Mocsi Attila
2020.07.24 Mocsi Attila a Haladáshoz igazolt!
A támadó Simon András, a középpályás Csilus Tamás után megvan a Szombathelyi Haladás NB II-es labdarúgócsapatának harmadik nyári igazolása: a védő Mocsi Attila is a vasiaknál folytatja pályafutását. A 20 éves, a szlovákia Lakszakállason született védő már hete óta a szombathelyiekkel edzett és játszott a felkészülési mérkőzéseken, a papírmunka mostanra rendeződött. A 189 cm magas belső védő péntek délelőtt aláírta 2023 nyaráig szóló kontraktusát. Mocsi szerepelt a magyar U16-os, U17-es, U18-as és U19-es válogatottban is. A Szoboszlai Dominik fémjelezte U17-es együttessel a 2017-es horvátországi Európa-bajnokságon 6. helyezést ért el.
- Kilenc évesen kerültem a győri Fehér Miklós Labdarúgó Akadémiára, de mivel akkor még nem akartam kollégista lenni, ezért másfél évig édesapám otthonról, a Felvidékről hordott nap mint nap Győrbe – ez odavissza 80 kilométert jelentett – mondta Mocsi Attila. – Aztán beköltöztem a kollégiumba, majd hat és fél évig az ETO különböző korosztályos csapataiban futballoztam, mielőtt 2017 nyarán Székesfehérvárra szerződtem. Az akkori edző, Marko Nikolics kedvelte a játékom, habár csak egy NB I-es meccsen léptem pályára, magyar bajnoknak és kupagyőztesnek vallhatom magam és például a Bordeaux és a Partizan Belgrád elleni Európa-liga meccseken kerettag voltam, a kispadon ültem. De összességében kevés lehetőséget kaptam, így örültem amikor a Haladás télen megkeresett. Akkor a két klub nem tudott megegyezni – most viszont sikerült Szombathelyre szerződnöm. Nyáron két napos próbajátékon vettem részt, s mivel megfeleltem és a két egyesület három-négy hete szintén megegyezett, így csak a hosszúra nyúlt papírmunka miatt írtam alá most a szerződésemet. Eddig nagyon jó benyomásaim vannak a csapatról, az öltözőben és a pályán is sikerült beilleszkednem. Remek társakkal futballozhatok, elég csak Schimmer Szabolcs, Devecseri Szilárd, Jancsó András vagy Holdampf Gergő nevét említeni – tőlük sokat tanulhatok. És ne felejtkezzünk el edzőmről, Mátyus Jánosról, aki hozzám hasonlóan szerepelt belső védőként is, tőle is sok tanácsot kapok. A körülményekre sem lehet panasz, az Illés Akadémia hibrid füvesítésű pályája kiváló és gyönyörű a stadionunk. Egyébként korábban is képben voltam a Haladást illetően, párommal Szigetszentmiklóson laktunk s mivel a Hali korábbi edzője, Horváth Ferenc és kapusedzője, Borsos Vilmos szintén ott laktak, sokszor szóba került a csapat. Az erősségeim? Elsősorban a mentalitásom, szinte mindent ennek köszönhetek. Profin gondolkodok, profin táplálkozok, csak a munkában hiszek mindent a futballnak rendelek alá. Ahhoz képest, hogy magas vagyok, viszonylag gyors is, azt nem ígérem, hogy cselezgetni fogok a pályán, azt viszont igen, hogy a lefújásig darálok. De összességében mindenben fejlődnöm kell. A mosonmagyaróvári meccset leszámítva valamennyi felkészülési mérkőzésen játszottam, remélem a nyitányon kezdőként kapok lehetőséget. Ha nem, akkor csereként teszek meg mindent a csapatért. Mert elsősorban a csapat a fontos. Ami a célokat illeti, helyezésben nem gondolkodok, az a fontos, ha majd véget ér a bajnokság, bátran egymás szemébe nézhessünk csapattársaimmal, hogy igen, ebben ennyi volt, kihoztuk a maximumot. Aztán kiderül, ez hányadik helyet jelenti.
- Kilenc évesen kerültem a győri Fehér Miklós Labdarúgó Akadémiára, de mivel akkor még nem akartam kollégista lenni, ezért másfél évig édesapám otthonról, a Felvidékről hordott nap mint nap Győrbe – ez odavissza 80 kilométert jelentett – mondta Mocsi Attila. – Aztán beköltöztem a kollégiumba, majd hat és fél évig az ETO különböző korosztályos csapataiban futballoztam, mielőtt 2017 nyarán Székesfehérvárra szerződtem. Az akkori edző, Marko Nikolics kedvelte a játékom, habár csak egy NB I-es meccsen léptem pályára, magyar bajnoknak és kupagyőztesnek vallhatom magam és például a Bordeaux és a Partizan Belgrád elleni Európa-liga meccseken kerettag voltam, a kispadon ültem. De összességében kevés lehetőséget kaptam, így örültem amikor a Haladás télen megkeresett. Akkor a két klub nem tudott megegyezni – most viszont sikerült Szombathelyre szerződnöm. Nyáron két napos próbajátékon vettem részt, s mivel megfeleltem és a két egyesület három-négy hete szintén megegyezett, így csak a hosszúra nyúlt papírmunka miatt írtam alá most a szerződésemet. Eddig nagyon jó benyomásaim vannak a csapatról, az öltözőben és a pályán is sikerült beilleszkednem. Remek társakkal futballozhatok, elég csak Schimmer Szabolcs, Devecseri Szilárd, Jancsó András vagy Holdampf Gergő nevét említeni – tőlük sokat tanulhatok. És ne felejtkezzünk el edzőmről, Mátyus Jánosról, aki hozzám hasonlóan szerepelt belső védőként is, tőle is sok tanácsot kapok. A körülményekre sem lehet panasz, az Illés Akadémia hibrid füvesítésű pályája kiváló és gyönyörű a stadionunk. Egyébként korábban is képben voltam a Haladást illetően, párommal Szigetszentmiklóson laktunk s mivel a Hali korábbi edzője, Horváth Ferenc és kapusedzője, Borsos Vilmos szintén ott laktak, sokszor szóba került a csapat. Az erősségeim? Elsősorban a mentalitásom, szinte mindent ennek köszönhetek. Profin gondolkodok, profin táplálkozok, csak a munkában hiszek mindent a futballnak rendelek alá. Ahhoz képest, hogy magas vagyok, viszonylag gyors is, azt nem ígérem, hogy cselezgetni fogok a pályán, azt viszont igen, hogy a lefújásig darálok. De összességében mindenben fejlődnöm kell. A mosonmagyaróvári meccset leszámítva valamennyi felkészülési mérkőzésen játszottam, remélem a nyitányon kezdőként kapok lehetőséget. Ha nem, akkor csereként teszek meg mindent a csapatért. Mert elsősorban a csapat a fontos. Ami a célokat illeti, helyezésben nem gondolkodok, az a fontos, ha majd véget ér a bajnokság, bátran egymás szemébe nézhessünk csapattársaimmal, hogy igen, ebben ennyi volt, kihoztuk a maximumot. Aztán kiderül, ez hányadik helyet jelenti.