comments

1. 
   admin bbsz

   # 1

   2017.02.24, 11:27 (szerk.: 2021.03.19, 23:53)

   Megtört a jég, a lendület, de nem tört meg a Megyeri úti átok
   Újpesti TE - Békéscsabai Előre FC 1-0 (0-0)
   
   NB I-es labdarúgó-mérkőzés, Budapest, Megyeri út, 7 ezer néző
   V.: Molnár (Nyilas, Nagy)
   Újpest: Praj 5 — Füzesi 6 — Bérczy 7, Szlezák 6 — Molnár 6, Kozma 6, Véber 6, Kecskés 6, Egressy 5 — Belvon 4, Szanyó 5. Edző: Garami József
   Békéscsaba: Baji 6 — Usmajev 6, Zahorán 5, Fabulya 0 — Mracskó 5, Csató 6, Dávid 5, Vancea 6, Kasik 5 — Fodor 4, Szarvas 5. Edző: Pásztor József
   Csere: Fabulya helyett Kulcsár Sz. (5) a 30., Belvon h. Horváth (6) a 60., Egressy h. Kovács L. (-) a 75, Dávid h. Árgyelán (-) a 79. percben.
   Gólszerző: Kozma (11-esből) a 78. percben.
   Sárga lap: Fabulya (Belvon felvágásáért) a 22., Kasik (Egressy buktatásáért) az 54., Kozma (fellökte Kulcsárt) a 84., Kecskés (Szarvas felrúgásáért) a 89., Szanyó (a sípszó után elrúgta a labdát) a 90. percben.
   Szögletarány: 8:1 (4:1) az Újpest javára.
   
   Egyperces gyászszünet előzte meg a találkozót: az Újpestiek fiatal játékosának, Molnár Zoltánnak édesanyja hunyt el péntek éjszaka. A védő ennek ellenére vállalta a számukra nagyon fontos 90 percet.
   
   Fabulya kísérletezett először a békéscsabaiak közül a kapura lövéssel, de a 10. percben nagy erővel messze a léc fölé vágta a labdát.
   Két perccel később Mracskó jó ütemben ugratta ki Szarvast, aki néhány lépés után megpróbálta bevenni a kaput. Praj kivetődött, először meg is fogta a labdát, ám elesett és kiejtette azt. Ismét Szarvas előtt adódott lehetőség, de mivel kisodródott, már csak beadni tudta, de Praj szerencséjére senki sem érkezett a támadással a békéscsabaiak közül.
   A 15. percben ismét egy nagy csabai bomba zúgott Praj kapujára, aki elvetődött, majd érdekes módon kezéből a labda úgy perdült hátrafelé, mintha maga mögé dobta volna azt.
   Egy perccel később Kasik beadásszerű lövést küldött a kapura, amit az újpestiek portása ismét kevés híján a saját kapujába öklözte.
   A 22. percben Vancea egy nagy alakítás végén a bal oldali hálóba bombázott.
   A 29. percben Mracskó viharzott el a jobb szélen, már egészen az alapvonalnál jártam, amikor jól emelt középre. A labda Fodor felé hullott, aki „erőből” megfejelte, s a pettyes a felső lécről vágódott vissza a mezőnybe.
   A 30. percben Belvon és Fabulya immár sokadszor „kóstolgatta egymást”, amikor a békéscsabai kapu előterében Belvon könyékkel visszahúzott, Fabulya pedig elterült. A békéscsabaiak védőjét több mint öt percig ápolták, majd a mentősök megjelentek a hordággyal, de addigra úgy-ahogy feltápászkodott, és ugyan kettős kísérettel, de a saját lábán hagyta el a stadiont.
   Emberelőnyben voltak a fővárosiak, amikor az első hazai szögletet végezhették el a 31. percben. Jobbról Kecskés ívelt be, Szanyó levált védőjéről, és közeli fejese a jobb oldali léc mellett zúgott el.
   
