hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 3

   2015.07.17, 22:51

   1969. május 27.
   
   Az Ú. Dózsa elutazott Newcastle-ba
   
   Newcatle-ban minden jegy elkelt a VVK döntőre
   
   Londonba érkeztek az újpestiek – Noskó még érzi sérülését – Baróti nyugodt
   
   Vidám, jókedvű társaságként gyülekeztek az újpesti labdarúgók hétfőn kora délután a ferihegyi repülőtéren. Egyedül Noskó Ernő szomorkodott. A lábát húzta, sántikált és közben panaszkodott:
   
   - Hiába, ilyen az én szerencsém! Életem első válogatott mérkőzésén megsérülök, és most még a VVK döntőjében sem biztos, hogy játszhatok…
   - Ne búsulj Ernő, rendbe hozlak egy-kettőre! – vigasztalta Pető Gábor, az újpestiek lelkes gyúrója. Szavainak igazolásaként a hatalmas, sugárhajtású BEA gép utasterében egészen Londonig hideg vizes ruhával borogatta Noskó lábát. Így remény van arra, hogy csütörtökre felszívódik a vérömleny, eltűnik Adamec belépőjének nyoma az újpestiek keménykötésű fedezetének lábáról.
   
   Hogy is volt csak
   
   London felé repültünk. Az Újpesti Dózsa labdarúgói közül a vasárnapi csehszlovákok elleni VB selejtező főszereplői minden bizonnyal még a nagy csata élményeit elevenítették fel.
   
   Dunai Anti éppen előttem ült. Érdeklődve fordult hátra:
   
   - Mit gondol, vajon ki kerül a héten a Népsport Dobogójára?
   
   Válasz helyett még góljáról és a kihagyott helyzetekről kérdeztem.
   
   - A gólom, azt hiszem, jókor jött. Az nem vitás, hogy utána több helyzetet is kihagytam. De talán mentségemre szolgál, hogy a válogatottban újonc voltam. Legközelebb, remélem, még jobban megy…
   
   Bene is bekapcsolódott a beszélgetésbe:
   
   - A második félidő nagy nyomása alól, bizony, csak néha szabadult fel a kapunk. A második gól előtt nem láttam Albert Flórit, de éreztem, hogy valakinek még ott kell állni mellettem. Valóban a legjobb helyen állt. Azt hiszem, mindenkinek nagy örömöt szereztünk ezzel a győzelemmel…
   
   Várakozás Londonban
   
   Hat óra előtt néhány perccel landolt a gépünk London új, óriási repülőterén. A formaságok után Baróti mester vezetésével az egyik váróterembe vonult a társaság. Két óra várakozás után folytathatta csak útját az újpesti együttes Newcastle-ba, a skót határhoz közel fekvő észak angol kikötővárosba. Az idő lassan telt.
   
   Baróti Lajossal a közeli napok műsoráról, a tervezett összeállításról beszélgettem.
   
   - Hétfőn délelőtt otthon csak azokkal tartottam edzést, akik a csehszlovákok elleni mérkőzésen nem játszottak. Újabb edzést keddre tervezek, a mérkőzés színhelyén. Bár az angol szokások szerint a St. James stadion gyepére aligha engednek be bennünket.
   - Az összeállítás?
   - Ez Noskó gyógyulásától függ. Egyébként nehéz dolgunk lesz. Semmivel sem állunk könnyebb feladat előtt, mint például Leedsben. Döntőbeli ellenfeleink még Revie fiainál is keményebb legényeknek tűnnek.
   
   A városban nagy az érdeklődés
   
   Anglia különben hétfőn még ünnepelt. Az újságok sem jelentek meg. A követség az újpesti csapatot fogadó munkatársaitól tudtuk meg, hogy Newcastle-ban minden jegy elkelt. A St. James stadionban tehát hatvanezer hazai szurkoló biztatja majd az angolokat. A VVK elődöntő Budapesten is ismert botrányos jelenetei után különben a Newcastle vezetői és játékosai néhány nyilatkozattal igyekeztek megnyugtatni az angol sportkedvelőket, amely szerint a nagy tekintélynek örvendő magyar labdarúgók ellen egészen másként, keményen, de sportszerűen küzdenek majd.
   Mi lényegében ugyanezt várjuk a Dózsától, s eddigi sikeres szereplése alapján bízunk abban, hogy Baróti fiai Újpestre hozzák a kupát.
   
