magyarfutball.hu

Csepel SC - Újpesti Dózsa SC 1 : 2 14:30

   
   
Upload your own photos! »
mérkőzés értékelése

Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!

 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

comments

  1. avatar: heimo
    2015.12.30, 22:26
    1961. február 25.

    Csepel- Újpesti Dózsa 1:2 (0:1)
    Csepel, 14.30 ó., 16.000 néző, Jv.: Kösztner (Temesvári,Schopp).

    Csepel: Tóth I.-Bulla,Kóczián I.,Takács-Ughy,Kleibán-Kalmár,Tóth II.,Kisuczky,Rottenbiller,Pál II. Edző: Szalay István.
    Ú.Dózsa: Török-Rajna,Várhidi,Sóvári-Szini,Borsányi-Jagodics,Göröcs,Kuharszki,Halápi,Horváth. Edző: Fenyvesi László.

    Gólszerző: 0:1 Jagodics (16p.), 0:2 Göröcs (57p.), 1:2 Ughy (80p.-11-es).

    Szögletarány: 5:5 (3:3)

    Az első félidő első felében az újpestiek lényegesen jobban játszottak. Többet és frissebben mozogtak, gyorsabb volt a támadásépítésük. Egy alkalommal Göröcs éppen kitörni készül, amikor Kleibán durván gáncsolta. Később is Göröcs megmozdulásai jelentették a legtöbb veszélyt a csepeli kapura. Az első negyedóra vége felé a csepeliek is vezettek néhány támadást, ezek egyikének végén Rottenbiller fölé lőtt. Később Várhidi csak szabálytalanság árán tudta szerelni Kisuczkyt. A 16. percben Göröcs egy csel után Halápihoz adta a labdát, Halápi a 16-oson belül jobboldalról a behúzódott Jagodicshoz gurított, a szélső ballábas nagy erejű 15 méteres lövése után laposan a jobb sarokba vágódott a labda. 0:1.
    Egyre változatosabb lett a játék. Göröcs távoli lövését Tóth I. nehezen védte. A 28. percben Tóth II. pompás labdát adott Kalmárnak, az ügyetlenkedő szélsőt azonban Sóvári a 16-oson belül becsúszva szerelte. Aztán Kisuczky jó lövését védte Török. A csepeliek egyre többet támadtak, s az utolsó negyedórában már ők irányították a játékot. Ughy erőteljes lövése jelentette a félidő utolsó említésre méltó eseményét- a labda alig kerülte el a kaput.

    A bajnokcsapat támadásai vezették be a II. félidőt. Az 57. percben Halápi a 16-oson belül helyezkedett, amikor jobb oldalról labdát kapott, ezt azonban nem tudta lekezelni, mert közben Bulla és Kóczián I. zavarta. A labda a védőkről a kapu elé perdült, a szemfüles Göröcs villámgyorsan ott termett és futtából 7 méterről laposan a kapu bal oldalába vágta. 0:2. Ezután változatos volt a játék. A 73. percben Rottenbiller elől Török éppen csak, hogy elcsípte a labdát. Néhány perccel később ugyancsak a balösszekötő próbálkozott lövéssel, de a labda mellé szállt. A 80. percben egy baloldali csepeli támadás végén Pál II.-t Rajna a 16-oson belül becsúszva szerelte. A szélső átesett a hátvéd lábán és a játékvezető meglepetésre 11-est ítélt. A büntetőből Ughy a balra mozduló Török mellett félmagasan az ellenkező sarokba helyezte a labdát. 1:2. A hajrában izgalmas volt a játék, a Csepel erősített, elég gyakran támadott is, de az eredmény már nem változott.

    Biztos győzelmet aratott a bajnokcsapat, csupán a 11-es után volt a mérkőzésnek olyan időszaka, amikor arra lehetett gondolni, hogy a lelkesen rohamozó hazai csapat kiegyenlít. Az Ú. Dózsa sokkal higgadtabban játszott, lényegesen gyorsabb és folyamatosabb volt az összjátéka. A csepeli ötösfogat ebben az összetételben a jövőre vonatkozóan sem ígér sok jót. A támadójátékosok közül csak a két összekötő mozgott eleget, játszott nagy területen. A többiek nem sokat tettek a csapatrészek közötti összhang megteremtéséért. Többször is elől feledkeztek, mélységben nem tagozódtak eléggé. A hátsó csapatrészek sem voltak eléggé biztosak. A Dózsa megérdemelten győzött a jó iramú, küzdelmes mérkőzésen.

    Az Ú. Dózsában Töröknek nagyon ritkán kellett hárítania. A hátvédek közül Rajna könnyen semlegesítette Pál II.-t, Várhidival és Sóvárival sem volt baj. A két fedezet a játékidő nagy részében kellő kapcsolatot tudott teremteni a védelem és a támadósor között, Göröcs úgy játszott, mintha már az idény közepén lennénk, nagyon nehezen tudták őt szerelni, egész sor gólveszélyes támadást vezetett. Kuharszki is sokat fáradozott, Jagodicsnak pedig a gólja volt szép.

    „A csepeli mérkőzésen láttuk a forduló – vagy legalább is a négy fővárosi mérkőzés – kiemelkedő egyéni teljesítményét, amelyet Göröcs nyújtott, mégpedig nemcsak lelkes, hanem önzetlen és éppen ezért eredményes játékkal. Nagyszerű tempó- és taktikai érzéke, fejlett technikai tudása még a csepeli szurkolókat is elragadtatta és ismételten hallottuk, hogy olyan szomszédaink, akik pedig a hazai csapatot buzdították – és korholták -, elismerő felkiáltásokkal méltányolták Göröcs bravúrjait.”

    Népsport, Képes Sport

    hmgy