Lothar Matthäus, a magyar labdarúgó-válogatott német szövetségi kapitánya immár lassan másfél éve irányítja a nemzeti együttest. Az eltelt időszakban több mint hatvan játékos ölthette magára a válogatott mezt, azonban olyan nagy visszhangot egyik játékos beválogatása és szerepeltetése sem váltott ki, mint az angyalföldi Tóth Andrásé. Miközben többen megkérdőjelezték a balhátvéd képességeit, főként a nemzetközi mezőny szintjéhez képest, addig a szövetségi kapitány, mentalitását nem meghazudtolva, tűzbe ment volna választottjáért.

A jó felépítésű, határozott futballista, a Vasas csapatkapitánya azonban a tavasszal még a válogatott keret közelébe sem került, pedig immár három mérkőzést vívott a nemzeti csapat 2005-ben.

Erről és csapata, a Vasas felemás tavaszi szerepléséről kérdeztük Tóth Andrást. A Vasas zsinórban három győzelmet követően egymás után kétszer kapott ki. Ráadásul előbb hazai pályán szenvedtek vereséget, legutóbb pedig az Újpest gázolta el őket úgy, hogy majd huszonöt percen keresztül emberelőnyben futballozhattak a piros-kékek.

- A válogatottal kapcsolatban keveset tudok mondani - válaszolta a Nemzeti Sport Online megkeresésére Tóth András -, hogy azt ne mondjam, semmit. Én megteszek, próbálok megtenni a pályán, a bajnokikon mindent azért, hogy ismét tagja legyek a keretnek, a csapatnak. Nagyon örülnék, ha újra a válogatottal készülhetnék, de a meghívó egy ideje nem érkezik.
- Nem indokolt a kapitány?
- Nem, persze ezt nem is várhatom el tőle.
- Korábban, amikor még meghívta, akkor beszélgettek, értékeltek a bajnokik után, látta önt meccseken, üzent önnek, csak így tovább?
- Nem, ilyen kapcsolatot akkor sem tartottunk egymással. Persze, Matthäus, de legyen bárki a kapitány, nem tartozik magyarázattal. Az ő döntése volt az is, amikor meghívott, az ő döntése az is, hogy most nem hív be. Mondjuk, azért jólesett volna, ha mond valaki valamit erről, mert azért bennem ezzel kapcsolatban csak ott maradt a kérdőjel: mit, mikor csináltam rosszul? Igaz, ahogy azt se mondták, hogy ez jó, azt sem mondták, hogy rossz lenne. Én nem éreztem, hogy rosszul ment volna a játék a válogatottban, valami egetverő bakit követtem volna el. Amikor pályára léptem, szerintem egyáltalán nem lógtam ki a sorból.
- Mellőzése a nemzeti csapatból már csak azért is érdekes, mert a kapitány szinte az egész sportsajtóval ütközött emiatt, nem is beszélve a szurkolókról. A mostani helyzet azt igazolja: utóbbiaknak volt igazuk…
- Amikor a németek ellen készültünk és elfogyott a válogatott a sérülések és a lemondások miatt, akkor ajánlott a kapitány figyelmébe Disztl Péter, aki a Vasasban és a válogatottban is kapusedző. Németországban nyertünk, nekem is elég jól ment, a kapitány bizalmat szavazott nekem a folytatásban és tényleg határozottan kiállt mellettem. Úgy látszik, most másként gondolja. A kapitány más emberben, más felállásban, más taktikában gondolkodik, amelyben nekem már nem jut szerep. Ezt el kell fogadnom tőle. A válogatottal kapcsolatban tovább nem is nagyon tudom ragozni a történteket. Ennyi. Remélem csak egyelőre…
- Hullámvölgybe került a Vasas, vagy a tavaszi bajnoki szezon első három találkozóján szerzett kilenc pont volt váratlan, erőn felüli teljesítmény?
- Nem érzem magunkat hullámvölgyben…
- Az Újpest tíz emberrel is lefutballozta a Vasast a Megyeri úton…
- Igen, de a meccs addigra, sőt, már az első félidő végére eldőlt. Ez egy olyan mérkőzés volt, amelyen az Újpestnek minden, nekünk pedig semmi sem sikerült. Minden bajnokságban van egy ilyen mérkőzés egy csapat életében. Remélem ezzel mi most letudtuk egész szezonra.
- Menyire érződött a pályán az újpestieken a hét eleji statárium, hogy Kovács Zoltán és Polonkai Attila juniorba történt száműzetését követően a többiek duplán is bizonyítani akarnak a tulajdonos és a vezetőedző előtt?
- Én nem éreztem bennük plusz motivációt emiatt, nem hiszem, hogy ezen múlt volna. Az alapozásnál is négyet kaptunk tőlük, úgy látszik, fekszik nekik a stílusunk, nekünk pedig nem jön be az övék.
- Ez azonban már a második tavaszi vereség volt egymás után. Hogy élik meg ezt házon belül?