Pető Tamás
2003.12.10 Pető Tamás újra a pályán
Pető Tamás hosszú ideig tartó térdsérülése után a futballista több hónapot hagyott ki keresztszalag-szakadás miatt , júliusban lépett ismét pályára a NAC Bredában. A holland klub vezetői alig várták már, hogy a középpályás újra szerepeljen, hiszen az előző szezonban a gárda nagy erőssége volt, fontos gólokat is szerzett.
"Mivel a nyáron rengeteg labdarúgó eligazolt a Bredából, így az edző erőltette, hogy minél hamarabb ott legyek a pályán – mondta Pető Tamás. – Ez rossz döntésnek bizonyult, hiszen a sok kihagyás után, hirtelen tíz nap alatt négy tétmérkőzést játszottam, és ezt nem bírta az izomzatom. Úgy telt ez az időszak, hogy hét közben pihentem, csak a pénteki edzésen vettem részt, a bajnokikon azonban rendre szerepeltem. A Newcastle elleni első mérkőzésünkön aztán nem bírtam tovább, megsérült a combizmom, úgyhogy ismét kihagyás következett, ezúttal öt hét. Most újra futballozhatok, azt nem mondom, hogy életem legjobb formájában vagyok, de most a lényeg a játék. Még két bajnoki, és egy kupamérkőzésünk van hátra az idényből, december huszonegyedikén indulok haza a téli szünetre. A pihenő sajnos nem tart sokáig, hiszen már január másodikán kezdődik a felkészülésünk, úgyhogy az idén is szolid lesz a szilveszterem.”
Pető Tamás reméli, tavasszal már nem hátráltatják sérülések, és ismét olyan remek teljesítményt nyújt majd, mint két éve – akkor a NAC Breda egyik legjobbja volt, és a magyar válogatottban is alapembernek számított.
S apropó, válogatott: Pető Tamás csaknem két éve húzhatta fel magára a címeres dresszt.
"Elkeserít a magyarországi futball helyzete, és bár kívülről figyelem a eseményeket, nagyon bánt az, amiket hallok. Minden alkalommal látom, hogy milyen elszántan indul el Fehér Csaba és Babos Gábor a válogatotthoz, ám amikor visszatérnek, teljesen letörtek. Alig akartam elhinni, hogy négyszázötvenen mentek ki az észtek elleni meccsre, és az ellenfélnek szurkoltak… Ez borzalmas! Megértem a drukkerek elkeseredettségét, mivel már több éve nem értünk el eredményt, de ez mégis túlzás. Hollandiában eredménytől függetlenül sztárok a labdarúgók, néhány csapattársam, akiket meghív a kapitány, teljesen feltöltődve érkezik vissza Bredába, nem úgy, mint Csabáék. Ezért sajnos azt kell mondjam, hogy ha meghívnának a válogatottba, elgondolkodnék, érdemes-e hazatérni…”
"Mivel a nyáron rengeteg labdarúgó eligazolt a Bredából, így az edző erőltette, hogy minél hamarabb ott legyek a pályán – mondta Pető Tamás. – Ez rossz döntésnek bizonyult, hiszen a sok kihagyás után, hirtelen tíz nap alatt négy tétmérkőzést játszottam, és ezt nem bírta az izomzatom. Úgy telt ez az időszak, hogy hét közben pihentem, csak a pénteki edzésen vettem részt, a bajnokikon azonban rendre szerepeltem. A Newcastle elleni első mérkőzésünkön aztán nem bírtam tovább, megsérült a combizmom, úgyhogy ismét kihagyás következett, ezúttal öt hét. Most újra futballozhatok, azt nem mondom, hogy életem legjobb formájában vagyok, de most a lényeg a játék. Még két bajnoki, és egy kupamérkőzésünk van hátra az idényből, december huszonegyedikén indulok haza a téli szünetre. A pihenő sajnos nem tart sokáig, hiszen már január másodikán kezdődik a felkészülésünk, úgyhogy az idén is szolid lesz a szilveszterem.”
Pető Tamás reméli, tavasszal már nem hátráltatják sérülések, és ismét olyan remek teljesítményt nyújt majd, mint két éve – akkor a NAC Breda egyik legjobbja volt, és a magyar válogatottban is alapembernek számított.
S apropó, válogatott: Pető Tamás csaknem két éve húzhatta fel magára a címeres dresszt.
"Elkeserít a magyarországi futball helyzete, és bár kívülről figyelem a eseményeket, nagyon bánt az, amiket hallok. Minden alkalommal látom, hogy milyen elszántan indul el Fehér Csaba és Babos Gábor a válogatotthoz, ám amikor visszatérnek, teljesen letörtek. Alig akartam elhinni, hogy négyszázötvenen mentek ki az észtek elleni meccsre, és az ellenfélnek szurkoltak… Ez borzalmas! Megértem a drukkerek elkeseredettségét, mivel már több éve nem értünk el eredményt, de ez mégis túlzás. Hollandiában eredménytől függetlenül sztárok a labdarúgók, néhány csapattársam, akiket meghív a kapitány, teljesen feltöltődve érkezik vissza Bredába, nem úgy, mint Csabáék. Ezért sajnos azt kell mondjam, hogy ha meghívnának a válogatottba, elgondolkodnék, érdemes-e hazatérni…”