Békéscsabai Előre FC - Vác FC-Samsung 0 : 0
NB I 1994/1995, 28. forduló
NB I 1994/1995: összes
mérkőzés
ground :
Békéscsaba, Kórház utcai Stadion
referee :
Kurmai Zoltán
attendance:
- Nemzeti Sport: 6.000
-
14' Romanek János 58' Lévai András 72' Szenti Zoltán 76' Víg Péter 82' Sallai Tibor 87' Szarvas János
Békéscsabai Előre FC | Vác FC-Samsung |
---|---|
|
|
coach: Pásztor József |
coach: Csank János |
match history
- 2020.02.23 Békéscsaba 1912 Előre - Vác FC 0-0
- 2019.08.28 Vác FC - Békéscsaba 1912 Előre 0-2
- 2019.04.28 Békéscsaba 1912 Előre - Vác FC 2-1
- 2018.11.04 Vác FC - Békéscsaba 1912 Előre 1-1
- 2018.04.29 Békéscsaba 1912 Előre - Vác FC 1-0
Ott voltak:
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Békéscsabai Előre FC - Vác FC-Samsung 0-0
NB I-es labdarúgó-mérkőzés, Békéscsaba, 6 ezer néző
V.: Kurmai (dr. Bozóky, Fazekas)
Békéscsaba: Baji 5 — Szenti 5, Csató S. 4, Zahorán 5 — Mracskó 5, Fodor 6, Csató J. 6, Vlaicu 5, Kasik 5 — Major 4, Kulcsár 5. Edző: Pásztor József
Vác: Koszta 6 — Lévai 5, Kasza 5, Schwarcz 5 — Nyikos 4, Sallai 5, Romanek 5, Víg 5, Aranyos 6 — Nyilas 6, Füle 4. Edző: Csank János
Csere: Major helyett Szarvas (5) az 57., Nyilas h. Andrássy (-) a 80., Kasik h. Horváth (-) a 84., Vig h. Farkas (-) a 88. percben.
Sárga lap: Romanek (Fodor buktatásáért) a 14., Lévai (rátartott Szarvas lábára) az 58., Szenti (felvágta Fülét) a 72., Vig (rátartott Csató S. lábára) a 76., Sallai (a kitörő Szarvast hátulról felvágta) a 82., Szarvas (reklamálásért) a 87. percben.
Szögletarány: 11:7 (4:5).
Csank János a mérkőzés előtt arra panaszkodott, hogy egy csapatra való sérültje, eltiltottja van. Úgy vélte, ha legalább Nagy, Puglits és Kriska pályára léphetne, akkor nagyobb eséllyel vennék fel a küzdelmet. Pásztor ugyanakkor azt taglalta, hogy Horváth gyengén muzsikált Nagykanizsán, ezért Majornak szavaz bizalmat. Szarvasról pedig elmondta: még nem kétfélidős játékos.
Füle szerette volna bemelegíteni Bajit a 4. percben, de csúnyán fölé vágta a labdát.
A túloldalon Mracskó járt hasonlóképpen, amikor 18 méterről tüzelt.
A 20. percben Vig balról szabadrúgásból emelte be a labdát, Füle a védők gyűrűjében magasra ugorva hét méterről fölé bólintott.
Az első igazi nagy helyzet a 22 percben alakult ki, amikor Schwarcz váratlanul 15 méterről célzott, Baji lábbal mentett, a kipattanó labdából Aranyos ismételhetett, aki 12 méterről ballal kapura tűzte, ebbe a csabai portás ujjheggyel beleért, s a labda onnan a bal oldali kapufa élét érintve hagyta el a játékteret.
A 26. percben ismét Aranyos volt a főszereplő, ám távoli lövését vetődve fogta Baji.
A 34. percben Csató J. óriási szólót vágott ki, a vendégtérfél közepétől indulva három védőt kicselezett, már a 16-oson belül járt, jól is célzott, ám a jobb alsó sarok felé tartó labdát Koszta vetődve kitornázta.
