† Zsolt Tamás (Pécs 1954.09.14 - 2024.10.14)
játékos
0 nemzetközi kupa
1 hazai kupadöntő
1 elsőosztályú bajnoki
Zsolt Tamás magyar kupadöntő mérkőzései:
| # | dátum | bajnokság | mérkőzés | csere | lap | gól | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 1978.08.20 | Magyar Kupa | Ferencvárosi TC - Pécsi MSC | BEcserélve | 4 : 2 |
Zsolt Tamás magyar bajnoki mérkőzései:
NB I 1978/1979
| # | dátum | ford. | mérkőzés | csere | lap | gól | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 1978.12.09 | 15 | Diósgyőri VTK - Pécsi MSC | 2 : 0 |
1 mérkőzés
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Hetvenéves korában, hosszas betegség után elhunyt dr. Zsolt Tamás, a PMSC és a Mohács egykori labdarúgója, értesült lapunk a szomorú hírről. 2021-ben készített interjúnkkal emlékezünk rá.
A tehetség szikrája ott bujkálhatott Zsolt Tamásban, amikor 15 évesen az édesapja elvitte a Pécsi Bányászba. Manapság ilyen későn egyesek már abbahagyják a szervezett futballt. Az edzői mégis láttak benne némi fantáziát, előbb-utóbb helyet is követelt magának a felnőttek között. Később, a PEAC érintésével került a Pécsi MSC-be, de ott sok lehetőség nem jutott neki.
- Egyrészt nappali egyetemre jártam, így csupán napi egy edzésen vettem részt - emlékezett vissza az évtizedekkel korábbi eseményekre Zsolt Tamás. - Másrészt, a Lutz Jakab, id. Dárdai Pál, Lőrincz Sándor középpályás sorba képtelen voltam bekerülni. Két év alatt egy-egy bajnoki meccs jutott nekem az első, illetve a második vonalban. El akartam igazolni, de egy darabig ragaszkodtak hozzám.
- Merrefelé kacsintgatott?
- Keresett a Komló, de oda nem engedtek el. A Mohács újonc volt 1979-ben a második osztályban, hozzájuk mehettem. Életem legjobb döntése volt, amikor a Duna partján folytattam a játékot.
- Mégsem volt teljesen felhőtlen a dolog?
- A nézők között ment a sustorgás, hogy az „idegenek" a helyi játékosok elől veszik el a lehetőséget. Ez az egy téma volt zavaró, de kivívtam a helyemet, talán ment is a játék. Két szezonon keresztül alapembernek számítottam, mégsem jött a folytatás.
- Valaki „megfúrta"?
- Rosszabb történt! Már 27 éves voltam, végzett jogász, azt hittem, megúszom a honvédséget. Nem így történt, be kellett vonulnom a Kaposvári Táncsicsba, nem létezett mese. Jött az NB III, annak minden nyűgével.
- Meg egy világot átívelő nagy utazással.
- Bekerültem a Néphadsereg Válogatottjába. Meghívtak minket a baráti hadseregek nagy tornájára, a Koreai Népi Demokratikus Köztárságba. Három hétig szinte rabként éltünk Phenjanban, a fővárosában. Minden lépésünket figyelték, felügyelet nélkül egy lépést sem tehettünk. De legalább programokat szerveztek nekünk, amikben nem akadt sok köszönet.
- Túl részletes volt a helyi nemzeti múzeum összes terme?
- Más irányba tereltek minket. Egyebek mellett elvitték a küldöttséget az operaházba, ahol valami kínai mintára épülő előadást tartottak. Legalább 4 órás volt, ám a magyar futballisták elég hamar kiszivárogtak a büfébe. Az még nem minősült „szökésnek", de nem emlékszem pontosan a színpadi cselekményre, a muzsika fordulataira.
- Azért örökre mégsem zárták be a csapatot?
- Természetesen lejárt a kinti időnk. Amikor visszatértem a kaposvári laktanyába, ott éppen senkit sem találtam, az éjszaka közepén. Erre lefeküdtem, de hamarosan „felrugdostak". Kiderült, éppen riadó volt. De én azt hajtogattam, most érkeztem egyesesen a KNDK-ból, Phenjanból. Elég furcsán nézett rám az ügyeletes tiszt, annyi szent.
- Leszerelés után miért nem ment vissza a mohácsiakhoz?
- Mert nem kellettem nekik. Átszervezték a bajnokságot, a remek gárda szétszéledt, nekem is csak a levezetés jutott az alsóbb osztályokban. De egyszer végleg abbahagytam az egészet, amikor az egyik bajnoki meccsen csupán heten jöttünk össze.
forrás: https://www.pecsiujsag.hu/pecs/hir/helyi-hireink/elhunyt-zsolt-tamas-a-pmsc-es-a-mohacs-egykori-labdarugoja