comments

1. 
   admin heimo

   # 2

   2016.11.21, 20:50

   Ma a Népstadionban: FTC-Ú. Dózsa
   
   A 12. forduló ma 18.15 órai kezdettel zárul a Népstadionban a bajnoki cím két nagy esélyes csapata, a Ferencváros és az Ú. Dózsa mérkőzésével. A két kiváló együttes már az előző esztendőben is külön versenyt vívott az első helyért, idei párharcuk hasonlóan izgalmas. A rangadó előtt a Ferencváros számára nagy lehetőség kínálkozik: két ponttal vezet az Újpesti Dózsa előtt, s ha ismét sikerül nyernie, négy pont lehet az előnye. Esetleges újpesti siker viszont ismét egymás mellé állítja a két riválist.
   A Ferencváros Gödön, az Ú. Dózsa a Szabadság-hegyen készült a rangadóra. Rendbe jöttek a sérültek is. A Ferencvárosban Rákosi újra játszik, mégpedig 11-es számmal. Az újpestieknél Szini kerül a balhátvéd posztjára, így Baróti edző visszaállíthatja a jól bevált Dunai III., Noskó fedezetpárt.
   
   A két csapat várható összeállítása:
   
   Ferencváros : Géczi — Novák, Páncsics, Meggyesi — Juhász, Szűcs — Szőke, Branikovits , Albert, Németh, Rákosi.
   Ú. Dózsa: Szentmihályi — Káposzta, Solymosi, Színi — Dunai III., Noskó — Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Zámbó.
   
   Játékvezető: Wottava.

   
   
   Népszabadság, 1969. május 15.
   
   
   

   A Ferencváros támadott, az Ú. Dózsa rúgta a gólokat
   
   Ú. DÓZSA-FERENCVÁROS 2:0 (1:0)
   
   A rangadók rangadója, valamint az a tény, hogy a közelgő világbajnoki selejtező több mint egy csapatra való jelöltje lépett a pályára, 40 ezer nézőt vonzott csütörtök este a Népstadionba.
   
   Jó Kezdet
   
   Csak néhány percig tartott míg elrendeződtek a sorok, s minden játékos "megtalálta" az edzője által kijelölt párját, aztán máris izgalmas pillanatok következtek. Előbb Szőke ívelt mellé szabadrúgásból (ugyanezt tette a másik kapunál Bene is), majd egy szép újpesti akció végén Dunai II. sarokkal ugratta ki Göröcsöt, a csapatkapitány lövése azonban gyenge volt és Géczi védett. Közben sajnálatos esemény: Németh egy összecsapásnál megsérült, elhagyta a játékteret. (Később kiderült, hogy a vállcsontja kiugrott.) Tizenegyedik játékosnak Katona állt be.
   
   Lassan felnyomult a Ferencváros, Albert is megszabadult pillanatra Noskótól, de Branikovits leadásáról egy lépéssel elkésett, aztán eredménytelen zöld-fehér szöglet és fölé lőtt szabadrúgás okozott izgalmat az újpesti kapu előtt.
   
   Dunai II., a tank
   
   Megint változott a kép: az újpestiek percei következtek, s elsősorban a mozgékony Dunai II., a tavalyi gólkirály "keverte meg" a zöld-fehér védelmet. A 35. percben is egy hirtelen előrevágott labdával megindult majdnem a térfél közepéről s hiába üldözte őt Páncsics, elhúzott a középfedezet mellett s bár összeütközött a kifutó Géczivel, a labda a hálóba került. (1:0). A Ferencváros rögtön egyenlíthetett volna, de Rákosi nagy erejű kapáslövését Szentmihályi védte, aztán vége lett az első félidőnek.
   
