III. Kerület - MTK 1 : 2
I. osztály 1913/1914
I. osztály 1913/1914: összes
mérkőzés
referee :
Sugár István
attendance:
- Sporthírlap: 2.500
- Sport-Világ: 3.000
III. Kerület | MTK |
---|---|
coach: hiányzó adat beadása |
coach: hiányzó adat beadása |
match history
- 1999.05.02 III. Kerület FC-Auto Trader - MTK Hungária 1-5
- 1998.10.04 MTK Hungária - III. Kerület FC 5-0
- 1997.04.12 MTK FC - III. Kerületi TVE 2-1
- 1996.09.22 III. Kerületi TVE - MTK FC 2-7
- 1995.04.30 MTK - III. Kerületi TVE 5-3
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Biró Sugár. 3000 néző. Ismét egy gólnyi differeniával vesztette el mérkőzését a III. ker. csapata első sorban azért, mert néhány játékosa faulok-kal igyekezett képességét pótolni. Az I. félidőben'Óbuda a többet támadó fél és Knappnak határozottan több munkája akadt, mint a kitünően védő Kösztlernek, akinek méltó partnere volt a reprezentáció jelölt Szabó és Hönich IT. A 40. percben rugja Kovács a MTK. vezetőgólját egy kapu előtti kavarodásból. Helycsere után a testgyakorlók támadnak többet s a 14 percben ismét Kovács rugja az MTK. gólját, ugyancsak egvkapu előtt kavarodásból, amire a III. kerület a 28 percben Guttmann helyezett góljával felel. A félidő II. részében eldurvul a játék, ugv hogy ab iró Szabót és Nagyhegyit a III. kerületből, Bírót a NTK-ből kiállítja.
Sport-Világ 1913 november 3.
(Határ-utczai pálya.) A pályaavató — mert\' hiszen ez volt az első igazi nagy mérkőzés a határ-utczai pályán — nem sikerült. A sikertelenség nem az eredményben föltüntetett vereségre vonatkozik, mert az csak dicséretét tartalmaz, a IÍI. kerületi TVE képességeire, hanem az óbudaiak csúnya játékmodorára, a mely az ellenfél játékosainak sorozatos megsebesülését vonta maga után, a rendezésre, a mely a náluk szokatlanul nagy tömeg veszélytelen elhelyezésében bizonyult járatlannak, és az óbudai publikum viselkedésére, a mely még a valamennyire elfogulatlan óbudai sportsmantól is a legnagyobb megbotránkozást váltotta ki.
A III.-ik kerületi Torna- és Vivó-Egyletnek, a mikor elhatározta, hogy pályaválasztási jogával minden esetben élni fog, számolnia kellett volna a fent említett körülményekkel s csak akkor lett volna szabad a rendezést magára vállalnia, ba annak kifogástalan keresztülvitelét garantálni is tudta volna. Mi, a kik a III. kerületiek becsületes törekvéseit mindig a legnagyobb melegséggel pártfogoltuk a kellett, melléje álltunk, biztattuk és védelmeztük őket, most éppen úgy kötelességünknek tartjuk, ugyancsak az óbudaiak jól felfogott érdekében, hogy rámutatva a tapasztalt hibákra, azoknak javítását, elitéivé az‘ inkorrektségeket, azoknak megszüntetését követeljük s megjelöljük az egyedül czélravezető utat, a melyet az óbudai csapat ma még teljesen félreismert, hamis eszközökkel keres.
Nem akarunk ma, a magyar footballsport másfél évtizedes fennállása, után oktató tanácsokat adni egy nagy és tiszteletreméltó vezetőséggel rendelkező egyesületnek, de rá kell mutatnunk a szombaton tapasztalt. szembeötlőbb hibákra, hogy a III. ker. TVE elnökségének azután a reorganizálás munkájában annál könnyebb dolga legyen.