A 41. percben Aranyos nagy erejű lövésébe Zahorán lépett bele, onnan vágott a labda a mezőnybe.
A félidő lefújása előtti percben Csató J. elé perdült a labda, s ő 20 méterről a felső kapufát találta telibe nagy erővel.
Szünet után a 46. percben Major jobb oldali beadását Kulcsár fejelte kapura, de a labda Koszta könnyű zsákmányának bizonyult.
Az 50. percben Szenti közeli lövésébe beleléptek a védők, a labda Csató J. előtt landolt. A középpályás jobb alsó sarkos lövését ujjheggyel, vetődve kitolta Koszta.
Az 53. percben Csató J. 22 méteres szabadrúgása után Koszta csak másodjára kaparintotta meg a labdát.
Ugyanez a jelenet öt perccel később egy az egyben megismétlődött.
A 67. percben Csató S. röviden szabadított fel, ezt Aranyos szerette volna kihasználni, de a 16-os bal sarkáról, ha centiméterekkel is, fölé durrantott.
A 78. percben Kulcsár fejelt mellé egy szabadrúgásból belőtt labdát.
Két perccel később Csató J. 20 méterről jobb külsővel a bal kapufa fölé csavart.
A 86. percben Csató S. 35 méterről „dühből” lőtt, Koszta nyújtózkodva szögletre tolta a labdát.
Közvetlen a lefújás előtt Aranyos a 16-osról kapura lőtt, a gólba tartó labda azonban Csató S. fejéről szögletre vágódott.
Fodor (középen fehér mezben) sokszor tört előre jól, de a váciak eredményesen akadályozták meg a csabaiak gólszerzési lehetőségeit. (Fotó: Kovács Erzsébet)
A korábbi hetekben a Békéscsaba mondhatta el magáról, hogy hétről hétre változó összeállításban kénytelen pályára lépni a sok sérült miatt, most a Vác került hasonló helyzetbe: szám szerint hét labdarúgó dőlt ki a sorból, sérülések, betegség és sárga lapok miatt, így olyan összeállításban léptek pályára a vendégek, amilyenben még edzőmérkőzésen sem próbálkoztak.
A házigazdák sem voltak valami acélosak: ha néhányan fel is épültek, közülük egyesek meg sem közelítették korábbi teljesítményüket.
Ez az első perctől meg is látszott a mérkőzésen: két erőtlen csapat „támaszkodott” egymásnak. Nem vitték túlzásba az iramot, nem idegeskedtek. A portásoknak pedig különösen nem volt szükségük Andaxinra, hiszen a kapuk végképp nem forogtak veszélyben. Talán még Pásztor edző volt a „legizgágább”, ugyanis időnként felugrott és erőteljesen korholta játékosait.
Jellemző az első félidőre, hogy mindössze két-két kapuralövést jegyezhettünk fel, ezekből is csak egy-egy volt gólszagú, így nézőbosszantó első 45 percet láthattunk.
Az öltözőben igencsak lehordhatta játékosait a hazaiak mestere, ami meg is látszott a folytatáson. Némiképp emelkedett az iram, veszélyesebb lett a Csaba, de Koszta kapus is legalább ennyivel jobb teljesítményt nyújtott, így végül is nem változott semmi. A hazaiak edzője nem titkoltan azért játszatta elöl Majort, hogy ott meg tudja tartani a labdát, s talán csetlése-botlása közepette betalál egyszer. Ez most nem jött be, ugyanis Major csak annyit tartott be az „utasításból”, hogy csetlett-botlott, de teljesen ártalmatlannak bizonyult.
Szarvas beállításával dinamikusabb lett a Békéscsaba, ám a nagy akarás csak a csabai szögletek gyarapodásán látszott meg.