   Szünet után egyre inkább enyhe mezőnyfölényt harcolt ki az Újpest. Az 57. percben Bérczy jó ütemben ugratta ki a bal oldalon megiramodó Egressyt, aki a szögletzászlótól lőtt a kapu elé. Belvon robbant rá a labdára, de Baji résen volt, kivetődve elé megkaparintotta a pettyest.
   A 70. percben szabadrúgáshoz jutottak a házigazdák, Kozma óriási erővel meglőtte a labdát, ám a 22 méterről leadott bombát Baji a jobb saroknál kiütötte.
   A 78. percben váratlan előnyhöz jutottak a fővárosi lila-fehérek. A bal oldalon egy Véber—Szanyó akció végén az utóbbi Kovács Lászlóhoz továbbított, aki már a 16-oson belül járt, amikor Zahorán hátulról becsúszott. Molnár játékvezető mélyen lehajolt, egy-két másodpercig gondolkodott, majd a sípjába fújt, és megiramodott a 11-es pont irányába, jelezve, hogy szabálytalannak ítélte Zahorán megmozdulását. A büntetőt Kozma végezte el, nagy erővel a kapu jobb felső sarkát célozta meg, Baji jó irányba vetődött, ám nem érhette el a nagyon gyors labdát, 1-0.
   Ekkor ébredt föl a Békéscsaba, óriási iramba fogott, Szarvas, Vancea, Fodor előtt is akadt lehetőség, ám nem tudták góllá váltani a beszoruló védelem mellett a helyzeteket.
   
   A mérkőzés előtt sokan óvták a Békéscsabát: talán ez lesz a tavasz legnehezebb mérkőzése. Nem véletlenül mondogatták, hiszen a fővárosi lila-fehérek az őszi együtteshez képest sokat változtak, fejlődtek. No meg az sem elhanyagolandó, hogy a viharsarki együttes az eltelt két évtizedes NB I-es tagság alatt egyetlenegyszer sem tudott nyerni a fővárosban az Újpest ellen. Mások pedig azt mondogatták: egyszer minden sorozat megszakad, még ha oly lendületben is van a Csaba.
   De az sem bizonyult jó ómennek, hogy a tíz, máskor kezdő mezőnyjátékos közül most négy kényszerpihenőre került. Váczi Zoltán eltiltásának második részét töltötte, a csapatkapitány, Szenti Zoltán legutóbb a Sopron ellen begyűjtötte harmadik sárgáját, Kulcsár Sándor — nagyváradi akupunkturás kezelés ide, kezelés oda — nem jött rendbe. S az új szerzemény, Ciocan sem volt egészséges. Márpedig négy hiányzót minden csapat nagyon megérez.
   Lehet ez is, meg más előjelek is okozták, hogy a békéscsabaiak meglehetősen hitehagyottan kezdtek az egyébként nem sokat mutató Újpest ellen. Az első félidő jószerivel azzal telt, hogy a vendégek igyekeztek altatni a vendéglátókat, akik viszont „fogást”, kerestek, azaz próbálták kipuhatolni a Békéscsaba gyengéjét.
   Az altatás ebben az időszakban jobban sikerült, mert az Újpest sem játszott valami nagy elánnal, bár rajtuk látszott, korántsem lennének elégedettek a döntetlennel. Érthető, hiszen különösen szerettek volna bizonyítani az éllovas ellen. Persze vélhetően másként alakultak volna a dolgok, ha alig fél óra játék után Fodor kapufája az egyébként gyengélkedő Praj kapujában köt ki. De ez nem így történt, így maradt az egyik oldalon a játék lassítása, a másikon a szárnyaszegett próbálkozások.
   Ám Garami mester elunva felemás csapatát, átszervezte az Újpestet. Színt és lendületet vitt a fővárosiak játékába Horváth beállítása, no meg az a tény, hogy Szanyót hátrébb húzta. Maradt a hazaiaknak két támadója, de ők, különösen az egykori csabai, Belvon nem sok vizet zavart. Talán annyival vétette észre magát, hogy időnként Fabulyával összeakaszkodtak, aminek következtében végül is a békéscsabai védő húzta a rövidebbet.
   A fordulás után nagyobb iramra kapcsolt az Újpest, s a Békéscsaba továbbra is a halogató taktikát próbálta játszani. Ebből az alakult ki, hogy egy idő után enyhe mezőnyfölénybe került a fővárosi gárda. De a kapuig ritkán jutottak el továbbra is. Akárcsak a viharsarkiak, akik most a régi jól bevált kontrákat is csak elvétve mutatták be. Persze, többé-kevésbé érthető: hiányzott a szélvészgyors Váczi és az ördöngös Kulcsár Sándor. Szarvas nem villogott, egyedül maradt teljesen, Fodor pedig erőteljesen visszaesett.
   Az idő vánszorgott, legalábbis a békéscsabaiak szempontjából. No meg a futballt az élvezet miatt látogatóknak, akik sehogysem tudták felfedezni ebben a 90 percben a játék szépségeit. Egészen addig, amíg egy sokak által vitatható, mások szerint teljesen jogos tizenegyessel meg nem szerezték az újpestiek a hón óhajtott vezetést. Mert ettől kezdve az addig álmosan játszó békéscsabaiak újabb sebességfokozatba kapcsoltak.
   Ám — a hosszabbítással együtt is — kevésnek bizonyult a negyedórás sziporka, meg-meglódulás. Ebben a röpke időszakban nyújtotta ugyanis azt a Békéscsaba, amit ebben a bajnokságban megszoktunk tőlük. Hol kontrából, hol rövidpasszos, de villámgyors akcióból, hol tértölelő indításokból rohamozták Praj kapuját, de ahogy fogyott az idő, úgy látszott, hogy megtörik a jég: elveszti tavaszi veretlenségét a Békéscsaba. Viszont továbbra is a jeges hasonlatnál élve: nem tört meg a jég abból a szempontból, hogy a vendék lila-fehérek továbbra sem tudtak győzni a Megyeri úton. Pedig ez az Újpest — ha csak fele lendületet visznek a játékba, mint például a Sopron ellen — most könnyűszerrel legyőzhető lett volna. Még erősen tartalékosan is.
   Persze még nincs veszve semmi, a hét végén jön a Vasas, akikkel szemben bőven van visszavágni való, hiszen ősszel a Fáy utcában sok borsot tört a piros-kék együttes Szentiék orra alá. S ha nem töri meg a csapatot az újpesti kisiklás — s miért is törné meg? — akkor továbbra is harcban lesznek a dobogóért, annak is a legfelső fokáért a csabai lila-fehérek.
   