   Szünet után, most már reflektorfényben, Göröcs és Fazekas ijesztgette Géczit (a labda alighogy mellészállt), a másik oldalon két szöglet, parázs jelenetek, s a végén Katona lövése méterekkel célt tévesztett. Mindinkább a zöld-fehérek kerültek fölénybe - az újpestiek inkább csak az előnyük megtartására törekedtek -, de Szőke két bombalövésén kívül más csatár nem jutott levegőhöz a tömör újpesti védők között. A nagy nyomás közepette mégiscsak a szerencse mentette meg a góltól - a ferencvárosi kaput. A 72. percben Szűcs hazaadását Géczi kiejtette, Bene ott termett, elhúzta a labdát a kapus mellett, de lövése alig centiméterekkel a bal kapufánál gurult ki az alapvonalon túlra. Öt perccel később Dunai II. átadásából Bene a változatosság kedvéért a másik oldalon járt ugyanígy.
   
   Győzelem négy év után
   
   Az utolsó percekben sem lankadt a küzdelem, s miközben nagyon érett az egyenlítő gól, váratlanul az újpestiek tettek pontot a mérkőzés végére. Nem sokkal a hármas sípszó elhangzása előtt a lila-fehérek előretörtek és Bene kiengesztelte az Újpesti Dózsa híveit: közelről a hálóba bombázta a labdát. (2:0). Ezzel eldőlt a mérkőzés: négy év után ismét győzött az Ú.Dózsa a Népstadionban a Ferencváros ellen.
   
   A jó iramú, sportszerű küzdelem, a változatos játék méltán ragadta tapsra a nézőket. A mérkőzés nagy részében a Ferencváros játszott fölényben, de a zöld-fehér csatárok a sok fölösleges és lassú húzással hajtották végre, így mindig idő jutott az újpesti védelemnek a közbeavatkozásra. A találkozón elsősorban a mozgékonyabb, gyorsabb újpesti duó, Dunai II. és Bene helyzetfelismerései döntöttek. A két csapatból Szentmihályi, Dunai III., Noskó, Dunai II. és Bene illetve Páncsics, Juhász, Szűcs és Szőke volt a legjobb.

   
   
   Népszabadság, 1969. május 16.
    
2. 
   admin heimo

   # 1

   2015.07.14, 21:18 (szerk.: 2016.05.18, 12:41)

   1969. május 14.
   
   NB I. Tartalékcsoport
   
   Ferencváros- Újpesti Dózsa 3:2 (2:1)
   Üllői út, 17 ó., 2.000 néző, V.: Teuschler
   
   FTC: Takács-Vépi,Horváth Á.,Megyeri-Eipel,Vajda-Vágvölgyi,Tátrai,Mészáros,Szőke II.,Sós.
   Ú. Dózsa: Borbély (Kenesei)-Komáromi,Horváth,Nyírő (Nagy F.)-Hartyáni,Simon-Juhász,Hegyi,Kellner,Nagy L. (Kolár),Tóth.
   
   Lesgóllal szerezte meg a Dózsa a vezetést. Utána kiegyenlített játék folyt. Szünet után ötletesebb csatárjátékkal a Ferencváros megérdemelten győzött.
   
   Gólszerző: Tátrai (2), Szőke II. – Nagy L., Juhász.
   
   1969. május 15.
   
   A tavaszi rangadó előtt
   
   Baróti Lajost, az Újpesti Dózsa edzőjét a Hársfa étteremben, ebédnél értük utol. Amíg a zöld-fehérek ezúttal a Duna partján Gödön, az Élelmezésügyi Minisztérium üdülőjében ütötték fel főhadiszállásukat, addig a lila-fehérek szokás szerint a Dózsa Szabadság-hegyi síházát választották rejtekhelynek.
   
