comments

1. 
   seamandarin

   # 1

   2022.04.04, 18:57 (szerk.: 2022.04.05, 09:20)

   MTK - UTE 0:0
   
   Ujpesti Stadion, 17000 néző
   Bíró: Gerö Ferenc
   
   Az ujpesti Stadionnak az MTK mérkőzés volt a második nagy attrakciója, s erre, az alkalomra még a felavató napinál is nagyobb közönség lepte el az uj pálya nézőhelyeit.
   
   Az UTE és FTC mérkőzés óta eltelt négy hetet is felhasználta a pálya építkezésének a folytatására, s ma mondhatjuk, ujabb kellemes meglepetésben volt részünk. A pálya körtöltésébe már mindenütt be vannak vágva a lépcsőfokok, amelyek egyelőre beton helyett falapokkal vannak fedve ; a pálya azonban már igy is teljesen stadionszerüvé vált és impozáns látványt nyujott.
   
   A közönség természetesen el tudott helyezkedni a sokkal több nézőre berendezett sporttelepen, csak a tribün és korzó telt meg mind egy szálig, jelezvén azt, hogy sporttelepeinknek az ülőhelyek szaporítására kell törekedniök.
   
   Általában MTK vereséget jött ki nézni a közönség többsége, a másik része pedig „drukkolni\" jött a kedvelt kék—fehér színek viselőinek. Ez a hangulat azonban lényegesen megváltozott, amikor az MTK csapatával Orth is a pályára lépett. De még akkor is féltették sokan a bajnokcsapatot, amelynek sem a halfsora. a fiatal Nadlerrel és az öreg Vágóval, sem a csatársora Molnár helyén Weisz Leóval és csapata helyén Senkey Il.-vel nem biztatott jóval, — szemben az UTE teljes csapatával.
   
   Az MTK azonban — mint már olyan sokszor — ezuttal is meglepetést okozott. A neki szokatlanul nagyméretű és mély talajon végig egyenrangu ellenfele volt az UTE-nek s ha annak védelme nem működik a szokott kiválóan, ugy a meccset is a maga javára dönthette volna el.
   
   És ami érdekes a dologban, az MTK formaváltozását nem Orth jelenléte idézte eló, hanem az aggodalommal kísért halfsor kiváló játéka. A kis Nádler az MTK centerhalfposztján elsőranguan játszott és fölényes technikai tudásával sokszor ragadta tapsra a közönséget. Azonban nem technikája volt ezuttal a főerénye, hanem az a jótulajdonsága, hogy a nehéz pályán is végig bírta az iramot és ebben a tekintetben lefözte rutinosabb, öreg partnereit is. A reaktivált Vágó ugy játszott, mint aki meg akarja mutatni, hogy még nem érett meg a nyugdíjazásra. Különösen a szerelésben volt elsőrangu; a II. félidőben azonban már nem bírta az iramot. Kertész II. sokat dolgozott, de a nehéz pályán néha elszámitotta magát.
   
   A halfsorral szemben a csatársor összeállítása már nem volt olyan sikerült Orth a centerben ugyan mérhetetlenül feljavította a csatársor akcióképességét pompásan irányított pasz- szaival, de még láttuk rajta a hosszu pihenőokozta merevséget; egyéni akciókra nem akart vállalkozni, pedig mindig az volt ennek a nagyszerű labdamüvésznek a legerősebb oldala. Weisz Leó a jobbősszekötóben nagyon gyenge volt; csak ritkán sikerült neki egy helyes paszt leadni, bár csak Braun támogatására törekedett Senkey II. ellenben a balszélen is jól bevált: ez a ruganyos fiú mindjobban belejön az I. osztályú játékstílusba; néhány veszélyes helyzetet teremtett Siklóssi csak a mezőnyben volt jó, a kapu előtt azonban bátortalan. Braun volt a csatársor legjobb embere ; sajnos, csak ritkán jutott igazán jó labdához ; pontos beádásaira pedig nem mentek rá idejében a belsők.A kék-fehér csapat legjobb része a védelem volt. Fábiánban ismét alkalmunk volt felfedezni a nagy klaszszisu kapuvéd minden jó tulajdonságát. Jó szemű, biztos kezű, gyors és ruganyos kapus. Mandlnál már csak néhány kisebb „gikszer\" mutatta utóbbi időben tapasztalt indiszpozicióját, Kovács is végig jó volt. Kár volna az MTK-nak azt a védelmet megbolygatni.
   
