hátvédő. Nagy jövőre hivatott játékos. Benedának kevés meleg helyzete volt, de még így is látszott rajta, hogy bizonytalan. Természetesen a szezon előrehaladtával Újpest csapata is előre fog haladni kondíciójában s ha Jakube visszakerül a csatársor tengelyébe, Wilhelmet fölváltja Auer, Lutz II.-őt pedig a temesvári Fogl, úgy a lila-fehérek továbbra is komoly aspiránsa marad a bajnokságnak, csak úgy, mintha tegnap egy pont helyett kettővel közelítették volna meg a zöldfehéreket.
A mérkőzés történetében külön hely illeti meg a bírót, Biró Sándort, aki valóban elismerést követelő nyugalommal, biztos áttekintéssel és főleg erős kézzel látta el felelősségteljes tisztségét. A komoly, rátermett és igazságos bíró mintaképe volt.
Ferencváros—Újpest 1:1 (0:0).
Újpest hatalmas lendülettel kezdte a játékot és Spitz lövése már az első percben a kapu fölött süvített el. Néhány újabb újpesti támadás után a Ferencváros is átvette a tempót s nagyobb játéktudása révén fokozatosan fölénybe került. Negyedóráig tartott a Ferencváros fölénye s ezalatt néhány ötletes, szépen keresztülvitt támadást vezetett az újpesti kapu ellen. Az akciók eredményes befejezése azonban elmaradt, a lövések elkerülték a kaput, vagy az újpesti védelem lépett közbe még a lövés előtt. Az iram alábbhagyott, a játék színvonala süllyedt, a hullámzó támadások azonban izgalmas küzdelem képét mutatták. Az újpesti támadásokat, amelyek egy kornert hoztak, ferencvárosi akciók váltották fel, majd ismét Újpest nyomult fel, több meleg helyzet alakult a kapuk előtt, a várt gólok azonban nem születtek meg.
A második félidő a Ferencváros erős offenzívájával kezdődött, majd néhányperces érdektelen mezőnyjáték alakult ki. Ezután a ferencvárosiak szép támadásokat intéztek Újpest ellen, amelynek hátvédői azonban tisztázták a veszélyes helyzeteket. Most megfordult a játék képe. Az Újpest mindinkább előretört, fölénybe került s a 18. percben kornert ért el, amelyet újabb három korner követett. A Ferencváros tömörült védelme csak nehezen tudta megmenteni kapuját a góltól, végre egy szabadrúgás rövid időre felszabadította a zöld-fehéreket az ostrom alól. A 24. percben Turay lövése Beneda kapuja fölött süvített el, egy perc múlva azonban ismét P. Szabó lefutása végződött kornerrel. A 27. percben Obitz faultolta Ströcköt, a bíró szabadrúgást ítélt, amelyet Borsányi irányított az FTC kapuja elé. A labdát több újpesti és ferencvárosi játékos igyekezett fejjel elérni, Amsel is kiugrott kapujából, gyengén kiütötte a labdát, amelyet P. Szabó a gólba fejelt (0:1).
Hatalmas tombolás fogadta a gólt, amely után Újpest még néhány támadást intézett a Ferencváros ellen, majd hibás taktikával a védelembe vonulva, alkalmat adott ellenfelének a kiegyenlítő gól elérésére. A Ferencváros támadósora gyors egymásutánban vezette a támadásokat s a 31. percben Turai fejese a kapufáról pattant vissza. A 37. percben Takács II. kornert ért el s Rázsó szép sarokrúgásából Kohut élesen a kapuba fejelte a labdát (1:1). A gólra Újpest ellentámadásai következtek, lassan azonban mindkét csapat felhagyott a küzdelemmel s további eredmény nélkül fejeződött be a mérkőzés.
Budapesti Hírlap, 1928. március 06.
A labdarugóbajnokság nagy napja. — 25.000 nézőt vár az újpesti stadion.
Harmadik fordulója kerül lebonyolításra vasárnap a bajnokság tavaszi etapjának, de máris olyan esemény szerepel a programon, amely magára tereli az egész közönség osztatlan érdeklődését. A Ferencváros és Újpest találkozója ez, amelynek eredménye megpecsételheti a bajnokság sorsát. Egy utolsó ostrom lesz ez a Ferencváros ellen és ha sikerül, úgy meginog a Ferencváros biztosnak hitt bajnoki pozíciója. Három pont választja el Újpestet a zöld-fehérektől s ha valóra válik, amit Újpesten annyira óhajtanak, ha sikerül a lila-fehéreknek a győzelem kivívása, úgy a három pont leolvad egyre, amit már behozni nem tartozik az elérhetetlen nehézségek közé. Lehet, hogy Újpest régi álma beteljesedik, s a lila-fehér színek végre eljutnak a legszebb sikerhez, a bajnokság koszorújához.