   - Az edzések menetében egyetlen változás volt csupán – mondta Baróti. – Szerdán a Normafa környékén labda nélküli edzést tartottunk. Ez, remélem, felrázza kissé az idegileg fáradt társaságot. Hiába, még csak május közepén járunk, de játékosaink többsége már 26 mérkőzést teljesített. A sok nehéz játék az idegekre hatott. A Tatabánya ellen hiába diktáltuk megszokott tempónkat – kikaptunk.
   - A hangulat?
   - Nem a legjobb… Ha arra gondolunk, hogy Újpesten kaptunk ki a bányászcsapattól és a Fradi ellen a Népstadionban játszunk, akkor nem lehetünk bizakodók, de…
   
   Az Újpesti Dózsában Solymosi, Zámbó és Bene bajlódik kisebb-nagyobb sérüléssel. Végleges összeállítás még nincs, a szombaton szerepelt csapat mellett Szini és Nyírő áll bevetésre készen. Baróti Szini balhátvéd játékát tervezi a Dunai III. – Noskó fedezetpár visszaállítása érdekében.
   
   A két csapat mérkőzései néhány év óta első számú rangadókká léptek elő. Döntést a más rangadók hagyományaihoz híven mindig csak a pillanatnyi forma, néhány játékos kiemelkedő teljesítménye hozhat. Mi ettől a rangadótól élvezetes, jó játékot, sportszerű küzdelmet várunk, hiszen a csütörtök esti mérkőzés szereplői alig tíz nap múlva a magyar labdarúgás idei legnagyobb erőpróbáján, a csehszlovákok elleni VB-selejtező során már egy csapatban harcolnak majd a magyar színek sikeréért… Tippünk: X.
   
   Ismét nyílt a tavaszi elsőség sorsa
   
   Két gyors ellentámadás döntött
   
   Csak támadással nem lehet győzni! – Időnként baj volt a csatárok irányzékával – Szentmihályi legjobb napjait is felülmúlta – Izgalmas, élvezetes küzdelem kilencven percen át
   
   Ferencváros- Újpesti Dózsa 0:2 (0:1)
   Népstadion, 18.15 ó., 45.000 néző V:Wottava (Szilvási,Marton)
   
   FTC: Géczi-Novák,Páncsics,Szűcs,Megyesi-Juhász,Rákosi-Szőke,Branikovits,Albert,Németh.
   Edző: Lakat Károly dr.
   Ú. Dózsa: Szentmihályi-Káposzta,Solymosi,Noskó,Szini-Dunai III.,Göröcs,Zámbó-Fazekas,Bene,Dunai II.
   Edző: Baróti Lajos
   
   Csere: Németh h. Katona (14p.)
   
   Gólszerző: 0:1 Dunai II. (35p.), 0:2 Bene (90p.)
   
   Szögletarány: 8:8 (1:5)
   
   A bajnoki cím szempontjából is alighanem döntő fontosságú rangadó alapos próbára tette a főváros közlekedési vállalatának dolgozóit. A munkahelyekről nagyjából egy időben távozó és a Népstadion felé igyekvő hatalmas közönség valósággal elárasztotta a villamosokat és autóbuszokat.
   A Népstadion alaposan felkészülve fogadta a szurkolók áradatát, sehol sem volt torlódás.
   Közben az öltözőben lázas sürgés-forgás folyt. A Ferencváros öltözőjében inkább a vezetők voltak idegesek, a játékosok meglehetősen nyugodtan készülődtek. Ennek egyik jele: Novák és Szűcs újságot olvasott… Rákosi arról nyilatkozott az újságíróknak, hogy még érzi a kihagyott bajnoki mérkőzések hiányát, de rendkívül örül annak, hogy ilyen fontos mérkőzésen kerül vissza a csapatba. Természetesen ferencvárosi győzelmet vár, de hozzátette: sok függ attól, ki hogyan bírja idegekkel!
   Az Újpesti Dózsa öltözőjében Solymosi fájlalta a bokáját, Bene azt bizonygatta, hogy a győzelem azé a csapaté lesz, amelynek játékosai a kapu előtt higgadtabbnak bizonyulnak, kihasználják az adódó lehetőségeket. Göröcs nagy taktikai harcot várt – remélhetően, lila-fehér győzelemmel. Baróti láthatóan ideges volt, figyelme minden részletre kiterjedt, s az utolsó percekben is taktikai utasításokkal látta el fiait.
   Egyszerre indult el a két csapat melegíteni, s pontban 18 óra 15 perckor óriási taps köszöntötte a Népstadion pályájára lépő játékosokat.
   