   Az UTE csapata olyan óriási iramban kezdette meg a játékot, amely esetleg gyors sikerhez segíthette volna, de amely taktika visszafelé is „elsülhetett\" volna. Az MTK védelme ugyanis sikeresen állotta a kb. 25 percig tartó ostromot, s utánna olyan ellenoffenzivát indított, amelylyel szemben már ingadozni kezdett az UTE támadókedvü halfsora. A II. félidő elején azután teljesen visszaesett az UTE halfsor; ekkor boszulta meg magát a korán kezdett „finis\" szerencsére a »Fogl-gát\" minden gólrugási kísérletet megakadályozott, ha kissé nehezebben sikerült is az. mint máskor. A II. félidő második felében tért csak magához az UTE csapat, s ismételte meg offenziváját.
   
   A csapatnak ma is kitűnő volt a csatársora. Szidon és Paulusz finom akciókkal mentek át az MTK védelmén, a belsők energikusan mentek rá a labdákra. Ami összjátékukat és helyezkedésüket illeti, sem volt kifogásolni való az UTE csatárok játékában; ellenben lövéseik sorra csütörtököt mondottak. Ennek kétségtelenül a porhanyos talaj is oka volt, de mindent még sem lehet ennek a számlájára Írni. Általában lehet mondani, hogy több gólhelyzetük volt, mint, az MTK-nak, s igy meg is nyerték volna a mecscsét, ha — lőni tudtak volna.
   
   A halfsorról már elmondottuk véleményünket. A hibás taktikában Baubach a fóhibás, aki az offenzivában nagyszerűen megállta a helyét; a defenzívában azonban elveszett. A két szélsőhalf, Kelecsényi és Peics általában jól megállották a helyüket, s csak idönkint engedtek teret Braunnak és Senkey II-nek.
   
   A védelem, — mint eddig mindig — kitünően állotta meg a helyét A „lélek\" ezuttal is Fogl II. volt, de Fogl III. sem hibázott. Remete sem bizonyult méltatlannak a bizalomra ; kissé szeles még talán, de mindenesetre jó helyettese Knollnak.
   
   Á mérkőzésről végül még csak anynyit jegyzünk meg, hogy az végig érdekes és izgalmas volt, annak ellenére, hogy tipikusan „védelmi\" mérkőzés volt.
   
   A csapatok a következőképpen állottak fel:
   MTK : Fábián— Mandl, Kovács— Kertész II., Nádler, Vágó— Braun, Weisz, Orth, Siklóssi, Senkey II.
   UTE: Remete— Fogl II, Fogl III— Kelecsényi, Baubach, Peics— Paulusz, Kósa, Priboj, Schaller, Szidon.
   
   A helyválasztásnál az MTK-nak kedvez a szerencse, s az UTE kezd enyhe szél ellen. Azonnal támadóan lép fel, s az MTK hátvédek hibájából Priboj már a 3. percben kedvező helyzetbe jut, de magas labdája a kapu fölé kerül. Az UTE továbbra is frontban marad, az MTK-t szinte beszorítja a saját térfelébe, de a jobbára tetszetős akciók eredményes befejezése sorra elmarad. A 20. percben egy összecsapás alkalmával Nádler megsérül és kiáll, de öt perc mulva ismét visszatér. Körülbelül félóráig tart az UTE fölénye, amely után az MTK veszi át volt a 23. percben Orth hatalmas, 30 méteres szabadrugása, mely a felső kapulécról pattant vissza a mezőnybe.
   
   A második félidő elején az MTK a frissebb és fürgébb, de az UTE közvetlen védelme résen áll. A 22. percben az UTE jut gólhelyzethez; Vágó egy labdát hibásan huz vissza, az a tiszta helyzethen levő Schallerhez kerül, aki hatalmas erővel a kapufára lövi. Ettől kezdve a tempó nemcsak hogy nem lankad, hanem fokozódik; állandóan hullámzó játék közepette j mindkét kapu többször forog komoly veszélyben, de a közvetlen védelmek mindenkor idején lépnek közbe, s így a kapusoknak nem igen akad nehezebb védeni valójuk. Az utolsó percben még kornerhez jut az MTK, de az UTE kiparirozza ezt is, s a bíró sípja csakhamar általános megelégedésre a mérkőzés végét jelzi.

   
   Sporthirlap, 1922. oktőber 16.