Az újpesti stadion impozáns felkészültséggel várja a nagy eseményt, amely nyilván rekord látogatottságot fog bejegyezni az újpesti sporttelep történeti lapjaira. De nemcsak külsőségekben lesz grandiózus a vasárnap délután, nagyszabásút ígér maga a sport is. A Ferencváros klasszisa és játékereje már alaposan ki van próbálva, kérdés csupán az lehet, vajjon most, még elején a szezonnak, el tudta-e már érni a csapat legjobb formáját. Mert ha igen, győzelme még akkor sem kétséges, ha Újpest csapata az ősz óta újabb fejlődésen ment keresztül. A legjobb Ferencvárosnak győznie kell még kint Újpesten is, ellenben ha sok hiányozna a legjobb Ferencvárosból, vereségével még akkor is számolni kell, ha magával szemben nem is megjavult Újpestet találna. A Ferencvárosnak ezúttal is összeszokottságában, kiforrott rutinjában lesz a főereje s diadalt venni rajta Újpest csak akkor fog tudni, ha a maga ismeretes lendületét, szívósságát és akaraterejét a kellő harmóniával, ötletességgel és kombinációkkal tudja párosítani. Mindenesetre a közönségnek rendkívül izgalmas, érdekes és remélhetően nívós sportban lesz része.
Budapesti Hírlap, 1928. március 04.
A szezon első nagy mérkőzése legjobb angol liganívón mozgott
Hatalmas gigászi küzdelem volt tegnap Újpesten a ligában pontokkal vezető Ferencváros és a második helyezett Újpest között. Közel harmincezer érdeklődő zsúfolásig megszállotta az újpesti stadion minden talpalatnyi helyét s mindannyiokat lekötötte a kezdettől végig izgalmas és szinte pillanatról-pillanatra váltakozó irányú hullámzó küzdelem, amelynek nívója kétségkívül elérte a legnagyobb angol ligaküzdelmek színvonalát.
A mérkőzés teljesen egyenrangú ellenfelek küzdelme volt s mindkét csapat feltűnően jól állotta végig a példátlanul heves iramot s a nagyjában abszolút fair játéknak ideális bírója volt Biró Sándorban, akinek meccsvezetése valóban mintaszerű volt.
A Ferencváros az első félidőben többet volt frontban s szünetig néhány nagy helyzetük volt a vendégcsatároknak, de késlekedtek s a másodpercnek parányi töredéke már elegendő volt a veszély sikeres elhárítására. A kornerarány ugyan már szünetig is 2:l-re kedvező volt Újpestre, de ekkor még tagadhatatlanul biztosnak látszott a ligabajnok győzelme.
Újpest napja szünet után ragyogott. Mindent elsöprő lendülettel roham roham után indult a Ferencváros kapuja ellen s ekkor vált szembeötlővé az Újpest-támadás addig eléggé leplezett hibája: Wilhelm kerékkötője volt minden akciónak; kiderült, hogy Auer minden agilitása és rendkívüli futballintelligenciája ellenére idegenül mozog a csatársor közepén, ahol hiányzott Jakube, aki az összekötőket megfelelően foglalkoztatni tudja és ez kihatással volt Spitz teljesítményére is.
Itt említjük mindjárt meg, hogy a Ferencváros belső csatárai sem tudtak érvényesülni: Turai bágyadtan mozgott, Takács II csak ritkán jött lövőhelyzetbe és Szedlacsek pedig meglehetősen eltűnt.
Újpest korneraránya rohamosan javult s általános volt a vélemény, hogy egyetlen gól dönti el a meccs sorsát, mikor a 27. percben Ströck elleni foul miatt megítélt szabadrúgásból Borsányi a kapu elé küldte a labdát, amelyet Auer bal felé továbbított s a kapu előtt lévő P. Szabó fejjel megszerzi a vezető gólt.
