comments

1. 
   admin heimo

   # 2

   2024.08.04, 11:28

   6600 fizető néző (Népszabadság, 1969. 04. 22.)
    
2. 
   admin heimo

   # 1

   2015.05.17, 18:52

   1969. április 20.
   
   Tartalékbajnokság
   
   Újpesti Dózsa – Vasas 3:1 (1:1)
   Megyeri út, 17 ó., 10.000 néző, V.: Csapucha
   
   Ú.Dózsa: Borbély-Komáromi,Nyírő,Nagy F.-Hartyáni,Simon-Nagy J.,Juhász,Kolár,Kellner,Tóth A.
   Vasas: Mészáros-Kleika,Kánási,Vaskor-Márkus,Berzi-Antal,Török,Tóth,Szőke,Schneider.
   
   A szünet után magára találó Újpesti Dózsa többet támadott, több helyzetet dolgozott ki, s megérdemelten nyert.
   
   Gólszerző: Juhász (2), Tóth A. – Antal.
   
   A jobb taktika, a színesebb csapatjáték és a frissesség dönt majd a Dózsa-Vasas rangadón
   
   Pálfai János szakfelügyelő:
   
   - A Dózsa otthon játszik, bajnokságra tör. Tagjainak többsége válogatott. Folytatni akarják idei jó sorozatukat. Formában vannak tagjai. Egyszóval, sok minden a győzelmük mellett szól.
   - Mégis mi dönthet a rangadón?
   - A taktika, néhány kulcsjátékos pillanatnyi formája… A Vasas elképzelhetően a 4-3-3-at játssza majd. A Dózsa pedig a 4-2-2-2-t. Tehát a 4 hátvéd előtt a két fedezet, elöl középen a két ék és a két szélső kissé hátrább húzódva várja az indításokat. Persze, ez csak az én elképzelésem. Az edzők taktikája hétpecsétes titok. A terven belül az is döntő lehet, ki kit semlegesít és – vajon meg tudja-e jól oldani feladatát? Az ékek őrzése, a karmesterek kikapcsolása mind-mind kulcskérdése a rangadónak. Élvezetes mérkőzésre számítok. Mindkét oldalon sok a kitűnő futballista és nyilván jól készítették elő őket. A mérkőzésen nagy szerepe lesz az erőnek, a szellemességnek és gondolom a szemfülességnek. Biztos vagyok abban, hogy az összecsapás minden időszakának meg lesz a maga érdekessége. Ha most végezetül felsorakoztatom magam előtt a két csapatot, sokféle összehasonlítás alapján azt kell mondanom, hogy a Dózsa győz! Persze a rangadókon sokszor felborul a papírforma. Mégis a tippem: 1.
   
   Biztos újpesti győzelem a rangadón
   
   A lila-fehér csatársor helyenként sziporkázóan játszott – A Vasasnak 60 percen keresztül csak védekezésre volt ereje – Nagy izgalom közepette fejeződött be a találkozó
   
   Újpesti Dózsa – Vasas 4:2 (1:0)
   Megyeri út, 19 ó., 20.000 néző, V.: Zsolt (Marton,Kasza)
   
   Ú.Dózsa: Szentmihályi-Káposzta,Solymosi,Noskó,Bánkuti-Dunai III.,Göröcs,Zámbó-Fazekas,Bene,Dunai II. Edző: Baróti Lajos.
   Vasas: Kenderesi-Bakos,Mészöly,Vidáts,Ihász-Menczel,Nell,Fister-Molnár,Puskás,Farkas.
   Edző: Illovszky Rudolf
   
   Csere: Nell h. Radics (56p.), Bánkuti h. Nagy L. (60p.).
   
   Gólszerző: 1:0 Dunai II. (7p.), 2:0 Bene (48p.), 3:0 Bene (74p.), 3:1 Puskás (76p.), 4:1 Solymosi (84p.-11-es), 4:2 Vidáts (88p.).
   
   Kiállítás: Menczel (65p.)
   
