Az FTC évek óta tartó hegemóniája mögött az élesszemű futballvezetők már az MTK-ban látták a jövő csapatát. Úgy vélték, már akár ebben az évben megtörténik a váltás az élen, hiszen a zöld-fehérek gárdája az öt év alatt mit sem változott, szemben az MTK megfontolt átigazolás-politikáján alapuló folyamatos csapatépítésével. Mindkét csapat angol edzőt foglalkoztatott, és mindkét csapat az akkori időkben korszerűnek mondott pályával, lelátókkal rendelkezett. A pályák vonzották a többi egyesületet is, hiszen a nézők kényelmesebb kiszolgálása több látogatót és nagyobb bevételeket ígért. Különösen az elterjedt kettős mérkőzések voltak népszerűek.
Az MLSz bizonyos szempontból nem volt független testület, hiszen tisztségviselői, választott vezetői egy-egy egyesülethez kötődtek. A szövetségen belül felmerült kérdések fölött egyre inkább csoportok döntöttek, melyek a két rivális, az FTC és az MTK körül alakultak ki. Az ellentétek a két nagypálya megépülésével még jobban elmélyültek. A kiscsapatok pályaválasztó jogukat aszerint érvényesítették, hogy az elsősorban a vezéregyesületnek legyen jó, másodsorban ártson az ellenlábasnak, és csak utolsósorban hozzon hasznot a csapatnak. Ez a kialakult felfogás vezetett csaknem tragédiához 1912. december 1-én…

Ott folytatta az FTC, ahol tavaly abbahagyta. Akkor az évzárón 11:3-mal búcsúztatta a III. ker. TVE-t, most a Nemzeti SC fölött diadalmaskodott 13:1 arányban. Az őszi sikerszériát nem zavarta meg az MTK otthonában hagyott egy pont sem. A kék-fehérek ezúttal még nem tudtak megfelelni a titkos várakozásnak, hamar leszakadtak a vezető mögött. A harmadik helyért vívott küzdelem nagy csatában dőlt el a BTC javára. Két együttes kilógott a sorból, közülük az NSC kapaszkodott meg az I. osztályban – egy évre.
Most pedig térjünk vissza december 1-hez.
A MAC, amely – a BTC és a BAK mellett – az FTC táborához tartozott, pályaválasztóként fogadhatta az MTK-t. A margitszigeti pálya használhatatlansága, valamint az Üllői út lefoglaltsága miatt a Hungária út nem jöhetett számításba, mert túl közel lévén az FTC-pályához, az „konkurenciát jelentene a zöld-fehéreknek”. Maradt az UTE játéktere, mely akkor a Népszigeten volt. A szigetet Újpesttel híd kötötte össze, de ezt az éppen dúló balkáni háború miatt elrendelt részleges mozgósítás miatt a kormány lezáratta. A mintegy ezerfőnyi futballközönség nem riadt vissza a nehézségektől; ladikokon, tutajokon, bárkákon jutott át a szigetre. A mérkőzés végére azonban eleredt az eső, hidegre fordult az idő, mindenki igyekezett minél hamarabb hazaérni. A csónakokat annyira túlterhelték, hogy az egyik halászbárkának kiszakadt a feneke, és mintegy harminc ember a dermesztően hideg vízbe esett. Ráadásul a kikötőtutaj sem bírta a rányomuló tömeg súlyát, elmerült a víz alá. Százával vettek soron kívüli fürdőt a szurkolók. Végül a kialakult pánikhelyzet feloldására a hidat őrző bosnyák század humánus beállítottságú parancsnoka saját felelősségére kinyittatta a hidat, és szuronyos katonák kíséretében, kisebb csoportokban a szigeten rekedt szurkolók visszatérhettek az újpesti partra. Szinte csodával határos, hogy a téli fürdésnek nem lett halálos áldozata. Az események elhomályosították a mérkőzés kimenetelét. Jegyezzük fel azért, hogy a találkozót a vendég MTK nyerte 2:0 arányban.

Többéves szünet után a szövetség ebben az évben ismét elrendelte az osztályozókat az I. osztály utolsó előtti és a II. osztály második helyezettje között.
Nemzeti Sport Club – Erzsébetfalvai Torna Club 4:0
Így az NSC megőrizte helyét a legjobbak között, míg az ETC a Pestkörnyéki Serlegért játszott.