Súlyos vereséget \'szenvedett az MTK elleni mérkőzésen a III. ker. TVE, a legsulyosabbat talán fennállássa óta. Az egyesület életműködésének már volt egy súlyos mozzanata, a mikor a Magyar Labdarugó Szövetség tanácsának határozata folytán »istenítélettel« kiesett az első osztályból, akkor azonban meg volt az a megnyugvása, hogy a sportközönség rokonszenve kisérte útjában. Most pedig a mintegy négyezer főnyi publikumból,- a legfanatikusabb óbudai látogatóktól eltekintve — nem volt egy ember sem a pályán, a ki ne úgy gondolkodott volna, hogy ha a III. ker. TVE legénysége továbbra is az ezúttal produkált játékmodort kultúrálja, rövidesen elveszti az oly nehezen megszerzett szimpátiát és az MLSz játékrendet ellenőrző bizottsága által megcsonkítandó csapat nem lesz képes elsőosztályu jellegét megőrizni.
Kezdjük azon, hogy magyar bírónak még talán sohasem volt nehezebb dolga, mint Sugár Istvánnak ez alkalommal. Sugár bíráskodásának klasszisa ma kétségtelenül felette áll az összes magyar birákénak, sőt nem túlozunk, ha őt egy sorban említjük a legelső angol ligabirókkal. Abszolút, korrektsége, éles szeme, évtizedes sportmunkássággal megalapozott hozzáértése és megközelithetetlensége már eleve megköveteli, hogy a közönség és a mérkőző felek az ő ítéleteit mindig a legnagyobb megnyugvással fogadják. ítéleteinek jóhiszeműsége vitán felül áll, személye illetékes körökben, sőt az egész sporttársadalomban az intaktság példaképe, egyaránt szereti és becsüli őt ellenfél és jóbarát. Annál csodálatosabb tehát, hogy a III. kerületiek folytonos tiltakozással, fogadtak ítélkezéseit, a III. ker. TVE publikuma pedig a gyalázó kifejezéseknek valóságos áradatát tzuditotta feléje és a match végén még testi épségét is félteni kellett. Ezek után valóban gondolkozóba ejti az embert, érdemes-e a közt tisztességgel, becsülettel szolgálni, hogy. azután jutalmul sárral dobálják meg ? A sors kedvezése volt, hogy a matchet Sugár vezette, mert. erélytelenebb bíróval -a legsúlyosabb-botrányokról kellene most beszámolnunk.
Ha csak sejtettük volna, hogy a footballspprtoí, a labdarugó játékot ennyire megcsufoló tülekedésnek leszünk a tanúi, a leghelyesebb lett volna a bírói sip szabálytalanságot jelző megszólalása számának a feljegyzése, a mely hü tükrét szolgáltatta volna ennek a minden emberi érzést felháborító küzdelemnek. Közel százszor állította meg a biró a »játékot« a kétszer negyvenöt pereznyi időtartam alatt s így aránylag mindén perczre esett egy szabálytalanság. Különösen a mérkőzés második fele hemzsegett a szabálytalanságoktól, a mikor úgyszólván minden akczió egy-egy foul-lal volt kapcsolatos. Játékról ekkor már szó sem volt, úgy hogy nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy évekre visszamenőleg nem láttunk nivótlanabb, durvább, visszataszitóbb matchet, mint ez volt. Az MTK talán fennállása óta nem rúgott egy mérkőzésen annyi szabadrúgást, mint szombaton, nem szenvedett annyi sérülést mint ez alkalommal s egész bizonyosan nem örült még annyira a match végét jelző sípszónak, mint a mikor elhagyhatta a szombati küzdelem színhelyét.
