hozzászólások

1. 
   (boz)

   # 2

   2020.08.12, 22:48

   „Súlyos viharkárok” – villant fel a szalagcím a 3-as metró egyik állomásán elhelyezett fényújság hírsávján, valahol félúton a Budai II. Lászlóról elnevezett aréna felé. Mindez az Államalapítás ünnepe után bő egy hónappal kisebb meglepetést válthatott ki a szerelvényre várakozókban, miután (egyéb honi természeti csapás híján) az ember hiába is próbált az emlékezetéből más egyebet elővarázsolni e kétszavas cím láttán – a kísérő zöveg tényleg a(z idén) augusztus 20-án történtekre utalt. Habár a következő jelenség, amely útban Rákospalotára zajlott a fővárosban, pécsi szemnek talán kevésbé megszokott, a máskor egyébként mindig naprakész információkkal szolgáló elektronikus médium elavult tartalmához képest valamivel kisebb megütközést okozott a helyszínre érkezőkben.
   
   Amikor ezen a napsütötte, kellemes vasárnap délutánon a Széchenyi téren – nem tévedés, a XV. kerületben ezen elnevezés alatt található az Újpest ideiglenes otthonául szolgáló REAC-pálya – tetőtől talpig felszerelkezett rendőrök hada jelent meg, majd a kezdőrúgás előtt jó negyedórával egy vízágyúval felszerelkezett szerkezet is begördült az eredményjelzővel átellenes szektor mögött (itt kerültek elhelyezésre a szomszédból átruccant ultrák), elmaradtak a máskor elő-előforduló disszonáns szurkolói reakciók. Így ha a lila-fehér színekben pompázó szurkolósereg tagjai között netán voltak is olyanok, akik szintén a kék jelű földalatti személyszállító eszközt vették igénybe, és az elmúlt héten valamiért immunissá váltak az itthoni események kapcsán, és egyedül az utóbbi hetekben valamiért magára hagyott (amúgy alig olvasható) Deák téri fényújság információira támaszkodtak, rövid töprengés után legfeljebb csak magukban tették fel a kérdést: az még rendben van (pontosabban: tudomásul vették), hogy a tűzijátékkal együtt máig felkavaró emlékeket felidéző este milliós károkat okozott, de ugyan már, mi szükség erre a nagy felhajtásra az Újpest-Pécs mérkőzésen?
   
   Amikor csapatunk legutóbb itt járt, Rákospalota még valóban a béke szigete volt. Az égig magasodó jegenyefák Babits Mihály korabeli versének felidézésével együtt mind-mind a külvárosi idillt árasztották magukból. A környezet ugyan most is visszaidézte a tavaszi mérkőzést, azt az összecsapást, amikor a kiesés ellen menekülő REAC otthonából kis híján hazavittük mindhárom pontot. Most, az ősz csalhatatlan jeleként, a drukkerhad a különféle színekben pompázó leveleken gázolt át, és lépett be a stadionba. Abban az évszakban foglalta el a helyét újpesti vagy pécsi szimpatizánsként a rákospalotaiak stadionjában, amely hosszú évek óta az új szezon rajtját jelenti, és amelyben csak egy árnyalattal kezdett jobban a tavalyi ezüstérmes aktuális ellenfelénél. A találkozó előtt a PMFC-t négy pont választotta el az Újpesttől, a szoros mezőnyben viszont az elmúlt fordulót Sopronban sikerrel abszolváló lilák a dobogó közelében kopogtattak, míg a mieink a veszélyes zónából igyekeztek kievickélni.
   