A vereség dermesztő hideg szele csapta meg a Ferencvárost, amely az újpestiek örömujjongása közben még néhányszor veszélyben forog. De azután legyőzik a pillanatnyi depressziót s összeszorított fogakkal, dacos elszántsággal ellentámadásba kezd a Ferencváros. A nagy roham nem éri váratlanul Újpestet, amely ügyesen véd s a lövések nyomán a védőgátról pattan vissza a labda. Tíz perccel az Újpest vezető gólja után — a 37. percben — corner Újpest ellen, a második, míg Újpest
hétnél tart ; a cornert Rázsó rúgja s a kapu túlsó sarkánál szabadon hagyott Kohut lefejelt labdája ép hogy vonalon túl ér földet, Beneda már félkézzel ott volt, de a vonalon álló Kohut már lehetetlenné tette a gyors labdakitolást.
Egetverő tombolás jelzi a kiegyenlítést, a gólt elérő Kohutot nemcsak társai, de a közeli Fradi-drukkerek egy csoportja is megrohanja, öleli-csókolja s csak a rendőr szabadítja ki a kitűnő szélsőt.
Kölcsönös néhány kísérlet után végre lanyhul az iram s az utolsó pár percben már beletörődtek az ellenfelek a pontmegosztásba.
Mindkét részről nagyszerű volt a közvetlen védelem.
Újpestnél Sternberg szenzációs hátvédjátékkal tűnt ki, a két fedezetsor is jól végezte el feladatát: meglepően jól tartotta magát Lutz Bukovival szemben, de jó volt Borsányi, illetve Fuhrmann is.
A mérkőzés második félidejének első perceiben könnyen végzetessé válható tömegbaleset volt. A tribünnel szemközti emelt állóhely felső peremén lévő buffetépület tetejét mintegy nyolcvanan szállották meg s a tetőzet beszakadt, magával rántva két és fél-három méternyi mélységbe vagy félszáz nézőt, akik közül 42-őt részesítettek az újpesti mentők első segélyben, szerencsére komoly baj nem történt.
Pesti Hírlap, 1928. március 06.
Nagyon is a szezon elején vagyunk még, de a ligafutball alakulása olyan, hogy már most vasárnap végleg eldől az első liga bajnoki pozíciója, ha odakünn Újpesten a Ferencváros győz. Ez kétségkívül nem nagyon biztató a ligafutball további meccseire, de nem tagadható, hogy ez esetben is nagy küzdelmet ígér a továbbiakban a második, harmadik és negyedik hely körüli harc s végül külön pikantériával szolgál a kiesési zónában vívott nagy küzdelem, amelyben egyformán érdekelt a főváros és a vidék.
Valószínűbbnek a Ferencváros minimális győzelmét kell tartanunk, de már egy döntetlen is elegendő pontelőnyt biztosít a teljes három ponttal vezető Ferencváros számára. Újpest esetleges győzelme természetesen felborítaná a mai helyzetet és nyílt jelleget kölcsönözne a bajnokságnak, de ekkor még az egy héttel később sorra kerülő Újpest—Hungária-mérkőzéstől függ, hogy Újpest jogos eséllyel induljon a Ferencváros üldözésére — egy ponttal a vezető mögött.
Pesti Hírlap, 1928. március 04.
Délután egy órakor megtudtam az újpesti villamosokon, hogy a Ferencváros nem csapat, és hogy az UTE sem csapat, meg a Turay — ugyan kérem! — És majd meglátják, hogy mi lesz a Spitzcel, s hogy az Obitz Újpesten bizony nem fog dekázni, meg hogy a bajnokság odavész az újpesti homokon...
Végül annyi mindent tudtunk meg erről a kérdésről, hogy a villamoskocsi két kalauzának, sőt az újonnan érkezett ellenőrnek kellett vállalni a békeangyal szerepét, hogy a ferencvárosi és az újpesti drukkerek össze ne pofozkodjanak abból az ünnepélyes alkalomból, hogy a stadionban Ferencváros—Újpest-mérkőzés lesz...
A sámli és az UTE
Az újpesti kiskocsmában öt becsípett fiatalember énekelgetett magyarul, svábul, rácul vegyesen, — a refrén mindig az volt, hogy: "Mer az UTE nem enged ..." A hangulat igen lelkes volt, mikor kistaxi állt meg a vendéglő előtt és két ugyancsak illuminált ferencvárosi legény szállott ki belőle, s tért be az étterembe.
Az egyik — akit a délelőtti órákban jobban kivilágítottak, éppen, hogy bebillent az ajtón, kalapját illedelmesen leemelte, jobbkeze mutatóujját a magasba bökve, éktelen tisztulásán belelármázott a rác nótába:
— Éljen a Fradi!