   Albert indította el a labdát és Szűcs ballábas, 20 méteres lövéssel fejezte be a támadást. A labda kapu mellé ment, de a második percben Szentmihályinak a 16-oson kifutva kellett mentenie Rákosi elől. Nem jól találta el a labdát, Noskó szabálytalankodott, Szőke szabadrúgásból kapu fölé emelt. A 3. percben Wottava sípja már negyedszer állította meg a játékot, jelezve egyben, hogy a bíró kézben akarja tartani a mérkőzést. A 4. percben Dunai II. kihagyta a rangadó első nagy helyzetét: kétméteres előnnyel belevezette a labdát a kifutó Géczibe. És két perc múlva a második lehetőség: Dunai II.-vel való összjáték után Göröcs 10 méterről, senkitől sem zavartatva, pontatlanul lőtt. Közvetlenül ezután Szini a jobb kapufát találta el. Veszélyesen támadott a Dózsa, igaz, hogy mezőnyfölényében szerepet játszott az is, hogy Németh Miklóst a két csapat orvosa (!) az oldalvonal mellett kezelte. Közben észrevehetően kirajzolódott a pályán a két csapat taktikai hadrendje. A Ferencváros 4-2-4-es, az Ú.Dózsa 4-3-3-as felállásban játszott. Itt is, ott is nagy gondot fordítottak a kulcsjátékosok semlegesítésére, de egyik csapat sem alkalmazott követő emberfogást, rugalmasan váltottak, ha a játék megkívánta. Nem volt különösebb az iram, de a játék izgalmával, változatosságával kielégítette a közönséget. Dunai II., majd Albert hibázott a kapu előtt és a 27. percben akár 4:4 is lehetett volna az eredmény, mert egy jobb oldali szöglet után a zöld-fehér védők elméláztak és Bene 4 méterről a kapu mellé fejelt. Meglepte az ajándékba kapott labda…
   A 35. percben az Újpesti Dózsa megszerezte a vezetést. Göröcs labdájával Dunai II. lefutotta Szűcsöt, lövése visszapattant az ötösig kivetődő Gécziről a nagy lendülettel továbbfutó csatár lábára, és onnan a hálóba. 0:1.
   Az összeütközésnél a csatár megsérült, rövid ideig ápolták. Kezdés után a Ferencváros szorongatott, Albert közeli fejese centiméterekkel suhant el a jobb kapufa mellett, majd a 42. percben Rákosi 17 méteres, hatalmas erejű kapáslövését bravúrosan hárította Szentmihályi.
   
   Szünet után a 48. percben Fazekas remek cselekkel kiugrott, 8 méteres lapos lövése Gécziről szögletre pattant. A másik oldalon Szőke bal alsó sarokra tartó lövését Szentmihályi ütötte ki. Az 51. percben Katona hatalmas helyzetből az égbe emelt. Percekig egykapura játszott a Ferencváros, a Dózsa középpályás játékosai nem tudtak játékba lendülni. A 64. percben Szőke 25 méteres zúgó bombáját Szentmihályi ismét bravúrral hárította, majd 1 perc múlva, a lest vitató zöld-fehér védők közül, Dunai II. kiugrott. Egyedül húzott kapura, 14 méterről azonban pontatlanul lőtt és Géczi bele tudott ütni a labdába. Beívelés után az ötösön nem találta el a nyurga csatár a labdát. Kirúgás, és – Albert rúgott lyukat az újpesti kapu torkában. Hiába, a nagy tét!...
   És még következett a folytatás: a 71. percben Szűcs hazaadott labdáját a vetődő Géczi kiejtette, Bene ott termett, elvitte, s éles szögből ballal, az üres kapu előtt keresztbe rúgta a labdát! Branikovits közeli lövésébe Dunai III. beledobta magát, aztán a 75. percben Rákosi bal felső sarokba tartó lövését Szentmihályi remek vetődéssel hárította. Továbbra is a Ferencváros támadott többet, de veszélyesek voltak a Dózsa gyors visszavágásai is. Egy előrevágott labdával Bene Géczi kapuja előtt termett, de 14 méterről pontatlanul helyezett. A levegőben lógott a gól, és jellemző a játék változatosságára: nem lehetett tudni, hogy ki kapja! A 90. percben a Dózsának sikerült:
   Noskó felszabadító rúgását Dunai III. megtoldotta, Fazekas szélvészként száguldott el a jobbszélen, pontosan tálalt középre, s a berohanó Bene 10 méterről a jobb alsó sarokba pofozta a labdát. 0:2. Még egy gyors jobb oldali újpesti támadás és véget ért a nagy találkozó.
   