   A rendkívüli készültséget, a tömegoszlatásra is alkalmas szerkezetek felvonultatásának szükségességét a jelenlévők később sem hozták szóba. A nagyjából háromezerre tehető szurkolósereg bármelyike alighanem pontos információkkal rendelkezett a kiemelt rendőri jelenlétről, miután ha az újságokból nem is, a társaiktól megtudakolhatták: bizony, egynéhány társuk tiszteletét tette a Magyar Televízió kedd éjjeli ostroma során...
   Tíz perc elteltével felsóhajthattunk. Nem arról volt szó, hogy megúsztunk egy összecsapást – a szurkolók végig békésen gyülekeztek –, a megkönnyebbülést Rajczi Péter fölépördítése váltotta ki Szabadosékból. A pályafutását végül Újpesten folytató tavalyi gólkirály hét minutummal később ennél is közelebb állt a gólszerzéshez, ám 18 méterről leadott lövése után Herbert Roland helyett a felső léc hárított. A túloldalon Sipos János egy váratlan megoldással próbálkozott, és az ellenfél térfelét átlépve az oldalvonal közeléből kapura ívelt, a remek helyzetfelismerés végén a kapujába visszalépő Balajcza bravúrral hárított. Ekkor még nem tudhattuk, hogy a pályaválasztó Újpest az idő szorításában egy titkos fegyvert kényszerül majd bevetni ellenünk a gólszerzés reményében.
   „Egymás hibájából élnek, mind a huszonketten!” – kiáltott fel váratlanul egy öregúr a félidő hajrájában a hazai szektorból. Ehhez kapcsolódóan hozzátehetjük, hogy ebben az időszakban a kapuk nem forogtak veszélyben.
   A második félidőt jól kezdték a piros-feketék, csapatunk addigi agresszív játékát, az Újpest játékosait nem engedte kibontakozni – Tóthék több alkalommal rontották el az átadásokat, és a támadásszövésük néha enélkül is megakadt –, ezáltal és a jó közbeavatkozások révén a PMFC rendre meglepte a lilákat a középpályán.
   Így történhetett, hogy a lelátón egy alkalommal már azt is tapssal fogadták, amikor Vermes Krisztián a saját tizenhatosánál kiharcolt egy bedobást.
   A 64. percben a Sándor Györgyöt a tizenhatos vonalánál szerelni próbáló Herbert az oldalvonal közeléből, tehetetlenül nézte, ahogyan Tóth Norbert 20 méterről az üres kapu mellé helyezi a labdát. Az Újpest csapatkapitánya röviddel a váratlanul adódó, de az addig látottak alapján legalább ennyire nagy lehetőség elrontását követően elhagyta a pályát, és Nagy Olivér váltotta őt.
   
   Szűk negyedórával a lefújás előtt úgy tűnt, hogy a hátralévő időben a jelenlegi eredmény megtartása megvalósítható, reális cél a mieink számára. A PMFC ugyan több ellencsapással is próbálkozott, az elmúlt percekben rövid időn belül kétszer is megcélozta Balajcza kapuját, azzal kalkulálhattak Kulcsárék, hogy a hajrában mindent megpróbál majd a gólszerzés érdekében az addig csak rövid jó periódusokra képes Újpest. A hajrába lépve azt láthattuk: csapatunk a kezében tartja a mérkőzést. Nagy Olivér aztán jött, látott, és győztes gólt szerzett az Újpestnek. A 17 éves középpályás a szünetben még látványos trükkjeivel kápráztatta el a jelenlévőket, és amikor ezeket a könnyed megmozdulásokat elnézte az ember a lelátón, az erősen visszafogott játékot hozó 45 perc friss élményével azt gondolta, hogy ennek a srácnak bizony, helye lenne a pályán. Ezt Valére Billen is így gondolta, és bár a jobbszélen Sipos Jánossal váltakozó sikerrel vívta meg párharcait, a 79. percben Erős beívelését (a labda magas ívben, az alapvonal közeléből érkezett) a pécsi védelem erőfeszítései ellenére két lépésről értékesítette.
   
   A PMFC csapatát tíz perc választotta el a pontszerzéstől a Budai II. László-stadionban. A piros-feketék gyakran egymást kisegítve, védekezésben és támadásban is tudatos elemeket felvonultatva alaposan megnehezítették az Újpest dolgát. A lila-fehérek játékából hiányzott a váratlanság, és ugyan az előrejátékban a mieink sem tudták meglepni a tavalyi ezüstérmest, talán nem az elfogultság beszél belőlünk, ha kijelentjük: éppen a játék kiegyenlített jellege miatt együttesünk rászolgált volna a döntetlenre. Ezt egy pécsi illetőségű játékos, Nagy Olivér, aki a csapatunknál a 2001/02-es szezont töltötte el, nem így gondolta, és eldöntötte a mérkőzést. A lefújást követően a lila-fehérek megkönnyebbülten, a PMFC pedig emelt fővel hagyhatta el a játékteret.
    
2. 
   admin magyarfutball.hu

   # 1

   2014.12.15, 13:20

   A Szusza-stadion november 30-áig történő betiltása miatt itt rendezett mérkőzés.