A tüntetésre jött az ellentüntetés, a szemben álló felek — egyik oldalról öten, a másik oldalról ketten, felvették a barátságtalan diplomáciai érintkezés fonalát és több rendbeli lebecsülő megjegyezéssel illették egyrészről a Ferencvárost, másrészről
Újpestet.
A fradista az újpestiek asztala elé járult és szelíden odaénekelgetett hozzájuk:
"A sámli elúszott,
az UTE lecsúszott"
Biztonsági rendszabályok
Ebben megint nem értettek egyet. Nagy vitatkozás arra indította a vendéglő tulajdonosát, hogy biztonsági rendszabályokat léptessen életbe. Bevonult ő maga is, bevonult a főpincére és várakozó álláspontra helyezkedtek figyelték, hogy ebből a nagy vitatkozásból — ki kerül ki az uccára.
A ferencvárosi vezért — mindössze egy emberből állott a hadserege — egy pillanatra megvilágosította az Ég s átlátta a helyzetet:
Ha innen valakit kidobnak, az csak ő lehet...
Ismét béketárgyalásra indult. Az újpestiek asztalához lépett, kivett a zsebéből 40 pengőt odavágta az asztalra.
— Ne haragudjunk egymásra, édes uraim - egészen értelmesen mondta, csak a kezével
gesztikulált feleslegesen és alaposan eláztatott teste meg-megbillent a nagy békítési igyekezetben.
— Én itt leteszek 40 pengőt. A tulajdonos úr átveszi... Azután az urak is letesznek
40 pengőt... — majdnem az asztalra billent, ahová éppen akkor tálalták fel a halászlét.
Odagesztikulált a párolgó tál fölé. — Aztán elmegyünk a meccsre. Egye meg a fene, elmegyünk! Az onnan visszagyüvünk ide. Ha a Fradi kikap, akkor én vagyok a rongy... Akkor én fizetek 5 liter bort... Ha az UTE kikap, akkor maguk a rongyok... akkor maguk fizetnek 5 liter bort.
Rongy lesz mindenki...
És ezen az alapon megkötötték az Újpest—Ferencváros békét. Mikor elindultak kifelé, utánuk szóltam:
— És mi lesz akkor, ha döntetlen lesz a meccs?
A franzstadti legény egy pillanatra visszabillent az étteremajtóból, mindkét karját az égnek emelte és boldogan vigyorgó képpel válaszolt:
— Akkor itt rongy lesz mindenki, mert megisszuk az egész 10 litert...
Azután elvonultak és elvesztek abban a 25 ezer emberben, aki még arra is képes volt, hogy végignézze a TTC—UTE elsőosztályú amatőrmérkőzést, csak hogy lásson valamit a nagy derbyből. Hogy a meccs után visszajöttek-e és megitták-o a 10 liter bort, azt nem tudom...
Félnégykor végre megjelentek a pályán a ferencvárosi és újpesti legények és a huszonötezrek bőszen kitapsolhatták magukat, míg végre megérkezett a bíró és Hungler választott.
Ekkor már régen kizárták a pálya kapuit és párezer ember részben jeggyel, részben jegy nélkül a pályán kivitt rekedt.
Kezdődik
Újpesti támadással indult a játék. Spitz már az első percben lövő helyzetbe került, de ezután a Ferencváros veszi át az irányító szerepét. Az első passzok gyengék. Úgy látszik a ferencvárosi játékosoknak keskeny és rövid a pálya. Az első akciók — bár Takács már negyedik percben lövő helyzetbe került — nem sok szépet hoztak. Az első meleg helyzet a hetedik percben adódott az újpesti kapu előtt. Turay kiugratta Kohutot, aki Borsányi által egész a kornervonalig szorítva lehetetlenül nehéz szögből a kapulécbe lőtt. Izgalmas, hullámzó mezőnyjáték alakult ki amelyben a Ferencváros játéka volt elgondoltabb, pontosabban kidolgozott és veszélyesebben befejezett játék.
A 11. percben Takács II. egy félméterrel maradt le Kohut centerezése mögött.
Lassan ferencvárosi fölény alakul ki. A 14. percben Takács a 16-os vonalról éppen, hogy a kapu mellé lő. Egy perccel később ismét lövő helyzetben szereli Péter. A következő percben Kohut beadása Rázsó elé kerül. A szélső tiszta helyzetben idegesen a kapu fölé emeli a labdát.