   Szögletarány: 7:3 (4:2)
   
   Az előzmények:
   
   Egy évvel ezelőtt avatták a Megyeri úti pálya villanyvilágítását, s ez a nap emlékezetes marad mindkét csapat számára, mert az Újpesti Dózsa 3:0 arányban legyőzte egyik régi riválisát – a Vasast…
   A lila-fehérek öltözőjében Solymosi Ernővel foglalkozott Baróti Lajos. A középhátvéd a legutolsó edzésen rosszul lépett, könnyebb húzódást szenvedett. Nagyon alapos bemelegítés után, a játékossal való beszélgetés alapján döntött úgy az edző, hogy Solymosi tagja lesz a kezdőcsapatnak.
   Farsang Endre, az Újpesti Dózsa szakosztályvezetője bizakodó volt: - Győzelmet várok! – mondta határozottan.
   A Vasas öltözőjében Mathesz és Müller hiányzott a készülődő játékosok közül. Rendbe jött viszont Mészöly és Menczel, ők vállalták a játékot.
   Illovszky Rudolf tartózkodóbb volt, ő megelégedett volna a találkozó előtt egy döntetlennel.
   
   Fergeteges újpesti támadásokkal kezdődött a mérkőzés. A lila-fehér csapat teljesen beszorította az ellenfelét. A 7. percben Fazekas beadását Bene olyan pontosan és erősen rúgta kapura, hogy Kenderesinek minden tudására szüksége volt, hogy szögletre háríthasson. Veszélyesen szállt középre a labda a sarokzászló mellől, öten is felugrottak fejelni a kapu előterében, mégis a mögöttük álló Dunai II.-höz került. A csatár lekezelte, s hiába támadta hátulról a becsúszó Bakos, a kapus mellett a háló közepébe lőtt. 1:0. Ragyogó játék alakult ki a gól után. A Dózsa változatlanul hevesen rohamozott, minden labdára rámentek. A csatáraik is harcias szellemben küzdöttek, megtámadták a Vasas védőit, hogy zavarják őket az indításokban. Negyedóra után csökkent a fogcsikorgató elszántsággal vívott küzdelem lendülete, helyette néhány játékos szabálytalankodással hívta fel magára a figyelmet. Hátulról buktatások, kézzel visszaráncigálások miatt kellett szinte percenként félbeszakítani a játékot Zsolt Istvánnak. Izzó volt a hangulat a pályán és a nézőtéren, bár szinte hosszú percekig egyik kapu sem forgott veszélyben. Végül Puskás megunta a tologatást, 30 méterről lőtt – pontatlanul. Két perc múlva pedig a szerencse mentette meg a góltól Kenderesi hálóját. Mészöly hazaadott labdájára Bene rácsapott, de túl közel volt a vetődő kapushoz és Kenderesibe vágta a bőrt. A 35. percben Vidáts rátalpalt Bene térdére, a csatár ismételten ápolásra szorult. A 40. percben Fazekas beadását Göröcs a 16-oson lekezelte, de megijedve a rárohanó védőktől, magasan kapu fölé bombázott.
   