   ××××
   
   Az Újpesti Dózsában Szentmihályi válogatott formában védett. A négytagú hátvédsorban Noskó Albert kitűnő őrzésével szerzett döntő érdemeket. Solymosi jól helyezkedett és labdabiztos volt. Káposzta megbízhatóan játszott, Szini az első félidőben igen jól őrizte Szőkét, szünet után azonban erre képtelen volt. A csapat egyik nagy erőssége Göröcs volt, aki az első félidőben mesterien irányított, nagyszerű labdákat adott, még megelőző szereléseket is láttunk tőle. Szünet után már némileg elhalványult. Zámbó szünet után volt jó csapatjátékos. Dunai III. higgadtan játszott, jól passzolt. A gyors Dunai II. nagyon veszélyes volt kapura, de több gólt lőhetett volna. Bene és Fazekas mélyen tudása alatt játszott. Benének még a sérülésével sem magyarázható a kihagyott nagy gólhelyzetei.
   
   Sósnak tetszett a rangadó
   
   A mérkőzés előtt Sós Károly szövetségi kapitány is belátogatott az öltözőkbe, érdeklődött az edzőktől, megkérdezett néhány játékost, aztán nagy várakozással foglalt helyet a lelátón. A küzdelem után beszéltünk a kapitánnyal, s kértük, mondja el a véleményét, ne elsősorban a válogatott játékosok teljesítményéről, hanem, hogy mit látott a két együttes találkozóján szakmailag. Készségesen eleget tett kérésünknek.
   
   - Tetszett a rangadó! Végre igazi küzdelem volt, nagyszerű harc és időnként színvonalas játék. A nagy hőség ellenére is nagy volt a vetélkedő, gyors, nagy iramú volt a játék, úgyszólván végig. Igaz eleinte óvatosan kezdtek a csapatok, de aztán egyre jobban belelendültek, s bátran vezettek támadásokat. Azt mondhatom, hogy akár 4:4 is lehetett volna az eredmény. Kétségtelen tény, hogy az újpestieknek nagyobb gólhelyzeteik maradtak kihasználatlanul, de félidő után olyan nyomasztó fölényben játszott az FTC, hogy sorozatos támadásaikból feltétlenül góloknak kellett volna születniük. Az első félidőben nagyon tetszett az újpestiek gyors, Göröcs által nagyszerűen vezérelt csapatjátéka. Ebben az időszakban frissek, mozgékonyak voltak a lila-fehérek. Azt viszont nem értem, mi volt az oka, hogy a Dózsa 1:0-s vezetés birtokában, főleg szünet után teljesen átengedte a teret kezdeményezésre és szinte rákényszerítette az FTC-re a mezőnyfölényt. Ekkor főleg Szőke lendületes lerohanásai jelentettek gólveszélyt. Nagyon küzdőképes volt a Fradi. Védelme azonban elkövette azt a hibát, hogy nem vigyázott a gyors ellentámadásokra, és nem lépcsőzetesen, hanem egyvonalban védekezett. Döntő mozzanata volt a mérkőzésnek az, hogy Noskó kikapcsolta a játékból Albertet. Az a véleményem, hogy a válogatott középcsatárnak sokkal több mozgással, mélységbe való visszafutásokkal kellett volna leráznia Noskót. Nagyon örülök a küzdelmes, jó játéknak. Néhány válogatott játékostól azonban többet vártam.
   
