hozzászólások

1. 
   admin fgymat

   # 4

   2025.01.12, 13:13 (szerk.: 2025.01.12, 15:41)

   Egyes források szerint 1899 született.
    
2. 
   admin fgymat

   # 3

   2025.01.12, 12:23

   TÖRTÉNELEM — Limbeck Gyuláta sztálinizmus elnyelte, tíz évre rá stadionépítőként bukkant fel
   Kivégzés törölve
   
   Sajátos helyreigazításkövetkezikFelvezethetnénkcikkünket akár így is:valótlanul állítottuk aSztálin-korszak oroszfutbalvonatkozásairólszóló, júliusbanközölt írásunkban, hogy LimbeckGyulát, a LokomotivMoszkva edzőjétfejbe lőtték 1937-bena baszk válogatottólelszenvedett, 5:1-esvereség miatt. Tiszta lelkiismerettel hivatkoztunk „Sztálin és a futball: félelem és reszketés aVörös téren "című, július 5-i cikkünkben Limbeck Gyulafutballedző 1937- es kivégzésének történetére, a hazai sajtóban először a FourFourTwo magazin 2015. májusi számában kibontott, példátlanul sötét epizódot orosz és francia sajtóforrásaink mellett a Lokomotiv Moszkva múzeumától kapott klubtörténeti írások is megerősítették. Noha a részletek teljes homályba vesztek, az általunk felkutatott cikkek egyöntetűen állították, miután csapata 1937. június 24-én súlyos, 5:1-es vereséget szenvedett el a baszk válogatottól a politikailag is kiemelt presztízsű mérkőzésen Moszkvában, a szakmai bukásért az életével kellett fizetnie. Nem sokkal azután, hogy megjelent a szovjet futball politikai szégyenfoltjaira fókuszáló összeállításunk, egy jó szándékú kolléga figyelmeztetett: óvatosan kezeljük az információt, tudomása szerint ugyanis Limbeck Gyulanem halt meg a Szovjetunióban, hazatért Magyarországra, és még a nemzeti stadion építésére is dolgozott ki terveket. Kötelességünknek éreztük ezután, hogy a fellelhető adatok segítségével tisztázzuk a nagyenyedi tréner sorsát. Az információhoz fűződő kételyek igazolódtak, a következtetést illik előrebocsátani: a magyar futball titokzatos alakját nem tette el láb alól a Sztálin-rendszer, ha meg is torolták rajta a kilencvenezer néző előtt átélt moszkvai kudarcot, bizonyosan életben hagyták. Bármily különösen hangzik egy futballedző esetében, valós a stadionépítési terv is. „Limbek Gyula (1903-1955 körül)építész. Baloldali meggyőződése miattelhagyta Magyarországot, és bécsi, majdpárizsi emigráció után a Szovjetunióbantelepedett le, ahol építészeti tevékenységetfolytatott; egyes források szerint ő tervezte a tbiliszi Lenin-stadiont" -olvasni róla Zeidler Miklós „A labdaháztól aNépstadionig"című könyvének lábjegyzetében. Itt nem esik szó arról, hogy az építész és a hasonló - de a hiányzó c betű miatt nem egyező - nevű futballedző egy személy lenne, és N. Kósa Judit Népszabadságban publikált Népstadion-történeti viszszaemlékezése is csak óvatosan teszi fel a névrokonságból adódó kérdést a pályázóval kapcsolatban: „Tán a sztálini tisztogatás áldozatául esett labdarúgóedző leszármazottja?" Amásodik világháború utáni évek sajtóját böngészve kiviláglik az igazság: Limbek nem rokona Limbecknek, ahogyan az építész sem a trénernek - a kettő egy és ugyanaz. „Ne tudjak többé labdába rúgni, haez nem Limbeck Gyuszi, a növényevő!" - kiáltott fel valaki Budapesten az Edzők Testülete 1947 őszi gyűlésén, miután betoppant a helyiségbe a szigorú vegetarianizmusával már a régi időkben is a magyar futball csodabogarának számító tréner. Gyűjtéseink alapján a Népsport szeptember 26-i számában közzétett beszámoló az első, amely megemlíti Limbeck nevét 1937-es szovjetunióbeli eltűnése után. Rögtön érthető a riport alapján az is, miként ért össze nála a labdarúgó és az építészi pályafutás. „Rettenetesen hosszú idő telt el, amiótaelmentem külföldre - kezdte beszámolóját a ritka vendég kollégái gyűrűjében. - Talán akadnak még, akik emlékeznekarra, hogy 1924-ben az Újpestben kezdtemlabdarúgó pályafutásomat. (...) 