Nincs gól
A 24. percben P. Szabó előretöréséből Wilhelm kapásból gyilkos erejű bombát küld a ferencvárosi kapura. Amsel kiüti a labdát Ströck elé, majd a szélső lábáról kornerre tolja a labdát.
Egy perccel később Turay messziről lő, labdája éppen hogy elsuhan a kapu fölött.
A 33. percben Rázsó beadását Beneda Kohut lábáról szedi le éppen akkor, mikor a ferencvárosi gólzsák lövésbe dől.
A 38-ik percben Takács II.-t csak nehezen szerelik az újpesti kapu elé. A csatár felbukik, de a bíró, — helyesen! — szabályosan ítéli a szerelést és véletlennek a bukást.. Nem ad 11-est.
Közvetlen ezután Lutz II. csúnyán beletalpal Bukoviba, majd kevéssel ezután combon rúgja Turayt.
Az első félidő utolsó perceiben a forró helyzetek egész sora következik a ferencvárosi kapu előtt.
Eredmény azonban nincs.
Huszonegy sebesült!
Szünet után ferencvárosi támadásokkal indul a játék. A zöld-fehér csatárok éppen az újpesti kaput ostromolják, amikor az állóhelyes tribün mögötti büféházikó a tetejére telepedett száz—százötven ember súlya alatt recsegve-ropogva összeomlik.
Az újpesti mentők könnyebb-súlyosabb sebesüléssel huszonegy embert szednek ki a romok alól.
A huszonötezer nézőt mindez nem érdekli.
A pályán folytatják a játékot. Az sem jelent semmi fennakadást, nem jelenti a játék félbeszakítását, hogy a nézőtér állóhelyes oldalán a tömeg súlya alatt beszakad a kerékpárpálya kerítése és — ide is futva mennek a mentők és a rendőrök...
. . . De már van gól
A publikumot csak a játék érdekli.
A Ferencváros határozottan jobb, csak a kapu előtt nincs szerencséje. Először Takács lő a kapu mellé, azután Turay küld egy süvítő bombát, ami éppenhogy elkerüli a kaput.
Az első negyedóra elmultával az erélyesebben játszó újpestiek kerülnek fölénybe és többízben forog veszélyben Amsel kapuja. Gól azonban csak a 27. percben esik, amikor Bukovi szabálytalanul szereli Ströcköt és Borsányi szabadrúgása Auer fejéről Amselhez kerül, akinek a kezéből P. Szabó a hálóba fejeli Újpest vezető gólját.
Sőt kettő is akad ...
Az újpesti gól felrázza közönyéből a Ferencvárost és most már olyan rettenetes erővel
támad, hogy a támadások súlya alatt össze kell omlani az újpesti védelemnek. Hiába játszik nagyszerűen Fogl III, hiába brillíroz Sternberg, a gól elmaradhatatlan. A Ferencváros egészen saját térfelébe szorítja Újpestet.
A 37-ik percben Takács támadásából korner lesz, amit Rázsó a Borsányi mögött álló Kohut elé rúg. A szélső a magasba ugrik és Borsányi feje fölött szaltót csinálva, védhetetlenül a hálóba helyezi a kiegyenlítő gólt.
A Ferencváros továbbra is frontban marad, de a védelme az utolsó öt percben meggondolják a dolgot — és minden labdát taccsra vágnak, húzzák az időt.
Újpest is, a Ferencváros is meg van elégedve a döntetlennel.
Pesti Napló, 1928. március 06.
A hetek óta hangoskodó reklámdobverés, a hasábokon elnyújtózkodó kommüniké-ízléstelenség: büszke lehet eredményességére. Az újpesti „derby"-nek elcímzett Újpest —Ferencváros professzionista csapatok bajnoki mérkőzésre garmadaszámra ömlött a tömeg, úgy, hogy az ilyen nagyarányú érdeklődésre fölkészületlen újpesti „Stadion" kapuira hamarosan kikerültek a "Megtelt" táblácskák és a későn érkező derbyre vágyókat már rendőrkordon szorította vissza a pálya kerítésétől. A kintrekedtek természetesen zúgolódtak, a már bentlevők pedig összepréselve-szorongva izgultak az egyébként kétségtelenül érdekfeszítő mérkőzésen. Az ilyenkor már megszokott szellemes közbekiáltások, biztatások, pfujolások sűrűn hangzottak el és ezeknek bábeli zavarába süvített be azután azoknak a szerencsétleneknek a jajkiáltása, akik a jobb látás kedvéért az állóhelyi büffé tetejére másztak föl. Az ingatag deszkaalkotmány összedűlt a rajtalevők terhe alatt, akik azután természetesen lezuhantak. Nagy pánik kerekedett, jöttek a mentők, bekötötték a sérülteket, akiknek száma mintegy ötvenre rúgott. Nagyobb baleset szerencsére nem történt.