   Edzői nyilatkozatok
   Garami József, az Újpest edzője:
   — Az első perctől az utolsó pillanatig változatos volt a küzdelem. Azért sikerült győznünk, az egyébként kitűnően játszó Békéscsaba ellen, mert a párharcok nagy részét mi nyertük meg.
   — Miért cserélte le Belvont és Egressyt?
   — Úgy gondoltam, hogy a végén frissíteni kell, ezért határoztam a cserék mellett.
   Pásztor József, a Békéscsaba edzője:
   — Ezen a mérkőzésen nemcsak az Újpest volt az ellenfelünk. Nem játszottunk igazán jól, de egy pontra így is jók lettünk volna.
   — Mit mondott Molnár Játékvezetőnek, amikor berohant a pályára? A partjelzőnek is szemrehányást tett, mi volt ennek az okát?
   — Molnár játékvezetőnek azt mondtam, hogy Zahorán becsúszása nem volt 11-es. A partjelző pedig három esetben is feltette zászlóját, pedig véleményem szerint ezek nem voltak.
   (Jávor Péter)
   
   1. Békéscsaba 24 17 3 4 62-20 37
   ...
   7. Újpesti TE 24 10 6 8 33-27 26

   
   Békés Megyei Hírlap, 1994. május 2.
   

   A békéscsabai Fodor a kapu torkából sem talál be az újpesti Praj hálójába. (Farkas József felvételei)

   
   Nemzeti Sport, 1994. május 1. és 3. (Arcanum DT)