Böde Dániel
2013.02.05 Böde Dániel bizonyítaná, helye van a válogatottban
Belek – Felpörgött az élet a Fradi csatára körül.
Emlékezetes nap lehet február 6-a Böde Dániel számára: ha Egervári Sándor úgy dönt, márpedig sok jel utal arra, hogy így tesz, akkor a Ferencváros csatára bemutatkozhat a válogatottban Fehéroroszország ellen.
Mondhatni, hogy az utóbbi fél évben felpörgött az élet körülötted?
- Hogyne! Tavaly ilyenkor nem hittem volna, hogy ennyi minden történik velem majd néhány hónap leforgása alatt. A nyáron szerződtetett a Ferencváros, beverekedtem magam a csapatba, most pedig a válogatott keret tagjaként várhatom a fehéroroszok elleni mérkőzést. Mindez csodálatos, és tényleg nagyon gyorsan történt.
Mi történt az ősszel, hogy ennyire hatásosan tudtál berobbanni az élvonalba?
- Ez a berobbanás talán túlzás, hiszen a Paksban is szereztem ötven meccsen huszonöt gólt, tehát nem számítottam ismeretlennek.
Akkor úgy kérdezem, hogy akadozva kezdted a szezont, aztán hirtelen óriási formába lendültél. Minek volt köszönhető a változás?
- Tény, idő kellett, hogy megszokjam az új környezetet. Pakson például csak magyarok voltunk, a Fradiban viszont több náció is megtalálható az öltözőben, és ez egészen más kommunikációt igényel. A pályán természetesen könnyebben boldogulunk, hiszen az alapszavakat mindenki érti. Ám azóta ezen a téren is fejlődtünk, a légiósok tanulnak magyarul, én angolul, szóval már tudunk beszélgetni is egymással. Sokat számított az első gól, az egy csatárnak mindig megnyugtatja a lelkét. Utána már tényleg jól ment, az utolsó tizenkét meccsen nyolc gólt szereztem.
Ennek lett egyenes következménye a válogatottság. Hallottad, hogy Csányi Sándor, az MLSZ elnöke kijelentette decemberben, Böde Dánielnek helye lenne a keretben?
- Hallottam, de nemigen foglalkoztam vele, mert éppen szabadságon voltam, és a pihentem. Ráadásul úgy voltam vele, hogy kicsit távol éreztem még magamat a válogatottságtól.
Akkor mégis meglepődtél a behíváson?
- Igen. Éppen edzésre mentem, amikor telefonon megkaptam a hírt. Meglepődtem, de nagyon meg is örültem neki. Remélem, tovább is léphetek, azaz kapok lehetőséget a szövetségi kapitánytól. Ha már itt vagyok, szeretném bizonyítani, hogy itt is van a helyem.
Emlékezetes nap lehet február 6-a Böde Dániel számára: ha Egervári Sándor úgy dönt, márpedig sok jel utal arra, hogy így tesz, akkor a Ferencváros csatára bemutatkozhat a válogatottban Fehéroroszország ellen.
Mondhatni, hogy az utóbbi fél évben felpörgött az élet körülötted?
- Hogyne! Tavaly ilyenkor nem hittem volna, hogy ennyi minden történik velem majd néhány hónap leforgása alatt. A nyáron szerződtetett a Ferencváros, beverekedtem magam a csapatba, most pedig a válogatott keret tagjaként várhatom a fehéroroszok elleni mérkőzést. Mindez csodálatos, és tényleg nagyon gyorsan történt.
Mi történt az ősszel, hogy ennyire hatásosan tudtál berobbanni az élvonalba?
- Ez a berobbanás talán túlzás, hiszen a Paksban is szereztem ötven meccsen huszonöt gólt, tehát nem számítottam ismeretlennek.
Akkor úgy kérdezem, hogy akadozva kezdted a szezont, aztán hirtelen óriási formába lendültél. Minek volt köszönhető a változás?
- Tény, idő kellett, hogy megszokjam az új környezetet. Pakson például csak magyarok voltunk, a Fradiban viszont több náció is megtalálható az öltözőben, és ez egészen más kommunikációt igényel. A pályán természetesen könnyebben boldogulunk, hiszen az alapszavakat mindenki érti. Ám azóta ezen a téren is fejlődtünk, a légiósok tanulnak magyarul, én angolul, szóval már tudunk beszélgetni is egymással. Sokat számított az első gól, az egy csatárnak mindig megnyugtatja a lelkét. Utána már tényleg jól ment, az utolsó tizenkét meccsen nyolc gólt szereztem.
Ennek lett egyenes következménye a válogatottság. Hallottad, hogy Csányi Sándor, az MLSZ elnöke kijelentette decemberben, Böde Dánielnek helye lenne a keretben?
- Hallottam, de nemigen foglalkoztam vele, mert éppen szabadságon voltam, és a pihentem. Ráadásul úgy voltam vele, hogy kicsit távol éreztem még magamat a válogatottságtól.
Akkor mégis meglepődtél a behíváson?
- Igen. Éppen edzésre mentem, amikor telefonon megkaptam a hírt. Meglepődtem, de nagyon meg is örültem neki. Remélem, tovább is léphetek, azaz kapok lehetőséget a szövetségi kapitánytól. Ha már itt vagyok, szeretném bizonyítani, hogy itt is van a helyem.