   A főszereplők beszélnek
   
   A Ferencváros edzője régi szokását követve az utolsó perceket már nem nézte végig. Az újpesti öltöző ajtajában Baróti Lajos fogadta fehér mezes, izzadtságtól csuromvizes játékosait.
   
   A köszöntés után így nyilatkozott Baróti:
   
   - Két ellentétes félidőt láttunk. Azt hiszem, a rangadó a két csapathoz méltó izgalmas, jó játékot hozott. A második félidőben kétségkívül a Ferencváros játszott fölényben, de akkor is voltak helyzeteink. Azt hiszem, megérdemeltük a győzelmet.
   
   
   Lakat Károly dr. a másik öltözőben ezt mondta:
   
   - Gratulálok az Újpest győzelméhez! A lila-fehérek keményebben, harcosabban, okosabban játszottak. Különben nehéz nyilatkoznom, hiszen a második félidőben nyomasztó fölényben voltunk, meg is nyerhettük volna a mérkőzést. De az is igaz, hogy közben a Dózsa még két nagy gólhelyzetet is kihagyott.
   
   A labdarúgást gólra játsszák. A rangadót két gyors újpesti gól döntötte el. Erről így beszéltek a szereplők.
   
   Dunai II.: Göröcstől nagyszerű labdát kaptam. Sikerült lefutnom Szűcsöt, de a 16-oson belül kicsit hosszan szöktettem magam. Géczi vetődésének pillanatában mégis lőttem. A labda újra rám pattant, majd szerencsére a kapuba. Én viszont átestem Géczi Pistán és belefejeltem a kapufába. Azt hittem, szétesik a fejem.
   
   Bene: Dunai III. futtatta Fazekast, akire az utolsó percekben már kevésbé vigyázott a ferencvárosi védelem. Lapos beadását teljesen tiszta helyzetben kaptam. Nem volt nehéz belőnöm a labdát.
   
   S mit mond a szenvedő Géczi: Az első gólnál láttam, hogy Dunai Anti hosszan szökteti magát. Vetődtem, de valóban újra rápattant a labda Antira. Szerencsétlen eset volt. A második gólnál viszont tehetetlen voltam. Azt is megmondom őszintén, hogy a két gól mellett még két óriási ziccerük volt a lila-fehéreknek.
   
   Helyzetük a ferencvárosi csatároknak is volt szép számmal. „Csodálatosan védtél, öreg” – mondogatták az újpesti játékosok Szentmihályinak. Ez mindent elárul a kapus teljesítményéről.
   
   A Fradi ellen minden lövést nehéz hárítani – mondta Szentmihályi. – Különösen Szőke beadásai voltak életveszélyesek. Nem is tudnám pontosan megmondani, melyik volt a legveszélyesebb helyzet, csak annak örülök, hogy nem kaptunk gólt.
   
   Rákosi a másik öltözőben szintén Szentmihályit dicsérte:
   
   - Miska válogatott formában védett. Az újpesti győzelem fő részese volt…
   
   A lelátóról úgy láttuk – anélkül, hogy bárkit is ki akarnánk emelni -, hogy a győzelemben még valaki nagy szerepet játszott. Noskó valósággal kikapcsolta a játékból Albertet. Hogyan sikerült?
   
   - Minden idegszálammal arra összpontosítottam, hogy Albert ne tudja zavartalanul átvenni a labdát – felelte az újpestiek mokány fedezete. – Nagyon örülök neki, hogy sikerült! Ráadásul úgy, hogy szabálytalanságot sem vétettem Flórival szemben.
   
   A ferencvárosi öltözőben az ellenfél megérdemelt győzelmének elismerése mellett Szűcs Lajostól panaszt is hallottunk:
   
   - A Dózsa kétségkívül harcosabban, gyorsabban játszott. Góljukat két gyors elfutásból szerezték. De azért bizony, mikor a második félidő közepén Solymosi az ötösön elbuktatott, nagyon vártam, hogy megszólaljon a játékvezető sípja. Sajnos, hiába.
   