1925-ben aHungáriához kerültem, és itt két éven keresztül rúgtam a labdát. Együtt játszottam Orth-tal, Braunnal és a többi nagysággal. 1927-ben tanulmányaim Bécsbe szólítottak, ahol az akkori Austriában együttjátszottam Sindelarral és Kaburekkal.(...) Később a Viennához léptem át, aholGschweidllel voltam egy csapatban. Amikor az építészeti oklevelemet megszereztem,hazajöttem, és ismét a Hungáriához, későbbpedig a Kispesthez kerültem." Aligha gondolta volna a friss diplomás, ifjú építész-futballista a húszas évek végén, hogy két évtizeddel később az általa megálmodott nemzeti stadion részleteit ecseteli hallgatóinak. „A 25.000 ülő és 50.000 állóhelyretervezett népstadion pályaszintje a jelenlegi homokos talaj felületénél mintegykét méterrel lenne mélyebben - idézi a tervezőt, Limbeck Gyuláta Szabad Nép 1948. március 21-i száma. - Azülőhelyek kétharmadát az alumíniumbólkészült, előreugró tetők védik majd a naptól és az esőtől. A főfeljáratnál alumíniumvázú üvegtorony emelkedik a nézőtérfölé, itt kerül elhelyezésre a zászlóárboc ésegy óra, amelynek jellegzetes harangjátéka nyitná meg a látványos sportünnepségeket és küzdelmeket. A tetőn elhelyezettkilátóvendéglőbe villámfelvonó viszi aközönséget. A népstadion emeleti helyiségeiben helyezik el az adminisztrációsirodákat, öltözőket, mosdókat, raktárhelyiségeket és a sportolók szállodáját. Astadionhoz hársfasétányon át jut el a közönség. (...)A Szovjetunióban alkalmamvolt látni, mit jelent rohammunkávaldolgozni. Azt hiszem, itt is érzi mindenki, hogy ezt a stadiont a nép saját magának építi és ezért bizonyos vagyok abban,hogy rekordidő alatt készül el." Magabiztosan beszélhetett a hetvenezres nemzeti stadion építési tervéről, az általa kidolgozott anyag 1948. március közepén Kádár János, az MKP-SZDP nagy-budapesti egységbizottságának elnöke aláírásával hevert a kultuszminisztérium és a Nemzeti Sport Bizottság asztalán. Talán ezzel is összefügg, hogy a Magyar Közlöny március 28-i száma szerint „az építés- és közmunkaügyiminiszter Limbeck Gyuláta Stieber-féleépítési és ipari rt.-hez (Budapest, XL,Csurgói út 28.) kirendelte".Szakmai körökből azonban éles bírálatok érték a Limbeck-féle változatot, így a Népstadion végül a Ferihegyi repülőteret is tervező ifjabb Dávid Károly elképzelései szerint épült fel. De térjünk vissza a futballedzők társaságához és az oly sok idő után előkerült ismerős elbeszéléséhez! Folytatódott Limbeck élménybeszámolója az 1929-től 1932-ig tartó törökországi játékos-edzői évekkel - a Galatasarayjal nyert 1931-es bajnoki címet szerényen elhallgatta -, majd szó esett a Lyonnál és az Amiens-nél töltött franciaországi időszakról, kiegészítve egy mélyen rögzült lyoni élménnyel: „A derék franciák a világlegjobb csapatának tartották akkor az FCLyont. Ekkor összekerültünk az ott portyázó Hungáriával. Olyan kilenc egyformát kaptunk, hogy abban hiba nem volt."Témánk szempontjából a világjáró edző meséinek utolsó fejezete figyelemre méltó, amelyben rátért életének nagy fordulatára, a költözésre a Szovjetunióba, a Zaporozsjében, a Sztal Dnyepropetrovszknál, a Dinamo Tbiliszinél, majd a Lokomotiv Moszkvánál vállalt munkára. „Két évet voltam Moszkvában, Tbilisziben és még néhány nagy szovjet városban. 