   Az Újpesti Dózsa elnökének, dr. Dániel Ernőnek vezetésével a következő tizenöt játékos kelt útra: Szentmihályi, Borbély, Káposzta, Solymosi, Bánkuti, Szini, Dunai III., Noskó, Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Zámbó, Nagy L. és Nyírő.
   
   Az együttes a késő esti órákban érkezik Newcastle-ba.
   
   1969. május 28.
   
   Noskó már edzett
   
   Ostrom alatt az újpestiek szálláshelye – Hűvös, szeles idő – Baróti háromesélyesnek tartja a döntő első mérkőzését, de bízik a kupa elnyerésében
   
   Newcastle legnagyobb lapja, a The Journal szerda reggel négyoldalas betéttel kedveskedett olvasóinak.A város kedvencei mellett a város nevezetes futballvendégeit, az Újpesti Dózsa labdarúgóit mutatták be a lelkes sportbarátoknak. A mérkőzés iránti érdeklődés óriási. A csütörtök esti VVK döntő lázában ég a város mintegy háromszázezer lakosa. De igazán csak minden ötödik polgár boldog, mert a St. James stadion lelátóin hatvanezer néző számára van hely. A belépőket néhány óra leforgása alatt szétkapkodták és a gazdag múlttal rendelkező csapat vezetői szerint az Újpesti Dózsa elleni mérkőzésre két stadiont is megtöltenének a Newcastle labdarúgó rajongói.
   Az újpestiek szállását a Royal Turks Head szállót valósággal ostrom alatt tartják az érdeklődők és még a szálló személyzete is az újpesti fiúkban bízik – már ami a jegyet illeti.
   
   Itt a nagy lehetőség
   
   Ami pedig a mérkőzés esélyeit illeti, a vendéglátók érthetően bizakodnak. A St. James stadion még az angol bajnokságban, az angol ellenfelek számára is veszélyes. A nemrég befejeződött bajnoki küzdelem során Newcastle-ből mindössze két csapat távozott győztesen és hét tudott egy-egy pontot elcsípni. A hórihorgas W. Davies irányította csatársor 40 gólt lőtt, és a tizenegyesek kivédésére, tehát valóban abszolút bravúrokra is képes Mc Faul kapus vezette védelem csak 20 gólt kapott. Joe Harvey menedzser véleménye szerint itt a nagy lehetőség az igazi nemzetközi sikerhez! A kiváló szakember különben évtizedek óta irányítja a Newcastle csapatát. Komoly szerepet játszott az ötvenes évek nagy sikereiben, amikor a Newcastle United 1951-ben, 1952-ben és 1954-ben elnyerte a legjelentősebb angol trófeát, a kupát.
   
   Davies osztogat
   
   A csapat a 4-2-4-es hadrendet követi. Mc Faul előtt Craig, Clark, Burton és Moncur a négy hátvéd, Gibb és a dán Arentoft szervezi a játékot a középpályán, s elől a kiválóan fejelő Davies osztogatja a labdákat Scott, Robson és Sinclair között. A hírek s Baróti megfigyelései szerint minden labdával Daviest keresik, aki Charltonhoz, a hórihorgas Jackie-hez hasonlóan próbálja fejjel helyzetbe hozni a társait. A különbség annyi közöttük, hogy Jackie elsősorban a szögletek, valamint a szabadrúgások után húzódott előre, de Davies állandóan elől tanyázik.
   
