hozzászólások

1. 
   Longinus

   # 3

   2021.02.04, 07:34

   Fertői (Ferling) Gyula a Tatabányai BSC tablóján.Egy mérkőzése előtt, bemelegítés közben. Képek: Tatabányai futballtörténelem Facebook
    
2. 
   admin fgymat

   # 2

   2018.09.20, 12:08

   Fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy
   Ferling Gyula
   a Tatabányai Szénbányák lakásügyi osztályának nyugdíjasa, a TBSC volt labdarúgóedzője 79 éves korában csendesen elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása 2004. február 13-án 11 órakor lesz Tatabányán, az újtelepi temetőben (új ravatalozó). Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik felejthetetlen halottunk búcsúztatásán megjelennek, ravatalára a kegyelet virágait helyezik, és gyászunkban őszinte szívvel osztoznak.

   
   24 óra
   2004.02.10
    
3. 
   admin fgymat

   # 1

   2018.09.20, 12:01

   LEGENDÁK
   
   A háború szele verte ide
   
   A lakás ajtaján Ferling Gyula felírás, én Fertőit keresném, bár ismerem eredeti nevén is. E kettősség tisztázásával kezdjük a beszélgetést..
   — Amikor először jutottunk fel az NB I-be, Szer József volt a tudósító, az összeállításban ő így írt: Fertői.
   Azt akarta, hogy a nevem ne legyen németes. Szóvá tettem, de utána is így közölték mindenfelé, a végén hagytam, ám legyen. Szer Jóska onnan vette, hogy a Fertő-tó mellől, Sopronból jöttem Tatabányára. „Civilben” Ferling maradtam.
   Annak, hogyan keveredett Sopronból ide, hosszú a története. Nagycenken született, ott kezdett focizni is. Mivel a legkisebb és legfiatalabb volt, kapusuk éppen nem lévén, a többiek hátra küldték, védjen ő. Aztán megnőtt, 178 centi lett. Sopronban járt polgáriba, csakhamar az SVSE-hez igazolták. Ott védett 1943-ban a Bányász ellen, 3:l-re nyertek a soproniak. A régiek emlékezhetnek rá: nagy ellenfél volt nyugaton az SVSE!
   Negyvenöt márciusában, amikor Tatabánya határában volt a front, ide hozták a soproni fiatalokat, harcba vetni a Vértes peremén beásott szovjet csapatok ellen. Ferling összetalálkozott Triff-Árkosival, akivel a már említett meccsen megismerkedett, ő biztatta, szökjön meg, maradjon itt. A kapus megfogadta a tanácsot — és azóta itt él Tatabányán.
   
   A munkakönyvében egyetlen beírás, a Szénbánya Vállalat. Igaz, azon belül volt sok minden. Szakmájában, vas- és fémesztergályosként kezdett a Központi Műhelyben, onnan — amikor kapusként eltört a csuklója — bérelszámolónak vitték a Központi Irodába. Ugyanez volt a XI-es aknán, majd pénztáros, anyagos, végül kinevezték munkaügyi és személyzeti előadónak a XIV-esen. Közben elvégezte a gombatenyésztői szaktechnikumot, az aknán ezt a „mellékágat” is ő irányította. Munkaügyi főelőadónak hatvankilencben került vissza a vállalati központba. Kilenc évvel később ugyanott a lakásgazdálkodás vezetője. Ebből a beosztásból ment nyugdíjba nyolcvanöt februárjában.
   Hogy milyen lakásgazdálkodó volt? Egy szerény kétszobás lakásban él régóta. Van viszont tizenhét éve Kertvárosban egy kis szőlője. Emsberger Gyula, a volt FIFA- játékvezetővel szomszédságban.
   Amikor a háború szele Tatabányára verte, és végleg itt ragadt, nemsokára megnősült. Felesége Kohut Bélának, a TSC volt nagyhírű szélsőjének a lánya. Ferling fia, Béla, szintén labdarúgóiként a Bányász első csapatáig jutott, most edző. Egyik unokája sporttagozatos atléta.
   — Remélem, mindegyik unokám sportolni fog — mondja a volt kapus —, mert ez nem csak alkati fejlődésüket segíti. A sport emberformáló, hasznosan köti le a fiatalok szabadidejét, az edzésen jó helyen vannak, és ha az edző jó nevelő, a sportolás hatása egy életre szól.
   Nála a labdarúgás szólt egy életre, pedig viszontagságos sportútja volt. A háború után már az első tatabányai meccsen ő védett. Előtte hozták rendbe a megviselt pályát, elegyengették a bombák, gránátok becsapódásának helyét. Az ellenfél a KFC volt, Észak-Komárom (ma Komárno) csapata, mivel akkor a területi rendezés Csehszlovákiával még nem történt, meg. Bereczky, Jancsák. Triff-Arkosi. Berky, Pallag, Szabó Jenő — a társak a találkozón, akikre emlékezik, és arra, hogy ők győztek.
   