   A II. félidő is úgy kezdődött, hogy érezni lehetett: ezen a mérkőzésen többről van szó, mint a két bajnoki pont sorsáról. Egyébként békés játékosok önmagukat sem kímélve rohantak egymásnak, izgatottságukkal, gyakori hibájukkal alaposan próbára tették Zsolt Istvánt… A Dózsa volt megint fölényben, és a 48. percben újabb gólt ért el. Káposzta előre3ívelt labdáját Bene Dunai II. elé emelte, a nyurga középcsatár visszafejelte Bene elé, és ez utóbbi óriási gólt ragasztott 11 méterről a kapu közepébe. Kenderesinek arra sem volt ideje, hogy a kezét felemelje. 2:0. A 60. percben egy sérült kivált a küzdelemből: Bánkuti lebicegett a pályáról, Nagy L. ment be helyette. Ennek megfelelően némi átcsoportosításra volt szükség: Zámbó lett a balhátvéd, az ő helyén a fiatal szélső játszott tovább. A 65. percben Menczel hátulról buktatta Fazekast, a játékvezető leküldte a fedezetet a pályáról. A 74. percben a pálya közepén futott a Dózsa támadása. Bene a kapunak háttal álló Dunai II.-höz gurított, a középcsatár megfordult, s a lábak között a továbbrohanó Bene elé tálalt. A Vasas védelem leállt mert Fazekas lesen volt. Bene is megtorpant, de idejében észrevette, hogy Marton partjelző nem jelzett, s ezért Zsolt sem fütyült. Tovább vezette a labdát, kicselezte a kifutó Kenderesit, a bal kapufa tövében bevárta és kicselezte az utána rohanó Mészölyt és úgy lőtt a hálóba. 3:0. Kezdés után a Vasas lendült előre, Molnár beadása lepattant az újpesti védőkről. Zámbó az alapvonal mellett cselezgetett, Szentmihályi kiment eléje, hogy hazakérje a labdát. A hátvéd kockázatosabb megoldást választott, át akarta ívelni a túlsó oldalra. Az ív azonban laposra sikerült, a rúgás is pontatlan volt, mert a kapu előtt álló Puskáshoz került a labda, aki lekezelte és a 11-es pontról senkitől sem zavartatva guríthatott az üres kapuba. 3:1. A 84. percben Fazekas a jobb szélről indult el, befelé vezetgette a labdát. Egy bokapasszal a balösszekötő helyén kiugrott Dunai II.-t szöktette, akit Mészöly kísért. A csatár néhány centi előnyt szerzett. Mészöly becsúszva próbált szerelni, de a labdát nem érte el, Dunai II. lábát azonban igen: 11-es. A büntetőt Solymosi értékesítette, erősen, félmagasan a jobb sarokba helyezett. 4:1. A feszültség továbbra sem csökkent, az utolsó percekben, ha lehet, még csak fokozódott. A 88. percben Fister beadását Vidáts fejelte kapura. Szentmihályi vetődött és beleütött a bal sarokba tartó labdába, de nem tudta megkaparintani. A kapufa tövéből visszapattant, a hátára, aki gyorsan felugrott a földről, és az óriási lendülettel berohanó Mészöly előtt rávetődött a labdára. A labda nem jutott túl a gólvonalon, Zsolt azonban gólt ítélt. 4:2. Óriási vita támadt a játékosok között, a Dózsa csatárok nem akartak újra kezdéshez felállni, s emiatt csak rövid szünet után folytatódott a küzdelem. Ezután már semmi említésre méltó nem történt, legfeljebb az, hogy lefújás után néhány játékost a társainak kellett lefogni és távol tartani a játékvezetőktől.
   
   ××××
   
   Az Újpesti Dózsában Szentmihályi a gólokról nem tehetett, volt néhány nagyszerű védése. A hátvédek közül Solymosi emelkedett ki, fejjel és lábbal biztosan rombolt. Noskót és a két szélsőhátvédet nem egyszer becsapták, mert rosszul helyezkedtek. A pálya közepén Dunai III. és Göröcs végig, állandóan játékban volt. A fiatal Dunai inkább biztosított, Göröcs azonban – olykor látványos, Pazar megoldásokkal is – támogatta a csatárjátékot. A csapat legjobb része ezúttal a csatársor volt. A két előretolt ék, Dunai II. és Bene rengeteget mozgott, különösen Benének minden megmozdulása kapura is veszélyes volt. Fazekastól is láthattunk néhány gyors, ötletes támadásvezetést.
   
   Baróti Lajos: Úgy érzem, jól játszott a csapat, nagyobb arányú győzelmet is megérdemeltünk volna.
   