   Az újpestiek bizakodnak
   
   Az Újpesti Dózsa labdarúgóit rendkívül nagy szeretettel veszik körül Newcastle-ban, ez a barátságtalan időben külön jól esik. Hétfőn még csaknem egész napon át esett az eső, kedden- szerdán egyaránt csak néha bújt elő a nap. A szél viszont szinte állandóan fúj, s a hőmérő higanyszála ittlétünk óta a mi 15 Celsius fokunknál többet még nemigen mutatott. Mindez nem zavarja az újpesti játékosokat. Baróti – terveinek megfelelően – előbb kedden, majd szerdán délelőtt kiadós, főleg sok futásból, lazító mozgásból álló edzést tartott s az előkészületeket csütörtökön reggel újabb edzéssel fejezik be. Ekkor válhat véglegessé Noskó játéka is. A vasárnap megsérült játékos szerdán már edzett, a gyakorlatok jó részét már együtt végezte a többiekkel, de még érezte Adamec belépőjét.
   Így Baróti a taktikai megbeszélést is az edzés utánra halasztotta. A megszokott Szentmihályi-Káposzta,Solymosi,Noskó,Bánkuti-Dunai III.,Göröcs-Fazekas,Bene,Dunai II.,Zámbó csaaptban annyi változás lehet, hogy – amennyiben Noskó mégsem vállalná a játékot – Zámbó húzódik hátra és Nagy Laci kapja a 11-es mezt.
   
   - Ez az első mérkőzés mindenképpen háromesélyes – mondta az esélyekről Baróti Lajos. – Biztosra veszem azonban, hogy elérjük célunkat és a második hazai mérkőzésen be tudjuk biztosítani a kupa elnyerését.
   
   A nagy létszámban felvonult angol kollégák az eredménytől függetlenül újabb magyar futballbemutatót várnak az Újpesti Dózsától. A magyar labdarúgás hírneve, tekintélye Angliában változatlan s hadd reméljük mi is, hogy a lila-fehérek e jó hírnek megfelelő játékkal rukkolnak ki csütörtök este a St. James Park stadionban s akkor…
   
   Dunai Newcatle-ből is köszöni az elismerést
   
   Az ezüstcipős gólkirály nagy örömmel vette a hírt, hogy ő került a héten a Népsport Dobogójának legfelső fokára.
   
   - Minek tulajdonítja a sikert? – ezzel kezdtük a beszélgetést.
   - Az elmúlt években jól ment a góllövés. Tavalyelőtt 36, tavaly 31 góllal kerültem a lista élére és a sok gyakorlás, az edzések utáni túlórázás a nemzetközi mérkőzéseken is kamatozott. Az idei VVK nyolc mérkőzésén már tíz gólt sikerült szereznem, de régi álmom nem vált valóra. A csehszlovákok ellen azután végre bizalmat, játéklehetőséget kaptam a kapitánytól. Nagyon akartam s természetesen én örülök legjobban annak, hogy sikerült.
   - Azt mondják, kemény védők ellen nem szeret játszani…
   - A kérdést talán meg is fordíthatnám: melyik csatár kedveli a kemény védőket? De azért azt hiszem, az angol bajnok Leeds, vagy a legutóbbi rangadón a Ferencváros, sőt a csehszlovákok ellen is sikerült megmutatnom, hogy nem ijedek meg a szigorúbb őrzőktől sem.
   - A védők közül kiket tart a legkellemetlenebb ellenfeleknek?
   - Juhász ellen bizony nem leányálom a játék. De a tatabányai Törőcsik is veszélyes ellenfél. S bevallom tartok egy kicsit a pécsi védőktől.
   - Azt mondják a leggyorsabb az újpestiek között.
   - Ez igaz. Atlétáink edzője, Szentgáli Lajos, az Európa bajnok futó a közelmúltban afféle háziversenyt rendezett számunkra. Én futottam 100 méteren a legjobb időt, 11.2 másodpercet. De rövidebb távolságokon még gyorsabb, robbanékonyabb vagyok.
   - Mit vár csütörtökön?
   - A kettős döntőtől feltétlenül újpesti sikert. Miénk lesz a VVK – ezt állítom! S hadd üzenjek haza. A bajaiaknak, egykori iskolámnak. Szeretném megköszönni a jóleső biztatást a vasárnapi mérkőzés előtt. S köszönöm a lehetőséget Sós Karcsi bácsinak. Remélem, a következő mérkőzéseken is rászolgálok a bizalmára.
   