   Ősszel pedig elkezdődött a Dunántúlon a nyugati alszövetség bajnoksága, melyből a következő évben már (összevonva) NB II. Nyugati csoport lett. És újabb egy év múlva a bajnok TBSC az ország legjobbjai között folytathatta. Ezalatt Ferling védett, felváltva Gál Andrással.
   Atlétának is kiváló volt. Száz méteren 10,9-et futott. 185 centit ugrott magasba. Ma ilyen számokra a fejünket nem kapjuk fel, de negyven éve országos versenyeket lehetett vele nyerni. Egy jó atléta-edző kezében, az alapkészséget tovább csiszolgatva ki tudja Ferling mire viszi? Ezért járt a nyakára Játékos Pál, menjen át az atlétikai szakosztályba, bajnokot csinál belőle.
   Ferling labdarúgó maradt, bár nem volt szerencsés kapus.
   Jött az NB II., aztán ismét bajnoki cím, feljutás. De ezt megelőzően, még a szezon vége előtt Fertői az egyik edzésen, porcsérülést szenvedett, meg kellett operálni. Az egyidényes NB I-es kirándulást emiatt végig kihagyta. Újból a másodosztály jött, Fertőivel, néha Gállal a kapuban, négyszer második hely, ötvenötben bajnokság: megint élvonalban a Bányász. (És azóta is.)
   Akkor szegődött Tatabányára az aranycsapat kapusa, Grosics Gyula. — „Sok szerencsét, te vagy a jobb kapus” — fogadta Fertői, mire Grosics ezt felelte: „Majd versenyzünk”. Több élvonalbeli klub hívta Ferlinget, a Bányász is kiadta volna, de ő maradt: „Tatabányai vagyok. És hátha szükség lesz még rám.”
   
   Az események őt igazolták. Grosics 1956 végén elhagyta az országot és a TBSC kapuját ismét Fertői védte a következő év tavaszán. (Ez is félidényes bajnokság volt.) Aztán Grosics megtért. Ferling pedig átadta a helyét és „leszerelt”. Bár csak félig, mivel 1958-tól minősítés nélküli segédedzőként tevékenykedett Lakat Károly mellett. Amikor a „Tanár úr” az utánpótlás-válogatottal azon a nyáron Kínában járt ő helyettesítette itthon: ezalatt szerepelt a Bányász Szófiában, a Duna Kupában, aztán a Szovjetunióban és az NDK-ban.
   Ferling a következő évben (1959-ben) megszerezte az edzői minősítést, a tartalék, majd az ificsapatnál dolgozott, persze másodállásban. A neveltjei közül ifjúsági válogatott volt Paulik János, Horváth Ferenc, Walcz József, Vízkelety József, Gertsmár Ferenc. Sárközi Péter. Tóth Vilmos, Dombai András. A nagyválogatottságig vitte Rothermel Ádám, Kovács László, Vidács Csaba.
   Válaszút elé Ferling 1973-ban került, amikor az NB I-es csapatok ifigárdái mellé függetlenített edzőket kellett alkalmazni. Hivatali állását nem adta fel. azóta a kapusokkal foglalkozik (fiatallal, időssel), két éve immár nyugdíjasként. Vagyis benne él a Bányász-labdarúgás vérkeringésében, talán nem is lenne meg nélkül. Rendszeresen ott van az öregfiúk között, egyik szervezőjük.
   — Mint évtizedeken át a sportághoz kötődő old boy mi útravalót ad a mai fiataloknak?
   — Három tanácsot: legyen hivatástudatuk, szorongatott helyzetben is jó kedvük, és semmikor se hagyja el őket a kötelességérzet. Erre neveljenek az edzők. Ahogy már mondtam, gombász, szőlőtermelő és kertbarát is vagyok. Ha valaki az almafáról ősszel csak szüretelni akar, de év közben nem gondozza a fát, annak előbb-utóbb csúfos szürete lesz.
   Havasházi László

   
   Dolgozók lapja
   1987.03.07