Simon Lajos (? ? - )
játékos
0 nemzetközi kupa
0 hazai kupadöntő
16 elsőosztályú bajnoki
Simon Lajos magyar bajnoki mérkőzései:
NB I 1941/1942
# | dátum | ford. | mérkőzés | csere | lap | gól | |
---|---|---|---|---|---|---|---|
1 | 1942.03.22 | 20 | Kispest FC - Kolozsvári AC | 3 : 2 | |||
2 | 1942.03.29 | 21 | Kolozsvári AC - Lampart FC | 1 : 3 | |||
3 | 1942.04.12 | 22 | Szolnoki MÁV SE - Kolozsvári AC | 6 : 1 | |||
4 | 1942.04.19 | 23 | Kolozsvári AC - Gamma FC | 2 : 1 | |||
5 | 1942.04.26 | 24 | MÁVAG SK - Kolozsvári AC | 1 : 2 | |||
6 | 1942.05.10 | 25 | Kolozsvári AC - Szegedi VSE | 3 : 0 | |||
7 | 1942.05.17 | 26 | Kolozsvári AC - Budapesti Elektromos TE | 3 : 3 | |||
8 | 1942.05.24 | 27 | Salgótarjáni BTC - Kolozsvári AC | 3 : 1 | |||
9 | 1942.05.31 | 28 | Kolozsvári AC - Szegedi AK | 2 : 2 | |||
10 | 1942.06.07 | 29 | Diósgyőri MÁVAG - Kolozsvári AC | 2 : 0 | |||
11 | 1942.06.14 | 30 | Kolozsvári AC - Újvidéki AC | 0 : 0 |
11 mérkőzés
NB I 1942/1943
# | dátum | ford. | mérkőzés | csere | lap | gól | |
---|---|---|---|---|---|---|---|
12 | 1942.08.23 | 1 | Kolozsvári AC - Vasas SC | 1 x gól | 2 : 3 | ||
13 | 1942.08.30 | 2 | Diósgyőri MÁVAG - Kolozsvári AC | 1 : 1 | |||
14 | 1942.09.06 | 3 | Kolozsvári AC - Szegedi AK | 1 x gól | 5 : 1 | ||
15 | 1942.09.13 | 4 | Újvidéki AC - Kolozsvári AC | 6 : 2 | |||
16 | 1942.09.27 | 6 | Salgótarjáni BTC - Kolozsvári AC | 1 x gól | 3 : 2 |
5 mérkőzés
3 x
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
SOS-jel egy szerencsétlenül járt csabai labdarúgó érdekében
Csak három perc türelmet és elnézést kérünk. Három percet, amíg e néhány sort elolvassák, kis elnézést, mert ezúttal nem az e helyen megszokott témáról: Szusza kivételes klasszis-góljáról, Mike Itáliába való távozásáról, vagy a lesszabály helyes alkalmazásáról írunk. Arról van szó, hogy a sportolók szanatóriumának egyik ágyán, fehérebb arccal, mint az ágynemű, egy futbalista fekszik. Ez még nem lenne olyan meglepő dolog, mert hiszen ezeken a kórágyakon, legtöbbnyire sportemberek fekszenek. És ezeket a sportembereket rendszerint hordágyon hozzák be és kétlábon távoznak. Simon Lajost, a Békéscsabai Előre jobbszélsőjét, illetve volt jobbszélsőjét is hordágyon hozták be néhány héttel ezelőtt az egyik vasárnap délután, És a mentőkocsi szürke takarója alól akkor még kikandikált két elnyűtt, bőrszeges futbal-cipő. Pár nap múlva az egyik cipő árván maradt: a kis Simonnak tőből levágták a lábát. — A Goldberger elleni mérkőzésen kapura húztam. . . — mesél réveteg szemmel — már az ötösön jártam ... a kapug kifutott, hátulról nyomást éreztem ... a levegőben megfordultam . . . igen, igen igy volt ... a többire már nem emlékszem ... és most itt vagyok . . . ennyi az egész . . . Ennyi az egész, így mondja el Simon Lajos jobbszélső, a Békéscsaba Előre játékosa rövid történetet annak a tragédiának, amelyet nyugodan nevezhetünk futballista tragédiának is. A fehérarcú kis Simonnak láthatóan fáj az emlékezés. Másról beszélünk. Miről is beszélhetne Simon Lajos, akinek tőből levágták, a lábát? A futballról. — Azért nagyon szeretem a focit. Ez a legszebb dolog a világon. A szomszéd szobában fekszik Fenyves bácsi, a JT vezetője. Neki is levágták a lábát. Vígasztalom szegényt. Én már túlestem a nehezén. Csak egyet szeretnék nagyon... Mülábat! Azt, igen, mülábat... — mondja Simon Lajos csillogó szemekkel, olyan vágyakozással, mint a kisgyerek, aki az első labda után vágyakozik. — Minden álmom egy műláb. Hogy ne legyek koldus. Nem akarok az utcasarokra kerülni. Megkérdeztem Fenyves bácsit: ha megkapom a műhibát, lehet belőlem játékvezető még! Megmondták, hogy nem lehetek az sem. Így hát lesz belőlem jó szurkoló. Simon Lajos tehát belenyugodott abba, hogy többé nem rúghat a labdába, és ezentúl csak a lelátóról nézheti a társait. Várja a vasárnapot, amikor hazamehet majd a szülővárosába, Csabára, és várja a műlábat, amelyet felcsatolhat magára, Simon Lajos megnyugodott. De mi nem nyugszunk bele, hogy Simon két mankóval és egy lábbal kocogjon haza a városába. A Pesten maradt lábcsonk, felkiáltójelként emlékeztessen: itt van az ideje annak is, hogy végre tető alá hozzák a sportemberek baleset-biztosítását! A béna futballista drámája arra is figyelmeztet, hogy a magyar sportnak kötelezségei vannak az ilyen tragikus sorsú Simonnokkal szemben.A hídépítésnél, vagy a vasútépíttésnél szerencsétlenül járt munkásról joggal írjuk: az újjáépítés munkájában, kötelességteljesítés közben érte a baleset. De Simon Lajosról is nyugodtan leírhatjuk, hogy a magyarsport újjáépítésének munkája közben vesztette el az egyik lába. Arról a Simon Lajosról írjuk ezt, aki most filléres gondokkal küzd. Olvasó, mielőtte néhány sorról elfordítanád a szemed arra kérünk: ne feledkezz meg Simon Lajosról. Igazgató úr, mielőtt félretenné a sportlapot, telefonáljon át s titkárjának ... Munkás, tisztviselő, aki a hajnali ködben fázósan olvasod a villamosban az újságot, Mező osztályfőnök úr és Frankó elnök úr, mindnyájan, akiknek annyi örömet és bosszúságot okoz a kerek labda: ne hagyjuk, hogy Simon Lajost műláb nélkül vigyék haza Békéscsabára, ott már nem féltjük. . Mert reméljük, hogy Marik és Imri váltságdíjából maradt még részére is egy-két morzsa. Ne felejtsük el Simon Lajost, aki a Sportszanatórium első emeletének I-es szobájában fekszik. Ismételjük: Simon... műláb... Sport,szanatórium ... I. emelet 1......
Népsport
1947.10.23