1935-ben a francia munkásokcsapatával kerültem Moszkvába. Az ottani Sport Főtanácsnál helyezkedtem el.Később mint a moszkvai Lokomotív játékosedzője működtem." Abudapesti edzők előtt szinte hencegve domborította ki kivételes nyelvi érzékét, amellyel a német, az angol, az olasz, a román, a francia, a török és a flamand nyelv után az oroszt is magába szippantotta. Részben talán politikai megfelelésből - 1947 őszén járunk... -, mindenesetre a magyar trénereket a Szovjetunió futballviszonyai csigázták fel a leginkább. „-Mondjon valamit a Szovjetunióbanszerzett tapasztalatairól - kértük őt. - Napokon keresztül tudnék arról afantasztikusan nagyarányú sportéletrőlbeszélni, amit a Szovjetben láttam és tapasztaltam. Kérek talán kérdéseket, ígykönnyebb lesz. - Milyennek tartja a szovjet futballistát? - Nagyszerűnek. Tökéletes labdarúgóik vannak. Tudnak, mert nagyon akarnak.Nem szégyellnek senkitől sem tanulni. - Sportszerűen élnek? - Elmesélek valamit. Hónapokon keresztül a Dinamo tanácsadója voltam.Megtudtam, hogy egyes játékosok sokszeszt fogyasztanak. Figyelmeztettemőket ennek a káros következményeire. Nem használt. Amikor a vezetőkkel errőltanácskoztam, azok drákói szigorúsággalítélkeztek. A sportszerűtlen játékosokszobafogságot kaptak. Később a részegeskedő játékosok lettek a legsportszerűbbek. - Hogyan edzenek a szigorú orosz télben? - Már januárban elviszik a játékosokata Krími-félszigetre, meg a Fekete-tengerkörnyékére, ahol egészen enyhe az éghajlat. Itt heteket töltenek el a játékosok alegerősebb edzésekkel." Hogy miként végződött néhány hónapos munkája a Lokomotív Moszkvánál, és mi történt vele az 1937. június 24-i drámai vereséget követő évtizedben, sem idézett mondataiból, sem a Népsport magyarázatából nem derül ki. Az orosz sajtóban az utolsó nyom Limbeckről a Krasznij Szport című lapban közölt 1937-es karikatúrasorozata az ellenfél baszk válogatott játékosairól. Kiemelkedő grafikai képességeire utal egyébként, hogy tíz évre rá a magyar edzőknek arról beszélt, filmrajzolóként helyezkedett el idehaza. Nem lehetett azonban stabil a filmszakmai állása, október elején ugyanis a Szabad Szó, a Friss Újság és a Szabad Nép is a Ferencváros leendő edzőjeként írt róla. A ferencvárosi szál hamar elszakadt (Nagy Béla Fradi Futballkrónika című aprólékos klubtörténeti munkája sem említi Limbeck nevét), a következő évben a Képes Sport egyik olvasói levele alapján a Vasashoz került közel. Amikor az 1947. őszi edzői ülésen a hazai labdarúgásról kérdezték, szabadkozva közölte, nincs sok tapasztalata, még csak néhány hete, hogy hazaérkezett Magyarországra. Hogy honnan, milyen élethelyzetből, arról szigorúan hallgatott. Ösztönzéséről is csak a Szabad Nép 1947. december 5-i számában tett nyilatkozata árul el valamit: „Hazajöttem, hogy én is azújjáépítés szolgálatába állíthassam azerőmet." Nem a levegőbe beszélt, a Népsportból tudjuk, 1949 szeptemberében az edzők közül Sebes Gusztáv szövetségi kapitány mellett Limbeck Gyulatette a legnagyobb értékű, 2000 forintos felajánlást az ötéves tervkölcsönre - mint a szalagcím hangsúlyozta - „A boldog, erős, független Magyarországért". Csillag Péter