   1969. május 29.
   
   Háromgólos angol előny a visszavágóra
   
   Newcastle United – Újpesti Dózsa 3:0 (0:0)
   Newcastle-Upon-Tyne, St. James Park, 20.30 óra, 59.500 néző, Vezette: Joseph Hannet (belga)
   
   Newcastle: McFaul-Craig,Burton,Moncur,Clark-Gibb,Arentoft-Scott,Robson,Davies,Sinclair.
   Edző: Joseph Harvey.
   Ú. Dózsa: Szentmihályi-Káposzta,Solymosi,Noskó,Bánkuti-Dunai III.,Göröcs,Zámbó-Fazekas,Bene,Dunai II.
   Edző: Baróti Lajos
   
   Csere: Sinclair h. Foggon (60p.)
   
   Gólszerző: 1:0 Moncur (64p.), 2:0 Moncur (72p.), 3:0 Scott (83p.)
   
   Szögletarány: 5:2 (1:1)
   
   „Nemcsak a szívemből szólok. Láttam csapatunk minden mérkőzését, és állítom, miénk lesz a kupa! Legyőzzük a magyar labdazsonglőröket” – a fekete-fehér kokárdákkal a St. James Park felé megindult népáradat bizakodását az Evening Chronicle első oldalas fenti címe nyilvánvalóan növelte. Nem csoda, hiszen a csapat egykori kapitánya, Stan Anderson írta, feltétlen bizalmát a sajtó hasábjain is kifejezvén. A vendéglátók tehát bizakodnak, de ahogyan ezt Lord Westwood, a klub elnöke az Újpesti Dózsa vezetőinek és az itt lévő magyar újságírók tiszteletére rendezett fogadáson kijelentette, sportszerű és egyben nagyszerű küzdelmet vár, a Rangers elleni, botrányokkal tarkított elődöntőre rossz álmaiban sem szeretne emlékezni.
   
   A vendéglátók fekete-fehér hosszú csíkos mezben és fekete nadrágban, azonnal ostrom alá vették Szentmihályi kapuját. Az eső a mérkőzés előtt egy órával eleredt és a fehér mezes újpesti játékosok bánatára nem szűnt. A Newcastle kórusban éneklő szurkolóik biztatásától kísérve úgy játszott, ahogyan vártuk, magas, beívelt labdákkal a hosszú Daviest keresték, s ő fejjel próbálta helyzetbe hozni társait. A 7. percben Davies fejesét Szentmihályi csak másodszorra szerezte meg, majd két perc múlva Sinclair veszélyeztette Szentmihályi kapuját. Az első 15 perc nagy nyomása alól bizony csak nehezen szabadultak fel az újpestiek, a 15. percben Robson a kapunak háttal kapta a labdát, félfordulattal azonban mellé lőtt. McFaul, a hazaiak kapusa, a 15. percben hazaadásból kapta az első labdát, majd az ellentámadásból szöglet lett, Davies Robson elé csúsztatta a labdát, de Szentmihályi a helyén volt. A második negyedórában csökkent valamit a Newcastle nyomása. A Dózsa is támadgatott, de csak a tizenhatosig jutottak el Benéék. A 26. percben a Dózsa kapujától mintegy 25 méterre szabadrúgáshoz jutott a Newcastle, de Robson elhamarkodta a lövést. A 27. perc rendkívül veszélyes helyzetet hozott, újabb előreívelt szabadrúgás után Sinclair az alapvonalról adta vissza a labdát, de szerencsére senki sem volt ott. A 30. percben kapta az első tapsot egy Dózsa támadás, Dunai II. hátrahúzása azonban elkerülte a kaput. A Dózsa védelme továbbra is nagyszerűen zárt, a csatársor azonban nem tudott kibontakozni. Igaz, már a középpályásokat is zavarták a labda átvételében, továbbításában. A 36. percben a baloldalon kitörő Robsont Káposzta szabálytalanul állította meg, a beívelt labdát Scott fölé vágta. A 40. perc hazai könnyelműsködése, Clark hazaadása majdnem Benét hozta helyzetbe, de McFaul tisztázni tudott. Davies fejes, Davies lövés jelentett még munkát Szentmihályinak, majd az utolsó előtti percben mintegy 26 méterről a Dózsa jutott szabadrúgáshoz. Solymosi a sorfal fölött a bal felső sarokra irányította a labdáját, McFaul szögletre hárított. A szöglet után Bene fejjel csúsztatta a labdát Dunai II. elé, aki azonban az első félidőre nem ezüstcipőjét vette fel, s csúnyán fölé vágta a labdát.
   
