hozzászólások

1. 
   admin fgymat

   # 4

   2021.01.19, 20:50

   Igazi szegedi volt... Vannak szerencsés emberek, akiknek ölükbe hull a siker anélkül, hogy különösebben tennének érte. Olyanok is vannak, nem kevesen, akiknek tehetséggel megáldva is keményen, keservesen meg kell küzdeniük a megérdemelt elismerésért, a sikerért. Ilyen volt Nagy István, a Szeol egykori kapüsa is... Fájdalmas, hogy múlt időt említve kell emlékeznünk róla, de sajnos igaz a lesújtó, szomorú hír: a vakmerő, bátor, nagyszerű kapuvédő nincs többé, december 16-án, 39 évesen, tragikus körülmények között távozott az élők sorából. Az egyesület saját nevelésű labdarúgója volt, mégis göröngyös, buktatókkal teli utat járt be. míg kiverekedte magának, hogy az első csapatnál övé legyen az egyes számú mez. Pályafutása során sokszor megtörtént, amikor úgy látszott, már-már révbe ér, egy sérülés mindig közbeszólt. Ha valaki, úgy ö igazán elmondhatta, igencsak elkerülte, nem volt kegyes vele Fortuna. Kapusok mentek és jöttek, ő azonban maradt. „Szegedi vagyok, minden ideköt! Nagyon szeretem ezt a várost. a csapatot, itt érzem jól magam!" — hajtogatta, amikor csábították. Anyaegyesületétől — önhibáján kívül — mégis idő elött távozott. Megpróbálkozott a védéssel a Szegedi Dózsánál, majd Makón, is. de ez már nem olyan volt, mint a Tisza-parti stadionban ... Rajongása a fociért példa értékű lehet a sportág művelőinek. Imádok játszani! Mindegy, hogy az első, vagy a második csapatban védek, csak egy lebeg előttem: győzni!" Igen, azért, hogy nyerjen. ta.án mindenét odaadta volna. Nagyon szeretett győzni, de tudott veszíteni. Rendkívüli adottságokkal megáldott, bravúrok sorozatára képes kapuvédő, egyéniség volt Egy „labdát", ezt az utolsót, sajnos, elvétette, nem tudta hárítani. .. Utolsó útjára december 28-án. délután 3 órakor kisérik az alsóvárosi temető ravatalozójából.

   
   Délmagyarország
   1989.12.23
    
2. 
   Longinus

   # 3

   2018.08.27, 16:34

   A teljes alakos képen a magyar katona válogatott kapusa.
   
    
3. 
   Longinus

   # 2

   2018.08.27, 16:32

   "Sportlegendák: Bivaly a tisztesség, a hűség mintaképe volt. A fiatalabbak lehet, hogy bajban lennének, ha meghallanák a Nagy István nevet, de az idősebb szegedi futballdrukkerek biztosan rajongással beszélnének róla. Pedig a sportpályafutása egyáltalán nem úgy indult, hogy a folytatásban ezrek előtt a Felső Tisza-parti stadionban mutat majd be bravúrokat. A Szegedi Építők kézilabdakapusaként még csak ismerkedett a sportággal, onnan csábította 1964-ben a SZEAC-ba a mindenki által rajongásig tisztelt és szeretett Dávid Szaniszla intéző. Végigjárta a szamárlétrát, hűséges típusként soha nem fordult meg a fejében, hogy elhagyja imádott klubját, városát.
   
   – Ha jellemeznem kellene Pistát, három dolog jut róla azonnal az eszembe: tisztesség, alázat, munkaszeretet – mondta az egykori csapattárs, jó barát, Szalai István.
   
   – Őszinte ember lévén, soha nem rejtette véka alá a véleményét. Ha valami nem tetszett neki, azt azonnal szóvá tette, emiatt a vezetők körében nem mindig örvendett nagy népszerűségnek. Mi, játékosok viszont nagyon szerettük, pedig bennünket is rendesen osztott, de mivel az önkritikával sem állt hadilábon, amikor hibázott, azonnal feltette a kezét. Igazi vezértípusnak számított, nem véletlenül lett Vass Feri után ő a SZEOL csapatkapitánya." Forrás: delmagyar.hu
    
4. 
   Longinus

   # 1

   2018.08.27, 16:27

   Nagy István a SZEOL SC (AK) csapatában 99 NB I-es mérkőzésen állt a kapuban. A SZEOL AK 1977-es csapatképén. Képek: Labdarúgás/ Képes Sport archívuma