hozzászólások

1. 
   admin bbsz

   # 2

   2016.11.11, 19:33 (szerk.: 2021.03.06, 23:10)

   Ki a harmadik csabai csere?
   A Békés Megyei Hírlap tudósítása mellett a Meccsmorzsák című írásban (szerzője a csabai Szegedi Zsolt lehet,aki a tudósítást is jegyzi) a következőt olvashatjuk:
   "Kiss János nem tartozik a szerencsés játékosok közé. A második játékrészben csereként pályára lépő csatár csak perceket töltött el a zöld gyepen, ugyanis újra megsérült."
   A tudósításban ez is szerepel a cseréknél (Kiss helyett Sándor).
   Egyéb forrásokban (Nemzeti Sport, Focivilág, nela, futbalmanach, futball(97)98 évkönyv), ahol megnéztem, Majort jelölik a lecserélt játékosnak.
   Kisst a következő mérkőzések beharangozóiban a sérültek között említik (nem is játszott többet ebben az évadban), ez is az ő lecserélését valószínűsíti .
    
2. 
   admin bbsz

   # 1

   2016.11.11, 18:56 (szerk.: 2021.03.07, 22:27)

   Hatvan percen keresztül partiban...
   Ferencváros - Békéscsabai Előre FC 4-0 (0-0)
   
   NB I-es labdarúgó-mérkőzés, Budapest, Üllői út, 8693 néző
   V.: Márton S. (Hajdó, Tompos)
   Ferencváros: Udvarácz 0 — Vámosi 6 — Lőrincz 5, Szűcs 5 — Zavadszky 6, Forrai 6, Bekő 6, Nagy N. 6 — Miriuta 9 — Horváth F. 6, Nicsenko 4. Edző: Varga Zoltán
   Békéscsaba: Baji 5 — Raducu 5 — Nagy L. 6, Kovács 5 — Medgyesi 5, Balog Z. 4, Major 6, Stoica 4, Kasik 6 — Belvon 4, Kulcsár 5. Edző: Bozai Gyula
   Csere: Nicsenko helyett Schultz (7), Kasik h. Balog Zs. (3) mindkettő a szünetben, Belvon h. Kiss J. (-) a 65., Kiss J. h. Sándor (-) a 71., Bekő h. Páling (-) a 73. percben.
   Gólszerző: Miriuta a 62., 70., 72. és Zavadszky a 75. percben.
   Sárga lap: Major (Miriuta visszahúzásáért) a 17., Forrai (megrúgta Majort) az 54. percben.
   Szögletarány: 9:4 (3:0)
   
   62. perc: Miriuta Schultztól kapott átadást 17 méterre a csabai kapuval szemben, a középpályás tolt egyet a labdán, majd nem sokat teketóriázott: ballal félmagasan kibombázta a kapu jobb oldalát (az eddig jól záró vendégvédők csak asszisztáltak), 1-0.
   70. perc: Miriuta egy röviden kifejelt labdára csapott rá, s 15 méterről, a kapuval szemben, mesterien csavart a tehetetlen Baji mellett a kapu bal alsó sarkába, 2-0.
   72. perc: Miriuta ezúttal a bal összekötő helyén tűnt fel, s 20 méterről mutatta be a kivételes rúgótechnikáját azáltal, hogy onnan a hosszú alsóba nyeste a labdát, 3-0.
   75. perc: A fél perccel korábban csereként beállt Páling az első labdaérintésére gólpasszt adott. Nagy N. átívelését fejelte vissza az érkező Zavadszkynak, aki 4 méterről úgy lőtt a kapura, hogy még az átvételre is maradt ideje, 4-0.
   