Az idő előrehaladtával egyre inkább beletörődött a megmásíthatatlanba mindkét gárda, no meg a publikum is, amely azonban meglehetősen nagy keserűséggel vette tudomásul, hog ismét gólképtelen a csapata. Nemtetszését azzal fejezte ki, hogy idő előtt elhagyta a lelátót.
Edzői nyilatkozatok
Pásztor József, a Békéscsaba edzője:
— Az első húsz percben jobban futballozott a Vác, azt követően kiegyenlítődött a játék, így igazságosnak érzem a pontosztozkodást, bár kis szerencsével győzhettünk is volna, hiszen voltak helyzeteink. Egyébként a Vác jól zárt területet, sem jobbról, sem balról nem tudtunk igazán mögéjük kerülni.
— A döntetlen általában jó eredménynek számít, a mostani viszont bizarrnak tűnik...
— Ez a döntetlen sem nekünk, sem a Vácnak nem jó. Ha valaki arra gondol, hogy „beikszeltünk”, az téved. A két játékos, Szenti és Szarvas, akkor biztos, hogy nem sárgul be, ha ez megbeszélt eredmény lett volna. Ettől én is, de Csank is messze áll.
— A Magyar Kupa fiaskót követően gondoltál arra, hogy valamivel meglepheted kollégádat?
— A Vác egy nagyon szervezett csapat, mindenki tudja a helyét, feladatát, a jelenlegi helyezésük nem a valós tudásukat tükrözi. Ettől sokkal jobb csapat. Nem játszott két válogatottjuk, Nagy és Puglits, mégis nagyon jól védekeztek, és keveset kockáztattak. Igaziból nem tudtuk őket meglepni, így az adott szituációk döntöttek, amikből gól nélküli döntetlen kerekedett.
Csank János, a Vác edzője:
— A mérkőzésre megfogyatkozott kerettel készültünk, vagyis tartalékosán léptünk pályára, de bíztam abban, hogy hittel futballozik a csapat. S nem is csalódtam. Tényleg nem voltunk megtörve, csak megfogyatkozva, s amit reméltem, bekövetkezett: jó játékkal pontot szereztünk. S az volt a fő cél, hogy ne kapjunk ki. Emellett még játszottunk is. Nem lehet azt mondani az első félidő alapján, hogy gyengélkedtünk volna. A Békéscsaba nagy erővel rohamozott a második félidőben, ezt nehezen vészeltük át, de sikerült, s időnként meg is villantunk.
— Hasznosították a Magyar Kupa-beli találkozó tapasztalatait?
— A két csapat már nagyon jól ismeri egymást, bármit próbáltunk játszani, vagy valami mást vinni a pályára, nem tudtunk túljárni ellenfelünk eszén. Variáltuk az összeállítást, de igazi meglepetést nem tudtunk okozni, így egyenlő erők küzdelme volt ez a 90 perc, az első játékrész a miénk, a második a Békéscsabáé volt.
— Mennyire tartott attól, hogy tartalékos a csapata?
— Azt hittem, hogy keveset fogjuk birtokolni a labdát, s attól féltem, hogy nem mernek majd játszani a fiatalok, de szerencsére nem így történt. Persze, ha az elején egy kicsit pontosabbak vagyunk, akkor előnyt is szerezhettünk volna. Vártuk, hogy a csabaiak rohamoznak majd, e helyett a kezdetben elsősorban távoli lövésekkel próbálkoztak, hiszen mi behúzódtunk. Nem volt több helyzete a Békéscsabának, csupán a szögleteik voltak veszélyesebbek. Egyébként az első félidőben sok labdát elveszítettünk, s ezzel felkínáltuk az ellentámadások lehetőségét. Ezzel magunknak okoztunk nehéz perceket.
— Ettől függetlenül elégedettnek tűnik...
— Valóban így van, örülök a pontnak, s tényleg nem tudok rosszat mondani a játékosokról.
6. Békéscsaba 28 10 14 4 42-29 44
...
12. Vác 28 7 11 10 35-43 32
Békés Megyei Hírlap, 1995. június 6.