   
   
   Nemzeti Sport
   2018.10.22
    
3. 
   admin fgymat

   # 2

   2025.01.12, 12:21

   Lyon futballmártírja
   
   Búcsúzik Lyon, a szerda esti Portugália-Wales elődöntő az utolsó mérkőzés, amelynek otthont ad az Európa-bajnoki helyszín a 2016-os tornán. A település futballjáról valószínűleg előbb jut eszünkbe Juninho Pernambucano vagy Karim Benzema neve, mint Limbeck Gyuláé. Pedig ha nem is a 2012-ben átadott Stade des Lumieresben, hanem még a régi pályán, a Stade de Gerland-ban, de ebben a városban dolgozott játékos-edzőként 1931 és 1933 között a magyar labdarúgás méltatlanul elfelejtett figurája. Az Olympique Lyonnál (majd a Racing Paris és az Amiens csapatánál) Jules Limbeck néven szereplő erdélyi világjáró tragikus sorsát Ch. Gáli András kollégám tárta fel ukrán források alapján a FourFourTwo magazinban megjelent tavalyi cikkében. Hogy az 1899-ben született tréner a szovjet NKVD és a francia Deuxiéme Bureau titkosszolgálat kettős ügynöke volt, talán csak feltételezés, mindenesetre franciaországi munkájára felfigyelve 1936-ban a Szovjetunióba hívták. Előbb a Zaporozsje, majd a Sztal Dnyepropetrovszk, később a Dinamo Tbiliszi kispadján ült, mígnem 1937-ben megkapta a nagy feladatot: rábízták a Szovjet Kupa-győztes Lokomotiv Moszkva vezetését. Itt észrevette egy ügyes ifista, bizonyos Jurij Nagibin tehetségét, ám az anyai tilalom meggátolta, hogy a későbbi orosz író futballistaként bontakozzon ki. „Tizenhét éves voltam, nagy ígéretnek tartottak a Lokomotivnál, Jules Limbeck edző szép jövőt jósolt, fel akart vinni a nagycsapatba. Édesanyám azonban nem engedte, azt mondta, nem azért szült engem a világra és szoptatott másfél évig, hogy jobbösszekötő legyen belőlem." Elérkezett 1937. június 2A-ének fekete napja... A magyar edzőnek a spanyol polgárháborúban Franco ellen harcoló Baszkföld válogatottjával szemben kellett csapatával helytállnia Sztálin jelenlétében! Úgy tudni, ez volt az egyetlen alkalom, hogy az egyébként a futball iránt egyáltalán nem rajongó, rettegett vezető végignézett egy meccset. A Petrovszkij parkban 36 500 néző előtt 5:1-es vereséget szenvedett a Lokomotiv, Limbeck edző nem érezte át helyzete súlyosságát, a lefújás után a baszk játékosokról készült gúnyrajzait közöltette a Szovjetszkij Szport napilappal. Sztálin nem bocsátotta meg neki a szégyent: parancsot adott a letartóztatására, és golyó általi halálra ítéltette.

   
   
   Nemzeti Sport
   2016.07.06
    
4. 
   Longinus

   # 1

   2020.03.13, 17:17

   Limbeck Gyula az Újpest és a Kispesti AC csapataiban 5 NB I-es mérkőzésen 1 gólt szerzett. Forrás: Régi idők focija FB/ Sporthírlap