   A II. félidőre elállt az eső, kigyulladtak a stadion reflektorai, bár ekkor még nemigen volt szükség a mesterséges világosításra. Fergeteges hazai támadásokkal folytatódott a játék, Davies elől tornázott ki Szentmihályi egy veszélyesen kapura tartó labdát. A szögletet Sinclair ívelte be, Davies ugrott fel fejelni, Szentmihályi azonban biztosan hárított. Támadást támadás után vezetett a Newcastle, a Dózsa játékosok a játéknak ebben a periódusában szinte csak pillanatokig birtokolták a labdát. Az 50. percben Bánkuti hibájából alakult ki újabb veszélyes helyzet, Szentmihályi azonban ezúttal is bravúrosan hárított. Egy-két perc elteltével aztán a Dózsának sikerült átjutnia végre a felezővonalon, egy ígéretesnek ígérkező Bene – Dunai adogatás végén az átadás Dunait lesen találta. Hiába, az állandó támadások érlelték a hazaiak gólját. A 64. percben szabadrúgáshoz jutott a Newcastle. A kaputól mintegy 30 méterről előreívelt labdát Davies az ötösön mellel levette, azonnal lőtt, Szentmihályi belevetődött a lövésbe, a labda a 11-es ponton álló Moncur elé pattant, aki jól eltalált lövéssel megszerezte a vezetést. 1:0. Szentmihályi csaknem állandóan munkában volt ezután is. A Newcastle nyomása nem csökkent, s a 67. percben Arentoft távoli lövését Szentmihályi csak bravúrral tudta hárítani. A 70. percben Davies fejjel ívelt a kapu elé, ahol két csatár várta gólra éhesen a labdát, Káposzta azonban felszabadított. Két perccel később aztán megszületett a hazaiak második gólja. Egy hosszú átadással Moncur remekül kitört, s két kényszerítő átadás után, mintegy 17 méterről nagy erővel lőtt a bal sarokba. Szentmihályi egy gondolattal elkésve vetődött. 2:0. A gól után változatlan erővel és elszántsággal maradtak támadásban a vendéglátók, egy másodpercnyi lélegzetvételhez sem engedve a Dózsa játékosait. A közönség szinte extázisban ünnepelte csapatát, lengtek-lobogtak a zászlók, a sálak és zúgott a győzelmi induló. A 79. percben Szentmihályi tisztázott veszélyes helyzetben Robson elől, majd a ritka Dózsa ellentámadások egyikének lehettek szemtanúi a szurkolók. Bene kecsegtető helyzetet harcolt ki, begurítását azonban Dunai két méterről elhibázta. Az utolsó 10 percre sem csökkent az angol csapat támadásainak az ereje. Hihetetlen iramot diktáltak. A 81. percben Davies újra fejjel adta a labdát Robson elé, s Szentmihályi hárított. A 83. percben Scott ragyogó támadást indított. Befelé cselezve indult a Dózsa kapuja felé. Robsonhoz játszott, tőle visszakapta a labdát, s a kifutó Szentmihályi fölött 7-8 méterről a kapuba emelte a harmadik angol gólt. 3:0. A mérkőzés vége előtt néhány perccel támadásba lendültek végre a lila-fehér játékosok is, ez azonban már mindenképpen késői fellángolás volt. Az utolsó pillanatokban mintegy 18 méterről szabadrúgáshoz jutott a Dózsa, a lövés pillanatában azonban megszólalt a játékvezető hármas sípszava, talán ezért is jutott Solymosi lövése akadálytalanul az angol kapuba.
   