   Albertet nehéz volt szóra bírni. Röviden csak ennyit mondott:
   
   - Sokat támadtunk ugyan, de alig volt helyzetünk. A Dózsa jobban játszott…
   
   
   Az újpestiek taktikailag is csatát nyertek
   
   A nagyszerű rangadóról még pénteken is beszélgettek a szakemberek. Sós Károly például így fogadta az MLSZ-ben Machost: „Mit szólsz ahhoz, ahogy Bene Feri kihagyta azt a nagy gólhelyzetet…” Machos nevetve válaszolt: „Amikor ez történt, Baróti mestert figyeltem. Lajos bácsi éppen rá akart gyújtani, de aztán mérgében földhöz vágta a gyufát. Nem is csodálom…” Dicsérték Noskót, s másokat is. Szóba került az is, hogy az Újpesti Dózsa milyen jól játszotta az emberfogást, s arról is, hogy 1:0 után miért nem támadott tovább.
   
   Érdekes az, amit ezzel kapcsolatban Dunai Ede, az újpestiek válogatott jelölt fedezete elmondott:
   
   - Mi nagyon elszántan léptünk pályára, mert tudtuk, ha kikapunk, szertefoszlanak bajnoki reményeink. Azt hiszem, hogy ezt az akaraterőt tükrözte a pályán az is, ahogyan játszottunk, ahogy embert fogtunk. Nekem például Branikovitsra kellett vigyáznom, és az volt a feladatom, hogy gyorsan játsszam át a pálya középső részét, továbbá időnként felmenjek. Az utóbbit megkönnyítette az, hogy amikor támadtak, Branikovits nem jött vissza velem.
   
   Megemlítette, hogy nagyon tartottak a Ferencváros lendületes játékfelfogásától, főleg az első húsz perctől.
   
   - Magamban csak azt hajtogattam, csak az első húsz percen legyünk túl! És amikor ez sikerült, már tudtam, hogy nem lehet baj.
   
   Mi a nézőtérről úgy láttuk, hogy voltak időszakok, amikor még 1:0 után is baj lehetett volna, mert a Ferencváros nyomasztó fölényben játszott, s adódtak gólhelyzetei is. Ezeket azonban Branikovits, Albert, Rákosi és Katona elügyetlenkedte. És, hogy a bajnokcsapat ebben az időszakban nem rúgott gólt, abban közrejátszott az is, hogy Albert nem tudott elszabadulni Noskótól, mert keveset mozgott, s hátulról jobbára magas labdákat kapott. Kockázatosnak találtuk azt, hogy a Dózsa teljesen kiengedte a kezéből az irányítást.
   
   Dunai Ede mondta:
   
   - Szünetben Lajos bácsi felhívta a figyelmünket, a szervezett, fegyelmezett hátsó játékra, az eredmény megtartására, pontosabban a biztonságra. Azt mondta, hogy a szélről benyesett labdák után vigyázzunk a fejesekre, legalább hárman maradjunk vissza. Véleményem szerint a Ferencváros meg-megújuló támadásai ellenére, nekünk több nagy gólhelyzetünk volt. Amikor az ellenfél támad, mi jól tudjuk érvényesíteni Bene és Dunai Anti gyorsaságát. Mindenki láthatta, hogy Göröcs Jancsi mesteri irányításával Bene és Dunai II. előtt hány helyzet adódott. Megérdemeltük a győzelmet.
   
   Nekünk is ez a véleményünk. Az újpestiek taktikailag is csatát nyertek. Gyors belsőcsatáraikkal csak Páncsics tudott lépést tartani, de amikor Novák előretörései miatt, jobb oldalon ki kellett segítenie, olykor ő is sakk-matt helyzetbe került. Albert semlegesítésével a Dózsa kihúzta a bajnokcsapat méregfogát. Arról már nem is beszélve, hogy a játék gólra megy!