Pedgi a III. ker. TVE csapatának a játéktudása oly klasszist képvisel, hogy erre a durva modorra igazán nincs szüksége. E mellett az elkövetett szabálytalanságok, legnagyobb részben teljesen oknélküliék, sőt mi több, czélnélküliek voltak. Olyankor, támadtak ^rá az ellenfélre, a mikor a legkisebb eshetőségük sem vplt a labda birtokba vételére, a gáncsolások csak a legritkább esetben szolgáltak az MTK támadásainak a leszerelésére. Előljártak a durva játék bemutatásában Guttmann és Hönich L, a kiknek úgyszólván egyetlen akcziójuk sem volt ment a szabálytalanságtól. Különösen hibáztatjuk Hönich I. durva játékmodorát, mert tudomásunk szerint ő az egylet kapitánya és footballintézője s igy kétszeresen kellene vigyázni a jó példaadásra. Addig, a mig a III. kerületiek fairen játszottak — ilyen szaka is volt a mérkőzésnek — a kis pályán, a publikum lelkes biztatásainak hatása alatt teljesen egyenlő erejű ellenfélnek mutatkoztak és csak a csatárok izgatottságán múlt, hogy az alatt a matchet nem tudták a maguk javára eldönteni. A mikor azonban a szerencsét durvasággal próbálták megkorrigálni, egymásután állíttattak ki játékosaik, győzelmi esélyeiket pedig teljesen elvesztették. Intő példa a jövőre, hogyan nem szabad játszani.
A rendezés, a melyet különben is megnehezít a hely minimális volta, a melyen éppen csak hogy elfér a kis pálya és tribün, nagyon kezdetleges volt. Pedig az MTK múlt heti rendezéséből tanulhattak volna a III kerületiek. Ember-ember hátán állott, a feljárókat mind elállták, a páholyok — a hírlapíróké is — illetéktelen emberekkel teletömve, a nézőteret a pályától egy lépés választja el, a játékosok és a biró a közönség tömegén keresztül jutnak a pályára és az öltözőbe, rendező sehol, mind olyan hibák, a miken al egsürgösebben kell segíteni. És végül a közönség! Értjük, hogy a helyi csapatért lelkesülnek, kiabálnak, ordítoznak, de mindennek van határa s a mily dicséretes a lelkesedés, épp oly elitélendő az ellenfél és a nehéz, felelősségteljes biró működésének lecsepülése, legyalázása. Ennek megváltoztatása is a
III. ker. TVE elnökségének a feladata. A III. kerületi TVE-nek létérdeke, hogy a lehető legnagyobb szorgossággal kiküszöbölje a hibákat, mert szilárd meggyőződésünk, hogy ha az FTC—.III. ker. TVE match is hasonló keretek között folyik majd le, hosszú ideig nem tarthatnak majd a határ-utezai pályán elsőosztályu bajnoki mérkőzést.
A játékról, miután ilyen nem igen volt, kevés a mondanivalónk. Az első félidőben a III. ker. TVE kitünően játszott és gyors csatársora révén sokszor veszélyeztette az MTK jól védett kapuját. Mind a két csapat több goalhelyzetet elhibáz, végül a 41-ik perczben Kovács kava- rodásbőF megszerzi áz MTK vezető goalját.
Félidő .1:0 az MTK javára.
Szünet után a Testgyakorlók nagy fölénybe jutnak és az óbudaiak csak lerohanásokkal kísérleteznek. Az MTK ismét Kovács révén jut goalhoz, a ki kornerból két lépésről juttatja a labdát á bálóba. A 16-ik perczben a Biró Gyulát ok nélkül szabálytalanul megrohanó Szabó balszélsőt, hét perczczel később pedig a Szabó helyére menő és a Knappot megrugó Naphegyit állitja ki a biró. Á 27-ik perczben a III. ker. TVE Guttmann révén lerohanásból goalt rúg. A 37-ik perczben Biró Gyulát is kiállitják, nézetünk szerint indokolatlanul.
Az MTK-ban hiányzott a katonáskodó Taussig, a kit Klement gyengén helyettesített. Igen jó volt a védelem és a szélső fedezetek. Rossz és goalképtelen volt azonban a csatársor. ;•;/ ,,
A III, ker. TVE-ben kiválóan játszott a védelem, mig a csatársor legjobb embere Hönich II., a gyors jobbszélső.
Sugár István ezúttal is kiválóan bíráskodott, s egyetlen hibájául azt rójuk fel, hogy a legsúlyosabb büntetést, a 1 játékosok kizárását megkésve alkalmazta.
Az Újság 1913 november 4.