   1969. május 30.
   
   Rous: Ez a győzelem a Newcastle újjászületését jelentheti!
   
   Az angolok biztosak a végső sikerben, de Baróti még nem adta fel
   
   „Ezt csináld utánunk,Baróti!” Ezt a címet a Newcastle-ban megjelenő újság a The Journal péntek reggeli számából vettem. A lap szakírója, az 1954-es, Budapesten játszott magyar-angol 7:1-es mérkőzés tisztelet góljának a szerzője, Ivor Broadis írta cikkének a címe fölé. A válogatott labdarúgóból lett szakíró végső következtetése is tanulságos: „A magyarok most hazamennek, de vajon mit főznek ki ahhoz, hogy behozzák a hátrányukat? A kupa elnyeréséhez már legalább négy gólt kell lőniük, s ez még a labdazsonglőrök számára is megoldhatatlan feladatnak látszik…”
   
   A hibák kiütköztek
   
   A hatvanezres nézőközönség az első perctől az utolsóig, nálunk elképzelhetetlen fanatizmussal biztatta kedvenceit. Bizony, az újpesti játékosok még késő este is mondogatták egymásnak: Bárcsak bennünket is így buzdítanának egyszer!... De ez a mérkőzés nem csak a közönség biztatásán múlt. A hazai csapat atletikusan nagyszerűen képzett, gyors, kiválóan fejelő, s fáradhatatlan játékosai olyan iramot diktáltak, amellyel szemben az újpesti csapat nem tudott ellenállni. Igaz, a csütörtök estihez hasonló felfogással egyetlen magyar csapat sem állhatott volna helyt. Ha visszaemlékezünk klubcsapataink angliai sikereire, a Ferencváros Liverpoolban, vagy az Újpesti Dózsa Leedsben aratott győzelmére, úgy két tényezőt kell különösen figyelembe vennünk. Az egyik: a hazai támadások, rohamok hasonlóak voltak, a másik: a rohamok erejét akkor egy-egy ellentámadás, sőt, góllal befejezett ellentámadás törte meg. Ezúttal azonban hiányoztak az ellentámadások. A játék már a középpályán is akadozott, az előretolt Fazekas, Bene, Dunai II. hármas pedig úgyszólván egyetlen épkézláb támadást sem tudott összehozni. Lehet, hogy ebben annak is része volt, hogy hátulról pontatlanul jöttek a labdák. Az alapvető hiba azonban inkább a csatárok, a magyar labdarúgók játékfelfogásában keresendők.
   Az Újpesti Dózsa együttese sok nehéz csatát hagyott maga mögött ebben az esztendőben. Játékosai a klub bajnoki és nemzetközi mérkőzései mellett becsülettel igyekeztek a válogatott rendelkezésére is állni. Végül azonban a cél, a kupa elnyerésének küszöbén megbotlottak. A Newcastle rohamai meglepték őket. Egy-egy mérkőzés eredményéből ugyan soha nem lehet és most sem lenne helyes messzemenő következtetéseket levonni. Viszont lehetetlen elhallgatni a csütörtök esti találkozó után, hogy ismét kiütköztek játékfelfogásunk már ismert, sokszor elmondott hibái.
   
   Kilenc éve lőtt gólt
   
   - Fel a fejjel, fiúk! – igyekezett felrázni a csapatot már csütörtök este Baróti Lajos, majd így folytatta: - Ezt a kilencven percet már nem lehet újra lejátszani, de miért ne tudnánk mi is három gólt rúgni a Megyeri úton a Newcastle-nak?
   
