1. 1) 1919. novemberében fúzió a Székesfehérvári DVMTK-val, az új egyesület neve Székesfehérvári Déli Vasúti Előre Testedző Kör
2. 2) 1919. novemberében fúzió a Székesfehérvári Előre Testgyakorló Körrel, az új egyesület neve Székesfehérvári Déli Vasúti Előre Testedző Kör

Amíg a fővárosban 1919 őszére konszolidálódott a politikai helyzet, addig ez a vidékre egyáltalán nem volt elmondható. A Tanácsköztársaság által az egyes városokban megalakított sportdirektóriumok teljesen felborították a sportélet addig jól működő kereteit. Olyan emberek kerültek az élre, akik sajátos nézeteik szerint akarták a sportot is irányítani. Később a vörös terroristák felszámolására verbuválódott ellenforradalmi különítmények túlkapásai akadályozták a helyi rendezvények meg-tartását. Különböző okokra hivatkozva elrendelt sportolási tilalom miatt szervezett bajnokság lebonyolítására még ősszel sem kerülhetett sor. Nehezítette a helyzetet az ország megcsonkítása, hiszen a nyugati, déli és északi kerületek székhelyei – Pozsony, Temesvár és Kassa – is elszakításra kerültek. A megmaradt csonka kerületek vezetőiket is elvesztették, így azok teljes újjászervezése vált szükségessé. Valamivel kedvezőbb volt a helyzet azokban a kerületekben, amelyeket csak ideiglenesen szálltak meg az idegen csapatok. Itt az egyesületek által megválasztott vezetőségek az MLSZ-től független, önálló autonómiával bíró szervezeteket – u.n. alosztályokat – hoztak létre. Ezek díjakat írtak ki, játékosigazolásokat eszközöltek, bíróképzést tartottak, fegyelmi döntéseket hoztak. Működésük azonban a vasúti közlekedés teljes hiánya miatt csupán egy-egy nagyobb városra (Pécs, Szeged) korlátozódhatott.
Ilyen körülmények között a szövetség ki sem írta az 1919/1920. évi vidékbajnokságot. Egyedül a pestvidéki kerület vállalta egyfordulós mérkőzéssorozat lebonyolítását, melyet sikerült is 4 alosztályban megrendeznie, az alosztálygyőztesek közötti tornával együtt.
Tavasszal a román katonai megszállás megszűntével a sportolási lehetőségek is javultak. Ehhez párosult a vasúti közlekedés beindulása. Szövetségi bajnoki kiírás hiányában az egyes kerületek a maguk által szervezett tornákon biztosították a versenyszerű labdarúgást a kerületükhöz tartozó klubok részére. A helyi kezdeményezéseket az MLSz is elismerte, támogatta, és a győztes csapatok tagjait díszes érmekkel jutalmazta.

Székesfehérvár földrajzi helyzeténél fogva nem „részesült” a megszállókban, így az alosztályi bajnokságot – a Nyugati kerületben egyedüliként – ősszel is meg tudta rendezni. A patinás SzTC méltó ellenfelére talált a biztos háttért maga mögött tudó vasutas csapatban, és csak jobb gólarányával tudott az élen végezni.
A két újonc kiscsapat rövid időn belül fúziók után eltűnik a város futballtérképéről.