   Az előzmények alapján azt lehetett várni, hogy a Fradi hazai közönség előtt nekiesik majd a Békéscsabának. Nos, ebből nem sok valósult meg, a labdabirtoklás aránya csupán 52—48 százalék volt.
   Kóstolgatták egymást a csapatok, Nagy L. fogta Nicsenkót, Kovács őrizte Horváthot, a két legveszélyesebb zöld-fehér játékost.
   A másik oldalon tulajdonképpen egyszemélyes csatársorjátszott Kulcsár személyében (Belvon inkább mélységből indult), rá Szűcs vigyázott. Feltűnő volt, hogy Medgyesi szokatlanul sokszor futott fel a jobb oldalon, s így nem kizárólag védő funkciót osztott ki neki Bozai Gyula.
   A hazai középpályások még csak-csak eljutottak valahogy a vendég 16-osig — elsősorban a hosszú, előreívelt labdáknak köszönhetően —, de ott elfogyott a tudomány. Horváthék nem nagyon kaptak használható labdákat hátulról, s így nem kerültek igazán helyzetbe. A legtöbb veszélyt talán Miriuta szabadrúgásai jelentették Baji kapujára. A vendégek meglepően magabiztosan játszottak, a védelem többnyire jól zárt, s a megszerzett labdákat is próbálták minél inkább megtartani, amelyben leginkább Major és Stoica jeleskedtek. Igaz ezzel együtt az is, hogy a csabai támadások nemigen hozták rá a szívbajt a zöld sasok szurkolóira, persze a biztonságra való törekvés talán érthető is a Fradi ellen idegenben. Mindezek ellenére a félidő jó részében gyengén muzsikáló zöld-fehérek ellen megérdemelten tartotta a 0—0-át 45 perc után a viharsarki együttes.
   Sokat elmond Varga edző cseréje a szünetben: Nicsenkót Schultz Leventével váltotta fel. Ekkor úgy tűnt, hogy jól döntött a mester, hiszen az egykor Csabán is megfordult csatár már a harmadik percben nagyon veszélyes volt. A liláknál Kasikot kényszerűségből Balog Zs. váltotta fel a bal oldalon, ő azonban csatártársával ellentétben nemigen került helyzetbe.
   Az első játékrésznél nagyobb nyomás nehezedett a vendégek kapujára, köszönhető ez elsősorban a csereként beállt Schultznak, no meg annak, hogy a fővárosi játékosok nagyon összeszedték magukat. Miután az első gólt megszerezte Miriuta, attól kezdve nem volt mese. A gól megadta az alaphangot a Fradinak, s olyan fergeteges 15 percet produkált, aminek nem tudott ellenállni a megzavarodott vendégvédelem. Miriutáról már tudtuk, hogy elképesztően jó a rúgótechnikája, ezt most is maradéktalanul bebizonyította, nagyon szép gólokat szerzett, amivel el is dőlt a mérkőzés sorsa.
   A Békéscsaba tisztességesen próbálkozott ezután is, Nagy L. például teljesen egyedül vezette rá Udvaráczra a labdát, de a portás a helyén volt.
   A görcsösen akaró Ferencvárosnak az első gól megszerzése volt roppant fontos, mert innentől kezdve, közhelynek tűnik, de nagyon felszabadultan játszott. Persze ehhez hozzásegítette őket az addig jól játszó viharsarki védelem is azzal, hogy Miriutát és Schultzot „hagyták szárnyalni”, amolyan „zöld sasok” módjára.
   
   Edzői nyilatkozatok
   Varga Zoltán, a Ferencváros edzője:
   — Az első félidőben kicsit görcsösek voltunk, amit annak tulajdonítok, hogy a játékosok vállát nyomta a „mindenképpen nyerni kell” tudat. Schultz beállásával azonban megváltozott a játék, s úgy érzem, ez volt végre az a foci, amit hosszú távon is meg szeretnénk valósítani.
   — Schultzot miért nem jelölte kezdőként?
   — Vele kapcsolatban még mindig az a véleményem, hogy nem bírja végig a kilencven percet, viszont csereként is képes új színt hozni a játékunkba, nagy nyereség volt a mai meccsen.
   Bozai Gyula, a Békéscsaba edzője:
   — Először is gratulálok a Ferencváros megérdemelt sikeréhez. Ami minket illet, hatvan percen keresztül nem vallottunk szégyent.
   — Mégis mi történt ezután?
   — Mi egy kis csapat vagyunk, nálunk rengeteget jelent négy játékos kiesése. Elfáradtunk, s igazán megfelelő cserével nem rendelkeztem, többek között Kasik kényszerű cseréje is nagyon károsan hatott, hiszen a helyére beállt Balog Zsolt rendre lemaradt védekezésben, a rutintalansága kiütközött. Az első gól megpecsételte a sorsunkat, a továbbiakban pedig hagytuk Miriutát játszani, hét perc leforgása alatt kaptunk még hármat. Ehhez nem kell különösebb kommentár. Mellékesen a második játékrészre egy nagyon felszabadult Ferencváros jött ki, ekkor már nagyon jól játszottak.
   — Tud-e valakit dicsérni a saját csapatából?
   — Nagy László a csapat legjobbja volt, Nicsenkót teljesen levette a pályáról az első félidőben (le is kellett cserélni). A második félidőben Horváthot kellett őriznie, nyugodtan mondhatom, vele szemben sem vallott szégyent, emellett a támadásokat is segítette. A vereség ellenére sem marasztalnék el senkit, hiszen mindenki egytől egyig mindent megtett a tisztes helytállás érdekében.
   (Szegedi Zsolt)
   
   3. Ferencváros 28 18 7 3 59-31 61
   ...
   14. Békéscsaba 28 7 5 16 30-51 26

   
   Békés Megyei Hírlap, 1997. május 5.
   

   Vasile Miriuta = mesterhármas! Kell-e akármiféle kommentár a képen fehérben látható játékos produkciójához?
   Nicsenko egy félidőn át őrlődött a békéscsabai védelemben - itt éppen Raducu és Major fogja őt satuba -, aztán az öltözőben „hagyta őt” Varga Zoltán, így az ukrán csatár kimaradt a Fradi-fiesztából. (Németh Ferenc felvételei)

   
   Nemzeti Sport, 1997. május 4. és 5. (Arcanum DT)