   Utcahosszal…
   
   Már a hetedik forduló előtt nagy volt a távolság az Ú. Dózsa és a Vasas csapata között – helyezésben és pontszámban egyaránt. A vasárnapi kilencven perc, és a 4:2-es győzelem után az Ú. Dózsa most már utcahosszal vezet a piros kékek csapata előtt.
   A mérkőzés-dömping előtt álló lila-fehérek – akikre a következő 21 nap alatt hét mérkőzés vár – köztük a Göztepe Izmir elleni két VVK elődöntő – nagyon jó rajtot vettek. Játékuk az egész mérkőzésen könnyed, elegáns, szellemes volt.
   Védelmük magabiztos, gyors s ha kell kemény is tud lenni. Hibájukként csak azt róhatjuk fel, hogy a könnyedségükbe időnként könnyelműség is becsúszott (például a Vasas első góljánál). A középpályások mesterien oldották meg feladatukat. Göröcs, Dunai III. és Zámbó klasszissal múlták felül Menczel, Nell, Fister játékát. És ez a minőségi különbség rá is nyomta bélyegét a két csapat játékára. Az újpesti csatárok remekeltek. Fazekas járt az élen. Ez a fizikailag gyengének tűnő játékos nagyon is munkabíró! Emellett esztétikailag is olyan szép a játéka, hogy az ember szíve-lelke örül. Szellemi vezére volt az újpesti csatársornak. Leheletfinom cseleivel könnyedén rázta le őrzőit, pillanatok alatt változtatta meg egy-egy húzásával a támadások irányát, kétségbe ejtve a Vasas védőit. Persze, kitűnő társai is voltak: Bene és Dunai II. Ez a három fiú a játéktéren már annyira ismeri egymást, hogy elég egy mozdulat, egy fejbólintás, abból is mindent megértenek.
   Örvendetes az újpestiek nagy formája. Hamarosan ott lehetnek a nemzetközi élvonalban! Mert ilyenre is gondol az ember, amikor olvasgatja, hogy eltűnőben a Real Madrid, a Benfica és az Internazionale. S miért ne léphetne egyszer magyar csapat az örökükbe…
   A Vasasról nem mondhatunk sok jót. Különféle hírek szállingóznak mostanában a Fáy utca környékéről. ( Egyes játékosok állítólag sportszerűtlenül élnek, mindennapos a fegyelmezés stb.) Úgy látszik, a mendemondáknak van is némi alapja. Hiszen a harmadik forduló után még a Vasas állt az élen 11:0-s gólaránnyal, és az azóta lejátszott négy mérkőzésen mindössze egy pontot szerzett a csapat, és 17:12-re romlott a gólarányuk.
   Ezen a mérkőzésen semmi ellenszerük nem volt a Vasas játékosainak az Újpesti Dózsával szemben. Egyesek elvesztették a fejüket, a sorozatos durvaságokban keresték a megoldást. (Menczel, Vidáts) Persze, kár volna megkongatni a vészharangot a Vasas felett, hiszen minden klub életében vannak hullámvölgyek.
   Amiről még szólni kell: Zsolt István játékvezetése. A nagynevű FIFA bíró ez alkalommal is hű maradt önmagához: túl könnyedén vette a mérkőzést az első perctől kezdve. Csak annyit mondhatunk: formája hasonló volt a Vasaséhoz.
   
   Négyszemközt
   
   Középen
   
   A számszerű eredmény csalóka, az Újpest vasárnap este tulajdonképpen kiütéssel győzött a Vasas ellen.
   
   Baróti Lajos: Fárasztó, hosszú sorozat kellős közepén állunk. A csapat zöme sok ezer kilométeres utazással a háta mögött, természetesen nem a harmatos frissesség állapotában lépett pályára vasárnap este. Ez a győzelem inkább a lelkesedés, a harci kedv diadala volt, és ez adott helyzetben feltétlenül biztató. Újabb nehéz napok előtt állunk, hétfőn délben indulunk Izmirbe, a Göztepe elleni mérkőzésre, aztán a Pécs következik. Örvendetes dolog, hogy a nagy akarás ellenére sem görcsösödött el a csapat, könnyed és folyamatos maradt a játék. Ez az új vonás segíthet a következő feladatok megoldásában.
   
   Pálfai János szakfelügyelő:
   
   ( A rangadón a szakfelügyelő Dózsa győzelmet várt)
   
   - Arra viszont nem számítottam, hogy az újpestiek ilyen könnyen győznek. A mérkőzés nagyobbik részében látványosan, tetszetősen, rendkívül ötletesen játszottak. Uralták a mezőnyt, nagy volt a technikai fölényük. A csapat játéka időnként nagyszerűen tükrözte a magyar labdarúgás erényeit, sajátosságát: az ötletességet, a váratlan fordulatokat, a játék szépségét, a cselezni tudás fontosságát.
   
   ( Mi úgy véljük, a Dózsa tetszetős, de főleg eredményes játékában az is közrejátszott, hogy a Vasas úgyszólván minden erejét a védekezésre összpontosította. Teljesen átadta a teret a Dózsának, szinte biztosította a kezdeményezést a hazaiak számára. Még 2:0 után sem lazult fel a Vasas védelme.)
   
   - Kétségtelen, hogy így van. A Dózsa érdeme, hogy az erős védekezésnek is megtalálta az ellenszerét, mégpedig olyan játékkal, amelyet érdemes lett volna filmre venni – oktató jelleggel. Ami a Vasast illeti, szétesett a csapatjátéka, mert a védelem és a csatársor között nem volt megfelelő az összeköttetés. A középpályások rövid ideig bírták, aztán elfáradtak, a leghátsó sorokból ritkán törtek előre, a csatárok pedig nem tudták tartani a labdát. 0:2 után próbálkozott a Vasas támadással, de Menczelt rövidesen kiállították, s ez a tény megpecsételte a Vasas sorsát.
   
   ns,ks