   Letört hangulatban, levert emberek számára minden biztató szó jól esik. Az újpesti játékosoknak is jólesett…
   
   - Dublinban kell először jól játszanunk. Ha ott sikerül győzni a válogatottnak, akkor majd utána megpróbáljuk a Newcastle ellen is. Még nem adtuk fel! – így foglalta össze a csapat véleményét Bene Ferenc, aki maga is érezte, hogy volna mit törlesztenie…
   
   Egyszóval megpróbálják… Ahogyan Bobby Moncur, a gyakran felfutó beállós megpróbálkozott csütörtök este a góllövéssel. Az itteniek szerint Moncur kilenc évvel ezelőtt, még ifjúsági korában, egy kupamérkőzésen lőtt gólt utoljára. Most – kétszer is betalált Szentmihályi kapujába. Mi tagadás, még várhatott volna néhány hónapot a góllövéssel…
   
   Erre még a hazaiak sem számítottak
   
   Joe Harvey, a vendéglátók menedzsere nem győzte fogadni a jókívánságokat…
   
   - Boldog vagyok, hogy ilyen nagy örömöt sikerült szereznünk közönségünknek. A játékosok nagyon tartottak ettől a találkozótól. Rettentően idegesek voltak. A szünetben igyekeztem őket megnyugtatni. Az első félidőhöz hasonló folytatást kértem tőlük azzal, hogy végre eredmény is legyen. Moncur gólja a legjobbkor jött, megnyugtatta a csapatot. Különben ilyen győzelemre álmomban sem mertem volna gondolni…
   
   A Newcastle csapata sok dicséretet kapott. Az elismeréssel nyilatkozók között volt Sir Stanley Rous, a FIFA elnöke, a VVK szervező bizottságának Newcastle-ban járt vezetője is…
   
   - Nagyon szép este volt ez az angol labdarúgás számára – mondta többek között. – A Newcastle a jelenleg korszerűnek tartott, igazi angol futballal fektette két vállra a magyarokat. Azt hiszem ezt a mérkőzést a Newcastle United újjászületésének napjaként tartják majd nyilván.
   
   Szó se róla, mi inkább a 6:3-ra, vagy az Újpesti Dózsa Leedsben aratott sikerére emlékezünk majd szívesebben. Jó lenne ezt a 0:3-at hamar elfelejteni vagy legalább is június 11.-én majd valamit törleszteni érte…
   
   Az Újpesti Dózsa együttese pénteken délután visszaérkezett Budapestre.
   
   1969. június 1.
   
   „Ilyen rohamokat még nem éltem át!...”
   
   A 0:3-as kudarcról beszél Baróti, Farsang, Göröcs, Bánkuti és Szini
   
   Újpest, Megyeri út, Dózsa stadion, szombat 11 óra. Forrón tűz a nap. A nézőtér üresen ásítozik. Az egyik padon tizenegy pár cipő. Azoké, akik Newcastle-ben taposták a mély, süppedős füvet. A zuhogó esőben alaposan megáztak, s mivel még mindig nedvesek, kitették a napra száradni.
   Bent az öltözőben Baróti mester viszi a szót. Az ajtó zárva, de így is kiszűrődik az újpestiek ősz hajú mesterének hűvös, tárgyilagos hangja. Nem tesz senkinek sem szemrehányást. Tényeket állapít meg, bírál. És kint a folyosón már készségesen beszél arról, hogy miért szenvedett kiütéses vereséget a Dózsa.
   
   - Olvasom a lapokat, mondhatom, keményen bírálnak. Igazuk is van. Rossz benyomást keltettünk, s a 0:3 bizony nagy vereség. Azt azonban helyteleníteném, hogy sokan azt állítják: beálltunk védekezni, s az erőfutball legyőzte a technikát. Nem egészen így van. Mi máskor is két előretolt csatárral játszunk, s a csapat kombinációkkal fejlődik fel támadásba. Ez most nem sikerült. Egy órán át ugyan nem volt különösebb baj, de aztán egyre kevesebbet tudtuk tartani a labdát, képtelenek voltunk kibontakozni, lépcsőzetes helyezkedés közben felzárkózni a támadásokhoz, mi is hosszan vágtuk a labdát, s az angol rohamok egyre jöttek. Az erő, az állóképesség, a közönség félelmetesen fergeteges biztatása közben ezúttal valóban legyőzte a mi technikásabb játékstílusunkat, de csak azért, mert mi ezúttal nem a megszokott módon futballoztunk. Ezt egyénekre, s a csapatra is értem. Nem kedvezett nekünk a kisméretű pálya sem, mert az angolok mindig nagy ívben kapu elé rúgták a labdát, mégpedig a 16-osra, s remekül lefejelték a mieinket. Nem vitás, hogy a sok fejelés számunkra szokatlan volt. A mi védőink nem győztek futni, ugrani, fejelni. S a fokozott igénybevétel közben bizony elfáradtak.
   