Népszava, 1928. március 06.
Bár a „nagy” mérkőzés csak vasárnap délután 1/2 4 órakor kezdődött az újpesti stadionban, már délben megindult a népvándorlás Újpest felé. Közel 30.000 főnyi rekordközönség töltötte meg a nagytribünt és a teraszos állóhelyeket.
A csodálatosan impozáns emberkaréj közepette folyt le a lila-fehérek és a zöld-fehérek kemény összecsapása, amely ugyan nem volt szép, de férfiasan kemény és kirívó durvaságoktól mentes maradt mindvégig, ami a csapatok fegyelmezettségére vall és a vezetőbírót dicséri.
Ferencváros – Újpest 1:1 (0:0)
Újpesti Stadion – 20.000 ember – Bíró: Bíró Sándor.
Bíró Sándor sípjelére elindul a labda… Mind a huszonkét játékos érthetően ideges, de a nézők ezrei is izgulnak. Már az első percekben erőteljes támadást vezetnek az újpestiek és egészen a Ferencváros védelmi vonaláig jutnak… Hungler hibáz, Spitz azonban a kapu fölé lő… Az újpesti drukkerek mély sóhajtása szinte viharnak hangzik.
A 3. percben már a zöld-fehérek állnak Beneda hálója előtt, de csak kornert tudnak elérni. Rázsó labdáját Szedlacsek lövi, a csaknem üres kapuban álló Fogl III. azonban sikeresen visszaveri a veszedelmes labdát. Ezután Lutz faultolja Turayt. A 20 méteres szabadrúgást Kohut hatalmas erővel vágja az – ellenfél játékosaiba.
Fogl III. hatalmas erejű szabadrúgása Amselt foglalkoztatja. A fölszabadító rúgással Kohut megfut.
– Kohut Kohuuut! Add be… zúg a tömeg és Vili szót fogad. Mintaszerű centerezését azonban Rázsó léc fölé emeli.
A 15. percben az újpestiek látogatnak le az ellenfél térfelére. Eredmény egyelőre csak egy korner, amelyet P. Szabó rúg. Majd ugyanő a 24. percben elszabadul és kitűnő beadását Wilhelm II. kapásból vágja a hálóba…
– Góóól! – ordítja ezer és ezer újpesti hívő…, de Amsel ritkán látott bravúros elvetéssel kornerre tolja a nagyerejű labdát. Válaszul Bukovi lő Beneda kapufára. Az újpesti kapus szintén elvetéssel védi meg a szentélyét.
Óriási iramban folyik tovább a küzdelem. Kohut labdáját Beneda, Auer fejesét pedig Amsel fogja. Most következik Lutz II. csúnya „belépője”, amelyre fölhördül a ferencvárosi rajongók tábora, ugyanebben a pillanatban beomlik egy bódé is, amely az állóhely mögött tartotta a már helyet nem kapott futballrajongókat. A félidő vége felé az újpestiek mind veszedelmesebbek, Spitz kétszer is lövéshez jut, de mindannyiszor a felhőkbe fut a labdája. Félidő 0:0.
Szünet után erőteljes ferencvárosi támadások nyitják meg a játékot. A kitűnő Sternberg azonban sorra szétrombolja a veszedelmes akciókat. A sorozatos ferencvárosi támadások lassanként fölőrlik az Újpest ellenállását, amire a lila-fehérek védelme túl erélyes módon iparkodik parírozni az előretöréseket, de Bíró Sándor, a vezető bíró még idejében és hatásosan közbelép.
A 27. percben Borsányi szabadrúgása Takács I.-ről P. Szabó fejére került s onnan váratlanul Amsel kezei közé pattan. Amsel már fogni látszik a labdát, de a befutó Auer még tovább fejeli azt a hálóba:0:1.
A gól után az újpestiek teljesen helytelen taktikával, védelembe vonulnak. Ez csakhamar megbosszulja magát. A 32. percben Kohut lövését még a kapuja menti, de a 34. percben Rázsó korneréből Kohut fejese menthetetlenül megakad a kapu jobb alsó sarkában: 1:1.
huszadikszazad.hu