   A játékosok is megjelennek, ki mezben, ki melegítőben, s labda nélkül. Mozgásukon is látszik, hogy nincsenek rózsás hangulatban. Laza futkározás, gimnasztikai gyakorlat, játékos mozgás, s egy kis páros gyógylabdázás. A cél: az izmokból kiűzni a fáradtságot.
   
   A nézőtéren Farsang Endre szakosztályvezetővel beszélgettünk – a hibákról, a vereség okairól. Tömören egyértelműen fogalmaz:
   
   - Nem bírtuk idegekkel! Egy félidőn át úgy véltem, itt nem lehet baj, de aztán volt egy húsz perc, amikor mi is ütöttük-vágtuk a labdát s rohantunk. Bene, Dunai és Zámbó mérsékelt teljesítménye is döntően közrejátszott abban, hogy kikaptunk. A Leeds sokkal jobb csapat, s ellenük megálltuk a helyünket. Ezért is fájó ez a 0:3.
   
   Baróti megengedi, hogy Bánkutival szót váltsunk.
   
   - Még álmomban se jöjjön elő ez a mérkőzés. Hatalmas nyomás hárult ránk, amióta hátvédet játszom, még ilyen rohamokat nem éltem át. Mindig csak jöttek, jöttek, mi meg kapkodtunk, nem találtuk a csatárokat a labdával, durva helyezkedési hibákat követtünk el. Csírájában megölték, elfojtották a kezdeményezéseinket. Hiába: mindenki úgy játszik, ahogy hagyják, s bennünket ezúttal nem hagytak játszani.
   
   Nemsokára dél. Dunai kérdezi:
   
   - Bemehetünk már, Lajos bácsi?
   - Még öt perc, Anti.
   
   S amikor vége gyorsan besietnek. Göröcsöt faggatom, népiesen fogalmaz:
   
   - Egy félórára megbolondultunk. Nem találkoztunk a labdával, képtelenek voltunk passzolni, mindenki rúgta, amerre állt, s így az angolok ellen nem lehet. Úgy éreztem magam, mint a Fradi ellen, szünet után. Nagy volt a nyomás. Érthetetlen, hogy a védőink miért hátráltak be a 16-oson belülre.
   
   Szini a fejét fogja:
   
   - Rossz volt nézni, mert negyedóra alatt szétzúztak bennünket.
   
   Az öltözőben távirati stílusú válaszokat kérek: mi várható a visszavágón?
   
   Baróti: A Newcastle csak otthonában félelmetes. Idegenben két góllal kikapunk a Setubaltól és a Feijenoordtól is. Tőlünk is kikap. Reménykedem…
   
   Noskó: Az angolok majd meglátják, hogy a Megyeri úton egészen más. Fergetegesen támadunk majd. Nem reménytelen a dolog.
   
   Göröcs: Ha feladnánk, nem lennénk sportemberek. Nem adjuk fel, de aligha lesz mienk a kupa.
   
   Solymosi: Ha az első tíz percben gólt rúgunk, elszabadul a pokol. 0:2-vel tovább jutottunk volna. Így nehéz!
   
   Farsang Endre lélegzetelállító mondatot diktál: Ha mindenki tudása legjavát nyújtja, miénk lesz a VVK!
   
   Ez poénnak olyan remek, hogy tovább már nem is kérdezek. Hagyom szétszéledni az újpesti fiúkat, akikre most testben és lélekben egyaránt ráfér a pihenő.
   
   
   
    
2. 
   admin pirospont

   # 2

   2010.11.15, 12:39

   
   
   az Újpesti címer. (1969-es bajnokcsapat)
    
3. 
   Giovanni

   # 1

   2010.05.13, 14:48

   
   
   http://cgi.ebay.co.uk/ws/eBayISAPI.dll?VISuperSize&item=110530165358